A lingvisztika mint a történelem segédtudománya - szemellenző nélkül. Nyitok neki egy új topikot, amit az íráskényszeres önjelölt "történészgéniuszok" remélhetőleg nem árasztanak el érdektelen zagyvaságokkal.
Én csak egy apró virág nevének a nyomát tudtam kimutatni a mai magyarban – merő véletlenségből –, amely minden valószínűség szerint hettita betelepülőkkel került a pontuszi sztyeppére (hett. pippitar > magy. pipitér), a turkológus Mészáros Gyula azonban hatalmas apparátussal rengeteg más nyelvi lenyomatot feltárt.
tisztázott már régészetileg, hogy a szaltovóiak alánok voltak és nem valami alán-bolgár-kazár "mix"
Az antropológusok (pl. Mende Balázs Gusztáv) azt tisztázták, hogy a kelet-európai népesség a vaskor óta nagy vonalaiban egységes, vagyis a pontuszi szkíta és szarmata szubsztrátumot embertani értelemben kevésbé színezték újabb betelepedők. Inkább csak az elit, az uralkodó népesség cserélődött az újabb és újabb hódításokkal. Az alánok szintén egy, a szarmaták közül kiemelkedő csoportosulás lehettek: valamikor a Kaszpi-tenger túloldaláról betelepült europidok, akik a Kr. u. 2. századra dominánssá váltak a szarmata "törzsszövetségen" belül.
Istvánovits és Kulcsár: "Annyi bizonyos, hogy a Kr.u. I. századra a szarmata törzsek topográfiája alapvetően átrendeződött a Strabón által ismerthez képest. Plinius tehát a jazigokat a Kárpát-medencébe, az aorsz-hamaxobiákat, roxolánokat és alánokat a Dnyeper és Duna közé, s néhány bekezdéssel lejjebb a szirákokat az Alsó-Dnyeper bal partjára helyezte. Kérdés, hogy az adat mikorra vonatkozik. Mindenesetre Kr. u. 79 előttre, hiszen tudjuk, hogy Plinius ekkor – a Vezúv nevezetes kitörésekor – halt meg. A datálás a jazigok Kárpát-medencei honfoglalása szempontjából is nagyon fontos ... Népfelsorolásában Plinius említi az alánokat, akik ebben az időszakban már ugyancsak szerephez jutottak. Korábbi említéseik főként költői, de legalábbis szépirodalmi művekben fordulnak elő, időhöz és helyhez nem vagy csak nehezen és bizonytalanul köthetők. Első, Pliniusnál korábbi említésük a 35. évhez kötődik. Nem sokkal később – 72-ben – a Fekete-tenger északkeleti partvidékén, a Don-delta és az Azovi-tenger környékén írnak róluk. Innen indultak transzkaukáziai hadjáratukra ... a középső szarmata időszakban a szarmaták körében erős mozgolódás támadhatott. A hatalmi viszonyok átalakultak: a törzsszövetség élére – alighanem fokozatosan – az alánok kerültek. Az antropológiai anyagban a mongolid elem hiánya inkább arra enged következtetni, hogy nem keletről érkeztek a szarmaták területére az alánok, hanem a szarmata törzsszövetségen belül vették át a vezető szerepet fokozatosan. A közép-ázsiai eredeztetés esetén nehezen magyarázható a roxolánok 'fehér alán' volta, azaz szoros kapcsolata az alánokkal. Mindezek után leszögezhetjük, hogy nagy valószínűség szerint valahonnan a Dél-Ural-vidék szarmata lakosságának köréből indult el az a népmozgás, amelynek különböző ágai nyugatra, illetve keletre vándoloroltak. Az alán törzsszövetség vezető erejének gazdag leletanyaga kiterjedt keleti kapcsolatokat mutat ... az I. század végén a nomád birodalom kiterjesztette hatalmát a Volga és a Duna közti óriási területre – a Dél-Bugig és az Al-Dunáig egészen biztosan, és esetleg a Magyar Alföldig is. Kelet felé területük elérte a Szir-Darja és Amu-Darja közét – Kangkü határát. Nem mondanak ennek ellent az antik földrajzírók sem. Ptolemaios szerint Ázsiában és Európában egyaránt éltek (a Don mindkét partján). Mindkét helyen szkíta alánoknak nevezi őket. A Ptolemaiosszal közel kortárs Dionysius Periegetés a Dunától a Fekete-tenger partjáig jelöli meg az alánok szállásterületét, valahol a Dnyepertől nyugatra. Ebből arra következtethetünk, hogy a terület különböző, elsősorban szarmata népcsoportjai az alán szövetség részeivé váltak."
