A "magyari" elnevezést magyar Adorjantol kölcsönöztem, s magaba foglalja minden néptöredékünket, melyek a történelem folyaman, különbözö helyeken és idökben mas-mas nevek alatt szerepeltek. Ennek a topicnak nem az a célja, hogy kardoskodjon valamelyik feltételezett eredet mellett (KM., Mezopotamia, Turan..) - mivel mindezek csak részei lehetnek a teljes igazsagnak - hanem, hogy a szélrozsa minden iranyaba szétszorodott népi elemeinket megprobalja összeszedni és egy csokorba kötni.
Kedves Athila! Pàr napja küldtem az e-mail-edre néhàny képet. (Több sikertelen probàlkozàs utàn, azt hittem végre sikerült). De vajon tényleg megkaptad-e?
Az íj egy alapvető ősi valami. Még íly eszköz, persze eredetileg a vadászathoz. Ne ijedjünk ajjajjajjodjunk íjjadjunk meg tőle! :-)))
Hogy is hívták a rómaiak azt a bizonyos területet? Valami Illyria? Iliász mit csinált Homérosznál? Achilleus, Zeus, Apollón és Iliász mind íjász? Az isten nyíló, feszülő idegen ideges idegű (valami ín - régen ezt hitték idegnek, ma már tudjuk, hogy csak kötélszerű erős valami, mi inkább a vázrendszer mozgatásához tartozik - "kötélből vannak az idegei") nyilát!!
Halld, te Ezüstíjú, aki óvón Khrűsza fölött állsz
az isteni Killa fölött, Tenedoszban erősen uralkodsz........"
Jászok azok csak jazigok De itt a KM-ben nyilván beszólják (beszélik) az eredeti közös KM-beli nyelvet. Ma máshol oszétek és részben örmények. Már nem beszélik.... de őriznek valamit az ősiségből. Mert mint mondottad a nyelvek változékonyak. Na de nem ám csak úgy maguktól. 90%-ban külső nyelvi hatásokra változnak. Aztán jön egy nagy nyelvújítás (azaz inkább régiesítés vö. ami nálunk történt a 30.000 kísérletből bejött vagy 10.000 és ezek szóalapja is jótúlnyomórészt a meglévő nyelvi alapszókészlet továbbképzésével, avagy éppen rövidítésével na és a KM-beli nyelvjárásokból -> köznyelvi folyamat által.
A hangszbályosdival csínján kell bánni, mert átvetel esetén kétségtelen működik. Sőt inkább lehet hanghelyettesítésekről hanglekopásokról szó mint azt Te is í (j~í alapon akár) lekopásáról.
Az ív görögül ark(c) és egyúttal íjat is jelent. Akkor mi is az igazán közös a nyelvekben? Attip majd kisegít és megmondja Ő: Valami elképesztően közös képek, metafórikus hasonlatosságok közös sora a nyelvekben 8e régióban a tükörfordítás a kedvencem valamilyen idegen nyelvből). Hogy ez az alapfolyamat milyen hangalakú szavakat, milyen konkrét jelentésekkel dobnak a felszínre, már egy másik kérdés, mellyel a mai etimológia az etológia és a kognitív nyelvtudományok (és még mennyi más) eredményeinek felhasználása nélkül (hangszabályosdizzunk) úgysem tud számot vetni. Marad a véletlenek érthetetlen birodalma.
ez rendben van, de szvsz vegyük figyelembe, hogy a nyelv időben és térben változik, gondoljunk csak a nyelvjárásokra, tájszólásokra, régebbi hangalakokra stb.
ezt hívják a szabályos hangmegfelelések törvényének a nyelvészetben
mondok egy példát, ezt nemrég fedeztem fel:
előljáróban, egyéni megfigyelésem alapján minél kisebb egy adott népcsoport az urálin belül, annál kevesebbet és lassabban változik a nyelve,
na ott tartottam múltkor, hogy Mongólia, hiungnuk:
mellettük élt egy ismeretlen, de valamilyen indo-európai nyelvű íjfeszítő nomád nép időszámítás előtt.
első említésük egy kínai könyvben Kr. e. 630 körüli, de lehet, hogy csak Kr.e. 1. évszázadi, de a lényeg az, hogy kínaiul így írták: yue-zhi (kiejtése kb.: jüszí, v. jücsi)
namost ez uráli/finnugor nyelven annyit jelent, mint magyarul: íjász.
