Mielőtt válaszolnénk, azt kérdezném, hogy biztosítással rendelkezik-e, vagy estleg a házastársa rendelkezik-e? Ha igen úgy minden olyan juttatás jár,mint a magyar állampolgároknak. Tehát GYed, ha a 180 nap biztosítási idő megvan, GYES 2 éves kortól, vagy rögtön, ha nem jár a GYED és családi pótlék. Ha nincs biztosítás, úgy nem jár semmi és a szülésért és a betegellátásért is fizetni kell. De lehet előre is fizetni TB-t és akkor nem kell fizetni a szülésért.
Egy kérdéssel fordulnék Önhöz:letelepedési engedéllyel rendelkező külföldi állampolgár vagyok,Budapesten élek és dolgozom.Februárra kisbabát várunk, és érdekelne,hogy milyen juttatásokban részesülhetek?Bejelentett munkahelyem van,adószámmal rendelkezem...
én ugyan nem vagyok sem pszichológus, sem más ilyesfajta szakember, egyszerü óvónéni vagyok :)
DE, a leírtakból azt látom, hogy valami miatt nagyon szorong a gyerek,és menekülési uatkat keres, így jut el addig, hogy betegségeket keres, és ahogy írod, számára elönytelenül öltözködik, hordja a haját stb. Az érintéstöl való félelem meg elég erös jel arra, hogy komolyabban utánajárjon a szülö, mi is lehet az ok.
Nem vagyok térítö, sem reklámszakember, csak a tapasztalataimat írom le, amiket az oviban, és egyéb helyen láttam. Van egy kineziológus ismerösöm, töle is hallottam, ill. láttam dolgokat. Nagyon hatásos, nem beszélget a pácienseivel, nem pszichológus - tudom, sokan nem szeretik oda vinni a gyereket, megértem, talán én is elöb mást keresnék - annyi érntés van, hogy a kezét megfogja.
Ismertem daodgós, szorongó, bepisilös gyreket, már semmi gondjuk. Felnöttet is ismerek, gyereket szerettek volna, nem jött évekig, gyógyszeres kezelés sem volt jó, ez jó tett, pár találkozás után teherbe esett, azóta gyönyörü baba született.
Félre ne érts, nem reklámozni szeretném ezt, csak segíteni. Nem egyedül ez oldja meg a problémákat, sokszor fény derül kézzel fogható problémára is (betegségek stb), és azokat így nem lehet gyógyítani természetesen, de nekem úgy tünik, mintha a kislánynak semmi szervi gondja nem lenne, sokkal inkább lelki.
Ha gondolod, hogy tudodk segíteni ebben, szólj, szívesen teszem!
egyedüli gyerek, testvére nincsen. A többi kérdésedre csak azt tudom válaszolni, hogy fogalmam sincsen. Tudod én csak időnként látom, főleg nyaranta, ilyenkor van, hogy több napra idejön, van egy kerti mobil medencénk, abban nagyon szeret lubickolni, és itt nem látja senki fürdőruhában csak én meg a férjem, meg a lányaim. Időnként itt van vele egy-egy barátnője - kettőről tudok eddig - ezekkel mindig nagyokat röhögnek, de mind a két barátnő feltünően gyerekes mind külsőleg mind viselkedésileg. Nem szeret egyedül aludni (bár otthon van külön szobája), ha itt alszik, mindig az én szobámban teritek le neki egy szivacsmatracot a földre és ilyenkor nagyon sokat beszél - főleg a hipochondriás félelmeiről, pl ilyen alkalommal mesélte el, hogy mennyire fél a vérnyomásméréstől - tulajdonképpen attól fél, hogy a vérnyomásmérő majd valami szörnyű eredményt fog mutatni... most mikor itt volt, arról beszélt, hogy ha lehajol, akkor elszédül vagy mi, mondtam, hogy meglehet alacsony a vérnyomása, ebben a korban ez természetes, aztán már nem is tudom hogy került szóba a gerince (az anyjával voltak itt együtt), nem is tudtam, hogy emiatt gyógytornára járt, mondtam, hogy nem ártana ha elmenne ahhoz a gerincterapeutához akihez az egész családunk jár, mert az percek alatt fájdalommentesen helyre tudja rakni a gerincét. Meséltem, hogy az a módszere, hogy egy sámedlifélére kell leülni, az orvos (nem csontkovács!) mögé ül, egyik kezével a gerinctüskéket nyomja, a másik kezével meg irányítja, hogy közben milyen mozdulatokat végezzen - akkor közbeszólt, hogy jajj nem tudnám elviselni, ha hozzámérne - én meg mondtam, hogy anélkül az ilyesmi nemigen megy, legfeljebb a Gyurcsok csinál ilyen kóklerságot - majd ledöbbentem, mikor elmondta, hogy már járt nála... igaz nem maga miatt ment el, hanem egy barátnőjét kisérte el, de akkor is megdöbbetem, hogy hogyan képes ilyesmit elhinni... még akkor is, mikor azt mondta, hogy á nem hisz benne csak éppen... izé...
