A "magyari" elnevezést magyar Adorjantol kölcsönöztem, s magaba foglalja minden néptöredékünket, melyek a történelem folyaman, különbözö helyeken és idökben mas-mas nevek alatt szerepeltek. Ennek a topicnak nem az a célja, hogy kardoskodjon valamelyik feltételezett eredet mellett (KM., Mezopotamia, Turan..) - mivel mindezek csak részei lehetnek a teljes igazsagnak - hanem, hogy a szélrozsa minden iranyaba szétszorodott népi elemeinket megprobalja összeszedni és egy csokorba kötni.
még annyival egészíteném ki, hogy nem a finnugor-nyelvelmélet a rossz,
hanem az abból kreált történelmi hazugságok: a hamis történelem,
ami abból a prekoncepcióból indult ki, hogy a hunok törökök voltak, de ezt nem bizonyítja semmi, sőt az újabb tudományos eredmények lassan fel fogják ezt a nézetet számolni,
illetve abból, hogy a népek újkori lélekszámával dolgoztak, de ez sem igaz,
régebben az uráli nép, sokkal nagyobb részarányt képviselt mint ma, csak sajnos nagyon megfogyatkozott a sok pusztítás miatt.
arra akartam utalni, hogy sok szó pont az uráli/ősmagyarból mehetett át az indo-európaiba, illetve az altájiba, tehát, hogy idősebb sokkal, azért van ekkora különbség a mai finn-ugor nyelvek között.
egyes külföldi kutatók az eddigi proto-uráli i.e.3000-ről, már i.e.9000, de a genetikai kutatások fényében egyes uralisták már 40000 évesre teszik az proto-uráli/ősmagyar nyelvet,
mert az uráli az tulajdonképpen a magyar maga, lévén, hogy az azt beszélő lakosság 75%-ka magyar volt régen is.
na itt erről egy térkép, ha már annyira hadakozol az uráli név ellen:
itt az őshaza európai finn-ugor fele, az ősi nyelvjárási különbségek távolsággal arányosan kivetített képe:
az ázsiai, keleti az meg Mongóliáig és Szibéria keleti végéig megy, kb. ahol ma is élnek a szamojédok, illetve eltörökösödött utódaik, pl. Mongóliában ma is majdnem 25000 ugor él. Shoroknak hívják őket. Illetve a Bajkál tó környékén is tanyásznak szamojédok kisebb törzsei. Ezek a keleti ugor/uráli népek, akik a hunok óta ott maradtak, már ami maradt belőlük a sok pusztulás után. majd keresek erre is térképet, vagy készítek, ha nem találok.
Ahány szituáció annyiféle jelentést is kaphat szabadon. De a főnök mindig az, mit a természet körötted magjáról szavaz. Mondja nekünk elmondtam uff és off. Ráadásul hányszor ismertetve ismételve. Ti meg majd megbeszélitek egymással és szavaztok. Na szevasztok! :-)))
"Athila érdekes dolgokat feszeget, mert azt hiszem rosszul teszik azok, akik csökönyösen elzàrkoznak minden FU-kapcsolattol (én is igy voltam azelött)"
Bizony ám, bízom ám! Bizományba is lehet adni. :-)))) Azaz én is egyetértek Veled Kedves Nyicsinyo!
A FUalizmus nyelvünkből kiagadott viszonylag csekély részekkel operál, mintha ez lenne a teljes igazság. A csekélyet úgy fejelik meg, hogy megfeleljenek, hogy ez milyen, de milyen régen is volt. Ebben is van ám igazság. De.......
Különben maga az 'éden' szó is utal ám valamire..... (édes, éd (eszik), ob éd (ez szláv), étek, edd, ed(j)ek vagy ne egyek?
essen, eat
eat O.E. etan (class V strong verb; past tense æt, pp. eten), from P.Gmc. *etanan (cf. O.N. eta, Goth. itan, Ger. essen), from PIE base *ed- "to eat" (see edible).
edible 1594, from L.L. edibilis, from L. edere "to eat," from PIE base *ed- "to eat" (cf. Skt. admi "I eat;" Gk. edo "I eat;" Lith. edu "I eat;" Hittite edmi "I eat," adanna "food;" O.Ir. ithim "I eat;" Goth. itan, O.Frank., O.Swed., O.E. etan, O.H.G. essan "to eat;" Avestan ad- "to eat;" Armenian utem "I eat;" O.C.S. jasti "to eat," Russian jest "to eat").