Proto-uráli: *joŋ(k)sV
Finn: jousi, joutsi
Számi (Lapp): juoksa, jūxs, jūss,
Mordvin: jonks, joŋs
Mari (Cheremis): jaŋɣe, joŋe,
Khanty: josel, joxél
Mansi (Vogul): jäyt,
Hungár: íj-ász
kiejtése a többi finnugor formának, kb. mint a kínai (lsd. fennt).
ez a nép, mikor később Bátor khányu vezetésével a hunok legyőzték,
délnyugatra menekült, és megjelenik a nyugati forrásokban: assi néven,
a külföldi kutatók a tokári néppel, pontosabban annak egy részével azonosítják,
de későbbi történetüket nem tudják levezetni,
pedig ez a nép, mivel az assi név után később jasi, jassi, jazyg nevet jegyzik fel, ez már a finnugornál későbbi magyar forma, tehát ezek a jászok.
egyelőre ezzel a hipotézissel eddig jutottam, hangtanilag, stb. stimmel,
most már csak azt kell megtudnom, hogy mit jelentett a név, mert ez a kínaiak által a nép saját nevének átírása vagy a hunok által rájuk mondott név, mivel hatalmuk alatt is tartották egy ideig, tehát nem kínai megjelölés, hanem fonetikus.
és ha stimmel, akkor az azt jelenti, hogy Kr.e. 500-200-ban Kína északi határában már magyar/fu nyelvű szavak léteztek, és egyben sokat segíthet az akkori kínai fonetika, kiejtés rekonstruálásához, ami lehetővé tenné a több száz hunn szó
Ez igy biztos mind igaz is. Csakhogy ezeknek a "jövés-menések"-nek kronikài (hodito seregek vàltakozàsai) nem beszélnek arrol a tényrol, hogy valahol alul mindig létezett egy földmüves nép, amely nem vàndorolt sehovà, hol az egyik urànak, hol a màsiknak dolgozott, szolgàlt. S ezek azok, akiket Magyar Adorjàn is és Dr. Nagy Sàndor is az ösnépnek nevez, amelyeknek szàma mindig nagyobb kellett legyen, mint a hoditoké.
Pajkos pajtás a bajtárs. "Bajban ismerszik meg a jó baján." Akarom mondani barát. :-))))
Ellátom a baját..... (BAJ, BAJvívás) Ez egy katonai rang lehetett. (szigorúan szerintem) Csak a bajban, háborgó háborúban van szerepe. A gazdagsággal is összefüggésben lehet, hisz ott meg lehet ám rendesen gazdagodni. (jelentésátvitel)
Kedves Athila, a TESZ tele van olyanokkal, hogy más finnugor egyeztetése téves. Ami idehaza BŐ bödönünkben (nyelvünk) megvan, miért kell máshol keresni?
A környék földrajzi környezete, a Duna közelsége és a barlangok kedvező feltételeket kínáltak az elő- és az ősember megtelepedésének. Viszonylag közel esik a vértesszőlősi előember- és a tatai, valamint érdi ősemberlelet. Könnyen elképzelhető, hogy a paleolitikum (őskőkor, pattintott kőeszközök használata) időszakában a Tétényi-fennsíkon is megjelentek a halászó, vadászó és gyűjtögető életmódot folytató emberek, akik barlangi medvére, vadlóra, gyapjas orrszarvúra, mamutra vadásztak.
A neolitikum (újkőkor, csiszolt kőeszközök használata) korában megindult a termelés: a földművelés, az állatok háziasítása, a kézművesség (szövés, fonás, fazekasság), s mindez a népességszám ugrásszerű növekedéséhez vezetett. Állandó települések jöttek létre, erre utalnak a mai Budapest térségében jelentős számban előkerülő, főként a Kr.e. IV-III. évezredből származó leletek: Békásmegyeren, a Tabánban, a nagytétényi Kastélymúzeum közelében, Budaörsön, Diósdon, Érden, Százhalombattán.
Lassan kibontakozott a réz- és aranyművesség, megjelent a kereskedelem. Az anyajogú (matriarchális) közösségeket az apajogú (patriarchális) nemzetségek váltották fel. Rézkori emlékek kerültek elő Lágymányosról, Szigetszentmártonból és Nagytétényből is. További lendületet adott a letelepedéshez a kereskedelem fejlődése, hiszen a dunai gázlók mellett a partmenti teraszokra, dombtetőkre fel tudtak húzódni az emberek.
Kr.e. II.évezredből származó, késő rézkori, kora bronzkori leletek kerültek elő a Kamaraerdő térségéből, Csepelről, Szigetszentmiklósról, s Budafokon is találtak magaslati telepmaradványt. Háziállatokat (szarvasmarhát, lovat) tenyésztettek, hamvasztották és urnába temették halottaikat. Budatétényből finoman kidolgozott kerámia tanúskodik a korszakról.