Ne aggódj, nem hiszem, hogy bármi gond lenne az apa-baba kapcsolatban csak azért, mert ritkán találkoztok a férjeddel! Azt mondjuk megértem, hogy neked hiányzik, de ez természetes. A terhesség alatt úgyis a mama közvetít a baba és az apa között, úgyhogy amikor éppen nincs ott a férjed te akkor is mesélhetsz róla a babádnak, és ami mégtöbb átadhatod neki az iránta érzett szeretetedet, és amikor hétvégén találkoztok ő is beszélhet hozzá, figyelheti az egyre gömbölyödő pocakodat és őt, ahogyan szépen fejlődik benne!
Azt hiszem a férjed nem veszi igazán komolyan azt amit mondasz neki. Talán csak úgy érzi megint egy újabb hisztis rohamod van, hiszen már többször mondtad neki, hogy elhagyod mégsem tetted meg. MOst mitől mondanád komolyan... Tényleg most mitől gondolod komolyabban, mint eddíg?
Talán a férjed nem lett időben "háziasítva". Talán otthonról sem hozott olyan értékrendet, vagy a szülei nem nevelték következetesen. Lehet, hogy neked kellene, ha még lehet nevelned rajta! Persze a gondolkozását nem tudod megváltoztatni, de talán az egy esély, hogy szereti a fiát és te is fontos vagy neki. Talán, ha következetes vagy és látja, hogy milyen cselekedetének mi lehet a következménye, elgondolkozik és változtat a dolgokon! Az biztos, hogy a bizonytalanság nem tesz jót sem neked, sem neki de a legjobban a fiatoknak árt. Arról nem is beszélve, hogy ő is egy pasipalánta és nem árt, ha ő is látja, hogy mit lehet és mit nem! Neked milyen lehetőséged van arra, hogy egyedül neveld a fiadat?
Ez nekem is furcsa, hogy nem ismerik a doktornőt, hiszen kb. 4 éve dolgozunk együtt! Holnap utána nézek ennek. Van testvére az unokahugodnak, vagy egyedüli gyerek? Vajon miért szégyenli a nőiességét az unokahogod? Mi nem tetszhet neki benne, szerinted? Abban szerintem sincs semmi különös, amit az evési szokásáról irtál. Speciel én sem szeretem azt a fajta húst aminek hús íze van. Sőt néha, ha én főzöm nem is bírok belőle enni. Bár azt nem mondom, hogy normális vagyok, hiszen a normálisság nagyon relatív fogalom!
Kedves Judit! Tényleg lenne még egy kérdésem... Szóval, mint mondtam, még csak 16 hetes vagyok, jól érzem magam, így aztán dolgozom, és szeretnék is amíg csak bírok. A probléma csak az, hogy a férjemmel jelenleg más-más városban dolgozunk, hétköznap csak 1-2X, késő este találkozunk, hajnalban utazik vissza. Csak a hétvégét tudjuk együtt tölteni úgy igazán. Nagyon örül a babának, rettenetesen várja, mégis attól félek, hogy ez a külön töltött idő nem tesz majd jót az ő kettejük kapcsolatának... bár lehet, (és remélem) hogy csak túlaggódom ezt az "apa-gyermek kapcsolat" kérdést, mégis fontosnak tartom, és nagyon foglalkoztat.
