Uni on omakohtainen, subjektiivinen nukkumisen aikana koettava elämys, jossa esiintyy ajatuksia, tunteita, mielikuvia, ääniä ja muita aistimuksia. Unen sisältö saattaa muistuttaa tarinaa, joka etenee epäloogisesti ja absurdisti; arkielämän ilmiöt näyttäytyvät vääristyneinä ilman minkäänlaisia "rajoja". Unessa on erilaisia vaiheita, joiden aikana herääminen on erilaista.
...berúg?
Rüya, uykunun genel ve karakteristik özelliklerinden[1] biri olup, uykunun hızlı göz hareketi (REM)[1] adlı evreleriyle yakından ilişkili bulunan, görsel ve işitsel algı ve duygulardır.
...az igazi álmos?...Ruga (más nevein Rhuas, Rugila, Rua, ΄Ρούγας, ΄Ρωίλας) (kb. 365-kb. 434/35) 432-ben még hadvezérként egyesítette a hunokat. Nagyjából 425-től (?) 435-ig volt uralkodó....aki nem mehetett be pannoniába...
Ruja-Djurash Masgut (489-505). A son of Kermek from the daughter of the Masgutian Bek Ruji, the reason for him being named Ruja. He was the governor of Kara-Bershud (Danube-Ukrainian part of realm - Translator's Note), and ruled for 16 years. With the help of the Seberian Beks, he could expand the possession in the West after successful wars with Byzantium. In 492, in the year of the monkey, he occupied all western part of the Danube Bulgaria from the Danube to the Kuba-Dar (Vardar, Macedonia), and in memory of that he founded the city of Bichin - "Monkey" (Vidin). For his successes in the wars he has received a nickname Djurash, i.e. "Warrior, Spirit of War". He has become famous as a wise and fair ruler. He knew his native Oguzo-Bulgarian language, German, Latin, Greek, Danube-Bulgarian ("Slavic-Bulgarian"), Hungarian, Persian languages and the "Kam Tele" (the language of the Bulgarian shamans). He had five famous sons: Bulyak-Bolgar, Kushtan (Birman), Aiyar, Moger, and Bandja-Tatra.
Bulgars were, and remain now, Bulgars, a people with ancient and rich history. Bulgarian is a Ural-Altaic language under some Finnic and Indo-European influence, whereas the Slavic languages are Indo-European languages under strong Ural-Altaic influence. The history template of the Bulgar people may be applicable to other ”Slavic” peoples, in particular the Croats and Bosnians, who are directly connected with the history of the Türkic peoples, Croatia with the Kangar tribe Charaboi, and the Bosnyak Bosnians with the Besenyo (Badjanaks, Pechenegs). This is also applicable to the Rus and Russian states, where institutions, dynasties, language, folklore, even the term czar were deeply rooted in the Türkic people. The Balto-Slavic concept on the origin of Slavs needs continued unbiased study.
Seit der Besiedlung des Gebietes durch die Karantaner-Slawen im 6. Jh. und der Errichtung des karantanischen Staatswesens im 7. Jh. ist das Gebiet um Griffen eng mit der slowenischen Kulturgeschichte verbunden. Der in der Gegend gesprochene slowenische historische Dialekt wird dem Jauntaler Dialekt (slow. podjunščina) zugeschrieben.
Urkundlich wurde Griffen erstmals 822 erwähnt. Der Ort entstand rund um die inzwischen verfallene Burg, die von Bamberger Bischöfen um 1100 errichtet und seither immer wieder erweitert wurde. Sie sicherte den wichtigen Übergang vom Klagenfurter Becken über den Griffnerberg ins Lavanttal. Griffen wurde 1237 erstmals ausdrücklich als Markt genannt und gehörte von 1007 bis 1759 zum Hochstift Bamberg.
Hrebienok (1285 m) a Tátra fontos turisztikai és síközpontja Ótátrafüred (Starý Smokovec) felett, pontosabban a Nagyszalóki-csúcs (Slavkovský štít) délkeleti oldalán, fekszik. A XIX. század felétől az ótátrafüredi fürdővendégek kedvelt kirándulóhelye volt. Mielőtt a Tarajkán felépítették volna az épületeket, az északkeleti oldalon a mai Bilík-menedékház helyén Tarpatak-Füred (Studenopotocké Kúpele) fürdőtelepülés állt. A régi turistaösvény mellett 1894-ben köves kocsiút épült (később autóút) és 1908-tól fogaskerekű működött. 1930-tól a szálló mellet lesikló pályák állnak rendelkezésre a turisták számára. 1956-ban építették meg a Miksa-kilátótól (Slavkovská výhliadka) induló 750 méteres sífelvonót, és 1968-ban a játékvezetői tornyokat. A szánkó pálya 1959-ban villanyvilágítást kapott.
