A Szentkirályok a népét hungárnak nevezed, és a Géza-Szent László-kori "honfoglaló" népet meg magyarnak.
Nekem ezzel az a gondom, hogy a besenyőknek is éppen akkor kellett volna betelepülni, akiknek három törzsét hungárnak hívták. Konstantin elfuserált művében a türkök kabar-szabirjai és a besenyők kangar-hungárjai ugyanaz a nép. Viszont a türkök és a besenyők nem ugyan azok. Türköknek a fehér hunokat hívták. A Nyesztor Krónika szerint a szlávok felett először a bolgárok, majd fehér ugorok és az oborok, utánuk a besenyők, végül fekete ugorok uralkodtak. Ennek tükrében a fehér hun türkök a fehér ugorokkal azonosíthatók, akik egyszerre voltak hatalmon az avarokkal. Előttük a bolgárok, utánuk a besenyők, ahogy ez a DAI-ban is olvasható. Konstantin a türkökhöz kapcsolja a kende-gyula párost, akik a Dzsajháni hagyományban magygarokként szerepelnek. A fehér ugor-fehér hun-türk sorozathoz egy hasonlót is fel lehet állítani: fekete ugor-kun-tork(jász). Illetve az időrendiséget félretéve - mert az az egyetlen, ami biztos, hogy bizonytalan - az szaragur, onogur, ogur hármas is megfeleltethető a fehér ugor (hun/türk), besenyő (hungár/kangar), fekete ugor (kun/tork) folyamatnak.
Mintha éppen fordítva lenne. Az itt lévők voltak a magyarok, a bejövők pedig a hungárok.
Szerintem a fehér hunok Attila hunjai, így Attila tényleg lehetett a magyarok királya. És a szobornok által említett Héralkeiosz az V. században is feltűnik Heraclius és Herclianus néven. Jobban meg kéne vizsgálni. Mindannyian Afrikából indulnak és van egy nagy gyilkosság is: Stilicho, Aetius, Phokas.
És a földrajzi vonatkozásokat is kicsit hanyagul kezelték.) Például áttelepítették Karantániát a Balaton partjára, Moráviát a Felvidékre Stájerország helyett, és ezzel teljes lett a zavar (földrajzi)
Ehhez jött aztán az időzavar, mert nem vették komolyan, hogy Szvatopluk a mogyorodi csatában (1080) sebesül meg, majd rövidesen meghal.
Eszükbe sem jutott, hogy Zoltán az a Gyula fia, akinek testvére Sarolt, Géza herceg, majd király felesége. Pedig Zoltán a Krónika lapjain ajánlkozik, hogy megfigyelése alatt fogja tartani Salamon királyt Pozsony környékén.
Senki nem tudja ma megmondani, hogy mi volt a hunok önelnevezése, vagy a következő hun nép a bulgároké. Az első nép amelynek az önelnevezése feltételezhetően a "magyar" volt, Árpád népének feltehetően vezető törzse. De ez kezdetben csak a szabad, nevezzük nemes réteg önelnevezése, amelyet aztán sokan átvettek magukra vonatkoztatva. Írásos nyom csak a 16. században látszik, amikor Székely István 1558-ban kinyomtatott CHRONIKA-jában már a "A' MAGIAROKNAK HISTORIAIOC"-ról beszél, amely Atillára is vonatkozik.
De a magyar az csak később lett "hungár" mert érkezése előtt jóval "hungár"-nak is nevezik latinul a KM-ben élő, hunutód népet.)
A kulcskérdés itt is az, hogy valójában mikortól számíthatjuk, milyen eseményhez köthetjük a mohamedán időszámítás kezdetét. Mert ha ama bizonyos „négy török nemzet” közül az egyik Spanyol- és Franciaországig kalandozott, az csakis az Árpád utáni idő lehet.
Egy biztos: vegyes feliratú arab-bizánci érmék csakis Theodosius rendelete (380) előtt verettettek.
(Egy másik ellentmondás ezügyben Firdauszi Sahnáméja. Az iszlám uralmi területének közepén, a Hidzsra IV. századában dicsőítő éneket zengeni az árja pogányságról? ….Uralkodói (Gaznai Mahmud) elismerés mellett?...)
---------------
"...Atilla hungár király..."