"nem eszik meg olyan húst amiből kitetszik, hogy az egy testrész (pl. csirkeszárny, comb stb...)"
Ez speckó szerintem a normalitás igen hangsúlyozott jele :) A többi húst meg mondjuk feliratozni kéne! Pl: kedves evő! Ez itt a mellizmomból van kihasítva, és valaha a szárnyaimat emelgettem vele! vagy "Ez itt a seggem. Annyira jó volt, hogy leöltek miatta" :)))
Ja elfelejtettem mondani, hogy evészavar - eddig még - nincsen hálistennek, válogatni is csak annyiban válogat, hogy nem eszik meg olyan húst amiből kitetszik, hogy az egy testrész (pl. csirkeszárny, comb stb...)
elnézést, legközelebb nem buzgómócsingoskodom! :-))) Igérem.
Viszont ma telefoált a sógornőm, hogy telefonált a megadott számra, és ezt a doktornőt nem ismerik, senki nem tud róla... nem nagyon értem.
Az anyjával (sógornőm) jó a kapcsolat, és ő igazán nem telepszik rá, viszont az öcsém kiválóan alkalmas arra, hogy bárkit lelkileg megnyomorítson aki a közelében él - de ő aztán soha a büdös életben nem fog elmenni orvoshoz.
Érdekes ez a nővé válás felvetésed, lehet benne valami, mert azóta ilyen, mióta felserdült, mintha szándékosan csúfítaná magát, isteni tehetséggel képes kizárólag azt a ruházatot, azt a frizurát viselni, ami számára a legelőnytelenebb.
Természtesen nem baj, hogy megadtad a szakember számát. Az, hogy 12 éves kora óta vannak at unokahogodnak ilyen jelllegű szorongásos problémái még arra is utalhat, hogy a nővé vállással vannak problémái. Evészavara sosem volt? Édesanyjával rendezett a viszonya? Nem telepszik egy kicsit rá? A szülei között rendben vannak a dolgok? Ezek a kérdések azért fontosak, mert ha pont az édesanyjával vannak problémái nem biztos, hogy segít neki, ha ő küldi el szakemberhez. Lehet, hogy előbb neki kellene elmennie. Ezek csak feltevések. Neked mi erről a véleményed?
Valóban kedves tőled, hogy megválaszolod a nekem feltett kérdéseket, sokszor magam sem tudnék sokkal kimerítőbb választ adni rájuk!
Viszont kérlek, ne irányítsd el rendre más fórumra az erre a topicra látogatókat, mert előfordulhat, hogy valakinek az első kérdése csak un. fedő kérdés, és valójában nagyobb problémát szeretne velem megosztani, csak még bátortalan elsőre megkérdezni, és később az első kérdésére adott válasz után már felteszi azt a kérdést ami valójában foglalkoztatja. Hidd el, ha jónak látom magam is ajánlom a megfelelő topicot vagy szakembert, csak kérlek hagyd meg nekem a válaszadás lehetőségét!
Ma este sikerült beszélnem a sógornőmmel, nagyjából közös álláspontot képviselünk, az írásodból mindent elmondtam neki, kivéve az abúzust, mert úgy vélem, ha ezt a szót kiejtem, ő is tagadó álláspontra helyezkedik... azt mondta, hogy szerinte a hugi is be fogja látni, hogy neki szüksége van ilyen jellegű segítségre, és visszahív mikor ezt tisztázza vele... megadtam az általad adott nevet és teefonszámot is, ugye nem baj?
Mindenesetre írd meg nekik, hogy mik is a kívánalmaid a babakocsival? Városba kell aszfaltos úton, vagy kertes környékre? Emeleten laksz lift nélkül vagy családi házban? Stb...