1. Az evés mint cselekvés és ennek elnevezése elég ősi lehet-e?
2. Ez meg mi a fene itt alant? Itt már egyenesen szemellenzős erőltetés izzadtságszagát érezhetném... :-((()
(Ismerem erre is a választ, azaz nem ismerem a szabályos hangzóváltozásokat. Dehonnem ismerem, csak éppen el nem ismerhetem. :-)))
s ezt a csák-ot alátámasztja az is, hogy a csák-lya egy hegyes vonórúd, míg a csák-ó az ismert fejdísz mellett, szétálló, felfelé görbülő szarv, bajusz jelentésű, mindkettő hegyesvégű
"..a <csàk> székely-kazàr szocsoportbeli szavunkbol szàrmazott <csàko< szavunk is, amely olyan, börböl készülö, hegyes süveget jelentett, amilyet nàlunk Ràkoczi koràig àltalànosan viseltek és amely a késöbbi huszàrcsàko öse is volt. E csàko hegyes része eredetileg csakis börböl, utobb posztobol, majd bàrsonybol is készült de mindig piros volt...Tudjuk, hogy Csàk nàlunk régen férfiszemélynév is volt ( Innen Csàkvàr és Csàktornya helységneveink). Viszont ugyanezen csàko negativumként, azaz nôiségként fölfogva, a magyar halàszok <szàk> nevü zacskoszerü hàlocskàja s ez fejti meg a német Sach és az olasz sacco = zsàk szavakat is. Amde a latinban a kö neve sacsum és mi màs ez mint <csàk> szavunk? Làttuk, hogy a hegylako ember egyik legrégibb fegyvere a hegyes kö-ék, a marokkö (Faustkeil) volt, vagyis azon hegyes ékalku kö, amellyel tehàt az ösember is, ha ezzel teljes erejével àllati, vagy utobb emberi ellenfelére ütést mért, ugy ennek koponyàjàt is betörhette, amikoris a <csàkk> hang hallatszott!" [Mocigànak...:-)]
" ..A székelyek is juhtenyésztök voltak..és ugyanazon egyenes de guzsolt szarvu juhfélét, a cigàja juhot tartottàk, amelyet a jàszok, ..e juhfajta neve a németben ma is Zackelschaf (latin: ovis strepsiceros), amely cakkel név a székely nemzet nevével egyezö, annyival is inkàbb, hogy a székelyek neve a régiségekben elöfordul zakul, zakur alakban is. E juhfajta ily nevét tehàt a németek vagy valamikor egy székely törzstöl vették àt - habàr tudtommal a székelyek nyelvében ma csak a màr làgyult, g hangos cigàja van meg - vagypedig e juhfajtàt épen azért nevezték el igy, mert valamely székely törzsünknél làttak sokat.... ..megvolt a székelyek alapjelképi között még az ék is..Az ék (a szo megforditva ké azaz kö) a székelyeknél azért szerepelt mert ezek - a kunokkal egyezöen de a jàszokkal ellentétben - sziklàs hegységekben valamint ezek völgyeiben szerettek lakni..Az ilyen tàjak, a kö, a szikla és az ék a székelyeket a kunokkal rokonitja, s ime, amellett hogy a székely alapszavak sz-k alakuak (szik, szek, szak stb) és megforditva k-sz (kisz, kesz stb) szavakat adnak, de ha ezekböol a sziszegö hangot elhagyjuk, akkor ugyanugy kapjuk az ék, ik- és megforditva a ké, kü, kö szavakat, minthogyha a kut, kum, vagy kun szavakbol a t, m, vagy n hangot elhagyva egymàssalhangzos szot képezünk. Szikla mindenesetre tiszta székely szocsoportbeli szavunk és emellett a székely nemzetnévvel teljesen egyezik. Ugyhogy vilàgossà vàlik miszerint a szlàv <szkala>= szikla szo is ösnyelvünkböl szàrmazott...fölhozom itt <csàk> tisztàn székely alaku szavunkat, amely szintén <éket> jelent és amelyböl <csàkàny> és <csàklya> hegyes szerszàmokat jelentö szavaink is szàrmaztak... ...visszatérve a kö-ékre, amelyböl amidön ez nyelet kapott, az ösi köbalta is fejlödött, akkor a latin sacsum= kö szoval kapcsolatban eszünkbe juthatnak a germàn szakszàk avagy szakszanok, akik szerintem egy ösidökben északra kivàndorolt székely, de kint elgermànosodott törzs voltak. Földük Szàszorszàg, ott is hegyvidék. Nemzeti fegyverük egy élesre fent és ugy kés- mint baltaként is hasznàlt kö volt, amelyet <szaksz> néven neveztek és amely szo tehàt egyrészt a latin <sacsum>= kö szoval, màsrészt a magyar <szakoca> és <szekerce> = balta bizonyos fajtàja, szavakkal is egyezik. Ez ösi fegyver eleintén köböl, utobb bronzbol, majd vasbol is készült és mindinkàbb kardszerüvé vàlott...Tudjuk, hogy a finnek ma is minden németet <szaksza> néven neveznek, vagyis hogy nyelvükben szaksza= német, de tudjuk azt is, hogy a székelyek mellé telepedett németek is ilyen szakszàk, mert németül Sachsen azaz szahszen a nevük, amelyet azonban minden német szakszen-nek ejt. A magyarban mai a nevük ugyan szàsz, de kétségtelenül azért, mert könnyebb kiejthetöség miatt a szobol egy k hang idövel kikopott...Miutàn azonban nyelvtudosok az erdélyi szàszok tàjszolàsa alapjàn kétségbevonjàk azt, hogy ezek valoban a németorszàgi Szàszorszàgbol szàrmaznànak; lehetséges tehàt, hogy szaksz nevük tulajdonképpen csak késöbbi keletü.."
