Nagyon, nagyon sok erőt kívánok Nektek...
Épp tegnap hallottam egy külföldön (ismerős családjában) történt esetet, ahol egy részeg sofőr miatt az öttagú családból csak egy ötéves kisfiú maradt életben...
Tehetetlen dühöt érzek az ilyen felelőtlen barmokkal szemben, kétlem, hogy lehet tenni vmit a kivédésükre.
Mi a 4-es úton közlekedünk rendszeresen, az ötven km alatt mindig látunk legalább öt autóst, aki felelőtlenül előzget, sokszor utolsó pillanatban úszva meg az ütközést.
jaj, istenem
amikor a vasárnapi híreket hallgattam, "csak egy hír" volt ez is (ne értsetek félre), így olvasni egészen más. nincsenek gyerekeim, még nem tudom, hogy milyen érzés, de azt hiszem beleőrülnék.
Szívszaggató érzés még olvasni is ezt a tragédiát. Nincs ember itt, aki ne érezne veletek együtt. Kívánom nektek, hogy ez után a szörnyű katasztrófa után talpra tudjatok állni! Őszinte részvétem.
Ma már másodszor sírok,
értelmetlen, felfoghatatlan halál miatt.
A Readers Digestben van egy cikk egy anyáról, akinek a lánya rákos volt, meghalt, a férje pedig szívrohamot kapott a lány emlékére rendezett futóversenyen.
Még leírni is szörnyű...
Nagyon sajnálom.
Részvétem.
Kedves MGPB!
Legmélyebb részvétem. Én nem tudnám eszelős harag és önbíráskodás nélkül feldolgozni, ha velem történne ilyen. Eszemet venné az indulat...nem tudok értelmes tanácsot adni, csak banalitások jutnak eszembe.
Biztosan sokan láttátok a vasárnapi leányfalui baleset képeit a TV-ben. Én a két elütött gyerek apja vagyok, és el szeretném mondani nektek, hogyan történt minden.
Vasárnap délután mindig nagy a forgalom a 11-es úton Pest felé, jönnek haza az emberek a Dunakanyarból. Most is tele volt az út. A gyerekek nagymamája és nagynénije a Dunapartra indultak sétálni Marcival és Petrával.
Marci 4 és fél éves volt, nagyon okos kisfiú, tele huncutsággal. Külön kis világot épített fel magának élénk fantáziájában: az utóbbi időben azt játszotta, hogy ő griffmadár, farsangra is griff-jelmezt készítettünk neki az oviba. Petra másfél éves volt, kedvességével, és azzal, ahogy odabújt az emberhez, mindenkit levett a lábáról. Már totyogva jött-ment ő is, mindenre fel akart mászni, és követte Marcit mindenhová a kertben, a lakásban. Nagyon szerették egymást, Petra minden reggel hamarabb ébredt Marcinál; amint kivettük az ágyból, tekert Marci mellé. Mindkét gyerekünk nehezen jött össze, nem csoda, hogy aztán egész életünk róluk szólt. Nap mint nap láttuk, milyen boldogak, milyen jó helyre születtek.
A főúthoz leérve a két felnőtt megállt egy zebránál, nem akartak addig átmenni, amíg a zebra után közvetlenül álló busz el nem megy, hiszen nem láthatták a jobbról jövő autókat. Balról, mint már írtam, folyamatos volt a kocsisor, a busz miatt lassítottak, és 20-30-cal haladva kerülgették ki. Eközben Visegrád felől nagyon gyorsan jött egy Volvó, amit egy 30 körüli ír vezetett. (Hátul egy nő és gyerekülésben egy kisgyerek ültek.) Egyik arrajáró elmesélte, hogy már legalább 1 km-en át előzgette a kocsisort, ha jöttek szembe, be-bevágódott egy résbe. Közeledve a buszhoz látta, hogy nem tud továbbmenni, és talált egy rést két kocsi között. Ugyanazzal a lendülettel azonban továbbvágódott jobbra, a járda felé. A járda alig pár centi magas ott, felszaladt rá, kidöntött egy közlekedési táblát, 20-30 méter után átment egy kereszteződésen, ami már közvetlen a zebra és a buszmegálló előtt van, és kidöntött még egy táblát.
A gyerekek a járda közepén voltak, Marci a kocsi felől, Petra babakocsiban beszíjazva mellette. A felnőttek a járda melletti alacsony kőfal tövében vártak, a nagymama fogta a babakocsit. A száguldó autót nem is vették észre. A Volvó elütötte a gyerekeket, akik vagy tíz métert repültek. Petra kirepült a babakocsiból. Mindketten azonnal meghaltak.
Az autó még végigszántott a busz belső oldalát, majd az ütközéstől és a kivágódott gumik miatti defekt hatására megállt. A sofőr a defekttel és azzal védekezett, hogy véletlenül fék helyett gázt nyomott. (A sofőr által mondottakat csak közvetve hallottam.)
Minket pár perc múlva hívtak telefonon, nagyon gyorsan odaértünk. A mentősők már ott voltak, próbálták a két gyereket újraéleszteni. Mindent megtettek, nem tudhatták, hogy szinte mindenük megsérült, és már nem volt tovább. A halált a kiérkező helikopteres mentő orvosa állapította meg. Életünk értelme, két kis apróság ott volt a karjainkban, és semmit nem tehettünk értük.