A késői középső és késő szarmata kort ezért alán korszakként szokás kezelni, Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria is így jár el.
Ha pedig a szaltovói kultúrkörben az alán jelleg dominált régészetileg és humánbiológiai értelemben, akkor nagyon erős pontuszi szkíta és szarmata nyelvi alapnak kellett ott lenni. De ez összetett kérdés, főleg azért, mert a pontuszi szkíták és az őket a Kr. e. 3. századra felülrétegző, "meghódító" szarmaták – az antikvitás tanúsága szerint – közel sem voltak "nemzetiségileg" egységesek.
"olyan népek nyelveinek kölcsönhatását vizsgálgatta amikről igazából semmit nem tudunk, egy árva szót sem, nem hogy a kapcsolatrendszerüket"
Munkássága ettől függetlenül nemzetközi szinten kiemelkedő és alapvető. Kikövetkeztetett, ún. *-os kifejezéseivel nem kell foglalkozni, ezek módszertanilag finoman szólva kétségesek, az asztrológia és a tenyérjóslás szintjén mozognak. Sajnos az anyaggyűjtés terén behozhatatlan előnyre szert tett indogermanista nyelvtudomány ilyen okkult jellegű tanokkal diszkreditálja magát sokszor, és teszi próbára a józanabb nyelvészek idegrendszerét.
Az első kettő helynévhez nem kívánok többet hozzátenni, mint ami a közelmúltban már szóba került ezekkel kapcsolatban itt a fórumon, így a két linken át lehet ezeket tekinteni.
A fenti két, az iráni oikumenéhez vezető helynevünk mellé a harmadik is társulhat.
*
57) Wan: "Wan"
The Armenian city of Van by the lake with the same name. Wan ī gulaxšān: "Wan, the daughter of Walāxš” (Nyberg 1964; 202). Gulaxšān is a late development from Walāxš > Balāxš > Gulaxš (Périkhainan 1996-1997; 115), which is Parthian Vologeses.
Touraj Daryaee: Šahrestānīhā ī Ērānšahr 56. o.
Gulāš (in Gulāškerd) s. unter Walagaš.
F. Justi: Iranisches Namenbuch, 119. o.
*
Mint látható az iráni névanyagban szereplő név kései, középiráni alakja a Tapolcai-medencében lévő hegynevünkhöz igen közel áll, s mivel ugyanott további iráni eredetűnek látszó helynevek is előfordulnak, így okkal gondolhatjuk, hogy Gulács helynevünk is ebbe a körbe tartozik.
"Szegény Harmatta mindenütt irániakat látott. Szakmai ártalom."
Ez sajnos így van. Még a hunokból is irániakat csinált. És olyan népek nyelveinek kölcsönhatását vizsgálgatta amikről igazából semmit nem tudunk, egy árva szót sem, nem hogy a kapcsolatrendszerüket...
"Persze ettől történetesen még lehet igaza a burtasz kérdésben. Sőt, az iráni tűnik tényleg a legvalószínűbbnek."
Ezt Dobrodomov mondja meg még egy-két másik emberke. A többség szerint a burtaszok a moksa-mordvinok ősei lennének és ha volt is iráni szelete az etnogenezisüknek az már nagyon elhalványult az i.sz. 1. évezred utolsó századaira.