A Szalók[1] régi magyar személynév, eredete bizonytalan. Valószínűleg a Szal-, Szol kezdetű nevek régi magyar -ók kicsinyítőképzős beceneve, de lehet szláv eredetű is. A török származtatása, miszerint a jelentése balkezes volna, vitatott.[2]
---sula...
A folyó neve idézi lassú, vagy Muddy Waters tekintve a szóval kapcsolatban van: a litván / lettSula "nyírfa nedve", régi poroszSulo "aludttej", norvég nyelvjárási saula "kosz", szanszkritSura "spiritous italt", és avestahurā "mámorító ital, kumis " [1] . Egy másik etimológiája hydronymSula a türksuly, "tele vízzel, nedves". [2]
1053 u.Z./863 n.Chr. – Karlmann, des Königs Sohn, der über die Karantaner gesetzt war, wurde in Abwesenheit bei dem Vater so vieler und schwerer Verbrechen angeklagt, dass, man ihn hätte mit Recht des Hochverrats für schuldig halten müssen, wenn seine Ankläger ihre Aussagen hätten beweisen können. Hierüber wurde des Königs Zorn so heftig erregt, dass er aus eigenem Antrieb vor zahlreich versammeltem Volke beteuerte, sein Sohn Karlmann werde von jetzt an und später, so lange er selber lebe und regiere. mit seinem Willen niemals belehnt werden. Dadurch erschreckt zog sich Karlmann, der auf dem Wege nach der Pfalz war, nach Kärnten (Carinthiam) zurück, um bei den Seinigen, welche er für treu hielt, so lange Schutz zu suchen, bis sich des Vater Zorn lege und er selber sich durch wahrhafte Berichte von den falschen Vorwürfen reinige.
Inzwischen hatte der König ein Heer gesammelt, dem Anschein nach, um den Herzog der mährischen Slaven (Margensium Sclavorum), Rastiz (Rastislav), mit Hilfe der von Osten heranziehenden Bulgaren (Hungarn) zu unterwerfen, in der Tat aber rückte er gegen die Karantaner, um seinen Sohn zu bezwingen. Dieser hätte sich wahrhaftig bis dahin verteidigt, wäre er nicht ahnungslos durch den Verrat seines Grafen Gundachar getäuscht worden, der fast ganze Heeresaufgebot bei sich hatte, um den Übergang über den Fluß N. (Morua bei Schwarza/Spielfeld) zu hindern, nun aber mit allen Truppen zum König überging und über die Karantanen gesetzt wurde, wie man ihm früher feierlich versprochen hatte, wenn er seinen Herrn hintergehe. …
Auch im Reiche Lothars trat deswegen, weil er nach Verstoßung der rechtmäßigen Gemahlin eine andere nahm, in Metz eine Synode aller seiner Bischöfe zusammen, außer Hungarius von Utrecht, den Krankheit fernhielt.“ (Annales Fuldenses)
1054 u.Z./864 n. Chr. – Im Jahr 864 zog Ludwig, nachdem er Kärnten befriedet und Karlomann unter Hausarrest gestellt hatte, direkt gegen Rastislav. Dieses Geschehnis wird in mindestens acht fränkischen Annalen erwähnt und spiegelt sich auch in der päpstlichen Korrespondenz dieser Zeit wieder. Es gibt verschiedene Versionen dieser Erzählung, welche sich gegenseitig ergänzen dürften. Hincmar, der Erzbischof von Reims, merkte an, daß Ludwig mit seiner Armee marschierte, um den König der Bulgaren [Hungaren] zu treffen. Danach machte er sich auf dem Weg, um einige Probleme in „Winidorum marca“ zu lösen. Der Platz des Treffens, Tulln wurde in einem Brief von Papst Nicholas I. erwähnt. Derselbe Brief erwähnt auch, dass die Armee von Ludwig bereit war, gegen Rastislav vorzugehen…
Die Analyse der verschiedenen Beschreibungen der Geschehnisse von 864 liefert keinen Beweis, das Reich von Rastislav in einer Region nördlich der Donau anzusetzen, aber es gibt genügend Hinweise, die Geschehnisse, die Rastislav und seine Moravier betrafen, ultra Danubium, d.h. südlich der Donau anzusetzen, wie es der Annalist von Fulda getan hatte. Auch die Nachbarschaft zu Kärnten ist denkbar, wie es durch Hincmars Referenz auf die Winidorum marca anklang. (Imre Boba)
Der Aufstand des Vata in Hungarn. Nach den Aufzeichnungen des Altaicher Jahrbuches wurde Peter von den Heiden geblendet. In diesem Jahre gelangte Andreas I. an die Spitze der Macht in Hungarn.