A termelés növekedése, a bronz terjedése, a nemek és korok szerinti munkamegosztás fejlődése a társadalom differenciálódását segítette elő. Az idő előrehaladtával gyakoribbá válnak a fegyverleletek (Nagytétényben harci baltát találtak), s a környék védelmére földvárakat építettek ki (Solymár, Százhalombatta). A késő bronzkorban, a Kr.e. XIV.században a Gellérthegy kivételével hirtelen elnéptelenedett a főváros gazdálkodásra alkalmas körzete, bizonyára a nyugat felől érkező, harcos pásztortörzsek támadásai miatt. A gellérthegyi leletek alapján következtetéseket lehet levonni a hitvilágról, a varázslók szerepéről, a termékenységkultuszról. A későbbi időszakból (a Kr.e. VIII.századig) urnasírokat találtak Hárosnál, Érdligetnél, Nagytétényben (az utóbbi helyen pl. bronzbográcsot és sisakot).
A korai vaskorban nyugat felől, az Alpok előteréből bevándorló csoportok halomsíros temetkezést folytattak (Budaörs, Érd, Százhalombatta). Ekkor a tabáni átkelőhely viszonylagos közelségében a gellérthegyi település hatókörébe tartozott a Tétényi-fennsík. A Kr.e.VI.század végén a pesti oldalra megérkeztek a lovasnomád életmódot folytató szkíták. Íjjal, nyíllal, fokossal harcoltak, és portyáikkal akadályozták az átkelők térségében való állandó megtelepedést.
Ezidőtájt, a Kr.e.IV.század végén vándorolt ide nagyobb lélekszámú kelta csoport, Nagytétényből rájuk jellemző vaskard és fibulák kerültek elő. A kelták közé tartozó eraviszkusz törzs élt a Kr.e.I.század első felében a Gellérthegyen. Élénk kereskedelmet és pénzforgalmat bonyolítottak le, sőt a római érmék mintájára önálló pénzverést is folytattak. A korszakról tanúskodik a nagytétényi és a Budaörsi út mentén, Madárhegyen talált, falusias, kelta település.
Lassan elérte területünket a római terjeszkedés, amely eleinte gyakori összecsapásokat okozott a Kárpát-medence területén élő pannon lakossággal. A rómaiak Kr.e.11-ben Augustus uralma idején - megalapították Illyricum, majd Kr.e. 9 körül Pannonia provinciát (tartományt). Az Erdély területén élő dák törzsek támadásainak megakadályozása érdekében pártolták a jazigok megtelepedését az alföldi ütközőzónában.
A rómaiak a Duna mentén kiépítették a limes - a birodalom határának védelmi rendszerét. A katonai táborokban (castrumokban) 25 évig szolgáltak a katonák, és akik túlélték ezeket a nehéz éveket, általában utolsó szolgálati, tartózkodási helyük közelében telepedtek le, építették ki villáikat. A mai Nagytétény területén, Pannonia Inferiorban (Alsó-Pannoniában) épült ki a Campona nevű tábor, félúton Aquincum (Óbuda) és Matrica (Százhalombatta) között. Feltehetőleg Hadrianus császár idején (a Kr.u. II.század elején) váltották fel a camponai földsáncokat fából készült erőddel. Az itt állomásozó katonák feladata a mai Budafok és Érd közötti határszakasz biztosítása volt. A Duna mellett vezető főútvonalat a feltehetőleg Aquincumból idevezényelt, germán lovasalakulat (1. Tungrorum Frontoniana) védte. Az átmenetileg visszaeső kereskedelem újra fellendült, s eljutottak ide a Balti-tenger felé vezető Borostyán-úton, vagy a Dunán szállított germániai termékek. A környékbeli falvak lakói elégítették ki földművelő, állattenyésztő és kézműves tevékenységük révén a határmenti katonaság szükségleteit (erre utaló leletek származnak a Háros-szigetről, Budatétényből, a Leányka utcai lakótelep térségéből, Érdről, Törökbálintról). Eraviszkusz kocsi, Mithrasz-szentély és Vénusz-szobor került elő Campona közeléből.
A városrész északi végében Budafok-Albertfalva határán az első században Claudius császár létesített tábort. Sajnos római kori nevét nem ismerjük.