Egyetértek Mociga. A méhekkel és mézzel kapcsolatban tökéletesen igazad van.
Athila érdekes dolgokat feszeget, mert azt hiszem rosszul teszik azok, akik csökönyösen elzàrkoznak minden FU-kapcsolattol (én is igy voltam azelött), viszont a FU öshaza és ösnyelv nem àllja meg a helyét; kivéve, ha az öshaza a KM, az ösnyelv pedig a Magyar. De hàt ilyet kiejteni vagy leirni! Az illetöt egyböl elitélik, s ellàtjàk mindenféle: hobortos, az elmebetegség hatàràt surolo, gyogykezelésre szorulo cimkékkel....Azt hiszem még sok munkàra és kitartàsra van szükség, hogy ez a szemlélet megvàltozzon.:-(
Kedves Athila! Nagyon köszönöm! Ezek a térképek - szerintem - jo összefoglalàst adnak a Sumerböl valo kivàndorlàsokra (ami természetesen nem jelenti azt szàmomra, hogy minden ott kezdödött volna, de ez is egy része az igazsàgnak).
Érdekes amit mondasz Kedves Athila, de a "tipikusan finnugor szó" ......
Hát hogyis mondjam akár természetrajzilag, na meg nyelvészetileg sem stimmel a KM-hez viszonyítva.
Na nézzük!
Medved elvileg szlávul mézevő. Azaz medve. Nem hinném, hogy ők elismernék ezt a médes édes dolgot. (Ez csak szójáték volt, mert az édes az étes edd alapú hangzóváltozásos jelentéshasadása) FUráliában voltak méhek? Olyan hatalmas virágos mézlelő mezők lehettek, hogy csak na. Ahhoz teremtészet kell. Sok-sok virág, gyümölcsfa, termény, termés a természetben. (plusz 10 fok alatt ki sem repülnek, mivel nem tudnak dolgozni a szedte-vette teremtette jószágok) Az ember csak segíti munkáját. Hosszan virágzó változatos mező kell. Viszonylag kis területen elegendő édes médes virágporral. Sok-sok növényfaj, melyek hosszú ideig virágzanak, mintegy egymást váltva. S meleg kell ám nekik. A méhek már csak ilyenek. De Te most kimutathatod azt, hogy pl. a hunok egykori helyein (s pláne hogy lóhalálában 4000 km-t 200 év alatt megtéve a méhek mézes medves, nedvét nyalogatták útközben mintegy gyorsan elnevezve ott, ahol alaposan a medve után kellett járniuk, hogy erre leljenek) csak úgy hemzsegtek és szaporították a méheket. Vagy azok még a médek voltak? Egy biztos. FUráliában kb. a belátható 25000 évben nem volt mézes-mázostermelés. Csak annyi, amit a kb. 1-3 négyzetkm-enként egy fészekből, ha megtalálták kifoszthattak.
Néhány alapvető dolog. Mézes-mázas. Ragadós folyadék a máz. Bevon valamivel, beken. A méz és a méh egyéb termékei gyógyító hatásúak. Külsőleg is belsőleg is.
Medi.........????
De nem is ez a lényeg, hanem a Z-D-T kapcsolódási lehetőség még a tejjel-mézzel folyó kánaánt követően. :-)))
Amit a habról írsz a köhögős k->kh->h alapján az lehet, de nem mindegy hogyan.
Van olyan szavunk is, hogy behappol, hammol, hamizik, habzsol, habzik a szája, habar, habozik, ha(b) kipukkad..... és sorolhatnám.
Tehát a szabály szerinti
king-kong, hing-hangzóváltozásra az lenne a bizonyíték, ha erre a szóra az adott nyelvben (ők is ragozáshoz ragaszkodók elvégre) más képzett metafórikusan, vagy csak jelentéstanilag kapcsolódó szóformák is lennének. Sajnos nagyon sok esetben (majd mindegyikben :-((() tanálunk egyetlen adatot, az adott jelentéssel, s ez stimmel a PIEiából átvett dolgokkal és azt hisszük, meglelte hiszékeny lelkünk a tuttit. S azt monja a komisz kumiszra is, (el ne kamaszodjunk) ha lenne olyan szó lótejpálinkaként, vagy lehet az eper, de jelentéstanilag kapcsolható, hogy humis, hamis, himis...... mitom én a sok .......
Így felteszem, hogy egy idegen szó került be az ún. FUráli nyelvbe, mely hanghelyettesítésen átesve nem szaporodott tovább.
Különben ebben elképesztő a magyar nyelv.
Van a light angol szó. Könnyű jelentéssel. Akár a fény a fényes is. A fotós foton.
De mikor a lájt szó lágyan lajtoskocsiba töltve megérkezik? Mi már fényesen lájtosozni és lájtosítani is képesek vagyunk. Ez különben nem semmi erény.