„Im Jahre 864 feierte der ehrwürdige Salzburger Erzbischof Adalwin die Geburt Christi in der Burg des Chezilo, seit kurzem Moosburg (lateinisch; Mosapurc/Mosaburc, slowenish; Blatograd) genannt, welche jenem zugefallen war nach dem Tode seines Vaters Priwina, den die Mährer getötet hatten.“ (Conversio)
* Lędzanie .Általánosságban elmondható, hogy előre *
Lędzanie
jött létre köszönhetően, látszólagkellemetlen helyzet két-pusztai hatáskörét. Ez azonban kétséges, ha ez a tényezőbefolyásolja ismerete * Lędzanie a Birodalomban. Az 1. negyedévben a 10. századi magyarok voltak folytató katonai akciókat a nyugati és valószínűleg nem érdekli a Birodalom ütközik.Sőt, voltak hűséges szövetségesei a császár a saját szövetségi rendszer Bulgária ellen.
[PDF]*Lędzanie- how far from the Empirefax.livenet.pl/.../ledzanie-how-far-from-the-empire.p...-Oldal lefordításaFájlformátum: PDF/Adobe Acrobat - Gyorsnézet through studying its position in the region and relations towards regional centres of power .... In light of that example from Bohemia, the grade of reverence ....neighbouring with Franks, that is next to Marharii and Merehani (probably ....Moreover, they were loyal allies of Emperors in their system of alliances againstBulgaria.
Ezt azért a bajor geográfus nyomán elég sokan tudják;
"Um 1040 u.Z./850 n. Chr. – EINE QUELLE ÜBER DIE LAGE MORAVIAS; „Eine sehr informative Quelle für das Studium der politischen Geographie im neunten Jahrhundert, Geographus Bavarus erwähnt zwei Gruppen mit Namen, die denen der Marvani ähnlich waren: „Marharii habeant XI civitates“ und „Merehani habeant XXX civitates.“
Der erste Name (Marharii) erscheint in dieser Quelle nach dem Hinweis auf die Bohemi; der zweite Name (Merehani) wird nach dem Namen der Bulgaren erwähnt. Der Geographus Bavarus zählt die Namen der Bohemi, Marharii, Bulgari und Merehani unter verschiedenen anderen politischen Gruppen, die an das Imperium angrenzten, auf. Demgemäß besteht vielleicht eine logische Reihenfolge in der Aufzählung. In dem Geographus Bavarus, waren die südlichsten Leute die an das Imperium angrenzten, die Merehani. Exakte Lokalisationen zu diesem Zeitpunkt sind nicht so wichtig. Wir sollten uns lediglich vor Augen halten, dass die Liste der Nachbarn des Imperiums im Norden beginnt und mit den Merehani im Süden aufhört. Die Lage ist genauer mit den südöstlichen Grenzen Fränkisch-Pannoniens angegeben.“ (Imre Boba)
„Bei der Beschreibung dieser dem fränkischen Reich als eine Art ‚Glacis‘ vorgelagerten und als tributpflichtig erachteten Völker hält der Bairische Geograph von der Obodriten bis zu den Böhmen eine Nord-Süd-Folge ein. Es ist mehr als unwahrscheinlich, da$ diese Ordnung für die letzten drei Grenzvölker willkürlich abgeändert worden wäre.“ (Martin Eggers)
Natürlich die Bulgaren [Hungarn] waren keinen tributpflichtigen.
Die Nachbarvölker des Frankenreiches beim „Geographus Bavarus“
(Kartenskizze)
Laut Geographus Bavarus (Bairische Geograph) das Land Vulgarii ist riesig und ihr Volk groß an der Zahl, sie haben 5 Burgen. Da sie so viele sind, brauchen sie auch keine Burgen.