A II. század második felében Marcus Aurelius császár sikeres védelmi harcokat folytatott a Pannoniára törő szarmaták és a markomannok ellen. Septimius Severus (193-211) a pannoniai légiókra támaszkodva nyerte el a császári címet. 194-ben kapta meg Aquincum polgárvárosa a colonia rangot. A délebbre fekvő terület is fejlődött: átépítették a táborokat, újabb kőépületeket emeltek, vízvezetékeket és fürdőket létesítettek. A camponai tábort az itt tartózkodó trák helyőrség (1. Thracum Veterana sagittatorium c.R.) kőből építette át. Caracalla rendelete révén, 212-ben a provinciák szabad lakosai elnyerték a római polgárjogot.
A megnövekedett birodalmat azonban egyre nehezebb volt egyben tartani, s a helyzetet súlyosbította a nagy népvándorlás során ideérkező törzsek támadása. A roxolánok, szarmata jazigok és kvádok támadásai közben elpusztult többek között - az albertfalvai tábor is. A határmenti provinciák lakossága a birodalom belseje felé húzódott (Aurelianus idején - 270-275-ig uralkodott - feladták Daciát, lakóit a Dunától délre elhelyezkedő Moesiába telepítették). A 284-305-ig uralkodó Diocletianus által hozott reformok révén Pannóniát is megerősítették: lovas alakulatokat állomásoztattak a Duna mentén, emelték az adókat, a könnyebb irányítás érdekében társcsászárokkal osztották meg az uralkodói feladatokat.
Diocletianus utóda, a kereszténységet 313-ban elfogadó Constantinus is foglalkozott a csapatok átszervezésével. 322-től szarmaták és roxolánok támadták a dalmát lovascsapattal védett camponai tábort. Constantinus személyesen vezette a hadjáratot, Sirmium (Mitrovica) felől tört előre, és a Duna-Tisza közén legyőzte Rausimodus szarmata vezér seregét. A kiújuló harcok során elpusztult a camponai és az intercisai (Dunaújváros) tábor, sőt veszteségek érték az aquincumi polgárvárost is. Ebben az időszakban rejthették el a camponai sereg hadipénztárát, amely a XIX. században, a tétényi Zsák utcában került elő. A csatározások átmeneti lankadásával, 333 után Camponát átépítették, a sarkokon hatalmas a dunai limes mentén alkalmazott legyező alakú sarokbástyákkal erősítették meg.
A IV.században folyatatódtak a barbár szarmata, vandál támadások, s 395-ben Theodosius császár Keletrómai és Nyugatrómai Birodalomra osztotta a hajdan virágzó államot. A kelet felől érkező hunok támadásait enyhítendő, 433-ban szerződésben adták át a Hun Birodalomnak Pannonia jelentős részét. A környékbeli dunai átkelőhelyek hun katonai ellenőrzés alá kerülnek. Attila államának központja a Kárpát-medencében volt, de 453-ban bekövetkezett halála után birodalma szétesett, s újabb népek vették birtokba a területet. 476-ban megbukott a Nyugatrómai Birodalom is, a VI.században a germán longobárdok telepedtek le térségünkben, majd 570 és 680 körül, két nagyobb hullámban, kelet felől érkeztek ide az avarok. A nomád avarok életmódját mutatják be a hárosi, a XI. kerületi Fehérvári úti, a csepeli és a budafoki Vöröskereszt utcai temetőkből előkerült leletek (lőszerszámok, fegyverek). A második avar hullámot László Gyula régész - a kettős honfoglalás elméletében a korai, első magyar honfoglaló csoportnak tartja.
A IX. században a Kárpát-medence nyugati területein a Frank Birodalom osztozott egyes szláv törzsekkel. A germán frankok Nagy Károly uralkodása idején, 800 körül szerveztek határgrófságot (őrgrófságot) a Dunántúlon. A 843-as verduni szerződés értelmében ez a terület a Keleti Frank Királyság része lett, de mire sor került a magyar honfoglalásra, sem a frankok, sem a szlávok nem fejtettek ki komolyabb ellenállást.
Irodalom:
Gallus S.: A nagytétényi neolitikus sír = Archeológiai Értesítő 1936.
