A budapesti underground legendás figurája, Dixi meghalt.
Arra kérünk benneteket, hogy ha bármilyen fotót, írást, véleményt, emléket, dokumentumot Dixivel kapcsolatban tudtok, küldjetek meg nekünk a
bahia@bahia.hu címre Dixi subject-tel., hogy feltölthessük, hagyatékként közzétehessük, mert nagyon kevés használható anyag maradt elérhetö Dixiröl.
A magyar underground egyik meghatározó, kultikus, totemisztikus figurája eltávozott az élők sorából. A megalkuvást nem ismerő Dixi pápája volt a magyar földalattiságnak, melyben számtalan formációval lépett fel az utóbbi mintegy harminc évben a legszélsőbb marginalitást tudatosan és szándékosan vállalva, az underground non-kommersz lelkiismereteként.
Dixi szinte minden formációját, melyek rendre alkalmiak voltak individualizmusával továbbontott, művészként szinte mindig rögtönözve szárnyalt, álomszerű, dadaista meséivel, verseivel, prózáival, megismételhetetlen asszociációval pótolhatatlan figurája marad a pesti éjszakának.
Dixi után kevés felvétel maradt, egyetlen hivatalosan megjelent albuma kazettán található meg, melyet a Bahia 1993-ban adott ki. A felvételeken Dixi rögtönzött prózáihoz zenéket Wahorn szerzett tarsai segedletevel.
Az utolsó CD-készítési próbálkozás Dixivel tavaly merült fel, s reméljük az anyag még megmenthető kiadható. Az anyagokat Gasner János készítette vele otthoni stúdiójában.
Dixi már tavaly komolyan megsérült, amikor kihűlt Baross téri lakásában égő újságpapírral akart a gázkonvektorba begyújtani, s a gázrobbanástól fél lába megégett. Ekkortájt régi barátja és társa, Normál Méla tudósított a szomorú eseményről.
Dixit Müller Péter Sziámi segítette az utóbbi években.
Dixi Lee, akinek eredeti neve egyformán lehet a Kovács József, Turai István vagy Kobzonyi Emo´´ke, már régen önmagáért szóló Brand a hazai undergrund köreiben. Az életének felteheto´´en jelento´´s részét a Tilos az Á, a Hold, a chicago-i borozók vagy Tu´´zoltó utcai zugkocsmák világában egyaránt leélo´´ költo´´ immár több mint hatvanévesen is szilaj ero´´vel teli, annak ellenére, hogy egy szomorú karácsonyi napon komoly bajba jutott. Ugyanis, kis lakásán a Baross tér környékén igen hideg volt, s konvektorába úgy próbált begyújtani, hogy égo´´ újságpapírköteget tartott a nyíláshoz. A konvektor lo´´tt és robbant, Dixi viszont hátrarepült, nadrágja a lábára égett, s a film szakadt. Mu´´tét, bo´´rpótlás, üszkösödési veszélyek, s mégis, ma már Dixi jól van, s új lemeze készül.
Dixi egy önmu´´ködo´´ antropológiai ready-made. Vagyis egy olyan arc, aki teljes öntörvényu´´ségével, megváltoztathatatlanságával, megalkuvást nem ismero´´ magatartásával mára egy fokméro´´jévé vált a hazai mu´´vészetnek. Költo´´, akinek mindegyik szava költészet, és egyik sem az, mu´´vész, akinek egy mu´´ve sem dokumentált, mégis mindenki ismeri, személyiség, amelynek szigorától mindenki tart, s mely mégsem "szakmai". Dixi mindig is kerülte a mu´´vészeti kontextusokat, amelyekben besorolódnak az alkotói magatartások. "Fiatal tehetséges költo´´", "Expresszionista hangvétel", "Metafóra-bravúr", "Versido´´-mérték" mind-mind nem érdekelték soha, s a velük való nyájas kis alkotói táborokba való vero´´déssel járó sikerek. Mu´´fajt teremtett önmagából, mely nem más, mint a nap huszonnégy órájában csak önmagának, mint költészetnek élo´´ rabszolga. A mu´´fajt Dixi-nek hívják, s ido´´n kívüli.
Hasonlíthatjuk o´´t Andy Warhol-hoz, aki önmagából csinált remekmu´´vet a fogyasztói társadalmat megtestesíto´´-kijátszó finom diverzánsként, vagy Joseph Beuys-hoz, aki egyszemélyben testesítette meg a társadalmat, mint önmagát megvalósító mu´´vészeti alkotást. Dixi mégis más, s ugyanakkor átfogóan jellemzo´´ a mi korunkra s Kelet-európai helyzetünkre. Dixi indián, az anonimitást választó költo´´, a vita helyett üto´´, fájdalmasan a csendet választó lángoló szív, mely tudja, hogy hiába vész a leírt szó, a leírt vers. Hiába, mert átértelmezik az olvasók, "kijavítják" a szerkeszto´´k, elhallgatják az irodalomkritikusok, nevetségessé teszik a gyu´´jtemények szerkeszto´´i, s maga a költo´´ ellen irányuló fegyvert kovácsolnak belo´´le. Maradt ehelyett a pillanat hu´´ megtestesíto´´je, az itt és most gyo´´ztes rabja.
Az egytelen eddigi "mu´´alkotás", mely Dixi pillantköltészetét megörökíti az az a Wahorn András által készített kazetta, amelyen egy szinte titokban felvett Dixi monológhoz készített a nagy festo´´ zenét, hangulatot. Most egy hasonló kiadvány készül Gasner János jóvoltából, s reméljük átmenti számunkra legalább azt a töredéket Dixi költészetébo´´l, amely alapján az o´´t nem ismero´´k is megkedvelhetik az örök lázadó költo´´t.
Addig is, minden jót kívánunk Dixinek !
dM
Kapcsolódó anyagaink:
Új Dixi anyag a láthatáron
Dixi kórházban
Dixi oldala és MP3
Nemtok sok pontosat, annyit hallottam csak, hogy ment ebben az esztelen melegben az utcán, és összeesett.
(ámbár..., keltették már halálhírét Tódornak is nem egyszer.)
Jol sikerult. Zeneket tekintve jol betaroztam a wevaben, meg az Almassyn (az utobbin valami alterfarsang volt). Ezen (nekem hianyzo) muveket vettem meg
Ági és a fiúk: én mindig csak Pest
Úzgin Űver: Báb Színház Zene
Deep Forest: World Mix
Di Naye Kapelye: A Mazeldiker Yid
Korai öröm: 2001
Másfél: Angyaltojás
Müller Péter Sziámi: Tapasztalat 1980-1995
Víg Mihály: Cigánydalok
Víg Mihály: Egy elfeledett műfaj avagy nincs új a Nap alatt; Ady Endre és Petőfi Sándor költeményei
Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
A PeCsas Henry Rollins-ra is eljuottam. Meg persze sok barattal es csaladtaggal talalkoztam. Ja, meg 4 magyar filmet is megneztem moziban. Jok ezek az ujak ....
Aranykezű barátaink kedden javítottak a Zöld Pardonban. (Szinte) Semmi hiba, több mint másfél óra zene, mindent eljátszottak(Az igazság az... kezdetűt most hallottam élőben először). Magyar dobos topon volt. A benczuri kisiklás részemről jóvátéve.