De ha őszinték vagyunk igazából senki nem tudja biztosan kik is voltak.
Én személy szerint a többséggel vagyok és a "mordvinozással" de akár neked/nektek is lehet igazad az irániakkal. Ki tudja? Reméljük majd meglátjuk...
És ezzel nincs is semmi probléma, legalább is ami az én kompetenciám által érintett kérdéseket illeti.
Az azért elég bizonytalan, hogy hogy is kerültek oda az alánok (főleg, hogy 4. századi források is azt írják már, hogy a Kubán tele van alánokkal, de utána meg jöttek a hunok stb. stb...).
Az is tisztázott már régészetileg, hogy a szaltovóiak alánok voltak és nem valami alán-bolgár-kazár "mix".
Így 90%-ban csak osztani tudom az elhangzottakat. Nem is szóltam egy szót se.
(Egyébként nem mondtam egy szóval se, hogy hülye lennél ahogy vagy vagy bármi ilyesmit soha. Rengeteg okos és érdekfeszítő dolgot írogatsz össze, nem erről volt szó...)
Közismert, hogy a 7. század közepétől a Krím-félsziget nagy részét a kazárok (illetve a kazár politikát képviselő bolgárok) vonták fennhatóságuk alá, kialakítván egyik variánsát a szaltovó–majacki kultúrának. A bizánci–kazár vetélkedés magán a félsziget területén folyt, az alán lakosságra telepedő bizánciak többnyire a félsziget délnyugati, Kherszonészosz környéki részét és a déli partvidéket birtokolták. Ahogy Noonan tömören összefoglalja: "In the Kerch peninsula and along the southern coasts and slopes of some of the river valleys dwelt a sedentary, agricultural population that possessed a provincial Byzantine culture formed from the synthesis of the local agrarian population (mainly Alan)and the Byzantinized towns, most notably Kherson." A kutatók egy része jogosan gondol arra, összhangban az írott forrásokkal, hogy Bizánc csak a X. századra tudta itteni területeit visszahódítani ("some scholars believe that by the tenth century much of the Crimea had once again come under Byzantine rule"). Egyébként halkan jegyzem meg, hogy Arzsanceva régészetileg kellően alátámasztottnak nevezi Malasev elképzelését, miszerint az alánok tömegei a Tyerek völgyéből vagy Kabardából érkezhettek a Kiszlovodszki-medencébe, ahonnan a DAI szerint a velük szomszédos kilenc kazár tartományt létfontosságú készletekkel látták el. A mai Kabard–Balkár Köztársaság területe lehetett tehát az a vidék, amelyről az alánok a Kiszlovodszki-medencén át a Krím-félszigetre sodródtak.
A két állam egymáshoz való politikai viszonyát illetően Novoszelcevet idézem először: "The Alan union, even after this, remained intact as a coherent political entity with its ruler, even though its actual role was ambiguous and sometimes inconstant ... the Alans always appear to be a separately defined political entity who are at times allies of the Khazars and at times closer to Byzantium or, very rarely indeed, to the Caliphate". Arzsanceva tovább árnyalja a képet: "Written sources indicate that, quite apart from help as allies and military support, the Alans paid tribute to the Khazars (Kokovtsov, 1932,с. 101–102, 105). Some experts, however, point out, and rightly so, that the Alans’ core territory was unlikely to have formed a part of the Khazar state itself. We find more convincing the arguments put forward by those Caucasologists, such as Kuznetsov and Zeteishvili (Zeteishvili, 1976, с. 85, Kuznetsov, 1992, с. 155), who hold the view that the eastern Alans inhabiting the area around the Darial pass were most dependent on the Khazars, while the western Alans inhabiting the upper Kuban valley retained a greater measure of independence and were traditionally more pro-Byzantine in their policies".