Laut Martin Eggers „regio Vulgarii“ ist kein Donaubulgarische Reich, sondern eine versprengte Rest der Awarenföderation, der ja auch Bulgaren angehörten…
Es ist wirklich verzeihlich, dass er unser Volk als Bulgaren und nicht als Hungarn bezeichnete. Es ist übrigens ohnehin schwierig, mit Sicherheit festzustellen, ab wann unser Volk hungarisch genannt wird. Vielleicht nachdem Stephan (der Heilige) in seinem Land den Großen Kean/Khan (Presian?) besiegt."
A hangszer eredete Ázsiába vezet. Ázsiában kialakult a két alapvető citeratípus, a trapéz alakú és az asszimmetrikus. A legősibb hangszernek az egyik ősünk fogai közé szorított állati vagy növényi eredetű húr megszólaltatása számított. Később ősünk e darabka húrt egy bothoz kötötte. Így született meg az első pengetős hangszer a citera. . A citerafajták fejlődésénél országonként sok rendkívüli ötletet tapasztalhatunk.
Néhány különleges citera: a "kotó" nem csak Japánban, de az egész Távol-Keleten ismert; a Közel-Kelet jellegzetes citerája a "kánun"; a finnek "kantele"-je, az ukránok "bandurá"-ja is óriásit fejlődött az elmúlt fél évezred alatt. 1862-ben megszületett a mai értelemben is modern "koncert citera", építője: Max Amberger.
Vessünk pillantást a magunk háza tájára, lássuk a magyar citerákat: vályú citera, hasas citera, hárfa citera, parasztcitera, csikófejes citera.
A honfoglaláskori magyarok már magukkal hozták. De ez a hangszer persze még sokban különbözött mai utódjától: az egyetlen közös pont az volt, hogy mindkettő húros hangszer. Anonymus a Gesta Hungarorumban is beszél róla, citharédi néven megemlítve, Árpád vezér udvarából. A Közép-Ázsiai népek még ezer évvel később is dalaikat citeraszerű dombrával kísérik. Az 1300-as évektől kezdve személynevekben gyakran felbukkan (Cziterás), és oklevelekben is megemlítik (cituár, zedoária, zwitter, zitwer, chituár).
Megbízható kémjelentések szerint November 5-én Santiago de Compostela piacán egy cseh citerazenekar reklámozta a magyar népzenét, igaz "Czech Dreams" fedőnéven.
Tehát az avarok (hungárok) kincse után a magyar népzenét is sajátjukként mutatják a világnak...
Ennyi hozzászólás után megvonható a mérleg, hogy volt "Régi Morávia" amely Stájerországra és a Száva vidékre terjedt ki Szent István uralkodása utáni zavaros időkben.)
A morva szlávok mintegy észrevétlenül szintén északról vándoroltak be az avar uralom alatt vagy még előtt a Morva, Vág és Garan folyók mellékeire. Hihetőleg egyenként vagy kisebb csapatokban szivárogtak be s a tömeges bevándorlás az avarság bukása után vehetett nagyobb mértéket. Az avar hadjáratokban a Duna mellékei annyira kipusztultak, hogy nagy távolságokon nem volt található ember-lakta föld s maguk a németek is szivesen elnézték a szlávok bevándorlását.
A morvák a maradék avarokkal együtt 803-ban megjelentek a regensburgi birodalmi gyűlésen s alávetvén magukat a császár fenhatóságának, hadiszolgálatra és adófizetésre vállaltak kötelezettséget.
Azonban a morvák gyűlölettel viseltettek az avarok iránt s a keresztyénné lett Theodor avar fejedelmet kizavarták területéről, ki Nagy Károlyhoz menekült s tőle kért segítséget a morvák ellen. A császár, hogy a két nép között az egyenetlenséget egyszersmindenkorra megszüntesse, az avarok részére a Carnuntum (az osztrák Petronell) és Sabaria (Szombathely) közötti területet jelölte ki. Theodor, mielőtt a császár rendelkezését végrehajthatta volna, meghalt 806-ban s utóda a szintén keresztyén Ábrahám lett, ki azután a kijelölt területet birtokba vette. De a morvák neki sem hagytak neki békét. A császárnak e czélból kiküldött követei sem tudtak a két nép közt egyességet létrehozni. Károly tehát 81 -ben Aachenbe idézte az avarok és morvák főnökeit, hol császári parancsszóval intézte el a viszályt. Ettőlfogva a passaui püspököknek tág tere nyilt a hittérítésre.
