Köszönöm az elismerő sorokat, természetesen az érdem azé, aki a képeket készítette, sajnos nem tudom ki a szerző. Én is nagyon örültem, amikor megláttam ezeket a képeket, biztos így van ezzel más is, aki Baját szereti (az rossz ember nem lehet). Az első képet a Szentendrei Skanzen honlapjáról töltöttem le néhány éve, azóta is keresem a forrást, de sajnos nem találom, talán levették. Volt fent több kép is, nem csak Bajáról, hanem más településekről is.
Ezúton is köszönöm a tartalmas hozzászólásokat, nagy élvezettel olvasom őket!
Gondolom mindkét kép a '60-as években készült. Ahogy elpy76 képtárában olvasom, a második kép 1968-as. Elnézést kérek a Farosra támaszkodó fiatalembertől, akit a képről letöröltem...
Örülök a kezdeményezésnek. Én a 70-es évek közepén ismertem meg ezt a szép várost (amikor még nem épült meg a pesti út). Sajnos csak "fejben" vannak képeim arról az időről, azok is megkoptak már, ezért is támogatom az ötletedet.
Régebben néztem már erre, de látom, hogy milyen élet van itt, ennek nagyon örülök!
Jó volt nézni a másik oldalról is, a régi "bácska előtti időszakból" készült képet, gondolatban már suhanok is az utcán, köszönet a képért!
Nagyon kíváncsi lennék, hogy hogyan nézett ki a belváros, mielőtt még a pesti út megépült volna. Erről van anyagotok. Itt látom, mostanában sikerült pár fotó erejéig előhívni a Kossuth u. környékét, de vajon hogy nézhetett ki az a rész, ahol a Tóth. K. térről jövünk át az árkádok alatt a Pázmány u. irányában? Most ott a pesti út, de előtte?
Illetve kellene indítanunk egy blogot, vagy albumot, összegyüjtve ezeket a szép régi bajai képeket. Én már kicsiben elkezdtem, sok képem van, ennek pici töredéket raktam fel ide:
Kedves Tamás! Jelenleg is Merk Zsuzsa az igazgató. Most találkoztam vele Udvardi Erzsébet kiállításán, ha előbb nézem meg az internetet, megkérdeztem volna, hogy hogyan áll a katalogizálás. A legutóbbi Bácsországban megjelent cikkemhez a Ferenc tápcsatornával kapcsolatban 8 katalogizált fotót a múzeumtól kaptam, melyek már CD-n is szerepeltek.
köszönöm szépen az infót, kb. hat-nyolc éve érdeklődtem a (Türr István) Múzeumban, akkor még csak a céhek iratait kutathattam át, a fotók még nem voltak katalogizálva. Kihez kell ott fordulnom? (Akkor még Merk Zsuzsanna volt az igazgató)
Jóllehet bejegyzésemet többször átolvastam, mégis elnézést kell kérnem a hibáért. Kimaradt egy lényeges szó. Mint általában a régi polgárházakról, a Bernhart Sándor polgármester által a Liszt Ferenc Kör székháza és zeneiskolája otthonául megvásárolt Koller-féle házról (Táncsics u. 8.) is leverték a díszeket. Egyébként ennek oka lehetett az is, hogy annak idején nem lehetett hozzájutni a pótláshoz. (Úgy tudom, nemrég a Városháza felújításához is valahonnan Győr környékéről hozták a faldíszeket.) A másik ok pedig a Major Máté által "pallér" ízlésnek nevezett jelenségben található. - Ugy-e mester, visszateszik a majd a díszeket - kérdem a Czirfusz utcában a homlokzatot leverő kőművestől. - Természetesen - volt a válasz. Mondanom sem kell, hogy a régi, patinás polgárházra rá sem lehet ismerni, olyan kopasz lett. Viszont készült ronda betonpárkány az ablakok alá. És ha már itt tartok. Jó lenne megőrizni a hatalmas fa kapukat, s nem csúnya bádog kapukra cserélni. (A bádog legfeljebb garázsajtónak való, a ház eldugott sarkában.)