Vagy nincs -ció latinus képzőnk. A talál FUra szó (nem biztos, nem néztem utána, de ha átvétel akkor is az) képzésra került, mint kitaláció. Na persze szokás szerint az idegen formák többnyire erősen pejoratív ételműek.
még rengeteg dolgot kell tudományosan feltárni ez tény,
a nyelvtudomány is fejlődik, alakul
de pont a szabályosság, a szabályrendszer a lényeg, akkor fogadják csak el
tudományos elemként.
de ott van pl. a hun medos szó, ami Priscusznál maradt fenn, és annyit jelentett hogy mézes ital, na erről annyit állapítottak meg, hogy nem török, hanem valószínű hogy indo-európai, mert ott édeset jelent,
pedig ez is egy tipikusan finnugor szó,
a proto-U: *met
mordvin: med,
máshol mad, met,
stb.
magyar: méz
az os, az a magyar -s képző, vagy az íz, isz(ik), ital ősi kb. 1500 évvel ezelőtti gyökalakja,
tehát a medosz, az magyarul pont az jelenti mint hunul, mézitalt.
illetve a kamosz,
az ugyanez:
a proto U: *kump
FU: kam, kum, stb. mai magyarban hab,
ez régebben nemcsak habot jelentett, hanem ilyesmi édes dolgokat
"1. Elhagyva a magyarok krónikája előszavát, az Úr megtestesülésétől számított 373. esztendőben, Valens császár és Első Celesztin pápa idejében a hunok Szkítiában megsokasodván, kapitányokat választottak, mind a 108 törzsből kiválogattak 10-10 ezer fegyverest, és vezetőt állítva közöttük elhatározták, hogy behatolnak Nyugatra..." majd a minket érdeklő rész...
"8./ A hunok tehát másodszor vonulnak be Pannóniába az Úr 677., Atyla halála után a 104.évben, Harmadik Konstantin császár és Zakariás pápa idejében. Ugyanis Előd Szkítiában fiat nemzett, akit fogantatásáról Álmusnak neveztek, mert az anyjának, mialatt terhes volt, álmában megjelent egy madár, mintegy ölyv forma, és a méhéből forrás fakadt, amely nem a saját földjén áradt szét.És tény, hogy öléből dicső királyok származtak. Az alvást ugyanis álmnak magyarázzák. Ezért ez a fiú az Álmus nevet kapta. Ennek nemzetségrendje így áll: Noé nemzette Jáfetet, Tana, Némprót,Hunor,Bor,Dama,Keled,Keve,Kear,Belér,Kádár,Otmár,Farkas,Bondofark, Bukén,Csanád,Budli,Besztur,Mike,Miske,Ompud,Kulcse,Levente,Lél,Zamur,Zambur, Bolug,Bulcsú,Zulka,Berend,Kadicsa,Opus,Etei,Szemen,Turda,Bendekúz,Etele,Csaba, Ügyek,Előd,Álmus,Árpád,Zoltán, Toksim.
9./ Tehát a hunok, e második bejövetel során keresztüljöttek A bessosok, a fehér kumánok országán, Szuzdalon, és Kio városán, aztán..."
...és folytatódik az általunkl is ismert honfoglalás történet
Müncheni Krónika fejezet, a Krónikáink magyarul c. könyvből kiadta a Balassi Kiadó 2006-ban
az eredeti hivatkozása: XIV.századi krónikaszerkesztmény kivonata. Kiadta - Chronicon Monacense címmel - Alexander Domanovszky,Scriptores rerum Hungaricarum tempo ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum, ed. Emericus Szentpétery, II.Budapestini,1938.58-86.
Két roppant érdekes megfigyelnivaló: egyik a kor, melyet nyilván mindenki lát, a másik, hogy ebből a krónikából kivehető nevekből - a genealógiára gondolok - mennyi él még ma is.
kisharsány
ja: alátámasztásul szántam az a'propos bejegyzéshez
az írásban szereplő László Gyula féle kettős honfoglaláshoz még annyit akartam hozzáfűzni, hogy az mind igaz, csak annyiban nem, hogy nemcsak a második avar hullám volt magyar/hun, hanem az első is.
a hunok az északi hiungnuk voltak, akik Kína északi határánál a nagy falnál éltek,
majd nyugatra mentek, majd 200 év múlva megjelentek Európában,
a 200 éves időszakban pont ott éltek az üst és egyéb leletek alapján,
ahova a finnugor történészek az elő-magyarokat teszik,
csak mikor odatették őket, ezek az üstleletek, sőt egyáltalán a régészet nem
is létezett,
most készítek egy térképet, amiben a töri atlaszokban szereplő magyar vándorlás helyeit összevetítem a hun vándorlás elemeivel, és a Magna Hungáriának, őshazának nevezett terület az teljesen egybeesik a hun leletekből kimutatható körrel, pont annak közepén foglal helyet,
szóval ezt nem tudom, hogy fogják megmagyarázni,
az avarok a várhunok, pedig a déli hiungnuk és a fehér hunok és a csabán-hunok maradékai, akik egyesülve 500 körül vonultak a Fekete-tenger és Dél-Uráli sztyeppe vidékére, majd egyesülve a KM és Kelet-Eu hunjainak fennmaradt csoportjaival ismét elfoglalták Hunniát.
ezeket is töröknek vagy mongolnak (zsuanzsuan, avar) vélik pedig nem azok, ahogy pont maga a minden törökök kagánja mondja, hogy ezek nem mongolok, az igazi avarok (zsuozsanok), hanem a várhunnok.
a hun névhez meg annyit, hogy az annyit jelent, hogy férfi, ember, hím, stb.
eredetileg az uráli népek egyik csoportjának neve volt, ahogy pl. a hantik neve ez is a mai napig, két törzscsoportjuk a kun, és a hun.
az uráli népeknél főként az obi ugorokbál, a népnév az mindig embert jelent: magy, many ember; hun, kun ember; komi - ember, stb.