Fülep F.: A nagytétényi római tábor. Budapest Műemlékei II. (Bp., 1962)
Kőszegi F.: Késő bronzkori kutatások a főváros térségében. Budapest Régiségei 22. (1971)
...egyszer azt ígérted, nem "ejted ki" mégegyszer a billentyűzeteden a topikot, annyira megtetszett a rovat... Tehát a csoport a rovat, címszerinti a téma (szerintem, magyarul) a Val-Fil rovatban a Buddha történetek (c.) téma. az Alternatív rovatban, A magyari népek témája. (bocs., nem oktatás,: szoktatás)
< Vàmbéry, összegyüjtött történelmi adati alapjàn az O-és Középkorban a mai Dél-Oroszorszàg területén nagy szerepet jàtszott kazàrokrol azt mondaj, hogy kivàlo harcosok, lovasok és nyilazok voltak de hogy a müveltség magas fokàn is àllottak. Diplomàciai összeköttetésben voltak a perzsàkkal, arabokkal és görögökkel, söt egy kazàr fejedelem még az akkoriban Spanyolorszàg fölött uralkodott mòrokkal is. Vàrosaik voltak, bàtor és ügyes tengerészek és kereskedök is voltak, valamint foglalkoztak iparral is. Gyàrfàs szerint e kazàr birodalom hanyatlàsàt belviszàly és harcos szellem helyébe lépett fényüzés okozta, szerintem azonban föképp a belviszàny, amely a kiràlyuk àltal eröszakkal bevezetett zsido vallàs következménye lett, annyiban, hogy ez ellen làzadàsok keletkeztek, ugyanugy mint nàlunk amidön Szent Istvàn német fegyveres eröszakkal a kereszténységet vezette be, ami Koppàny és népe leveretés utàn màris német uralmat hozott az orszàgra. A kazàroknàl az idegen vallàs behozatala egyik sulyos következménye lett az is, hogy a birodalmukhoz tartozott kabarok, a zsido vallàsra térni nem akarvàn, Arpàd törzseihez csatlakoztak, vagyis tehàt a birodalombol eltàvoztak. Hogy nàlunk Koppàny leveretése és fölnégyeltetése utàn következett, a behozott és uralomra jutott német hadak bosszuja elöl mennyi magyarsàg menekült ki a balkàni és moldovai kunokhoz és besenyökhöz, erröl följegyzések nincsenek, de elképzelhetjük, amely kivàndorlàsok következménye lett azutàn a sok különféle idegen, de természetesen keresztény, betelepitése is. Söt erre vezethetö vissza Szent Istvàn, sajàt fiànak adott azon képtelenül téves tanitàsa, hogy "egynyelvü orszàg gyönge és törékeny"...Viszont kitünik e kijelentéséböl, hogy azon idöben Magyarorszàg tehàt igenis egynyelvü volt, vagyis teljesen magyar, ami lehetetlenség lett volna ha nem a magyar lett volna öslakossàga. Egy csak féfriakbol àllo hodito hadsereg ezt nemcsak szàzadok alatt sem érhette volna el, hanem egy ezredév alatt sem, mivel hiszen nyelve màr a màsodik nemzedékben elenyészett...>
> Gyàrfàs Istvànnàl (A jàsz-kunok története) olvashatjuk: "A jeles Rawlinson nyiltan kimondja, hogy Babiloniàban az elsö sémi birodalom Kr. e. 2234-ben alapittatott; elöbb e tartomàny a scytha népnek, amely kuschit nevet is viselt, volt uralma alatt. E nép csaknem az egész vilàgon, India, Aràbia, Syria és Kis-Azsiàban söt Europàban és Afrikàban is elterjedett volt, ugyhogy létezése nyomai nemcsak az archämenidàk hàromnyelvü föliratai középsö szövegében, hanem India szanszkrit elötti nyelveiben (Rawlinson itt a ma is még élö..dravida-féle nyelveket érti), söt az iberek, baszkok , berberek (Eszak-Afrikàban) stb. nyelveiben, ezenkivül az himjàri és cyprioti föliratokban is föltalàlhatok és többnyire ugy hogy ezen scytha népréteg sémi vagy àrja népség àltal szorittatott avagy borittatott el, de azért e turàniak müveltsége el nem enyészett, hanem àtment az uj hoditokra; annyi bizonyos, hogy az assziraiak müveltsége alapja és kezdete egy régibb turàni néptöl szàrmazik". Ha tehàt az angol Rawlinson ezt igy màr 1871-ben tudta és megirta (Rawlinson M. A. Georg: The five great monarchies of the ancient eastern world, London 1871.), akkor mennyi szàndékos elhallgatàs és mennyi csürés-csavaràs (Halévy, aki mindenàron tagadni akarta szumerek létezettségét is, tovàbbà az angolbol németté lett Chamberlain és màsok szinte hihetetlen csürés-csavaràsai) kellett ahhoz, hogy mindez a köztudatban màig se