Igen, én inkább sajnálatot érzek iránta. Régebbi műveiben - esszéiben - igenis érdekes és lényegbevágó gondolatmeneteket produkált, néhol drámai erővel.
Viszont már az 5 évvel ezelőtti interjúiban is rém furcsa dolgokat mondott. Én akkor kaptam fel a fejem - miket beszél ez??? - amikor azt ecsetelte a Narancsnak, hogy amíg Budapesten élt, ha színvonalas klasszikus zenét akart hallgatni, akkor ki kellett mennie a konyhába vagy a fürdőszobába a rádiójával, hogy tűrhető legyen a vétel, mert máshol nem volt.
Miután elfoglalták a budai várat a törököktől, a keresztény ostrolók rágyújtották a zsinagógát az odamenekült zsidókra.
Mivel a török megszállás alatt a zsidók jól jövedelmező módon együttműködtek a törökkel, abban voltak érdekeltek, hogy a törökök megtartsák a várat.
Az keresztény ostromlók dühe érthető, mivel nem sokkal korábban, amikor a törökök megostromolták Bécset, a környékéről (szokás szerint) mindenkit összeszedtek, akit el tudtak kapni és elhajtották rabszolgának a sztambuli piacra (a témával foglalkozik pl Mozart: Szöktetés a szerájból opera is) A történészek szerint több tízezer emberről van szó, akik döntő töbségben soha nem kerültek vissza a hazájukba, bár történtek tárgyalásos kísérletek. Elképzelhető hogy az ostromlók a zsidókat is felelősnek tartották az eset miatt, hiszen a rabszolgaüzlet jó biznisz, és mint afféle tipikus bankár-koordinátorok, tranzakciós jutalékért kivehették a dologból a részüket.
A topik témájára visszatérve: aki tehát a Nobel-días író szavait és véleményét tiszteletben tartja és nem hazudja másnak a tartalmát - az antiszemita. Ez derült ki az elmúlt napokban.
Én sokkal jobban tisztelem a szabadságot és az érzelmeket annál, minthogy ilyen agresszív mdon ráerőltessek valakire olyasmit, amit ilyen világosan elutasít.
"Tapasztalataimra, írói termékeimre a »nemzet« nem tart igényt: e fejlemények fényében tehát semmiféle szolidaritást nem tudok kialakítani magamban az úgynevezett »magyarsággal«, azaz nincs magyar identitásom, nem érzek, s nem gondolkodom együtt a kétségbeesett magyar ideológiával. S ez azért szomorú, mert az antiszemita prekoncepciót igazolja végül (...) Se német nem vagyok, sem izraeli, sem magyar. A németekhez fűznek a legerősebb kulturális kötelékek (...) egyedül Izraelhez fűz olyan szolidaritás, amelyet nép vagy nemzet iránt egyáltalán érezni tudok, izraeli kötődésem teljes egészében érzelmi kötődés; Magyarországhoz a nyelven kívül semmi nem fűz, sem szolidaritás, sem szeretet: ez az ország, amelyet el kell hagynom, mielőtt lelki beteggé tesz a hamis értékrendszerük, a számomra elfogadhatatlan moralitásuk."
Ez szintén torz és hamis interpetácója Kertész azon néhány mondatának - annak érdekében interpetálják így, hogy a nyilatkozatai ellenére rasszista náculás bűnében lehessen elmarasztalni, akit célszerű.
Ugyanis Kertész nem csak ebben a pár mondatban és ilyen holdudvarral nyilatkozott már arról, hogy mi köze van a magyarsághoz. És nyilatkozatainak sorozatát és összefüggéseit tekintve világos, hogy - nem tartja magát magyarnak, se magyar írónak, nem köti a nyelven kívül semmi Magyarországhoz, nem érez semmiféle szolidaritást a magyarsággal (explicit így mondja ki); még a magyar irodalomhoz se köti semmi.
Számára a "magyar" titulus egy kellemetlen, provokatív inzultus, amit visszautasít.
Ezen semennyire nem változtat az sem, ha "némettnek" se tekinti magát stb.
Szerintem tisztességtelen, agresszív eljárás, ha ennek ellenére - mégis ráerőlteik a "magyar író" minősítést. Az meg, hogy másoktól a közbeszédben kikövetelik, hogy csak így említhessék, torz hülyeség.
Kertész Imre legutóbbi esete valóban a mainstraem beszéd és "értékrendszer" súlyos torzulását, abszurditását mutatja.
1. Igen sokan és mélyen felháborodtak azon, hogy "magyar származású írónak" nevezték. Ebben kirekesztő, rasszista, erkölcstelen szándékot láttak és helyreigazítást követeltek. A magyar náculás újabb bizonyítékaként kezelték.
Meg is történt, elnézést kérve helyreigazították a "tévedést".
2. Másrészt Kertész maga több, nagyszabású interjúban ennél sokkal világosabban közölte, hogy ő nem tartja magát magyarnak és semmi nem köti Magyarországhoz - azon kívül, hogy balszerencsére magyarul kénytelen írni ("a gyilkosaim nyelvén", ahogy találóan fogalmazott). Egyenesen kikérte magának, hogy őt "magyar írónak" nevezzék és az ilyen minősítést "provokációnak" mondta. El is hagyta jó régen fizikailag is Magyarország földjét.
3. Tehát azt láthattuk, hogy erkölcsileg az a helyes, akkor nem vagyunk rasszisták és nácik, ha erőszakkal ráerőltetjük az olyan minősítést, amit ő maga megtagad, nem akar, elutasít. Ha viszont az ő szándékainak megfelelő megfogalmazást használ valaki, akkor rasszista/kirekesztő bűnbe esik, amit kénytelen helyreigazítani.
3. Ő maga, Kertész, megszólalhatna és rendbe tehetné a dolgot. Ha egyenes ember, akkor közölné, hogy persze, hogy az a korrekt, ha legfeljebb "magyar szrmazásúnak" nevezik, vagy még annak se - hiszen ilyen nem magyar voltát világosan és határozottan kifejtette többször.
De nem szólal meg. Élvezi-e a körülötte való torz csatározást - ki tudja?
Tudod, hogy hány embert lehetne kitiltani, aki elégedetlen a magyaországi viszonyokkal? Te elégedett vagy? Elégedett vagy azza, hogy a három legfőbb közjogi méltóság (jó, az AB elnöke nincs még köztük) de a három legbefolyásosabb ember kollégiumi társak voltak? Ez agyrém. Ilyen nincs egész Európában! - Mintha a két legjobb haverommal kormányoznánk az országot.
Először is megkapták a halandó ember számára elképzelhető legnagyobb ajándékot.Aztán mind intelektuálisan mind erkölcsök tekintetében meglehetősen magas színvonalat képviselnek.
És mert (közülük is a legkiválóbbak) örökségükhöz méltó módon megpróbálnak utat mutatni az eltévelyedett emberiségnek.
Ily nagyszerű erények láttán némely primtív(egyes becslések szerint néhol ez akár a lakosság kétharmada is lehet) ember szívébe beköltözik előbb az irigység,majd később a gyűlölet.
