Én csak az eredményt láttam. A lezárt utat, a kilométeres kocsioszlopot, a mentőhelikoptert. Pont akkor mentünk Visegrádra. Terelőúton tudtunk továbbmenni. Több kilométeres volt a kocsisor a szembejövő sávban. És jöttek szembe velünk. Gyorsan. Nagyon gyorsan. Sokszor csak a padkára húzódva tudtam elkerülni a nagyobb bajt.
Részvétem a családnak. Legyetek erősek. Nagyon erősek...
borzasztó...
Ilyenkor az idő lelassul, alig forognak a gondolatok, az újjak megbénulnak a billentyűzeten: csak az érzések kavarognak viharként.
Nekem 1 év 2 hónapos a kislányom, most nagyon rosszul érzem magam a félelemtől, aggódástól...
Az egyetlen, ami erőt adhat: "Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él" (János 11:25)
Kedves MGPB, bárcsak tudnál hinni ebben! Hogy Petra és Marci csak egy rövid időre mentek el, és (A B. szerint) nem sokára újra találkozni fogtok egy megújított Földön!
Mélyen lesújt és együttérzek Veled és Feleségeddel!
Talán egy héttel a tragédia előtt nyitottam itt egy topicot - hirtelen felindulásból és permanens közlekedési aggályaim folyományaként - a címe Anti Traffipax Info , hogy mi volt a célom vele az talán érthető ha beleolvastok, de most a sorsáról szeretnék mesélni inkább: A topicnyitás után nagyon rövid idővel legnagyobb meglepetésemre áthelyezték a Törzsasztalból az Autó fórumba, nem értettem, hogy miért, hiszen nem autós, hanem véleményem szerint minden épeszű közlekedőt érintő téma. Az autós fórumban a topic nagyon rövid időn belül a szándékosan és tudatosan gyorshajtók által szívesen látogatott hely lett, ahol mindannyian kifejtették miért szegik meg rendszeresen a sebességkorlátozást és ezt mennyire magától értetődőnek, természetesnek és jogosnak tartják, valamint megosztották a traffipax elkerüléséről, kijátszásáról, és a rendőrök szemétségéről szóló gondolataikat. Azt, hogy engem milyen jelzőkkel illettek már nem is sorolom, ugyanis a személyiségem elég érett ahhoz, hogy az ott leírtak ne okozzanak "lelki megrázkódtatást".
A döbbenetem azonban leírhatatlan. Két napja elhelyeztem ott egy linket amely erre a topicra mutat, azóta mintha csökkent volna gyorshajtók lelkes üzenőkedve, bár nem tudom, hogy ennek az az oka, hogy egy kicsit legalább megdöbbentek, vagy egyszerűen csak nem érdekli őket két kisgyermek halála. Őszintén remélem, hogy az előbbi ok miatt.
Nyuszi,
aki minden nap aggódva gondol a gyermekeire, aki védtelenek az utcán, és ajánlja ezt az üzenetet a moderátorok szíves figyelmébe is.
Minden halállal én leszek kevesebb
mert egy vagyok az emberiségből.
Ezért sose kérdezd kiért szól a harang,
érted szól.
(John Donne)
Együttérző szeretettel...
Tegnap -szerda este- láttalak a TV-ben. Erősnek látszottál és az is kell maradnod...
És szimpatikus, őszinte ember vagy.
Amikor először hallottam a tragédiáról, csak nyeltem egy nagyot. Tudod, annyi borzasztó történik a hülye, felelötlen emberek miatt...de ehhez nem lehet hozzászokni.
Tudod, engem az is bánt, ha valakit baj ér. Sajnálom az embereket. Amióta nekem is vannak gyerekeim, szinte erővel kell elnyomnom magamban a rettegést. Állandóan a gondolataimban vannak.
Hidd el, nagyon letaglózott ez a hír, teljesen magam alatt vagyok, ha ilyesmiről hallok. Nem értem, miért gondolja valaki, hogy neki joga van másokat veszélyeztetni a közlekedésben és ez miért fordul elő időnként... Az emberek nem tanulnak semmiből?
Nem tudok mit mondhatnék neked. Talán annyit, hogy együttérzek a fájdalmatokkal.
szia: cucu
Ez nagyon nehez. Ilyenkor nehez barmit is irni. En eddig ketszer olvastam az esetet es mindketszer majdnem sirtam. Nem tudok mit mondani, nagyon faj.
Es egyetertek veletek az utakat illetoen. Viszont nagyon sok mulik a hozzaallason. En peldaul sajnos lany letemre neha eleg agressziven kozlekedek. Altalaban akkor ha van ra lehetoseg. Eszembe nem jutna allo, vagy nagyon lassan halado kocsisort elozni. Foleg nem csucsforgalomban. Foleg nem egy gyerekkel a hatso ulesen. Eletveszelyes mar csak az otlet maga is. En ugy szoktam vezetni, hogy ha gyerekes gyalogost latok mindik lassitok, annyira hogy barmi tortenjen megtudjak allni. Alapvetoen valahol talan az eletritmusunk az amin valtoztatni kellene. Az emberekben rengeteg harag, agresszio gyulik ossze a napok folyaman es valahol le vezetik. Van aki az utakon, van aki mashol. Gondolkodasmod es eletstilus, hozzaallas valtasra is szukseg lenne. Meg olyan vezetoemberekre akik hajlandok ilyenre is aldozni penzt. En sajnos nem igazan latom mi mast tehetek mint hogy a sajat stilusomat atgondolom es meg figyelmesebben adom elo magam az utakon. Es erre intem a csaladom, barataim. Mast nem nagyon tudok tenni. Es neha elgondolkodok a dolgon.