legyen még meg, holott az àsatàsok, a nyelvészet, a néprajz és az embertan azota -majdnem 100 esztendö! - ezernyi bizonyitékàt nyujtottàk még annak, hogy mindez mennyire igaz... ...A Biblia Nemrodot, vagy Nimrodot, kinek birodalma Bàbel, Erek, Akkàd és Kàlne, Kàm fiàtol KUS-tol szàrmaztatja. Lenormant szerint Babiloniàt az öskorban is együtt birtàk a szumerek és a kusitàk. Annyi eléggé ismeretes is, hogy a szumerektöl északra ösidöben egy Kosz, hommel szerint Kos, nép lakott. Ha màrmost visszagondolunk a koràbban bemutatott dombormûre, amelyen az ülö Napisten fölött kos-szarvas oszlopokon nyugvo mennyezet van, elötte pedig kos-szarvak közé helyezett napkorong àll, és most meg ezen mezopotàmiai kusita, kosz, koszeus avagy kos nevü népröl olvasunk, akkor elfogadhatjuk, hogy ezen kos-szarvas inditékok valoban valamely kazàr östörzsünktöl kellett szàrmazzanak. Ha viszont a Bibliàt nem is lehet biztos történelmi forràsmünek vennünk, annyit azonban mégis elfogadhatunk, hogy megiroi még ismertek egy hagyomànyt amely szerint a kus nemzet egy kàm - vagy kun- nevü nemzet szàrmazéka volt, vagyis hogy megszemélyesitve, Kus ösapa egy Kàm nevü ösapàtol szàrmazott. Mi pedig màr làttuk, hogy Kàm azonos Hunorral, vagyis a kunok és hunok regebeli ösapjàval, valamint..hogy öseink mythologiàja szerint az egymàssal tulajdonképpen azonos Magor és Hunor (ikertestvérek) voltak az emberiség ösapài (a Napisten)... ..Tudjuk hogy a dél-aràbiai ösi adita és szabeus müveltséget a félsziget belseje pusztàin élö nomàd, rablo nép: a beduinok - az asszirok, arabok, azaz tehàt a ma sémitànak nevezett faj öseleme - tette tönkre....Ez a mai Arab-Félszigeten ugyanugy ment végbe mint régebben Mezopotàmiàban, ott is mindenütt müveltebb népet igàzva le, irtva ki, de àtvéve, örökölve, ha csak felületesen is, ennek müveltségét, amelyet aztàn a magàénak mondott söt hitt is. Mezopotàmiàban a sémita asszirok màr sok ezredévvel ezelött vitték véghez ezt, mig a dél-aràbiai Hadramaut tartomànyban és Aden vàrosa környékén e folyamat még ma is tart....> (M. A.)
Szia Kisharsàny! Csak azért nem vàlaszoltam idàig, mert nem értem, hogy mit nem értesz? Hogy melyik topikban vannak ezzel kapcs. dolgok? A Vallàs, filozofia rovatban (màr biztos jo messze, a 10. old. utàn lehet a Buddh. történetek, tettem föl oda sok tanmesét).
Zajti Ferenc sok anyagot gyüjtött össze Indiàban valo személyes kutatàsai soràn a két hàboru közötti idöben. A Magyar évezredek c. könyvében részletesen foglalkozik a szkitàkkal, indoszkitàkkal, hunokkal...egyéb elenvezések alatti népeinkkel. Egy helyen pl. ezt irja: "..A skythàk, kihasznàlva a médeknél keletkezett zavarokat, a Kr. e.-i VII. sz.-ban közel 3 évtizedig tarto uralmat gyakorolnak a médek fôltött. Eme skythàk közül kerül ki a Buddha törzsét és népét alkoto skythàk csoportja. Herodotosz adata szerint a Kr. e-i VII.sz. elején Nekho egyptomi kiràny ellen indult egy skytha csapat. Visszatéröben egy részük ottrekedt és megtelepszik Palesztina területén, Galilea vidékén, Skythopol nevü vàrosukat alapitva a Tàborhegy aljàn, Nàzàreth szomszédsàgàban. Ugyanekkor a skythàk nagyobb tömege Indiàba települt àt, ahol is mint saka-skythàk jutnak a közülük szàrmazott Buddha révén jelentös vilàgtörténelmi szerephez, ugyanugy, miként a galilei kis csoportnyi skytha gyarmat a közülük szàrmazott nàzàreti Jézus révén irta be nevét a föld mûvelödés-történetébe. Ezékiel proféta egyidejü iràsa a tények igazolàsàra: <Az Isten szava ez, - profétàlj ember fia és mondd Gognak (a skythànak): Igy szol az ur, az Örökkévalo: bizony, azon a napon, midön biztonsàgbn fog lakni izrael, az én népem, tudd meg..> <Es te eljössz helyedröl, észak legvégéröl, te és sok nép veled, lovon nyargalok valamennyien, egy nagy gyülekezet és szàmos szereg..><Es felvonulsz az én népem, Izrael ellen, mint a felhô, beboritva a földet; a napok végén lesz az, amikor ràhozlak orszàgomra, hogy megismerjenek engem a nemzetek, amidôn szentnek bizonyulok àltalad, oh Gog, szemeik làttàra.