A csecsemő élete első pár hónapjában az a lényeg, hogy a babakocsi oylan legyen, amit vizszintesre is lehet dönteni, mert ültetni a babát nagyjából az 5. hónaptól lehet (kitámaszva). Hasznos, ha külön mózeskosár része is van, mert élete első heteiben ebben szeret legjobban tartózkodni. Ha a babakocsit sokszor kell lépcsőkön hurcolászni, akkor fontos, hogy könnyű legyen, és könnyen össze lehessen csukni. Ha nem sajnáljátok rá a pénzt, akkor az árak felmehetnek akár 500ezer forintig is, igaz abban autósülés is benne van... a mi (kertes házban lévő) babakocsink noname márkájú, használtan vettük, járt hozzá mózes is, és 9000-be került. Viszont rendkívül kényelmes és masszív. Lépcsőkre ez pl. nem ajánlatos, mert nehéz.... szóval jól körül kell nézni.
Én jelenleg 16 hetes terhes vagyok, s bár tudom, hogy még nagyon korai a kérdés, de az anyósomék nem hagynak békén vele. Karácsonyra babakocsit szeretnének Nekünk vásárolni, és már most szeretnék tudni, hogy milyen elképzelésünk van ezzel kapcsolatban. Úgy tudom, hogy több féle és funkciójú babakocsi van ma forgalomban. Véleményed szerint melyik a legmegfelelőbb a ma "divatban lévők" közül?
Kedves Judit, köszönöm az eddigi segítséget is! Nemsokára felhívom a sógornőmet, hogy próbáljon beszélni a hugival, és egmondom neki a nevet címet is. Érden laknak egyébként, de ha ezen múlik, bejelentem a mi házunkba.
Amint kedvező visszajelzést kapok - nevezetesen, hogy a hugi is akar menni - akkor ujra írok, és nagyon megköszönném, ha írnál néhány jó szót neki az érdekében.
(Érdekes, hogy ez az abúzus dolog jut mindenkinek az eszébe, bár ez a tünetegyüttes már 12 éves kora körül elkezdődött, azóta csak egyre nagyobb méreteket ölt - akkor betudtam annak, hogy hát kamaszodik, nőiesdedik, sok kislány lesz indokolatlanul szemérmes ilyenkor. Úszni pl. azért nem jár el, mert képtelen mások előtt levetkőzni és fürdőruhába bujni... sajnos rákérdezni nem merek, mert biztos vagyok benne, hogy onnantól kezdve előttem is teljesen bezárkózik.)
Ehhez tudni kell, hogy már kétszer fogtam a bőröndöket, mindig maradtam, és a férjem szerintem már nem veszi komolyan. Hiába próbálok ráhatni erősebben, ideig óráig oké a dolog. Amikor először el akartam jönni, 2 éve, akkor ultimátumot kapott, hogy vagy elmegy dolgozni, és akkor nem halunk éhen, vagy elköltözöm. Akkor megilyedt, elment dolgozni, tartott 3 hónapig. Utána megint csinálta a maga kis dolgait, mindenki átverte, nagy vállalkozót akart játszani, de őt nem fizették ki, viszont neki ki kellett fizetni az embereket, akikkel dolgoztatott, és megint gyűlt az adósság, utána ezt sem bírtam tovább, akkor megint bejelentettem, hogy válok, még a szüleinek is, ekkor kért a férjem 3 hónap haladékot, mert télen nem lehetett festeni, majd tavasszal beindul, az anyósomék fizették a gázszámlát. Jó élet. Most igaz, hogy elment dolgozni, de közben még derültek ki adósságok, amiket fizetni kell.
Elegem van az örökös bizonytalanságból, a sunyiságból hogy nem tudok soha semmiről, mindig később derül ki minden. És megint közöltem, hogy úgy néz ki, hogy nem bírom tovább, és lehet hogy most tényleg elhagyom. Persze fel van háborodva, hogy miért akarok elválni, ha most már dolgozik, rendesen, kicsiben, ketten, nem nagy vállalkozásban, igaz megint maszekul, mert ő munkahelyre nem megy el dolgozni.