Nekem is volt evekkel ezelott egy csunya balesetem. Semmi bajom nem lett egy kisebbfajta fejbeverestol eltekintve. Twingoval kanyarodtam ki egy utcabol es egy jobbra indexelo teherauto kanyarodas helyett zugott tovabb egyenesen a Kapy utcan bele az autom orraba. 15 cm-em mulott az eletem.
MGPB batyjatol hallottam az esetrol. Es azon kezdtem gondolkodni hogyan lehetne a gyerekeket megovni. Az egyik dolog amit latok hogy a szulok amikor setalnak a gyerek nagyon gyakran a kocsiutfeloli oldalon megy a szulo meg a hazfelol. Szerintem ez is csak figyelem kerdese.
Ez a topic nagyon nem arra valo, hogy nekialljunk vitatkozni, de az altalad eloadott legujabb verzio a baleset okarol nem is kicsit santit.
A sofor feleseget ugyanis NEM VITTE EL A HELYSZINRE KIERKEZO MENTO! Ha akkora nagy problema lett volna vele, hogy 100 metert a jardan kell menni annyira siet a sofor a helyszinre kierkezo mentohelikopter, vagy a mentok biztos ellattak volna es korhazba szallitjak.
Ez egyebkent mar az X-edik verzio az egeszrol es mind megbukik szep egymas utan.
Szo volt rola, hogy defektet kapott es azert ment fel a jardara, nem jott be.
Ez a "veletlenul" gazt nyomom a fek helyett verzio sem az igazi, annak tukreben, hogy tanuk allitjak az illeto mar kilometerekkel a baleset elott nem birt magaval es szaguldott mint egy allat, valamint, ha kiszamolod a "kisodrodas" es a megallas kozott eltelt idot tulsagosan sok az egy ilyen tevedeshez....
Ha visszagondolok, ez az út már tíz-tizenkét éve is nagyon forgalmas, mondhatni zsúfolt volt, pedig hol volt akkor az autók (a jó, a gyors, az erős autók) száma a mostanitól! Emlékszem, van Szentendrén, a Pismány-hegy aljában például egy olyan kijelölt gyalogátkelőhely, ahol mindig szinte féltem átmenni a hegy felől a másik oldalra, mert beláthatatlan volt az út, az autósok pedig sosem kímélték a benzint. Igazán csak akkor volt elviselhető, amikor nyaranta a Duna áradása miatt néhol víz alá került és lezárták.
Itt az egyetlen kielégítő megoldásnak a sürgős útépítést tartom, a kérdéses forgalmat elviselő, széles, többsávos, a településeket – ahol csak lehet – elkerülő út kellene. Ahol nem lehet, ott legalább korlátokkal el kellene választani a sűrű gyalogosforgalmat az út forgalmától. Viszont mostanában olyan hihetetlen számokat hall az ember, ha útépítésről van szó, fényűzően lehetne felépíteni egy családi házat tíz méter rendes autóút árából, vagy egy méter autópálya árából. Ahogy sejtem, ez a téma nem fog magas prioritást kapni.
Ahogy látom egynémely vezetőt, nem ártana egy komoly pszichológiai szűrés sem az autóvezetői vizsga mellé. Pszichológiait írtam, nem a PÁV névem ismert tortúrára gondoltam. Nyolc vagy kilenc emberrel jártam kresztanfolyamra, egy közülük nyilvánvalóan idegbeteg volt, egy pedig folyton részeg és az értékrendje sem volt egészen normális szerintem (bár ez csak megérzés volt). Gondoljunk az Árpád hídi baleset okozójára, ő egy rendesen működő rendszer esetén már régen nem vezethetne, hiszen már több balesete volt, köztük halálos áldozatokkal végződő, ittas vezetéses és ittas gyorshajtásos, egy ilyen után nyomorodott meg ő maga is (ha jól emlékszem a hírekre). Igaz, hogy ez – ha igaz, amit Pirítós írt – nem előzte volna meg a mostani balesetet, hiszen most egy szükséghelyzetben lévő, amúgy rendesnek és normálisnak ismert férfi okozta azt, engem azonban megnyugtatna egy ilyen változás.
Azt gondolom, hogy amit ma kell tenni egy jogosítvány megszerzésért, az meglehetősen sok. Nekem sem tetszett, hogy rabolják az időmet mindenféle gátlás nélkül. Ugyanakkor bármennyire soknak tűnik is, nagyon keveset kap érte az ember cserébe, pont azt nem (és egyáltalán nem) tudja meg az ember (magáról, a társairól), hogy hogyan viselkedne vészhelyzetekben. A repülőgép-pilótáknak a szimulátor egy egészen kivételes égi ajándék, nagyon jó volna hasonló a közúti vezetőknek is, amiben a maga harminc órájából mindenki eltölthetne legalább ötöt, kifejezetten veszélyes helyzetekkel küzdve. Tudom, hogy ez tízmilliárdokba kerülne, akár csak öt helyen telepítve az országban, de ha csak két gyereket megmenthetne az elkövetkezendő ötven évben, akkor megérné. Nagyon meg.
"Ne állj zokogva síromnál,
nem vagyok ott.
Nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben,mi fú.
Én vagyok a gyémántcsillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd ősi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
ott vagyok minden hangban veled,
a csendesen köröző madár szavában,
de én vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál,
nem vagyok ott.
Nem haltam meg."
(Ismeretlen)