> Es ezek közül a skythàk kôzül születtek nemcsk a galileai Jézus és a judabeli zsido eredetü Judàst kivéve, a tanitvànyok, de az elsö hivök szàzai is... A Kr. e. VI. sz.-ban amikor Cyrus perzsa kiràly elfoglalta Baktriàt, illetve Eszak-Irànt, a skytha törzsek màr nem jàtszanak Irànban jelentös szerepet. Mintha kiszabaditottàk volna magukat az iràni hodoltatàs révén reàjuk nézve kényszerhelyzetböl. Ezek a skytha (-hun) hodolt törzsek, elvonulva innen, - a kaukàzusi hegycsoportok közé ékelték be magukat, majd kisàzsiai sikeres szereplésük utàn Egyptom ellen indulnak hadba. Elmaradt csoportjuk települt be Galileàba. De visszavonuloban, mint hoditoknak most màr Irànon keresztül vezet utjuk, ezuttal az indiai Bihar-Tartomànyba. A hindu Govindashàrià Svàmin Buddhàra vonatkozolag azt mondja:< Buddha valoszinüség szerint Irànbol érkezett Indiàba..> Beal püspök, a kinai nyelv professzora <Hiuen-Tsiang> c. munkàjàban hatàrozottsàggal igazolja, hogy a Buddha koràban Indiàban nagy szerepet jàtszo nyolc rokon törzsböl àllo àllamszövetség egyike Buddha törzse volt, viszont egy màsik törzs, a Vaisaliak törzse, amelyröl a <turàni Kaniska indo-skytha kiràly udvari költöje> àltal irt egyetlen Buddha életrajz igen szépen emlékszik meg, ez az indiai vaisàli törzs a kinai kutfökben mint jüeti (jüetsi) skytha faju nép emlittetik àllandoan..." stb.
M.A. is gyakran jelzi, hogy sok ôsmagyar mese, legenda hol melyik nép regéiben talàlhato meg, többé-kevésbé elrontott (eredeti értelmét màr nem ne tudo) vàltozatokban, a vilàg minden tàjàn. De Nepàlban érthetö, ha jo vàltozatban maradt meg, miutàn az indoszkitàk-nak nevezett néptöredékünk arrafelé is jàrt, s én pl. fölfedeztem több buddhista tanmesét (làsd, a Valfil-ben, Buddhista történetek c. topik) amelynek mondanivaloja hasonlo a mieinkére. Az egyik pl. szarvasokrok szol és nem olyan régen még létezett az a liget is Indiàban (igaz màr Gazellànak hivtàk), ahol a Buddha megvilàgosodott.
A néprajzi tudomàny elött az ilyen àtlokalizàlàsok ismeretesek...
Csak beszúrásképp' a szép gondolatmenetbe:
Csáji Koppány beszámol róla, hogy a nepáli magaroknak szintén meg van a 'csodaszarvas legendájuk', minden stimmel, de az ő földrajzi területük helyneveivel...
"E Pison név szerintem nem màs, mint egy ösi, ugy a magyarban mint màs nyelvekben is meglévö <pis> vagy <pisz> alaku: folyàst, kifolyàst jelentö szo amely hiszen viz szavunkkal is hangtanilag azonos,..Viszont ugyane vàros Pozsony, azaz Poson neve értelme is egészen vilàgos, mert ez sem egyéb, mint folyo, kifolyo. Ugyhogy a Poson név is csak azon hely neve volt, amelynél a Dunàbol az elsö Dunaàg kifolyik. Azt is mondja még a Biblia, hogy Havila földe aranyban igen gazdag; tény, hogy régen a Dunaàgak homokja valoban aranyban igen gazdag volt és hogy a csalloközi aranymosàs hires volt... Népmeséinkben ismert inditék, hogy Tündér Ilona szigetére csak két folyovizen àtkelve lehet bejutni, söt némely mese szerint ezek mindegyikén hid is van,amelyeket egy-egy sàrkàny öriz, ...az elsö az ezüsthid, a màsodik az aranyhid. E hidakrol tudjuk, hogy a Hold és a Nap ezüst, illetve aranycsillogàsu tükrözödés sàvjai a vizen. Sajàtsàgos mindenesetre azon tény is, hogy a Biblia a màsodik folyovizet Hiddékel-nek nevezi, amely név mintha a mi hid és kel (àtkel) szavaink összetétele volna, de megnemértés folytàn magàra a folyora alkalmazva. Ha viszont tudjuk, hogy a Csalloközt ösidökben végtelen vizivilàg, mocsàrvilàg vette körül, akkor az örizö sàrkànyoknak is igen természetes magyaràzatàt talàljuk: <Sàr-kàny> szavunkat ugyanis màr Fày Elek is <sàr-kan>, azaz mocsàri àllat értelmünek sejtette. Habàr mai nyelvünkben a kan szo màr csak him értelemmel van meg, de pl. a patkàny, cickàny szavaink arra mutatnak, hogy valamikor àllat értelemmel is élt, lehet pedig, hogy kiejtésbeli különbség értelembeli különbséget is adott: kan, kàn, kàny, kajn, kain, kàin..."