Igen, dolgozik, hoz is haza pénzt, de megint ott vagyunk, ahol a part szakad, mert a fizetése elmegy az adósságokra.
Már ott tartok, hogy nem tudok benne megbízni, nem hiszek el neki semmit. Már annyit csalódtam, annyira kiábrándultam, hogy nem tudom, hogy ezt a folyamatot valahogy vissza lehet-e még fordítani, de szerintem a férjem nem fog megváltozni. Hogy lehet egy ember gondolkodását megváltoztatni, mikor ő nem látja be, hogy rosszul gondolkodik. Mindig mást hibáztat. Azt mondja, hogy nem áltam sose mellette, én meg azt mondom erre, hogy hogy álltam volna mellé, amikor soha nem tudtam semmit, hogy mit csinál, ha kizárt ebből. Amikor kiderült a csomó adósság, azt mondtam vegyünk fel a házra kölcsönt, abból kifizetjük az adósságokat. FElvettük a pénzt, amit aztán kölcsön adott, egy részét a tudtom nélkül, másik részét az ellenkezésemre. HÁt kérdem én, hogy nem álltam mellé? Azt mondja, hogy egy kicsit bajban vagyunk, és én már elmennék. 2-3 éve bajban vagyunk. És ez mind neki köszönhető. Szerintem joggal érezhetem azt, hogy minden érzés elszállt belőlem.
Persze ő nem akarja, hogy elmenjek, sem a kisfiunkat, sem engem nem akar elengedni, de azt mondta, hogy ez az én döntésem.
Bocs, hogy belekotyogok, de ha már Alice rám hivatkozott :)
A(z egyik) fő baj az, hogy pénzük sincs, így magánrendelés szóba sem jöhet. Az általad említett orvosnőhöz lehet-e menni TB terhére, ill. tudsz-e olyan segítségről, amit TB-ellátásra vehet igénybe és tényleg foglalkoznak is vele?
Abból amit leírtál nekem úgy tűnik, hogy az unokahugodnak valamilyen trauma által kiváltott pánik betegsége lehet. Nem történhetet valamilyen szexuális abuzus (erőszak) vele?! Ezt abból gondolom, hogy fél az érintéstől és vizelési problémái vannak. Ez csak feltevés én nem vagyok pszichiáter, de erős a gyanúm!
Az édesapját viszont nekem úgy tűnik abból amit leírtál, hogy skizofréniával kezelték, amely betegség valóban öröklődhet, de inkább a fiuknál szokott fiatal felnőtt korban jelentkezni.
Az unokahugod Budapesten él? Tudnék ajánlani egy nagyon jó pszichiátert Dr. Szakács Katalinnak hívják es az I-es Női KLinikán rendel a 2660473-es számon érhető el, és előre be kell jelentkezni hozzá. DE az is fontos lenne, hogy ő, mármint az unokahugod is akarjon elmenni hozzá. Fontos lenne, hogy ne ijesszétek meg őt, és lehessen az ő választása, hogy segítséget kér, ne érezze úgy, hogy ez a kötelessége!
Ha gondolod én is szívesen írok neki, ha megadod az email címemet neki és ő is igényli!
Mérhetetlen gátlásosság, egyre erősebb hipochondria, iszony az érintésektől (még a vérnyomásvizsgálattól is fél), pánikszerű rohamok mikoris rossszul lesz, állandó vizelési inger (de csak amiatt, mert attól fél, hogy nincs a közelben wc..) - hirtelen ennyi jutott az eszembe. Szóval engem is meg az anyját is nagyon aggasztja az állapota.
(Arról nem is beszélve, hogy az apjának is voltak bizonyos idegrendszeri panaszai, a katonaságnál jöttek ki nála, 4 ideggyógyintézetet járt meg, végigcsináltak vele az akkori módszerek közül a gyógyszerezéstől elkezdve a sokkoláson át a hipnotizálásig mindent, mire úgy-ahogy rendbejött. Ez utóbbiról a sógornőm nem tud, anyám megesketett, hogy nem árulom el.)