és ahogy a krónikákból tudjuk később két csoportjuk volt, ás ahogy a finnugor nyelvészet is kimutatta, a magyarok, a hunokból váltak ki, a manysik a hantikból.
egyébként régebben írtam arról a hiungnu genetikai vizsgálatról,
azóta olvastam egy másikat ami az ősi szibériai népeket vizsgálta,
és a hiungnuk közötti egyik asszony génmintáját, két mai manysi asszonynál kimutatták
valamint írtam az ősi ázsiai ősnomád közép-ázsiai kultúrákról is,
ennek is utánajártam,
a szovjet régészet fedezte fel ezeket az 50-es években,
és legjelentősebb képviselői, már a 60-as években ezen kultúráknál, azok északi felét legalábbis, egyértelműen ugorként határozták meg,
ezekben, itt alakult ki a későbbi klasszikus lovasnomád életforma, ahogy az elferdített nyelvészetből is meg lehet állapítani, ugyanis a lovasnomád életforma alapszavai, a ló, íj, nyil, stb. mind ősi eredetűek és ezeket még ők sem merték töröknek hazudni, akik ekkor még nagyon távol éltek, kelet-ázsiában, az óceánnál ill délebbre, ahogy Róna-Tas ki is mutatta.
majd ebből is fordítok egy-két dolgot aztán beteszem.
illetve abból is, hogy az északi hiungnuk régészeti telepei a kelet uráli régióban
az orosz régészek kimutatása alapján, teljes mértékben az uráli nyugati felénél
később feltűnt magyar leletek előzményei régészeti, kultúrális szempontból, azokból vezetik le őket. és a ősmagyar leletek olyan ősi hun emlékeket, stílust tartalmaznak,
melyek nem találhatóak meg sem a törököknél sem a mongoloknál, csak a későbbi magyaroknál.
itt Érdy Miklós nemzetközi hírű hun-kutató könyvét ajánlanám: Hun lovastemetkezések, magyar vonatkozásokkal címűt, amelyben ezeket a nemzetközi adatokat Kínától, Oroszo.-n. át a Kárpát M-ig ill. Nyugat-Németo-ig. és
a különböző külföldi egyetemi publikációkban (Harvard, Shanxi, stb) megjelent írásokat összefoglalja.
Kedves Athila! Pàr napja küldtem az e-mail-edre néhàny képet. (Több sikertelen probàlkozàs utàn, azt hittem végre sikerült). De vajon tényleg megkaptad-e?
Az íj egy alapvető ősi valami. Még íly eszköz, persze eredetileg a vadászathoz. Ne ijedjünk ajjajjajjodjunk íjjadjunk meg tőle! :-)))
Hogy is hívták a rómaiak azt a bizonyos területet? Valami Illyria? Iliász mit csinált Homérosznál? Achilleus, Zeus, Apollón és Iliász mind íjász? Az isten nyíló, feszülő idegen ideges idegű (valami ín - régen ezt hitték idegnek, ma már tudjuk, hogy csak kötélszerű erős valami, mi inkább a vázrendszer mozgatásához tartozik - "kötélből vannak az idegei") nyilát!!
„Halld, te Ezüstíjú, aki óvón Khrűsza fölött állsz
az isteni Killa fölött, Tenedoszban erősen uralkodsz........"
Jászok azok csak jazigok De itt a KM-ben nyilván beszólják (beszélik) az eredeti közös KM-beli nyelvet. Ma máshol oszétek és részben örmények. Már nem beszélik.... de őriznek valamit az ősiségből. Mert mint mondottad a nyelvek változékonyak. Na de nem ám csak úgy maguktól. 90%-ban külső nyelvi hatásokra változnak. Aztán jön egy nagy nyelvújítás (azaz inkább régiesítés vö. ami nálunk történt a 30.000 kísérletből bejött vagy 10.000 és ezek szóalapja is jótúlnyomórészt a meglévő nyelvi alapszókészlet továbbképzésével, avagy éppen rövidítésével na és a KM-beli nyelvjárásokból -> köznyelvi folyamat által.
A hangszbályosdival csínján kell bánni, mert átvetel esetén kétségtelen működik. Sőt inkább lehet hanghelyettesítésekről hanglekopásokról szó mint azt Te is í (j~í alapon akár) lekopásáról.
