Gyemeki IQ-ról neten is találsz sok infót, szerintem föleg az az érdekes, mikor leírják, hogy ált. milyen egy ilyen gyerek, hogy nem feltétlenül zseni, hanem sokszor egyszerüen "más".
Ha tesztelteted, jó szakembert keress, aki erre specializálódott, tehát óvodás gyerekek IQ-tesztelésére, mert ez külön tudomány, és sok a kutyaütö, aki csak lehúz. Esetleg érdeklödj a Mensa Társaságnál, ök biztosan tudnak valaki megbízhatót. Nem lesz olcsó, de megéri, mert az a gyerek, akinél nem ismerik fel idejekorán a magas IQ-t és fejlesztik ennek megefelelöen, sokkal nagyobb eséllyel lesz viselkedészavaros, depressziós, vagy esetleg épp nagyon rossz (!!!) tanuló.
A nénivel még én sem találkoztam, a nagymamám régi ismerőse, és a nagymamám valószínűleg minden percünkről, és a dédunokája minden percéről is beszámol. Tehát a néni hírből ismerheti a kisfiamat, személyesen viszont még nem találkoztunk vele.
Nem is tudom, szöget ütöttél a fejembe, bár nem gondolom, hogy a gyerekem egy zseni, de nem árt az óvatosság. Amúgy is el kell vinnem majd logopédushoz (teljesen más miatt), keresni fogok egy olyan szakembert, aki nem csak ehhez ért, hanem úgy általában a gyerekekhez, és az IQ-jukhoz is.
Már évek óta nem történt ilyen: Lőrincke hirtelen felül az ágyban és keserves zokogásba kezd. Szemlátomást nincs egészen ébren, de azért megpróbáljuk megtudni, mi a baj.
Hüppögve:
-- Hogy semmi sem tart örökké!
(Ez éppenséggel nekem se tetszik, de mégis, mit tehetnénk az ügyben éjjel fél kettőkor?)
Nem lehet, hogy a gyereked félreértette a nénit, és azt hitte róla, hogy régebben ismerte? Pl. a "milyen nagyfiú vagy MÁR" miatt simán gondolhatta, hogy a néni látta már őt (és tudta a nevét), amikor MÉG NEM volt ilyen nagyfiú. Mert ha a gyereked esetleg ezt gondolta, akkor megértem, hogy így reagált.
Öt éves kor körül már viszonylag (!) pontosan tudnak tesztelni IQ-t. A helyedben megnézetném a gyereknél, mert nem szokvány ötéves szint ez a duma szerintem. Ha a gyerek IQ-ja nagyon magas, akkor a "földi halandókkal" való érintkezés igenis az agyára mehet, és akkor neked kell (megtanulni) segíteni neki, pl. emelt szintü programok segítségével, illetve azzal, hogy elmagyarázod neki, hogy a legtöbb ember nem olyan okos, mint ö, butákat kérdeznek, de udvariasnak kell lenni velük, mert nem akarnak rosszat, csak nem telik tölük több :)
Nagymamáméknál voltunk vendégségben, közben jött a nagymamám egyik ismerőse valamit intézni. A kisfiam persze nagyon megtetszett a hölgynek, el is kezdett beszélgetni vele, a következő párbeszéd zajlott le köztük.
- Szia, milyen nagyfiú vagy már, hogy hívnak téged?
- Úgy hívnak, ahogy eddig.
- Na jó, de én nem tudom még a nevedet, mondd meg mi a neved?
- Az, ami régebben is volt. Nem hívnak most sem másképpen.
- Tényleg, úgy hívnak, ahogy régebben? De én nem tudom azt sem, hogy régebben mi volt a neved! Ne viccelj, áruld már el, mi a neved?
- Hát Cs. T. I., de ez volt régen is, mondtam már!
Amellett, hogy az ismerős hölgy nagyon aranyosnak és viccesnek találta az ötévesemet, engem azért egy kicsit aggaszt a dolog, mert elég flegma volt. Remélem, azért kinövi, mert nem lesz túl hasznos, ha 15 évesen is így fog beszélni a felnőttekkel. Tudom, nevelés kérdése is, és én vagyok az anyja, de akkor már talán nem mindenki azt fogja kérdezgetni, hogy hívják, mert olyan aranyos kisfiú.
Nem sokkal később odaért a nagymamámhoz apukám is, akinek elmeséltem a fenti sztorit. Mire apukám odahajolt a kisfiamhoz, és megkérdezte tőle: azért nekem megmondod, hogy hívnak? Mire a gyerek kérdőn ránéz: miért, te nem ismersz?????
-- Tudod, a N. és M. (két fiú) milyen furcsák? Azt csinálják az oviban, hogy megcsókolják egymást!
-- Hmm, az tényleg kicsit fura! A szlávoknál -- tudod, mint az oroszok és lengyelek -- szokás, hogy a férfiak is megölelik-megpuszilják egymást találkozásnál, de nálunk magyaroknál nem.
Ez szoget üt a fejébe:
-- És ott a lányok játszanak a modellautókkal?
(Biztosítottam, hogy minden másban teljesen normálisak az oroszok -- ami persze enyhe túlzás, de ezt még ráér felfedezni :)
Gyerekeim (3-5-6 évesek) megtalálták gyerekkori társasainkat és rögtön nekiálltak játszani a Skála Rallyval, nem túl kíméletesen. Mérgelődtem, mivel az egyik autóbábu hamar szét is esett: - Szétjött? Ez egy 30 éves játék! - Ja, akkor azért...!
Miután a villamosunk már az 5. megállónál ismétel el egy hosszú és bonyolult átszállási tájékoztatót (jó hangosan), Lőrincke pisztolyt formál a kezével és belelő a plafonba.
-- Le ne lődd a villamost, mert a végén mehetünk gyalog!
-- Csak a hangosbeszélőjét lőttem szét! Hogy ne tudjon csacsogni.
Mosolyváros sorozatunk első részében a gyerkőcöket az anyáknapjáról, az anyukájukról kérdezzük. Mi így kívánunk minden Anyukának csodálatos napot! Köszönjük, hogy vagyok! :) Nézzétek, milyen tündériek a Csip-Csup Csodák magánovi apróságai!