Nagy érdeklődéssel nézem a remek fotókat. Talán nincs is több sehol ezeken kívül. A Bácska Áruház építését naponta követhettem, ugyanis a Táncsics u. 8-ban, tehát szinte mellette dolgoztam a Zeneiskolában. (Most is zeneiskola, a Lukin László Ének-Zenei Általános Partitúra Zeneiskolája.) Amikor én 1967-ben oda kerültem, akkorra már megtörtént a volt Koller-féle családi ház felújítása. Ez általában és országosan is azt jelenti, hogy a díszeket, és csúnya beton egyenpárkányt készítettek az ablakok alá. A Bácska Áruház helyén volt épület eléggé düledező állapotban leledzett, nem kár érte. Az Áruház egy jellegzetes kor terméke, akkor azt hitték, hogy különleges, modern. Arra pedig a tervező sem gondolt, hogy később galambok tanyája lesz az épület homlokzata. Hogy illik-e a városképbe vagy sem, azon hiába kesergünk. Ha egy épületet felépítettek, az ott is marad, esztétikai értékétől függetlenül. És ha valamit lebontottak, az örökre eltűnt. Kiemelkedően a Táncsics (egykor Haynald) utca képét kellene megőrizni. A Bácska Áruház mindenesetre intő példa, hogy mit nem szabad a belvárossal csinálni. Hogy a városvédelem céljára folyóiratot kellene létrehozni, azt azért említem itt, mert ezzel kapcsolatos bejegyzéseim eltűnnek az internetről. Annak idején a Bajai Honpolgárt városvédő, és nem várostörténeti folyóiratnak indítottam. Tudomásul kell venni, hogy a város értékeinek megőrzése rengeteg érdeket sért. És azt is, hogy elsősorban a pénz érvényesül minden jószándék ellenére. A befektetőnek pedig az az érdeke, - a tendenciát érzékeltetem kis túlzással -, hogy egységnyi alapterületre minél magasabb épületet emeljen, áruház esetén pedig minél olcsóbbat, melynek egységes volta együtt jár azzal, hogy minél rondább, dobozabb legyen. A PAG levelezőtársam által feltett fotókon felfedeztem egy nagyon követendőnek tartott kis építményt, ugyanis a hirdetőoszlopot. Jó lenne, ha ismét lennének ilyenek. Tegnap tanúja voltam, amikor egy kis hölgy éppen a Dózsa György út - Bezerédj utca sarkán levő telefonfülkére ragasztott egy egyébként tartalmában dícsérendő, sportrendezvényt progagáló hirdetményt. (A telefonfülkét egyébként is rengeteg hirdetmény csúfítja már.)
Bennem is motoszkált valami Albert Iván barátunkról a Goldstein kérdéssel kapcsolatban, de az jutott eszembe, hogy a legutóbbi ülésen a Helytörténeti Klubban dunai hajókatasztrófákról tartott előadásában említette volna a Goldstein nevet az áldozatok között. Meg az, hogy a zsinagóga falán, a bejáratnál az I. világháborús áldozatok emléktábláján szerepel a Goldstein név. Ami viszont ül. Kozma Robinak kitűnő memóriája van. Albert Iván mutatta nekem ezt a kis tanulmányát, melyből ajándékozott a Helytörténeti Gyűjteménynek is. (Ez a szokás, mert a honoráriumról lemondunk, helyette kapunk néhány példányt a Bácsország azon számából, melybe írtunk.) Én például a legújabb "vizes" számból a Múzeum könyvtárának már adtam, a Gyűjteménynek is viszek, ha Fábián Borbála, akinek három írása is van benne, még nem tette volna meg. A lényeg: miután fényképekre van szükséged, a Múzeumnak óriási fotó gyűjteménye van, azt hiszem, már teljesen katalogizálva. Ott is érdemes érdeklődnöd családi fényképeitek iránt. (Elnézést kérek Kedves Levelezőtársaimtól, hogy gyakran - mint most is - hosszan írok. Ez azért van, mert hajdan megtanultam vakon gépelni, és a gondolkodással együtt születik a szöveg. Tudom, hogy hiba, bocsánat érte.)
