Itt látni hogy régen volt határozott peremük. Mostanában már nincsenek hétköznapi használatban ilyen edények, és a keramikusok sincsenek akkora napi rutinban régi formákkal.
Ez pedig egy gyönygyszem. Akkor találtam, amikor a rögyögére gugliztam:
Mimosa_Kyra2003.03.17 0 0682 Kotyogós rötyöge Eccerűen úgy készül, hogy fogunk kb. 10-15 nünügét, attól függ, mekkorák, kisebbekből lehet, hogy 20 is kell. Fejbevágjuk, megmossuk, megtisztítjuk, majd diónyi vakon pirítjuk. Mikor sértyogni kezd, kevés liszttel meghintjük, és kicsit tovább pirítjuk, amíg megtockosodik. Közben kellemetlen szaga van, de mikor elkészül, akkor a leggusztusalanabb. :O)
Most szombaton úgy jártam az ecserin, hogy kedvem kerekedett inni egy kávét. Mondtam a büfés Évikének, hogy kérek egy kávét magamnak, meg egyet kneptikusnak.
Évike tudja hogy ki hogyan issza a kávét. (Csodálom a nőket, hogy így meg tudják jegyezni ki hogyan szereti a kávét.)
Kneptikust nem találtam a posztján, otthagytam neki a kávét az asztalán, hátha megtalálja ha hazatéved. Talán pisizni ment. Azt szokta.
Pár lépés múlva jött szembe velem kneptikus egy csokor kávéval. Neki is éppen akkor jutott eszébe kávét venni de egy másik büfében. (De az drágább büfé, csak ezt kneptikus még nem tudja.)
Találkozhatnánk ott többen is és akkor mindenkinek a vendége lennék 1 kávéra ! (:-)))
Bejelentkeztem. De én dupla kávét szeretnék kapni cukor nélkül, kevés tejjel. (Egyébként Sanyi-ka is nagyon fáintos kávát tud főzni. Annyi kávéfőzője van, hogy még válogatni is lehet.)
Hát akkor apád és apám ismerhette egymást. Apámnak ugyanis olyan kis üzeme volt, ahol a malmokat látták el gépekkel, alkatrészekkel és hengerek rovátkolásával. Kádárta is onnan ismerős nekem leginkább, hogy többször említette a volt megrendelőit.
Én már csak akkor éltem, amikor apám alkalmazott volt az államosított üzemében. Más volt a profil, a malomiparhoz szükséges gépeket akkor már beolvasztotta a kormány.
Azért nem látni praktikusnak mert mai fazekas készítette.
Régen volt "fennfülű" köcsög, és szilke, a tied inkább köcsögre hajaz, de a szilkét nevezték rötykének. Fülönfogva könnyen szállítható volt benne az étel. A szája úgy volt korongozva hogy biztos ki lehetett önteni belőle az ételt, ehhez régen értettek, biztos praktikus volt, de ez már feledésbe merült.
Leírom nektek a szmájlival kapcsolatos balsülésemet, - mint ígértem.
Volt nekünk egy topiktársunk, egy nagyon kellemes barátságos ember, - sínbohóc a felhasználóneve. Egyszer valamilyen alkalommal találkozott Pécsen, (vagy Pécs mellett) egy másik topiktársunkkal. Az esetről fotó készült, ami fölkerült ide.
A fotó szerencsétlen pillanatban kapta el sínbohócot. Egyik lába már irányba állt, a másik lába még nem.
Én poént csináltam belőle és azt írtam, hogy nem is gondoltam hogy ilyen csámpás vagy sínbohóc. (Tettem szmájlit is persze.)
Nagyon kikaptam. Hiába hivatkoztam a szmájlira nem ért semmit, mert sínbohóc szerint a szmájli éppen nem ér semmit. Sőt!
Magyarázkodtam, kértem tőle bocsánatot többször, de nem tudott megbocsájtani. Ezt nagyon sajnálom a mai napig.
Tanulság számomra: ezerszer többet ér egy személyes ismeretség minden szmájlinál.
Azóta próbálok úgy fogalmazni, hogy szmájlit ne is kelljen használnom.
Sosem értettem, hogy dél körül miért tűnik el az árusok és a látogató vásárlók nagy része a börzékről, hiszen nem félnaposra vannak +hirdetve, a belépők sem fél napra szólnak.
Apu nagybátyjának vegyesboltja volt Kádártán. Akkoriban azért még nem volt minden sarkon kisbolt, szóval biztosan ismerte őket mindenki a faluban. Apu meg gyerekként a malomban dolgozott nyaranta.
Itt látni hogy régen volt határozott peremük. Mostanában már nincsenek hétköznapi használatban ilyen edények, és a keramikusok sincsenek akkora napi rutinban régi formákkal.