Könnyen elképzelhető tehát, hogy a genizatöredék szövegében a keleti-alánok azok, akik a római–(burt)ász–turk–besenyő szövetség ellenében megsegítik a kagánt, míg az Áron által foglyul ejtett fejedelem a nyugati, tehát a Bizánccal paktáló krím-félszigeti alánok királya volt.
A kercsi rabszolgapiacra árut szállító m.dzs.gh.r-oknak pedig lehetett alkalma Bizánc-párti alán gulyásokkal üzletelgetni. Gulya, gulyás szavunk eredhet innen is.
A Volga árterei mellett termszetesen a besenyők földjén ugyanúgy adottak voltak a feltételek a marhatartásra. A DAI szövegéből valóban nem derül ki, kinek a marháival kereskedtek.
Az, hogy a besenyők kikaptak a burtászoktól, és nyugatabbra kellett húzódniuk a kazár-burtász nyomás elől, nem jelenti, hogy korábbi - vagy még aktuális - ellenfeleik haszonállataival ne kereskedhettek volna. Jó példa erre a török hódoltság korának nyugatra irányuló marhaexportja. Ott a törökök és a Habsburgok egymással is lepaktáltak annak fenntartására és elősegítésére. Egyszerű gazdasági érdek. Példa arra, hogy lehet kereskedni politikai ellenféllel, nem a bojkott ez egyedül számba jöhető megoldás.
A hunok után az avarok hódították meg a kelet-európai alánokat, így az esetleg tőlük származó kifejezéseket, talán gulya szavunkat is ők hozták volna be a Kárpát-medencébe.
575/76 körül azzal dicsekedett Valentinosz bizánci követnek Turxanthosz nyugati türk uralkodó: "nézzetek az alán népekre s azonkívül az onogurok törzseire, akik nagyon bátor emberek voltak, és saját haderejükben bízva szembe merészeltek szállni a türkök leküzdhetetlen hatalmával ... semmi sem teljesült reményeikből: nekünk engedelmeskednek, éspedig szolgasorba süllyedve".
Mint Dobrovits írja, "Turxanthos egyike a nyolc részre oszló türkök urainak". Theophülaktosz Szimokattész által közölt nevét a türk sad méltóságnév görögösített alakjának tartják.
Ez a türk sad vagy elődje hódoltatta a Volga menti szarmata-alánokat. Így jött létre többek között a burtász nép. A burtászok neve Harmatta szerint az alán boratä és az ās név összekapcsolásából adódik1, de Dobrodomov szerint is egy alán nyelvjárást beszéltek2. A mohamedán szerzők már törököknek mondják őket. Maszúdí szerint például "hatalmas török nemzet Hwārizm vidéke és a kazárok királysága között, amely azonban a kazárokhoz tartozik ... A burṭās, mint már említettük, a törökök egyik nemzete". Yaqut nyelvüket a törökökétől, kazárokétól és bolgárokétól különbözőnek tartja3.
1Az alánok Kelet-Európában a korai középkorban; in: Antik Tanulmányok XXII, 1975/2, 261.