1360 körül írta Kálti Márk a krónikáját. Vagyis az "Atyle regis hungarorum"-ot le kell fordítani: Atilla a magyarok királya.
Ez a 'hungár’ király c. opusz nem indokolt. Nem kellene a magyar krónikákat ennyire semmibe venni. Egyszer így, másszor amúgy vagyunk megnevezve idegen nyelvű forrásokban. Aki megkülönböztet, annak pontos levezetéssel kellene indokolni, hogy mire alapozza.
Euagrius szerint az avarok szkíta nép. Azon szekéren élők közül való, akik a Kaukázus feletti síkságot lakják. A szomszédos türköktől futottak el, így érkeztek el a Boszporuszhoz.
Theophylactus Simocatta szerint a Duna vidéki barbárok csak hazugságból vették fel az avar elnevezést. E nép legrégibb vezetőinek a neve Vár és Chunni volt. Tehát rokonai az ogur népeknek. A sztyeppén élő összes hun nép (barselt, onogur, szabír, stb.) behódolt nekik és fényes ajándékokkal tisztelték meg őket.
Kr.u. 567
A Képes Krónika szerint Atilla hungár király halála után 104 évvel a hungárok másodszor jöttek ki Szkítiából. Tehát ebben az évben betelepült a Kárpát-medencébe egy nép, amelyet bátran nevezhetünk várhunnak, vagy hung(v)árnak. A korabeli források szerint a gepidák országát győzték le és foglalták el. A következő évben a Dunántúlon vagy negyven éve élő longobárdok „maguktól” elvonultak Észak-Itáliába.
Kr.u. 580 körül
A Hungárok (avarok/hunok) sokszorosan megverik a Bizánci Császárság hadseregeit, és adófizetésre kötelezik őket, mintegy ötven éven keresztül. A Kárpát-medence elfoglalásával Atilla egykori birodalma majdnem egész kiterjedésében Baján kagán uralma alá került. Szláv tömegek áttelepítése a Dráva Száva és Morva (ma Mura) völgyekbe.
Kr. u. 600 után
Az agg Baján kagán halála után fia, vagy fiai vették át a hatalmat. Másfél évtizedig békében éltek a bizánci birodalommal. (Nyilván lelkiismeretesen fizették a kiszabott adót.)
Kr. u. 626
Konstantinápoly sikertelen ostroma, a bizánci addig rendszeres aranyjövedelem elmarad. Erre az időszakra tehető a Felső-Dráva menti (Karintia) hun-vend félvérek („a hunok fiai, akiket a vendek asszonyaival és leányaival nemzettek”) lázadása, akiknek élére egy Samo nevű frank kereskedő és fegyveres kísérete állt.
Samo haláláig (658) a hungárok békében hagyták őket élni kis országukban.
Kr.u. 631
Fredegár krónikája szerint ebben az évben a hunoknak is nevezett avarok birodalmában, Pannoniában heves küzdelem támadt azért, mert az uralomért versengés folyt; vita volt, hogy ki legyen az utód. Egyik trónkövetelő az avarok (vár) a másik a bolgárok (chuni) közül került ki. Nagy sokaságot gyűjtöttek össze, és ketten kölcsönösen hadba szálltak. Végül az avarok a bolgárok fölé kerekedtek. A legyőzött bolgárokat, kilencezer férfit asszonyaikkal és gyermekeikkel kiűzték Pannoniából. (Bajorország/Bajuvária lett új hazájuk.)
Nicephorus Patriarcha szerint ugyanebben az időben felkelt Kuvrat, Organas testvére a hunogundurok ura az avarok kagánja ellen és az országában felügyelő avar hadinépet súlyosan bántalmazva hazakergette.
Horvátok és szerbek telepednek a Balkán-félszigetre.
Kr.u. 662-663
Perctarit longobárd exkirály az avar kagánhoz menekül.
Kr.u. 680 körül
Theophanesz és mások is írják hogy Kuvrat halála után, negyedik fia (Kuber) kíséretével és népével az Avarországba tartozó Pannoniába költözött és az avarok kagánjának az alattvalója lett. A régészek ezt a népet a griffes-indás avarságnak nevezik.
Tehát újabb hun hullám érte el a Kárpát-medencét. Nyelvi problémáik nem lehettek, mert közismert, hogy az avarok és a bulgárok követeit is mindig hun tolmácsok kalauzolták Bizáncban.