Az ív görögül ark(c) és egyúttal íjat is jelent. Akkor mi is az igazán közös a nyelvekben? Attip majd kisegít és megmondja Ő: Valami elképesztően közös képek, metafórikus hasonlatosságok közös sora a nyelvekben 8e régióban a tükörfordítás a kedvencem valamilyen idegen nyelvből). Hogy ez az alapfolyamat milyen hangalakú szavakat, milyen konkrét jelentésekkel dobnak a felszínre, már egy másik kérdés, mellyel a mai etimológia az etológia és a kognitív nyelvtudományok (és még mennyi más) eredményeinek felhasználása nélkül (hangszabályosdizzunk) úgysem tud számot vetni. Marad a véletlenek érthetetlen birodalma.
ez rendben van, de szvsz vegyük figyelembe, hogy a nyelv időben és térben változik, gondoljunk csak a nyelvjárásokra, tájszólásokra, régebbi hangalakokra stb.
ezt hívják a szabályos hangmegfelelések törvényének a nyelvészetben
mondok egy példát, ezt nemrég fedeztem fel:
előljáróban, egyéni megfigyelésem alapján minél kisebb egy adott népcsoport az urálin belül, annál kevesebbet és lassabban változik a nyelve,
na ott tartottam múltkor, hogy Mongólia, hiungnuk:
mellettük élt egy ismeretlen, de valamilyen indo-európai nyelvű íjfeszítő nomád nép időszámítás előtt.
első említésük egy kínai könyvben Kr. e. 630 körüli, de lehet, hogy csak Kr.e. 1. évszázadi, de a lényeg az, hogy kínaiul így írták: yue-zhi (kiejtése kb.: jüszí, v. jücsi)
namost ez uráli/finnugor nyelven annyit jelent, mint magyarul: íjász.
Proto-uráli: *joŋ(k)sV
Finn: jousi, joutsi
Számi (Lapp): juoksa, jūxs, jūss,
Mordvin: jonks, joŋs
Mari (Cheremis): jaŋɣež, joŋež,
Khanty: josel, joxél
Mansi (Vogul): jäyt,
Hungár: íj-ász
kiejtése a többi finnugor formának, kb. mint a kínai (lsd. fennt).
ez a nép, mikor később Bátor khányu vezetésével a hunok legyőzték,
délnyugatra menekült, és megjelenik a nyugati forrásokban: assi néven,
a külföldi kutatók a tokári néppel, pontosabban annak egy részével azonosítják,
de későbbi történetüket nem tudják levezetni,
pedig ez a nép, mivel az assi név után később jasi, jassi, jazyg nevet jegyzik fel, ez már a finnugornál későbbi magyar forma, tehát ezek a jászok.
egyelőre ezzel a hipotézissel eddig jutottam, hangtanilag, stb. stimmel,
most már csak azt kell megtudnom, hogy mit jelentett a név, mert ez a kínaiak által a nép saját nevének átírása vagy a hunok által rájuk mondott név, mivel hatalmuk alatt is tartották egy ideig, tehát nem kínai megjelölés, hanem fonetikus.
és ha stimmel, akkor az azt jelenti, hogy Kr.e. 500-200-ban Kína északi határában már magyar/fu nyelvű szavak léteztek, és egyben sokat segíthet az akkori kínai fonetika, kiejtés rekonstruálásához, ami lehetővé tenné a több száz hunn szó
Ez igy biztos mind igaz is. Csakhogy ezeknek a "jövés-menések"-nek kronikài (hodito seregek vàltakozàsai) nem beszélnek arrol a tényrol, hogy valahol alul mindig létezett egy földmüves nép, amely nem vàndorolt sehovà, hol az egyik urànak, hol a màsiknak dolgozott, szolgàlt. S ezek azok, akiket Magyar Adorjàn is és Dr. Nagy Sàndor is az ösnépnek nevez, amelyeknek szàma mindig nagyobb kellett legyen, mint a hoditoké.
Pajkos pajtás a bajtárs. "Bajban ismerszik meg a jó baján." Akarom mondani barát. :-))))
Ellátom a baját..... (BAJ, BAJvívás) Ez egy katonai rang lehetett. (szigorúan szerintem) Csak a bajban, háborgó háborúban van szerepe. A gazdagsággal is összefüggésben lehet, hisz ott meg lehet ám rendesen gazdagodni. (jelentésátvitel)
Kedves Athila, a TESZ tele van olyanokkal, hogy más finnugor egyeztetése téves. Ami idehaza BŐ bödönünkben (nyelvünk) megvan, miért kell máshol keresni?
A környék földrajzi környezete, a Duna közelsége és a barlangok kedvező feltételeket kínáltak az elő- és az ősember megtelepedésének. Viszonylag közel esik a vértesszőlősi előember- és a tatai, valamint érdi ősemberlelet. Könnyen elképzelhető, hogy a paleolitikum (őskőkor, pattintott kőeszközök használata) időszakában a Tétényi-fennsíkon is megjelentek a halászó, vadászó és gyűjtögető életmódot folytató emberek, akik barlangi medvére, vadlóra, gyapjas orrszarvúra, mamutra vadásztak.