2Буртасский язык – Исчезнувший аланский диалект в Среднем Поволжье; in: Uralo-indogermanica – Балто-славянские языки и проблема урало-индоевропейских связей – Материалы 3-ей балто-славянской конференции 18–22 июня 1990 г. II., 1990
Erdélyi István: "Julianus úti jelentésében ... szerepel egy ... városnév – a mohamedánok Veda nevű földjén –, amely kétségtelenül Burdasz-ként olvasandó. Gyökere ... burtasz nép neve, s ebben nincs nézeteltérés a szakemberek között, ám arról már vita folyik, hogy hol volt ennek a népnek a szállásterülete. Ezzel kapcsolatban a legújabb, írásban közölt orosz álláspontok egyike az, amelyet Gennagyij Jevgenyijevics Afanaszjev moszkvai orosz régész képvisel. Ő az 1987-ben megjelent dolgozatában a burtaszok régészeti anyagát is megkísérelte azonosítani az ismert leletek alapján. Mint ezt már régebben tudtuk, a Moksa folyó medencéjében valóban vannak a burtasz népnévből származó helynevek. Valószínűleg a burtasz népnevet őrizte meg a Volgától nyugatra, a Szura völgyében fekvő Penza város elnevezése is, mint azt Bromberg megállapította (Czeglédy Károly ezt a nézetet 1943-ban elutasította). Mindez kétségtelenül arra utal, hogy Julianus úti jelentését hitelesnek kell tekintenünk, minden ellenkező véleménnyel szemben. Ezt a népnevet az Ibn Fadlan-féle követjelentés nem említi a Volga keleti partvidékén vagy annak közelében. Egy penzai orosz régész, akivel a burtaszokról konzultáltam, azt állította, hogy e nép XI–XIII. századi régészeti emlékeit a Szura felső folyásának völgyében találták meg. Al Maszúdi, aki részletesen leírta a ruszok 913. évi vereségét, szól arról is, hogy a megvert sereg egy részét Burtasz lakói semmisítették meg. Egy kis folyó – a Visa mellékfolyója – máig a Burtasz nevet viseli Penza területén. Ismeretes az is, hogy a burtaszok déli határa tíz–tizenkét – Marvazi szerint esetleg tizenöt – napi járóföldre húzódott a kazárok határától. A burtasz etnonim eredetét a kutatók többsége kétségtelenül iráninak tartja, s a burt-asz 'az aszok utódai' vagy furt-asz 'folyó menti aszok' feloldást tartja lehetségesnek, habár van olyan feltételezés is, hogy a burtasz a mordasz népnév változata, a buszurman–muszulman analógiájára. Afanaszjev régészeti meghatározása abban foglalható össze, hogy a szaltovo-majackojei kultúrának az erdős sztyepi változata származhat a Don középső medencéjében és attól nyugati-északnyugati irányban, a Szeverszkij Donyec alsó és középső medencéjében élő burtaszoktól." (Valóság 2008/12)
Mándoky Kongurnak igaza lehet abban, hogy "a magyar Gyarmat, illetőleg a baskír Jurmatď törzsnév nem török, hanem iráni eredetű: az Urál és a Volga vidékén a III–IV. századig uralkodott, a szkítákkal rokon, iráni nyelvű lovas nomád szarmata nép nevét őrzi. A szarmatáknak a magyar nép kialakulásában játszott jelentős szerepét egyelőre még igen kevéssé ismerjük. Egyes törzseiknek, kisebb-nagyobb töredékeiknek a kialakuló ősmagyarsághoz való csatlakozásáról és beolvadásáról tanúskodik többek között a honfoglalók Gyarmat törzsének a neve, a magyarság embertani képének számos vonása, egykori műveltségi hatásukat pedig régészeti leletek, továbbá a magyar népi műveltségnek és a magyar nyelvnek szarmatákkal kapcsolatba hozható elemei sejtetik. E kérdések kutatása és tisztázása is tudományosságunk sürgető feladatai közé tartozik". Diodórosz szerint egyébként a szarmatákat ("germatoszokat") még a pontuszi szkíták telepítették északkeletre, a Don folyó túlpartjára (II, 90).
Harmatta János szerint elnevezésük az alán boratä és az ās név összekapcsolásával jött létre (Az alánok Kelet-Európában a korai középkorban; in: Antik Tanulmányok XXII, 1975/2, 261.). I. G. Dobrodomov szerint is egy alán nyelvjárást beszéltek (Буртасский язык – Исчезнувший аланский диалект в Среднем Поволжье; in: Uralo-indogermanica – Балто-славянские языки и проблема урало-индоевропейских связей – Материалы 3-ей балто-славянской конференции 18–22 июня 1990 г. II., 1990.) Dobrodomov pl. az Oszkol nevét az ászok (úzok, azaz burtászok) népnevéből magyarázza, ami a DAI-ban ismertetett burtász hódítás utáni időkre utalhat. A folyó partján egy Ruszkaja Halan nevű település is található.