Kr.u. 700 körül
Aventinusnál a következőket olvashatjuk; Theodo leányát, Utát Itáliába űzi. Landobertus menekültként az avaroknál Hunniában és Pannoniában halt meg.
Kr.u. 744 után
Paulus Diakonus szerint Liutprand longobárd király (720-744) mindig a legnagyobb gondot fordította a béke megőrzésére a frankokkal és az avarokkal.
„A bajorok és a karantánok megtérése” (Conversio) című salzburgi forrás arról számol be, hogy akkoriban a hunok kezdték a karantánokat ellenséges megmozdulásokkal súlyosan szorongatni. Akkoriban név szerint Boruth volt a vezérük; ő a bajorokat hívta segítségül. Jöttek is a hívottak sietve, kiverték a hunokat, biztosították a karantánokat, és a királyok szolgálatának rendelték őket…
Kr.u. 770 körül
Lázadás Karintiában a bajorok ellen. A történészek avar biztatást sejtenek az események mögött…
Desiderius és Adalgis itáliai uralkodása idején „gens Ungarorum” néven említi a Tregeste (Trieszt) környékén az isztriaiak dolgába beavatkozó népet.
Kr. u.782
A frank évkönyvek bejegyzése szerint az avar (hunok) kagán és jugurrus követei megjelentek Károly király Lippsspringeben tartott gyűlésén a békesség biztosítása céljából.
Kr.u. 783
Barhebraeus Szíriai Krónikája szerint Staurakios, a rómaiak seregének vezére benyomult a Peloponnésosra, amely igen hosszú idő óta az avarokhoz tartozott, alávetette azt, helyőrséget helyezett el ott, és visszatért az avarok népéből való számtalan hadifogollyal meg birkák, lovak és tevék nyájaival.
Kr.u. 787. október 3.
Tass-ilo (Tasziló) bajor herceg Lech mezején vazallusi hűséget fogadott Nagy Károlynak.
Kr.u. 788
Einhard szerint Tass-ilo szövetségre lépett a bajorok keleti szomszédaival a hunokkal s nemcsak nem teljesítette a király parancsait, hanem őt még háborúra merészelte kihívni.
A hunok, miként Tass-ilonak megígérték, két hadsereget szereltek fel; az egyikkel a friauli őrgrófságot támadták, a másikkal Bajorország segítségére mentek. Mindkét fronton vereséget szenvedtek az időközben megérkezett Nagy Károly megszálló frank hadseregeitől. (Regensburgi csata) Maga a király is Regensburgba érkezett, és ott rendelkezett a bajorok határainak, illetve őrgrófságainak az ügyeiben, hogy az Úr oltalmával miképpen lehetnek biztonságban a már említett avarokkal szemben."
A Kr. u. 568-ban küldött Dizabul-levél, Menander Protektor és Theophylaktosz Szimokatta feldolgozásában:
(Legyőzte a perzsákkal szövetkezve a Fehér-Hun Birodalmat, a hephtalitákat [557-ben], majd…)
„…a kagánnak másik hadjárata szintén sikerült, az Ogórokat is, valamennyit, meghódította.Ezek keleten oda helyezik lakóhelyeiket, a merre a Til folyam folyik…E népnek legrégibb fejedelmei Ouar és Chunninak neveztettek. Ezek közül s népeik közül némelyek megtartották azt az elnevezést, Ouar és Chunninak nevezvén magukat. Mikor Justinianus császár bírta az uralmat, az Ouar és Chunnik közül egy csekély rész elmenekülvén ősszülői néptörzsétől, Európában letelepedett. Ezek magukat Avaroknak nevezvén, vezérüket kagán címmel tisztelték meg…. Szarszelt meg Unnugurok meg Szabirok, ezeken kívül még más Unnfajú népek, mikor az Ouar és Chunni felekezetét lakhelyeikre előnyomulni látták volna, a legnagyobb rémületbe estek, mert azt képzelték, hogy az Avarok az ő hazájukba jöttek lakni. E miatt a szökevényeket pompás ajándékokkal tisztelvén meg, reménylették, hogy azoktól viszont sértetlenül fognak hagyatni. Ígyhát az Ouar és Chunni, mihelyt észrevették, hogy szökésüknek szerencsés kimenetele lett, megtisztelőiknek tévedését felhasználva Avaroknak nevezték magukat. Mert azt mondják, hogy a Szküta népek között az Avarok a legműveltebb néptörzs.
