Ma délben átugrott hozzám az egyik régiségkereskedő barátom, mert hozott nekem valamit a budaörsi bolhapiacról. Másról is beszélgettünk kint az utcán, mikor kijött a szomszéd kis Boglárka egy vadonatúj rollerrel.
Idekiáltott nekem, hogy. Sziajános!
Mondom: Jézuska hozta? (Mármint a rollert.)
Ja.
Tévedés lesz, mert a rollert én kértem a Jézuskától - mondom én. Nekem egy üveg pálinkát hozott, pedig a szagát sem bírom. Összetévesztette a Jézuska a házakat, nekem hozta a pálinkát, neked a rollert, pedig fordítva kellett volna. Boglárka ránézett az anyukájára, Hogy akkor most mi az igazság.
Mikor Boglárka hazajön az Óvodából, Istvánnak is oda szokott köszönni, hogy. Sziaistván!
István pedig: Na mi van nyanya? Iszunk egy áldomást? (Boglárka szereti a kakaót.)
Először összeállítottam az órámat a szerver órájával.
Aztán írtam néhány nem sokat mondó hozzászólást, ahol le tudtam mérni, hogy hány másodperc késedelemmel jelennek meg a hozzászólások az elküldés pillanatától. Mondjuk 3 másodperc volt a késedelem.
Ekkor már csak arra kellett ügyelni, hogy az előkészített hozzászólást 11 óra 11 perc 08 másodperckor küldjem el.
Véletlenül jól sikerült, mert még mindig lehetett volna néhány tizedmásodperc, hogy kiessek. Ilyen pontossággal a szerver óráját sem láttam, de az én órám is csak másodpercre volt beállítható.
2011 novemberében volt a SZTAKI-ban egy kis megemlékezés az internet magyarországi érkezéséről. Ott voltak az "elkövetők", és mindenki kapott emlékbe egy ilyen könyvet...
Bocsánat, de erről is eszembe jutott egy sztori. 1994-95 körül történhetett, amikor az Internet világszerte még épp csak kezdett elterjedni. Magyar internetfelhasználók még talán csak pár ezren lehettek, azaz főleg a külföldön élő magyarok fórumoztak. Idehaza nem voltak még internetszolgáltatók, sőt, még a sima telefonhálózat rendszerváltás utáni rendbetétele sem fejeződött be teljesen.
Az egyik első Internetes "fórum" a HIX (Hollosi Information eXchange) volt. Ekkoriban nem nagyon volt még Web, így ez a fórum javarészt emailben terjedt. Egy email címre lehetett beküldeni a hozzászólásokat, amit a rendszer 24 óránként egybemásolt és kiküldte mindenkinek. Egy nap volt tehát a válaszok átfutása. Különböző "topikok" voltak, de nem sok, csak pár darab. Az egyik "mindenes" a TIPP volt. Még most is megvan az archívuma a neten: http://www.hix.com/arch/?page=issues&ujsag=TIPP
Az archívumból már nem látszik, de a kiküldött levelekben minden hozzászólás valami ilyesmi fejléccel jött ki:
No, szóval ekkoriban volt valaki, aki eljátszotta, talán többször is, hogy helyesen megtippelte mind az öt lottószámot, mégpedig jóval a húzás előtt. Pontosabban aznap, tehát mi csak másnap kaptuk meg a Tipp-ben a helyes számokat. Viszont a fejlécben szerepelt a beküldés időpontja, és az minden esetben a húzás előtti volt. Nem az időzónákkal volt a gond, és a HIX üzemeltetője biztosított minket, hogy nem történt visszaélés: a szerver órája kellően pontos volt, és a levél is valóban időben jött.
Értetlenül állt mindenki a dolog előtt. Csak hüledeztünk.
Végül valaki rájött a turpisságra: a HIX rendszer úgy működött, hogy ha beküldtél egy levelet, akkor kaptál a válaszban egy azonosítót, amit felhasználva egy újabb emailben még az aznapi kipostázás előtt törölhetted a hozzászólásodat. Ezt használta ki a vicces TIPPelő: küldött 90 emailt a 90 számmal még jóval a húzás előtt. A húzás utána, de még a napi kiküldés előtt ebből 85-öt visszavont... Ráadásul nagyon jó dumát írt hozzá, könnyű volt benyalni :)
Barátom ovis kislánya a szangottam szót alkotta meg... Történt, hogy fájt a kis hasa, hangosan kiáltozta, hogy fin..nia kell, engedélyt kért az apjától. Megkapta. Majd közölte, hogy szangott, mert becsúszott, de fi..ngott is, tehát szangott... :D
"Sajnos magával a géppel nem találkoztam, csak a "produktummal". " A minap már az Auchanban is láttam egyet... Ráadásul mintha saját márkás lett volna... :)
"Bancsijácsi, benne van a világirodalomban, hogy ez teljesen normális :)))"
Ááá én nem nagyon vagyok otthon a világirodalomban, de ha valaki ezzel vádolna, azzal bármikor birokra kelek.