Ahhoz, hogy megfelelő szakembert találjak jó lenne egy kicsit többet tudni arról, hogy milyen gondjai vannak az unokahugodnak, és miből gondolod, hogy pszichiátriai segítségre van szüksége?
Kérésednek megfelelően utána fogok nézni a pszichológusnak, remélem pár nap múlva tudok majd nevet és címet is mondani.
Az, hogy dühös vagy a férjedre még nem azt jelenti, hogy nem szereted, sőt! Azonban előfordulhat, hogy ez most egy olyan konfliktus köztetek, amely szakítópróbát jelenthet. Még akkor is, ha szereted őt, ha az amit tett nem megbocsátható a számodra, vagy nem ilyen életet szántál sem magadnak sem a gyereketeknek, akkor lehet, hogy érdemes lenne nem dühösen, hanem határozottan kiállnod az értékrended mellett, és megpróbálni változtatnod az életkörülményeiteken egyedül vagy valaki más segítségével. Vagy akér vele is, ha hajlandó változtatni.
Így nagyon nehéz tanácsaot adnom, hogy nem tudom a konkrét történetet, de úgysem igazán az a fontos, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy te mit gondolsz, meddíg türsz, és mikor lépsz. Lépésen nem feltétlenül a válást értem, hanem például váloztatást a hozzáállásodon. Pl. határozott fellépést, dühös vádaskodás és sértettség helyett. Lehet, hogy segítene, ha érezné, hogy (amennyiben még jelent ő valamit a számodra) pl. őt magát szereted és fontos is számodra, de a viselkedését nem vagy hajlandó elfogadni, és fontos, hogy érezze, hogy ez most nem a szokásos lemez, hanem komolyan gondolod Fontos, hogy , ha szenvedni kell, legalább legyen valami érteleme. legalább valami megoldás felé vezessen. Lehetnek ugyanis olyan élethelyzetek, ahol a szenvedés sajnos nem megsporolható!De azt tudnod kell, hogy, ha elváltok, vagy szétköltöztök, akkor sem fog többet hozzájárulni a háztartáshoz, tehát mérlegeld, hogy mi jár nagyobb veszteséggel és mi kerül kevesebb energiába!
Egy másik topicból egy bizonyos "Thor" nevű olvtársnő javasolta, hogy hozzád forduljak.
Van egy nagyon szeretett unokahúgom, idén fog érettségizni, szép okos, egészséges kislánynak indult, az utóbbi években csak néha találkozom vele, de minden találkozásnál meg kell állapítanom, hogy egyre inkább psziciátriai segítségre van szüksége... a szülei nagyon szegények, az anyja gyógyszertári asszisztensnői fizetéséből élnek hárman - nincsen pénzük semmiféle különleges kezelésre - tudnál nekem mailben adni egy olyan szakembert, akihez az unokahúgomat elküldhetném? (Mára már az anyja is tisztában van vele, hogy ez elkerülhetetlen, sőt azt hiszem ő is...)
Ha tudsz segíteni, írjál nekem a mailemre ami az oldalamon van vagy pedig a pakhaliz@axelero.hu -ra jó?
Az biztos, hogy 9 évet nem lehet csak úgy kitörölni. És azt is jól látod, hogy nagyon dühös vagyok a férjemre, e mellett perszer kiábrándult, csalódott. A düh abból adódik, hogy mindenért őt hibáztatom, hogy így kell élnem, ahogy élek. És szerintem teljes joggal haragszom. Mert erről ő tehet. Persze nekem is vannak hibáim, mint mindenkinek, de ahogy most élünk, pénz nélkül, arról csak ő tehet. Tudom, hogy nem minden a pénz, de azért ennivalót, rezsit, mégiscsak abból lehet kifizetni, és még a tartozásait is fizetjük. És igen, haragszom, nagyon, mert így kell élni. És ez fáj.