(Ők az ’Álavarok’ mert igy sajátosabban nevezhetni őket)”
(A számítógépes 309. oldal aljától vissza az ötödik sor végétől, görögül.)
Vagyis:A törökök (kök-türkök) magukhoz ragadták a fehér-hunoktól az uralmat Közép-Ázsia felett, s ennek következtében Baján kagán húszezer avarral, azonkívül több ugor törzszsel, akik „függetlenségüket többre becsülték szülőföldjüknél”, Pannoniába jöttek; ezután a török nagykagán csakhamar megtámadta a Volga-vidéki őshazájukban visszamaradott ogor anyanépet, közülük 300 ezer harcost uralkodójukkal együtt a csatában elejtett s hazájukat az ó-török állam negyedik kormányzóságává tette. Annyi bizonyos, hogy a Kr. u. 568. esztendőben Zemarchosz bizanczi követ utazásakor az ogorok vezére már Dizabul török nagykagán megbízásából birta kormányzói hatalmát. Innen eredhet az „ugor”-nak nevezett magyarság ’türk’ elnevezése a bizánciaknál.
További nyugat felé való vonulás:
„Korai kútfő a VI. században élt Ephesos-i János.
(Illetve, a szír Mihály pátriárka műve, Ephesos-i János által írt história másolata.)
„585-ben az eftalita birodalom területéről három testvérnép indult útnak, s a Káspi-tavat délről megkerülve, átkelt a Kaukázuson. E három népet három testvér vezette. Egyikük, Bulgar népével az al-Dunánál, a másik két testvér - Kazar és Wugur - népei a Don és a Káspi-tó között telepedtek le, nevezetesen Barsiliában, amely az alánok országa volt.”
Kánnai Zoltán - Néhány szó a kazárokról
Michael Patriarcha Auctorianus, Syrus Antiochiensis: Chronicon libri XXI. Longlois 1868.
„...Many have quoted Michael the Syrians story about the three brothers... The other two brothers, Hazarig and Wugur…” www.akademiai.com/index/h8p0103347174q61.pdf
---------------------------------
Ide kívánkozik al-Maszúdi: Aranymezők és drágakőbányák c. művéből:
A kazárok határától nyugat felé négy török nemzet él……….
Az első ilyen ország a neve Bajna. A második az úgynevezett Bajkord, a következő nemzetet Bajinak-nakhívják, és a legbátrabbak a négy közül. A negyedik az úgynevezett Nukerodah. [NKRDH, inkább uNKaRDH-UNGARD] ……
A királyok önálló hatalommal bírnak, s a bizánciak ellen háborúztak a 320. (AH) évben és utána"
…. kalandozásaik kiterjedtek ezek után egészen Spanyol- és Franciaország határáig.
Когда же славянский народ, как мы говорили, жил на Дунае, пришли от скифов, то есть
от хазар, так называемые болгары, и сели по Дунаю…..
--------------
Mikor pedig a szláv nép, mint mondottuk, a Duna mellett élt, a szkítáktólt, mégpedig a kazároktól jöttek, akiket bolgároknak neveznek, és letelepedtek a Duna mentén, és a szlávok elnyomói lettek.
Akkor a fehér ugorok jöttek, és elfoglalták a szlávok földjét.
Ezek az ugorok megjelentek Herakleiosz császárnál, és részt vettek annak Khoszrau perzsa császár elleni háborújában.
És ebben az időben voltak az avarok is, akik harcoltak Hérakleiosz császárral, akit majdnem elfogtak.
………….
Az avarok után jöttek a besenyők, azután mentek Kijevet elhagyva a fekete ugorok, de ez már Oleg [alatt, idejében] volt.
Azaz, a sorrend: bolgár – fehér ugor – avar – besenyő – fekete ugor.