"...A Biblia szerint az Isten àltal növényekkel fölékesitett kertet, azaz a Fôldi Paradicsomot négy folyoviz folyja kôrül, amely azonban egy folyobol àgazik szét néggyé. Neveket is ad a Biblia e négy folyoàgnak: Pison, Gikhon, Hiddékel és Eufràt. Amely Eurfàt névböl, valamint abbol, hogy e kert a zsidok hazàjàtol Napkeletre fekûdöttnek mondatik, vilàgosan kitünik, hogy a zsidok tehàt az Eufràt és Tigris folyok közére gondoltak, azaz tehàt Mezopotàmiàra. Tény, hogy még a görög <Mesopotamia> szo is Folyoköz, azaz tehàt Csalloköz jelentésü. Vagyis a zsidok az igazi Csalloközröl semmit sem tudvàn, az ösi hagyomànyt, amelyet valamely faunkbeli néptöl hallottak, Mezoporàmiàra àtlokalizàltàk. A néprajzi tudomàny elött az ilyen àtlokalizàlàsok ismeretesek... Itt azonban egy elhàrithatatlan baj volt: az hogy Mezopotàmiàt csak két folyoviz, az Eurfàt és Tigris képezi (ez utobbit tartottàk a zsidok a Hiddékelnek), és ezek sem àgaznak szét egymàsbol, hanem mindegyiknek sajàt, egymàstol igen tàvoli eredete van. Volna ugyan Mezopotàmiàban még két kicsi folyo, de ezek mindegyikének is ott jol imert, sajàt, külön forràsa lévén, a Biblia megyaràzoi nem vették tekintetbe, hanem mivel a Biblia a Ghikont Kus földével hozza kapcsolatba, ez pedig Afrikàban van, ezért a Nilust tartottàk a Ghikonnak, holott hiszen a Nilus forràsai is Afrikàban, tehàt màs vilàgrészben vannak. De még igy is hiànyzott a negyedik, a Pison folyoviz. Ugyhogy némelyek az Indusra, mqqqàsok még a Gangeszre is gondoltak, dacàra annak, hogy ezek mindenikének is sajàt külön eredete van, messze, a Himalàja hegységben... Mindezzel szemben a mi Csallokôzünk négy folyoàga valoban és szo szeint ugy, ahogyan a biblia szövege szol, egy folyo, a Duna négyfelé àgazàsa, amely szétagazàsnak még természetes ok a is van: az, hogy e folyoàgak és az àltaluk képezett szigetek valamikor a Duna deltàjàt alkottàk; a nagyobb folyok deltàja pedig ilyen szokott lenni... Tovàbbà a Biblia szerint az elsö folyoàg neve Pison. Nem csodàlatos-e tehàt, hogy hiszen a Csalloköznél is éppen az elsô Dunaàg elvàlàsànàl ma is ott àll Pozsony vàrosa, régies nevén Poson, de amelynek neve a romaiaknàl, akik birodalmàhoz tartozott, betü szerint Pison volt. Honnan vették tehàt a régi romaiak e nevet, holott ök a Bibliàrol még semmit sem tudtak? Kétségtelen tehàt, hogy ök e nevet a Csalloköz vagy ennek vidéke lakossàgàtol, vagyis a mi ösnépeinktöl vették àt, akik a romaiak idejében is ott éltek és ottani vàrosukat Pisonnak nevezték, de amely ösnépeink egyes törzsei Elö-Azsiàba is vàndoroltak volt ki, s amely kivàndorolt törzseink regéiböl, elbeszéléseiböl meg a zsidok vették àt ugyanezen pison nvet, valamint a földi paradicsomkert és az emberiség eredetéröl szolo hagyomànyt...."
