A topik már régen túlmutat a címén. Sokkal több annál. Egy topik, ahol a macskák (cicák, cirmancsok, mókok, bársonytalpúak, stb.) és egymás véleményének, személyiségének tisztelete dominál. Egy topik, amely a macsekoknak köszönhetően, már-már igazi baráti közösséggé formálódott nemcsak virtuális értelemben. Egy topik, ahol szeretettel várunk mindenkit, aki szereti az állatokat, cicákat, kutyákat, de ahol persze A MACSKA a fő téma.
Szeretettel és örömmel várunk minden jószándékkal érkező topiktársat, tanácsra várót vagy olyan lelkes kiszolgáló személyzetet, aki szívesen beszélget velünk cicája mindennapjairól.
Jó szórakozást, kellemes időtöltést és macskaszőrös szép perceket kívánok a topikon minden kedves topiklakónak és -olvasónak!
szuszmok
-----------------------------------------
A topikhoz kapcsolódó lapok:
http://www.andicat.fw.hu
http://www.meoindil.extra.hu/cicak/index.html
Bocika euforikus örömben leledzik, ha csak a sétára gondolok:-) Leginkább akkor boldog, ha úgy utazunk, hogy valaki miatt (mondjuk Clavicula ül elöl Xxel mellett) én ülök hátul a két ebbel: Boci az ölemben dekkol vagy az ölembe hajtja a fejét és mosolyog végig. Naná, az Istenhez bújhat!:-))
Romyka, ahogyan te is írod Bubunál, a maga saját kis világában él néha, azaz egyre gyakrabban - annyira sajnálom a kis öreget és olyan rossz látni, hogy öregszik, de ugyanakkor meg jó, hogy ennyi évet megélt és jó dolga volt nekünk is vele és vele is nekünk. 14 éves lesz április hatodikán...Most, hogy már hónapok óta szedi a Trocoxylt, magától közlekedik a lépcsőn, rájött, hogy ha nekifutásból akar feljönni, akkor semmi gond.
Pearly, aki júniusban lesz 14, szintén öregszik, de rajta valahogy nem látszik annyira a kor, mint Romy-n. Szuszmókon anno meg még úgy sem látszott. Gondolom, mivel sokkal kisebb testűek, mint a belgák, ezért lehet, de persze, lehet, hogy nem.
Bubu épületes látvány lehetett, ahogy ott csúszkált! Még jó, hogy élvezte a dolgot és nem lett semmi baja!:-)
Levert virág nem is lesz, tekintve , hogy bent a szobákban nincs virág - csak a konyhában, illetve itt fent a dolgozószobában vannak növények. Így a kísértés sincs meg. De nincs levert váza, megrágott könyv, semmi. A függönyök is megvannak és a fotelek sem lettek rojtosabbak:-)
Figyelni kell a szervezet jelzéseire (bagoly mondja:-))
Elég nehéz lehet a döntés, hogy hol van az a határ, amikor kockáztatod vagyis amikor még nem kockáztatod a saját macsekok mentális egészségét...
Én nagyon örülök, hogy a kis Cicelle ilyen gördülékenyen beilleszkedett a csapatba, de ott van Pearly, aki sohasem tudott és nem tud, elsősorban Iris és Topaze miatt.
Elfáradtam. Iszonyú sokat kivett belőlem az elmúlt pár év. Kaptam is komoly figyelmeztetést a szervezetemtől.
Nagyon takarékra kell állítani magamat. Ez van.
Zizike alapvetően nyugis, konfliktuskerülő. De úgy nehéz, ha mindenhol megtalálja egy izgága kis izé. És nem ő az egyetlen ilyen mentalitású. 1 nap alatt érezhetően javult otthon a légkör.
Sejtjük, hogy mely cicák lehetnek az ősei között - ők generációról generációra nagyon kedvesek, tehát alapjáraton kenyérre lehet őket kenni.
Cicelle nem fél semmitől - ezért is jutott, juthatott át hozznák egy csomó olyan udvaron át, ahol kutyák vannak és közben még egy elég forgalmas út is...
Szerintem születetten alkalmazkodó mókocska - ha már nem lenne foglalt a kifejezés, mondhatnám, hogy Cicelle a sors ajándéka:-)
Talán azért is, mert ő is természetesnek veszi, hogy emberek, más állatok vannak körülötte. Biztosan olyan helyről származik, ahol kutyák-macskák társaságában élt és ehhez szokott hozzá.
Zizike megint fájlalja az ízületeit. Kap flexivet go-t. Nála nagyon láttam, hogy sok a kicsi. Megint kopaszra nyalta a hasát. De ma reggel már orrozott Lillával.
És azt birom, hogy teljesen természetes mindannyiunknak, hogy itt van nálunk. Komolyan, mintha nálunk született volna. Semmi erőlködés, semmi villongás, semmi "jaj, istenem, hgyan lesz"!:-)