Jó lenne személyesen egy szakemberrel beszélni, de nem tudok olyat, akihez elmehetnék. Nem tudom, hogy hol lehet ilyen embert felkutatni. Ahol lakom, itt van a városban egy pszichológus szakértőnő, aki ilyennel is foglalkozik, de itt engem sokan ismernek ilyen körben, és másnapra az egész város tudná. Ha tudsz valahol ilyen helyet, pl. internetes oldal, egy névjegyzékkel, vagy valahol, ahol utána lehetne nézni, hogy ki, vagy kik vannak itt Csongrád Megyében, vagy ha te tudsz valakit, légyszives írd már meg.
És továbbra is várom a véleményed. Nagyon köszönöm.
Leveledből egyértelműen kitűnik, hogy még elég erős érzelmeket táplálsz a férjed irányában. Ez persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy még mindíg szereted, de az biztos, hogy nem közömbös neked. Legalábbis nagyon be vagy rá rágva (bocs, hogy így fogalmazok)! Szerintem várhatnál a válással, amíg egy kicsit lecsillapodnak a kedélyek, és nem dühböl döntesz, mert az semmiképpen nem jó a gyereknek. Persze az nem baj, ha dühös vagy a férjedre, az nem árt a gyereknek, ha látja, hogy a szülei nem feltétlenül értenek mindenben egyet és előfordul akár az is, hogy összevesznek, akár tartósan is. Bár a legjobb tényleg az lenne, ha tisztáznátok a helyzetet, és nem mennétek bele úgynevezet játszmákba, mert könnyen előfordulhat, hogy a férjed már csak dacból is mindent ellenedre fog tenni, és ez szintén nem hat jól a gyerekre. Én azt javaslom, hogy a gyerek érdekében próbáljatok meg higgadtan leülni a férjeddel megbeszélni a közös dolgaitokat, ha kell legyél te a megértőbb. A családterápiát nam arra gondoltam, hogy megváltoztassa a férjedet, hanem, hogy a közös dolgaitokat segítse megbeszélni, segítsen neked a döntésed meghozatalában. Adott esetben még a válás is jobb, mint állandó feszültségben, megbántottságban és egymás iránti haragban élni. Arra nem igazán tudok válaszolni, hogy hány éves korában a legkevésbé káros egy gyermeknek, ha elválnak a szülei. Szerintem nem a kor számít igazán, hanem az, hogy mennyire átgondolt a döntés, és mennyire tudják a szülők félre tenni a saját sértettségüket és a gyremek érdekében összedolgozni, még akkor is, ha az egymás iránt érzett szeretet már a múlté.
Az a problémám, hogy nem tudok tisztába jönni az érzéseimmel. Sajnos a férjemnél olyan tulajdonságok derültek ki (egy élethelyzetbe belekerülve), hogy képtelen vagyok megérteni azt, hogy egy ember hogyan gondolkodhat így (sunyi, felelőtlen, mindenkit becsap, még a saját családját, feleségét is, nem egyenes ember, nem tudjuk kifizetni a rezsit, de ő akkor sem megy el alkalmazottnak 60.000.-Ft-ért). Teljesen kiábrándultam belőle. Nem tudok otthon jópofát vágni semmihez, mindig azt mondja, hogy így hogy jöjjön haza, hogy nekem mindig ilyen rossz kedvem van. De kérdem én, mitől legyek boldog? Az ő hozzáállásától a dolgokhoz? Hát attól nem tudok. És azt hiszem, hogy ha egy ember ilyen, akkor nem tud rajta családterapeuta sem változtatni. Ő ilyen, így gondolkodik, és én vagyok a "hülye", hogy máshogy gondolkozom. És nem érti, hogy nekem mi bajom van vele. MErt ez neki teljesen természetes, hogy ő ilyen. Ő nem tudja, hogy milyen embereknek kellene lenni a földön, hogy minden jó legyen. Persze ez így azért túl szép lenne. De nem kell tökéletesnek lenni, de ez a gondolkodás elrémít, megilyeszt, és lenézem, és ki vagyok ábrándulva. Már nem hiszek neki, bármit mond már nem hiszem el, majd ha látom, hogy tényleg úgy van. De ez meg nem igazán szokott bekövetkezni.