A besenyők két csoportját a bizánci szerzőkön kívül Maszúdi, a Hudud al-'Álam, Athoszi Euthümiosz, Abú Dulaf és Kazvíní említi. Jól ismert, hogy abban a korban az alánoknak ugyancsak két, egymástól elszakadt csoportja volt, az egyik a Krím-félszigeten Bizánc-barát politikát folytatott, a másik az Alán-kapunál a kazárok alávetettjeként szolgált; azonkívül további példákat idéztem az effajta megosztottságra (MŐMH 5986. stb.).
Ha a DAI úzai a burtászok, akkor a besenyők nyugatabbra szorítása után egyes, a marhakereskedelemben jeleskedő besenyők helyben maradva meghódoltak nekik. Lehet, hogy a besenyők, legalább részben, a burtászok marháit hajtották a Rusz piacaira. Nem tudjuk. A burtászok mindenesetre jó eséllyel iráni nyelvet beszéltek. Elképzelhető, hogy a magyarság őseire hatott a burtász marhatartás, és gulya szavunk innen való.
DAI: "Tudni kell, hogy a besenyők lakhelye kezdetben az Atel és Geekh folyóknál volt, és szomszédaik a kazárok/mazarok és az úgynevezett úzok voltak. Ötven évvel ezelőtt pedig a szóban forgó úzok a kazárokkal egyetértésben haddal támadtak a besenyőkre, s rajtuk diadalmat vévén, kiűzték őket lakhelyükről, s azt az úgynevezett úzok birtokolják mind a mai napig. A besenyők pedig menekültükben bolyongva letelepedésre való helyet kerestek; s így foglalták el az általuk ma is bírt földet, amelyen azelőtt a turkok laktak, s akiket háborúban legyőzvén, onnan kiűztek; ott tehát letelepedtek, és azóta is bírják azt a vidéket, amint mondottuk is, ötvenöt év óta mind e mai napig. Tudni kell, hogy abban az időben, mikor a besenyőket kiűzték tulajdon földjükről, némelyek önszántukból és saját elhatározásukból ott maradtak, összeköltöztek az említett úzokkal, s mostanáig közöttük élnek; és olyan ismertetőjegyeik vannak, hogy meg lehet őket különböztetni, és kivehető, hogy kik voltak, illetve hogyan esett meg övéiktől való elszakadásuk; ugyanis felöltőik rövidek, térdig érők, s ezek ujjai válltól kezdve le vannak vágva, amivel mintegy jelzik övéiktől és törzsbelijeiktől való elszakadásukat."
Ha tőlük vették volna át a szót, az átvétel helye kérdéses.
Kulcsár Valéria és Istvánovits Eszter: "A Római Birodalom lehanyatlásával, a hunok hódításával egy akkora létszámú népesség, mint amilyen az alföldi szarmata volt, nem tűnhetett el. Ez a kérdés ma még alaposabb vizsgálatot kíván, valójában keveset tudunk az V. századi, illetve a még későbbi viselt dolgaikról. A források egy-egy szórványos adata, s az utóbbi idők néhány új régészeti lelete azonban arról árulkodik, hogy nem lenne haszontalan az ún. »továbbélő« szarmaták keresése az őket követő – gepida, langobárd, avar, magyar – népek hagyatékában ... mind több kutató felveti annak lehetőségét, hogy a középkori lovagi kultúra kialakításában is szerepet játszottak a szarmaták. Mindezek ellenére Magyarországon mind a nagyközönség, mind a szakemberek ismeretanyaga a szarmatákról igen felületes. Jellemző, hogy az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent Magyarország története hallgat róluk."
Tóth Ágnes: "Az újabb feltárások alapján valószínű, hogy e tájon jelentős szarmata tömegek érték meg a hun uralom idejét, korábbi kultúrájukból sokat (pl. a temetkezési szokásaikat) megőrizve, illetve beilleszkedve a Dél-Alföldön a 4–5. század fordulóján kialakult sokszínű régészeti műveltségbe."