(A fehér hunok voltak az igazi avarok. Egy orosz krónikában a kazárok is fehér ugorok! Белый угры)
-----------------------
A 6. század közepén élt bizánci Menandrosz azt írja, hogy 582-ben hun tolmácsok közvetítettek a Szirmiumot ostromló avarok és bizánciak között
(Menander Protektor történeti művének fennmaradt töredékei, ford. Lukinich Imre, Brassó, 1905)
-----------------------
Ephesusi János: Sirmiumról (584-ben) „És megijesztették őt (a kagánt) a híresztelések, hogy a türkök népe őt üldözi. És ők Sirmiumba mentek, mivel attól féltek, hogy ők (a türkök) azt a palotát bevennék, amely hozzá (a kagánhoz) tartozott, ugyanúgy annak (a palotának) egész berendezését. Amikor mégis ők (az avarok) nekik (a türkök népének) nyolc kentenária aranyat küldtek, ők (a türkök) elfordultak tőle (a kagántól). Ebben az időben (ugyanis jött) három testvér Belső-Szkítiából, midőn 30 ezer szkítát vezettek magukkal” ---------- [Walter Pohl után. Ő Altheimet idézte; a zárójeles szövegek is ez utóbbitól származnak.]
Ha al-Hidzsra 320-ból (AD 942., ha 622 a muzulmán kezdés) kivonjuk az illigi 297 évet, AD 645-be jutunk,"
Szerencsére itt semmiféle 297 évet nem kell levonni, csak a csillagászati időt megfeleltetni a történelmi időnek, így Kr.622= i.sz. 816 az arab időszámítás kezdő éve;
Az a gyanús, hogy szándékosan "keveri"... (A DAI és Anonimus is "későn került elő"...)
Egyszer tudja, máskor meg nem? Nem látható tisztán, sőt!, hogy 'Turkia' ne lenne azonos 'Hungáriával'.
Egyszerűen ugyanannak az "alakulásnak" egy másik megnevezése. (És persze nem magyarul.)
A DAI magyarságról szóló részében alapból gyanús, hogy vajdának nevezi a vezért (Βοεβοδω), ami szláv szó. A kérdés az, hogyan került így Bizáncba? Az erdélyi bolgár-maradvány szlávoktól? Mivel az adott időben a helyzet szinte óróról órára változott, feltételezhető, hogy a Gyulák országának kezdetben bolgár fennhatóság alá kellett a forrásban említett helyzetben tartoznia.
(A Marostól északra eső sóbányák már a korai honfoglalók kezén voltak, s ezek nemzetségei felett, mintegy törzsfőként vette át a vezetést Bogát, mégpedig igen veszélyeztetett helyzetben. Ki volt téve az Etelközt elfoglaló besenyők esetleges támadásainak, dél felé pedig aligha terjedhetett hatalma a Maroson túlra, mert ott 10. századi leletek (maroskarnai és csombordi bolgár temető!), de az adott politikai viszonyok alapján ítélve is, még Simeon bulgár cár katonái, sóvágói és aranymosói éltek.)
A szkíta-hun (+ türknek mondott) népek egymás közötti torzsalkodásainak is ellent mond például al-Maszúdi az Aranymezők és drágakőbányák című művében, ahol azt írja, hogy a kazároktól és alánoktól nyugatra élő négy türk nép összefogva, a Bizánci Birodalom Walender nevű városát támadta al-Hidzsra 320-ban. (E városnevet egyesek a 'bolgár' változatának tartják, és így az bolgár város lett volna akkor, bizánci szövetségben.)
(„Mi ezért visszatérünk beszámolónkban azokra nemzetekre, amelyek Bab el-Abwab környékén élnek a Kaukázus falánál, a kazárok és alánok országai mellett. A kazárokhatárátólnyugatfelénégytöröknemzetél, melyek ugyanattól az ősapától származnak. .......... Ezek elkalandoznak fosztogatni egészen Rómáig, ami Spanyolország irányában van. Ezek legyőztek minden ott élő nemzetet. A kazár király és az el-Lan ura barátságban élnek egymással. Ezek közvetlen szomszédai az előbbiek. Az első ilyen ország a neve Bajna. A második az úgynevezett Bajkord, [szerintem ez a 'bolgár'] a következő nemzetet Bajinak-nak hívják [besenyő], és a legbátrabbak a négy közül. A negyedik az úgynevezett Nukerodah. [NKRDH, inkább uNKaRDH-UNGARD] („The fourth is called Núkerodah" (Novgorod?)[teszi hozzá az angol fordító]) A királyok önálló hatalommal bírnak, s a bizánciak ellen háborúztak a 320. (AH) évben és utána"
Majd leírja, hogyan zúzták szét a város felmentésére érkező bizánci és keresztény-arab csapatokat.