Évekig hittem, bíztam, de már úgy alakítom az életemet, hogy magam döntök mindenben.
Azt, hogy hogyan viselném, hogy mással legyen, nem tudom. Biztos zavarna, de szerintem ez természetes lenne. VAgy nem? De az is lehet, hogy sajnálnám azt a másikat, hogy egy ilyen emberrel van.
De az is lehet, hogy azért nem tudok dönteni, mert sajnálom a férjem, hogy mi lesz vele nélkülünk, a kisfia nélkül.
Még mindig várom a válaszát, ha nem tartom fel. Köszönöm.
Előszőr is azt kérdezném tőled, hogy szereted-e még a férjedet? Ez nagyon fontos, mert először is ezt kell tisztáznod magadban. Ugyanis lehetne ő a világ legjobb embere, ha már nem érzel szeretet iránta veszet fejsze nyele a házasság. De, ha még szereted, akkor érdemes újra átgondolni, hogy érdemes-e elválnotok.
Egy gyereket természetesen megvisel egy válás, de minél tisztázottabbak a körülmények, a szülők minél jobban meg tudják beszélni a dolgaikat és sikerül kölcsönös tiszteletben elválniuk ez a trauma csökkenthető, érdemes akár családterápiát is igénybe venni. De ismétlem, a legfontosabb, hogy te biztos legyél a döntésedben. és sikerüljön a férjeddel tisztázni a dolgaitokat, hogy ne haraggal váljatok el, mert annál rosszabb nincs egy gyereknek, ha a szülei tartósan haragszanak egymásra, nem becsülik a másikat. Ez érvényes házasságon belül és kívül is ! Én nem gondolnám, hogy csak a gyerek összetarthatja a házasságot. Ez egy gyereknek is óriási teher, de a gyerek miatt érdemes újra és újra felülvizsgálnod az érzelmeidet a férjedel kapcsolatban, és meg kell próbálnod a lehető legjobban döntened. Ez valóban a gyermeKed érdeke! Én azt javaslom, hogy gondold végíg mit éreznél, ha nem élnél már a férjeddel, ha más gondoskodna róla, ha más bújna vele esténként ágyba stb. és, ha ezek a gondolatok már egyáltalán nem kavarnak fel, lehet, hogy már tényleg kihunyóban van a szereteetd iránta. Persze az is fontos, hogy ő, hogyan viselkedik, de az az ő dolga azzal neki kell elszámolnia saját maga és a gyereke előtt is. Az viszont már a te döntésed, hogy meddíg tudod őt felválalni!
Az én problémám a házasságommal van, amit itt most nem szeretnék részletekbe menőleg ecsetelni. Nagyon gondolkozom azon, hogy elváljak-e. Azt szeretném megkérdezni, hogy egy gyermeket mikor visel meg jobban egy válás, mert ugye azt tudjuk, hogy megviseli. CSak nem tudom, hogy ha nagyobb, vagy ha kisebb korban történik ez meg. Az én kisfiam 5 éves. Nem tudom, hogy a gyermekem miatt húzzam-e még a házasságomat. Amit tudni kell, nem vagyunk életveszélyben, nem bánt bennünket a férjem, csak nem értjük meg egymást, és anyagi természetű gondjaink is vannak. A gyermekem is lassan kiismeri az apját, hogy nem lehet rá számítani, ha mond valamit általában nem úgy van, csúnyán beszél, nincs itthon pénz, tehát a gyermek is érzékeli, hogy az apja milyen, de azért természetesen ragaszkodik hozzá, mert én vagyok a szeretet, az apja pedig a vadság, a bírkózás, a férfi dolgok. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a gyermekre nincs jó hatással az apja. Szeretném értékekre ránevelni a gyermeket, de egy ilyen apuka mellett ez nagyon nehéz, aki nem tiszteli a női nemet, nincs benne szeretet, csúnyán beszél, nem léteznek számára értékek, trehány, stb.
Mit tegyek?
Várom mielőbbi válaszát, előre is köszönöm. Ha másnak is van hozzáfűznivalója, kérem tegye meg.