Fóthi Erzsébet: "Fóthi (1998) saw a very close similarity between the Sarmatians of Szentes-Kistőke and the Avar Period population of Szentes-Kaján. She considered the brachycran section within the Avar Period population of the Hungarian Plain of partially Sarmatian origin." (Anthropological conclusions of the Study of Roman and Migration periods; in: Acta Biologica Segediensis 44/1–4, 2000, 87–94.)
Isztakhrí szerint egy, „az Atil völgye mentén szanaszét lakó nép”, amely faházakban lakik, és nyelve eltér a volgai bolgárokétól meg a kazárokétól. „Burtās földjétől a bağanākig mintegy tíz állomás van” – írja. Ibn Ruszta szerint tevéket és marhákat tartanak. „…hatalmas török nemzet Hwārizm vidéke és a kazárok királysága között, amely azonban a kazárokhoz tartozik” – jegyzi fel róluk Maszúdí. Marvazí szerint a burtászok kétféleképpen temették el halottaikat: hamvasztva és sírba helyezve. Ez etnikai kettősségre is utalhat.
A III. század közepén összeállított Wei-lio arról tudósít, hogy az alánok (阿蘭) lerázták Kang állam igáját, egyúttal megtudhatjuk belőle, hogy ekkoriban már a Nagy fal mögött élők is több Alániát tartottak számon: „Van egy Liu, egy Yen és egy Yen-ts’ai nevű királyság, melyeket egyaránt Alán-nak hívnak. Ezek mind hasonló szokásokat követnek, mint K’ang-kü. Nyugatra Da Qinnel [a rómaiakkal] határosak, míg délkeleten K’ang-küvel. Sok a cobolyprémjük. Marhát tartanak, és ide-oda költözködnek a víz meg a fű nyomában. Egy nagy mocsárral vannak elzárva. Régen K’ang-künek voltak az alattvalói, most azonban függetlenek.” (Édouard Chavannes: Les pays d’Occident d’après le Heou Han chou; in: T’oung pao VIII, 1907, 195.)
"Munkácsi Bernát 1901-ben jelentette meg Árja és kaukázusi elemek a finn‒magyar nyelvekben című könyvét, melyben Bálint Gábor nyelvi anyaggyűjtését használta föl. Művét annyi bírálat érte, hogy Munkácsi a tervezett második kötetet már meg sem írta"
Hogy jött rá hogy ezekkel a népekkel kapcsolatba kerültek a magyarok, ha 862 előtt nincs írásos emlék a magyarokról és ezeknek a népeknek a nyelvéről sem ?
"Oss. læg, probably from Caucasian, may be the source of Hung. legény“young man,” in view of the Ossetian proximity to the Caucasus and the semantic agreement between læg and legény."
J.T.L. Cheung: "A large number of similar forms without a good (Finno-) Ugric or Iranian etymology are also shared by Ossetic and Hungarian, e.g., Hung. ezüst“silver” ~ Oss. ævzist(cf. Udmurt azveś, Komi ezyś)"
Pedig nagyon számítottam arra, hogy érdeklődve szemlélnéd a diskurzust, időnként bátorító közbeszólásokkal, és ötletekkel/kérdésekkel avatkoznál be. :(
Találtam is egy egész érdekes kis anyagot, amit megosztottam volna Irán nyelvi viszonyairól az iszlám előtti időket illetően.