Viszont kavintálásban bárkit ki tudok hívni egy menetre. Még Qqberci nagybátyámat is, akinek pedig rengeted Cavintonja van - amiből nekem csak nagyritkán tud adni.
Nálunk a melóhelyen van pár ilyen nyomtató. "Ha vékony felületekkel dolgoztak, akkor meg nagyon drága lett a modell !" Nem tudom, talán tovább tart, de az anyag ugyanannyi benne. Ha a gép ott van és van időd, akkor tulajdonképp csak az alapanyag mennyisége számít... Nem is tudom, hogy ezeknek szabályozható-e a felbontása.
A srácok ott tartanak, hogy ha pl. lego kockát nyomtatnak, akkor egyet fel tudnak pattintani az igazi legóra, és rajta is marad, de ha 2-3-4 sajátot egymásra raknak, az már szétesik, nem úgy, mint az igazi lego. Arra mindenesetre jó, hogy egy "interfészt" építsenek a lego és a saját cuccaik közé.
Az is vicces volt picit, amikor az első 3D nyomtatójuk egyes alkatrészeit kinyomtatták önmagával, és az így készült alkatrészt betéve az eredeti helyére javult a nyomtató felbontása :)
"Vagy -talán?- úgy képzeled a dolgot, hogy előbb megkéred Qq-t, legyen szíves leguggolni?... :-)"
Kényelmes ember vagyok, tehát vagy feküdjön le pihenöállásba, vagy csináljon közben egy hármas-szaltót a gerendán. Gerendám van, azt tudok adni. Ugyan Bramak cserepek vannak rajta pillanatnyilag, de az nem lehet probléma.
Igen, erre gondoltam, a hosszúsági körben való eltérésre az időzónán belül.
Mondjuk nem gondoltam, hogy ez a hagyományos napóráknál is gond. Azt hittem, azok mind úgy készültek, hogy leszúrtak egy botot, és óránként felfestettek egy csíkot... Mi gyerekkorunkban így csináltuk a kertben a porban...
Kb: 15 éve találkoztam először 3D-s nyomtatott darabokkal . Évente nagyon sokat fejlődött a technika, de még mindig nincs minden sarkon ,úgy tapasztalom !
Eleinte papírlapokból kivágott rétegekből építkezett ,aztán jött a műanyag. Ha vastag rétegeket rakott
fel akkor csúnya ,lépcsős lett a felület . Ha vékony felületekkel dolgoztak, akkor meg nagyon drága lett a modell !
Douglas Adams könyveit nem tudom ismeritek-e. A Galaxis útikalauz stopposoknak c. sci-fi paródia minden magamfajta kocka kötelező olvasmánya, de írt még pár hasonló baromságot. A zseniális író sajnos tragikus hirtelenséggel hunyt el, de a hálás utókor a laptopjain és itt-ott máshol megtalált félig-meddig kész irományokat kiadta egy könyvben, melynek a címe "A kétség lazaca" lett. Ebben leír egy valódi történetet, ... amit én közel sem fogok tudni fejből olyan remekül elmesélni, ahogy ő tette. Azért megkísérlem.
Egy forró nyári napon söröztek (boroztak?) egy teraszon, és azon gondolkoztak, mivel üssék el az időt. A hőségre való tekintettel valami olyan játék kellett, amihez nem kell megmozdulni sem. Elhatározták, hogy olyan szavakat találnak ki, amelyek nem léteznek, bár nagy szükség lenne rájuk. El is mondta, hogy miért jó ez. Vegyünk egy példát. Ha sokáig rossz pózban ültél, és felállsz, tűszúrásokat érzel a lábadban. Rettentő hülye érzés, de van neve, "zsibbadás". Mivel van neve, ez intézményesen azt jelenti, hogy mással is előfordult már, nem te vagy a hülye, és ezért kevésbé érzed idétlenül magad. Nos, van pár szitu, ami hasonlóan előfordul mindenkivel, de nincs neve, ezért mindenki hülyén érzi magát, amikor vele történik. "Miért pont velem történik ez?"
Az egyik ilyen szó, amit alkottak, az a "poplangy": az a fura érzés, amikor amikor leülsz egy székre, ami még meleg az előző itt ülő fenekétől...
Ami miatt ezt elmeséltem, az egy másik szó, amit a magyar kiadásban "kavintálás"-nak neveztek... "Az érzés, amikor kimész a konyhába, és elfelejtetted, miért mentél." :)
Bancsijácsi, benne van a világirodalomban, hogy ez teljesen normális :)))