Nem tudom, hogy hozzá tud-e férni a "Bácsország" című vajdasági folyóirathoz. Ennek a 2005. évi 3. számának 40-42. oldalán megjelent egy kiváló cikk Albert Iván tollából "Amiről a fénykép mesél" címmel. A cikkben számba veszi a 19. század végén és a 20. század első felében Baján működött fényképészeket. Goldstein-t is említi néhány mondatban. (A cikk nekem megvan valahol, ha megtalálom, elküldöm.)
A fórumozók szíves figyelmébe ajánlanám Deák Tamás úr honlapját, amelyen van néhány szép régi bajai képeslap.
nagyon szépen köszönöm a választ. A mi családunk kb. az első világháborúig Baján élt, mint molnárcsalád, és Goldstein volt a "házi" fényképészük. Nekem nagy öröm lenne, ha néhány újabb családi fotó előkerülne az idők mélyéből ... :)
A Goldstein kérdésre hosszabb idő kellene, hogy utána tudjak nézni. Szívesen is tenném, de erre egy pár hónapig nem lenne módom.
E téma alatt (a topicot szeretném így nevezni) a 482. bejegyzésben Kozma Róbert kollegánk írja, hogy kezébe került egy Goldstein R. fényképészeti műterme, Baja, Szent István tér 11. jelzésű fénykép. (Ez az épület azonos a Főtér északi-keleti sarkán levő Fischer Alapítványi Házzal, melyben később, 1944-ben biztosan, Nesselroth Bernát fényképész műterme volt.) Goldstein Márk fényképészről említés tétetik a Rapcsányi monográfia 438. oldalán. Ez a fejezet az 1900. június 10-24 között tartott Bajai iparkiállítás kiállítóit sorolja fel. Goldstein Márk a Papír és sokszorosító ipar alatt, a III. fejezetben szerepel. Ugyanitt még fényképészként Perger Vince is.)
Érdemes Blága Borbálához, az Ady Endre Városi Könyvtár helytörténeti gyűjteményének vezetőjéhez fordulnia, aki hihetetlen dolgokat tud szinte azonnal elővarázsolni a helytörténettel kapcsolatban. (Nagyon sok minden a számítógépén is szerepel.)
Sikert kívánok, és a búvárkodás örömét a Goldstein fényképészettel kapcsolatban.
Ami árulkodó, az egyrészt a házak és az úttest állapota, a függesztett világítótest az utca fölött és a sziréna a háztetőn, mint "kortünetek", másrészt a kép színei, illetve elszíneződése, ami szintén jellegzetes.
Az ipari tevékenységek közül a ruhaipari magánvállalkozások foglalkoztatják a legtöbb - elsősorban női munkást. A KEL-FEDER Kft keverőtelepet működtet. A KEFAG Rt az erdőgazdálkodásban érdekelt. A Tompai Faipari Kft beltéri ajtók gyártásával foglalkozik. A kereskedelem szervezésre a II. világháború előtt a Hangyaszövetkezetek, utána a földműves szövetkezetek dominanciája volt a jellemző, ezek szerepét később az ÁFÉSZ vette át, amely '69-ben felépítette a Bácska Áruházat...
Ez egy nagyon érdekes kép. A szűkszavú leírás alapján valószínű, hogy a Duna-völgyi főcsatorna ásását ábrázolja.
A csatorna medrét 1912-ben kezdték ásni Bajánál, először kézi erővel. 1914-ben a földmunkákat vállalkozásba adták. A vállalkozó 1915 elején 3 exkavátorral kezdte meg az ásást. A munka lassan haladt, mert 1916-ig csak 14,2 km, 1918-ig pedig 32 km készült el. (Közbejött a háború.) Forrás: Ihrig Dénes: A magyar vízszabályozás története. OVH, Bp. 1973.
Egy kép: a "Kanális" a csanádi hídnál 2003. május 8-án.