Más:
A Nyest egyik, már itt többször hivatkozott bejegyzéséből (kivastagítás tőlem):
A múlt század végén, a honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából megtartott nyelvészeti konferencián Harmatta János, az utóbbi évtizedek legnagyobb magyar iranistája duplájára emelte a tétet: véleménye szerint kb. 60 iráni eredetű szó van a magyar nyelvben. Előadott érvei szerint bebizonyosodott, hogy a Hsiung-nu (=hun) birodalom előtti yüech-chih (=jüecsi) népesség szaka típusú iráni nyelvet beszélt (mellesleg a hunok is). A jüecsik nyugatra vándorlásuk során kapcsolatba kerültek a már mai elemeire bomlott ugor ősnépességgel. Az. i. e. 1. évezredben még nem érhette török hatás az ugor csoportokat, csak iráni. Ennek következtében számos szó etimológiáját átértékelte. Közismert, hogy az ugor nyelvekben közös eredetűek a lótartás szavai: ló, nyereg, fék. Ezeket Harmatta most iráni eredetű átvételeknek nyilvánította az északi vogul (manysi) aiwän ’kantár’ szóval együtt. Kultúrtörténetileg ez nagyon logikusnak tűnik. Iráni hatásról beszélt Harmatta a vallásos szókör esetében is. A következő szavakat sorolta ide: ég, isten, menny, imád. A jüecsik után újabb keletiráni csoportokkal kerültek az ősmagyarok kapcsolatba: az aorszokkal, a parioszokkal és egy er nevű néppel. E kapcsolat emlékei a magyarban: köles, in ’szolga’, kés, tál, gógány ’vár’ és a korábban már említett hús, szekér, vászon. Harmatta János az alán eredetű magyar szavakat is két kronológiai csoportba osztotta. Véleménye szerint az első csoport szavai az Alsó-Volga vidékén egykor élt burtaszoktól kerültek a magyar nyelvbe (bűz, fizet, özvegy, nemez). Az újabb alán jövevényszavak (asszony, gazdag, híd, kert, verem – tehát szerinte a kert alán szó!) átvételének helyét Harmatta nem határozta meg. Mint fentebb írtuk, az alán‒magyar kapcsolat színtere a Don és a Dnyeper közti terület lehetett. Harmatta János a szakirodalomban korábban nem szereplő új szócsoportot is bevezetett, ezek a Xvárizmi (a történeti szakirodalomban inkább khorezmi) és hwárizmi alán jövevényszavak: egész, idegen, üveg, fény, vért, kincs, részeg (tehát a részeget ő nem magyar átvételnek tartja az oszétben!). Nekünk úgy tűnik, hogy e szavak nyilvánvalóan a távolsági kereskedelemben való magyar részvétel következtében kerülhettek nyelvünkbe. Amint látható, Harmatta János jelentősen átszabta az iráni jövevényszavakról alkotott ismereteinket. Sajnos azonban egyelőre nincs olyan szakember, aki ötleteit elbírálná vagy továbbfejlesztené.
Bread, Persian nān (for etymology, see Bailey, Dictionary, p. 179, s.v. nāṃji). In the Iranian languages the words for “bread” inherited from old Iranian seem to reflect two different early methods of baking (Harmatta). Harmatta suggests that the practice of baking bread “covered,” that is, in ashes, is reflected in the word naγan, found especially in the eastern Iranian languages (Sogdian, Baluchi, Pashto, etc.) and Armenian nkan, a loanword from Iranian (Parthian) ... Bread is mentioned in both the Sasanian inscriptions of the 3rd-4th centuries and in the 9th-century Pahlavi texts.
Komi (zürjén) ńań(нянь) 'kenyér'
A mi kenyér szavunk egy kicsit más tészta, idemásolom, amit a nyest.hu ír róla:
"A kenyér szó biztos megfelelője csak az udmurtban van meg, ott ejtése kb. [kenyir], jelentése pedig ’dara, kása’."
"Ha a 19. század első felében kezdődött nyelvi expedíciók óta csak ennyi adat merült föl, akkor a továbbiakban nem érdemes ezzel a témával foglalkoznunk"
Gyerünk az ökörkörbe, nézzük, mennyi adat merült föl. Lássuk, mit adnak falun.
Terítékünkből megint valamit kinyestek, ám utánanézni nem voltunk mi restek.
Egy kattintásba került mindössze:
"osszét gal, perzsa gaw «ochse» : votj. skall (hely. iskal, skal) id."