Urolf passaui püspök keresztelte meg Mojmir morva főnököt is, ki 822-ben követeket küldött a frankfurti gyűlésre Lajos császárhoz, hogy hódolatát bejelentsék s adóját beszolgáltassák. Egyébiránt mint buzgó keresztyén két püspökséget alapított: az egyiket Olmüczben, melynek akkor Speculijulium volt a neve, a másikat Nitraván vagyis a mai Nyitrán. De talán épen e miatt összeütközésbe jutott a nyitrai pogány főnökökkel, Privinával, kit 830-ban területétől megfosztott és idegenbe űzött. Privina Ratbod őrgrófhoz menekült s megkeresztelkedvén, a császárnak ajánlotta fel szolgálatait. De az őrgróffal is csakhamar összetűzött s ekkor Koczel nevű fiával együtt Ratimir horvát főnöknél keresett menedéket. Azonban a frankokkal ellenséges Ratimir talpa alatt is égett a föld s neki is menekülnie kellett a bolgárokhoz. Privina tehát a karinthiai őrgróf, Salacho közbenjárásához folyamodott, ki azután nemcsak Ratbodot, hanem Lajos királyt is kiengesztelte iránta. A király visszafogadta őt kegyébe s haszonélvezeti joggal jelentékeny területet jelölt ki számára Alsó-Pannoniában, a Balaton-tó környékén. Privina 836-ban kibékült Mojmirral is s visszanyerte a nyitrai zsupánságot. Azután annyira a király ínye szerint viselte magát – várakat és templomokat építtetett, – hogy Német Lajos 848-ban örök tulajdonul adományozta neki azt a tartományt, melyet előbb használatra adott volt át, kivéve a salzburgi érseknek ott található birtokait.
Privina a maga alsópannoniai székhelyét a Zala patak mentén rendezte be; itt egy földvárat emeltetett s az e várat körülvevő városba, melynek előbb Privina-városa, azután Mosapurk lett, mindenfelől lakosságot gyűjtetett. Mosapurk valószinűleg a mai Zalavár helyén feküdt. Privina a maga városában azután három templomot is építtetett, melyek egyikének építéséhez a salzburgi érsek küldött mesterembereket. Ezenkívül tartományának következő helységeit ékesítette templomokkal: Salapiug (bug = hajlás), mely Zalabér helyére tehető, Dudleipi, Ussiti, Businica, Pettau, Stepilberg, Lindolfskirch, Keis, Weitersherrskirch, Beatuskirch stb. és Pécs (ad quinque Basilicas) helységeket. E szerint a Privina tartománya Pettau és Pécs között terült el s lakosságának nagyobb része, mint a helynevekből is kitetszik, német telepesekből állott.
Nagy Károly elefántcsont-kürtje. Az aacheni dóm kincstárában.
Mojmir nem volt olyan hűséges alattvalója a császárnak, mint Privina. Többször is fellázadt, mígnem végre 846-ban Lajos sereget vezetett ellene. Mojmir csatát vesztett s a Lajos hatalmába került, ki azután helyét unokaöcscsével, Rasztiszlávval, kit rövidebb néven Rasztiznak is neveztek, töltötte be. Azonban Rasztiszlávban is csalódott s már 855-ben őt is haddal támadta meg, bár nem sok sikerrel. Német Lajos 856-ban Ostmarkot fiára, Karlmannra bizta, ki csakhamar pártot ütött apja ellen s Rasztiszlávval szövetkezett. Úgy látszik, útjokban volt a császárhoz hűséggel viseltető Privina, mert 859-ben megrohanták a morvák és megölték. Erre Privina fia, Koczel a német királyhoz menekült, ki 861-ben neki is oda adományozta atyja tartományát, kivéve a dudleipi zsupánságot, mely talán a Dráva-Száva között feküdt. Koczel udvarában Mosapurkban töltötte a 865. évi karácsonyi ünnepeket Adalvin salzburgi érsek, ki ott egy templomot is fölszentelt.
Igen, csak az időt kell figyelni, meg a földrajzi helyzeteket. Évről évre, és meglesz az eredmény. De ezt már nem magadnak kell kitalálni, tálcán kapod...
Ha valami nem tetszik, nem érthető lehet reklamálni, a könyvben ott a cím.)