A neolitikum (újkőkor, csiszolt kőeszközök használata) korában megindult a termelés: a földművelés, az állatok háziasítása, a kézművesség (szövés, fonás, fazekasság), s mindez a népességszám ugrásszerű növekedéséhez vezetett. Állandó települések jöttek létre, erre utalnak a mai Budapest térségében jelentős számban előkerülő, főként a Kr.e. IV-III. évezredből származó leletek: Békásmegyeren, a Tabánban, a nagytétényi Kastélymúzeum közelében, Budaörsön, Diósdon, Érden, Százhalombattán.
Lassan kibontakozott a réz- és aranyművesség, megjelent a kereskedelem. Az anyajogú (matriarchális) közösségeket az apajogú (patriarchális) nemzetségek váltották fel. Rézkori emlékek kerültek elő Lágymányosról, Szigetszentmártonból és Nagytétényből is. További lendületet adott a letelepedéshez a kereskedelem fejlődése, hiszen a dunai gázlók mellett a partmenti teraszokra, dombtetőkre fel tudtak húzódni az emberek.
Kr.e. II.évezredből származó, késő rézkori, kora bronzkori leletek kerültek elő a Kamaraerdő térségéből, Csepelről, Szigetszentmiklósról, s Budafokon is találtak magaslati telepmaradványt. Háziállatokat (szarvasmarhát, lovat) tenyésztettek, hamvasztották és urnába temették halottaikat. Budatétényből finoman kidolgozott kerámia tanúskodik a korszakról.
A termelés növekedése, a bronz terjedése, a nemek és korok szerinti munkamegosztás fejlődése a társadalom differenciálódását segítette elő. Az idő előrehaladtával gyakoribbá válnak a fegyverleletek (Nagytétényben harci baltát találtak), s a környék védelmére földvárakat építettek ki (Solymár, Százhalombatta). A késő bronzkorban, a Kr.e. XIV.században – a Gellérthegy kivételével – hirtelen elnéptelenedett a főváros gazdálkodásra alkalmas körzete, bizonyára a nyugat felől érkező, harcos pásztortörzsek támadásai miatt. A gellérthegyi leletek alapján következtetéseket lehet levonni a hitvilágról, a varázslók szerepéről, a termékenységkultuszról. A későbbi időszakból (a Kr.e. VIII.századig) urnasírokat találtak Hárosnál, Érdligetnél, Nagytétényben (az utóbbi helyen pl. bronzbográcsot és sisakot).
A korai vaskorban nyugat felől, az Alpok előteréből bevándorló csoportok halomsíros temetkezést folytattak (Budaörs, Érd, Százhalombatta). Ekkor a tabáni átkelőhely viszonylagos közelségében a gellérthegyi település hatókörébe tartozott a Tétényi-fennsík. A Kr.e.VI.század végén a pesti oldalra megérkeztek a lovasnomád életmódot folytató szkíták. Íjjal, nyíllal, fokossal harcoltak, és portyáikkal akadályozták az átkelők térségében való állandó megtelepedést.
Ezidőtájt, a Kr.e.IV.század végén vándorolt ide nagyobb lélekszámú kelta csoport, Nagytétényből rájuk jellemző vaskard és fibulák kerültek elő. A kelták közé tartozó eraviszkusz törzs élt a Kr.e.I.század első felében a Gellérthegyen. Élénk kereskedelmet és pénzforgalmat bonyolítottak le, sőt – a római érmék mintájára – önálló pénzverést is folytattak. A korszakról tanúskodik a nagytétényi és a Budaörsi út mentén, Madárhegyen talált, falusias, kelta település.
Lassan elérte területünket a római terjeszkedés, amely eleinte gyakori összecsapásokat okozott a Kárpát-medence területén élő pannon lakossággal. A rómaiak Kr.e.11-ben – Augustus uralma idején - megalapították Illyricum, majd Kr.e. 9 körül Pannonia provinciát (tartományt). Az Erdély területén élő dák törzsek támadásainak megakadályozása érdekében pártolták a jazigok megtelepedését az alföldi ütközőzónában.
A rómaiak a Duna mentén kiépítették a limes - a birodalom határának – védelmi rendszerét. A katonai táborokban (castrumokban) 25 évig szolgáltak a katonák, és akik túlélték ezeket a nehéz éveket, általában utolsó szolgálati, tartózkodási helyük közelében telepedtek le, építették ki villáikat. A mai Nagytétény területén, Pannonia Inferiorban (Alsó-Pannoniában) épült ki a Campona nevű tábor, félúton Aquincum (Óbuda) és Matrica (Százhalombatta) között. Feltehetőleg Hadrianus császár idején (a Kr.u. II.század elején) váltották fel a camponai földsáncokat fából készült erőddel. Az itt állomásozó katonák feladata a mai Budafok és Érd közötti határszakasz biztosítása volt. A Duna mellett vezető főútvonalat a feltehetőleg Aquincumból idevezényelt, germán lovasalakulat (1. Tungrorum Frontoniana) védte. Az átmenetileg visszaeső kereskedelem újra fellendült, s eljutottak ide a Balti-tenger felé vezető Borostyán-úton, vagy a Dunán szállított germániai termékek. A környékbeli falvak lakói elégítették ki – földművelő, állattenyésztő és kézműves tevékenységük révén – a határmenti katonaság szükségleteit (erre utaló leletek származnak a Háros-szigetről, Budatétényből, a Leányka utcai lakótelep térségéből, Érdről, Törökbálintról). Eraviszkusz kocsi, Mithrasz-szentély és Vénusz-szobor került elő Campona közeléből.