A várost bevették, majd megindultak Konstantinápoly felé, stb.
Hozzátéve még, hogy kalandozásaik kiterjedtek ezek után egészen Spanyol- és Franciaország határáig.
Ha al-Hidzsra 320-ból (AD 942., ha 622 a muzulmán kezdés) kivonjuk az illigi 297 évet, AD 645-be jutunk, amiből leszámíthatjuk az ominózus 44, ill. 38 évet, akkor ez éppen a magyar honfoglalás eseményének ideje után volt közvetlenül, és egyben a népek Bizánc elleni (Herakleiosz) össz-támadása jöhet szóba. Amit mindenki úgy ír le, mintha egyedül ő követte volna el.
És ezért írhatta úgy Konstantin, (akkor még nem indult be a hamisítógépezet [ami a De Thematibus-ból is kimutatható]), hogy a szerbek Turkiától Frankország irányában laknak. (Menet közben voltak, Samo védőszárnyai alatt.) És ekkor a horvátok még a Kárpátoktól északra tartózkodtak! Így az említett leírásuk is helyes.
(Az Erdélyre vonatkozó rész az "ERDÉLY TÖRTÉNETE" könyvből.)
Nem vitázunk, mert minden le van írva. Max az értelmezésen lehet vitázni;
"A türkök/turkok pedig...letelepedtek arra a földre, amelyen most laknak. Ezen a helyen vannak bizonyos régi emlékek: az első, ahol Turkia kezdődik, Trainnus hídja, ezután még három napi útra ettől a hídtól Belgrád, amelyben a szent Nagy Konstantinos császár tornya is van, és ismét a folyó visszakanyarodásánál van az úgynevezett Sirmion Belgrádtól két napi útra, és azokon túl a kereszteletlen "Régi Morávia", melyet a türkök/turkok megsemmisítettek, s amelyen előbb Szvatopluk uralkodott."
Ez számomra, meg Boba, Bowlus, Egger, Püspöki számára azt jelenti, hogy "Régi Morávia" - 60 évvel Konstantin előtt a Dráva Száva közén terült el oly módon, hogy állandóan a bajorokkal frankokkal került összetűzésbe. Kiterjedése azt mutatja, hogy még a Rába vidékén (annak Graztól Körmendig érthető szakaszán) is háborúzott.
A vitát ezek szerint nem tudod tovább folytatni.
"A türkök a Duna folyón túl, Morávia földjén laknak, de azon innen is, a Duna és a Száva folyó között."
Nicht beszáren folytatjuk...
Konstantin visszatér a jelenbe és Földleírást ad kora kereskedőinek;
Elmondja, hogy most a turkok a Duna folyón túli Morávia földjén laknak (nézd a térképet, igaz ott "Ungare" olvasható a székely/kavarok miatt, akik az 50 éves szimbiozisban az első törzs rangjára emelkedtek, és Bulcsú Európa legtekintélyesebb hadvezérévé nötte ki magát 954-re)
A területet még szerintetek is 980-ban már Moráviának fogják hívni.
de azon innen is (nézd a térképet, tehát délre) a Duna és a Száva torkolatáig. (Turkok lakják) Moráviáról itt már nincs szó, hiszen régen elpusztult. Északi Morávia a Dunától északra nem pusztult el, intenziven házasodtak a turkokkal, akik nyelvüket elvesztették...
Vicces fordítás a Duna Száva köze... Van Dráva Száva köz Duna Tisza köz, stb, de Duna Száva köz nincs.
A szerbek a kereszteletlen szerbektől származnak, akiket fehéreknek is neveznek, s akik Turkián túl azon a helyen laknak, ahol szomszédos velük, az általuk 'Boici'-nak nevezett Frankország"
Ahogy a Kr.u. 904-es térképen látod. Ez a Status Quo fennmaradt egészen Kr.u. 955-ig, Konstantin 950 körül írt.)
A ZAKAMÉDIA nagyon szolidan szokta ábrázolni a 950 körüli "magyar törzsek szállásterületét" A felvidék leginkább lengyel, időnként cseh vagy morva kézen, Erdély bolgár, azonkívül mindenfelé csak gyepűk...
Bármerre mennek megverik őket, még a maroknyi korontál nép is. De hála a szláv etnogenézisnek, egyszercsak kivirágzik Hungária (István intelmei)