A városrész északi végében – Budafok-Albertfalva határán – az első században Claudius császár létesített tábort. Sajnos római kori nevét nem ismerjük.
A II. század második felében Marcus Aurelius császár sikeres védelmi harcokat folytatott a Pannoniára törő szarmaták és a markomannok ellen. Septimius Severus (193-211) a pannoniai légiókra támaszkodva nyerte el a császári címet. 194-ben kapta meg Aquincum polgárvárosa a colonia rangot. A délebbre fekvő terület is fejlődött: átépítették a táborokat, újabb kőépületeket emeltek, vízvezetékeket és fürdőket létesítettek. A camponai tábort az itt tartózkodó trák helyőrség (1. Thracum Veterana sagittatorium c.R.) kőből építette át. Caracalla rendelete révén, 212-ben a provinciák szabad lakosai elnyerték a római polgárjogot.
A megnövekedett birodalmat azonban egyre nehezebb volt egyben tartani, s a helyzetet súlyosbította a nagy népvándorlás során ideérkező törzsek támadása. A roxolánok, szarmata jazigok és kvádok támadásai közben elpusztult – többek között - az albertfalvai tábor is. A határmenti provinciák lakossága a birodalom belseje felé húzódott (Aurelianus idején - 270-275-ig uralkodott - feladták Daciát, lakóit a Dunától délre elhelyezkedő Moesiába telepítették). A 284-305-ig uralkodó Diocletianus által hozott reformok révén Pannóniát is megerősítették: lovas alakulatokat állomásoztattak a Duna mentén, emelték az adókat, a könnyebb irányítás érdekében társcsászárokkal osztották meg az uralkodói feladatokat.
Diocletianus utóda, a kereszténységet 313-ban elfogadó Constantinus is foglalkozott a csapatok átszervezésével. 322-től szarmaták és roxolánok támadták a dalmát lovascsapattal védett camponai tábort. Constantinus személyesen vezette a hadjáratot, Sirmium (Mitrovica) felől tört előre, és a Duna-Tisza közén legyőzte Rausimodus szarmata vezér seregét. A kiújuló harcok során elpusztult a camponai és az intercisai (Dunaújváros) tábor, sőt veszteségek érték az aquincumi polgárvárost is. Ebben az időszakban rejthették el a camponai sereg hadipénztárát, amely a XIX. században, a tétényi Zsák utcában került elő. A csatározások átmeneti lankadásával, 333 után Camponát átépítették, a sarkokon hatalmas – a dunai limes mentén alkalmazott – legyező alakú sarokbástyákkal erősítették meg.
A IV.században folyatatódtak a barbár – szarmata, vandál – támadások, s 395-ben Theodosius császár Keletrómai és Nyugatrómai Birodalomra osztotta a hajdan virágzó államot. A kelet felől érkező hunok támadásait enyhítendő, 433-ban szerződésben adták át a Hun Birodalomnak Pannonia jelentős részét. A környékbeli dunai átkelőhelyek hun katonai ellenőrzés alá kerülnek. Attila államának központja a Kárpát-medencében volt, de 453-ban bekövetkezett halála után birodalma szétesett, s újabb népek vették birtokba a területet. 476-ban megbukott a Nyugatrómai Birodalom is, a VI.században a germán longobárdok telepedtek le térségünkben, majd 570 és 680 körül, két nagyobb hullámban, kelet felől érkeztek ide az avarok. A nomád avarok életmódját mutatják be a hárosi, a XI. kerületi Fehérvári úti, a csepeli és a budafoki Vöröskereszt utcai temetőkből előkerült leletek (lőszerszámok, fegyverek). A második avar hullámot László Gyula régész - a kettős honfoglalás elméletében – a korai, első magyar honfoglaló csoportnak tartja.
A IX. században a Kárpát-medence nyugati területein a Frank Birodalom osztozott egyes szláv törzsekkel. A germán frankok Nagy Károly uralkodása idején, 800 körül szerveztek határgrófságot (őrgrófságot) a Dunántúlon. A 843-as verduni szerződés értelmében ez a terület a Keleti Frank Királyság része lett, de mire sor került a magyar honfoglalásra, sem a frankok, sem a szlávok nem fejtettek ki komolyabb ellenállást.
Irodalom:
Gallus S.: A nagytétényi neolitikus sír = Archeológiai Értesítő 1936.
Fülep F.: A nagytétényi római tábor. Budapest Műemlékei II. (Bp., 1962)
Kőszegi F.: Késő bronzkori kutatások a főváros térségében. Budapest Régiségei 22. (1971)
...egyszer azt ígérted, nem "ejted ki" mégegyszer a billentyűzeteden a topikot, annyira megtetszett a rovat... Tehát a csoport a rovat, címszerinti a téma (szerintem, magyarul) a Val-Fil rovatban a Buddha történetek (c.) téma. az Alternatív rovatban, A magyari népek témája. (bocs., nem oktatás,: szoktatás)
