Van nekem homorú és domború mercijelvény-bitem is. Ugyanis egyszer bedühödtem és az Edison-nál megvettem a legdurvább készletet. Volt vagy 6-7 éve, azóta néha a készlet is kevés, mert szadistábbnál szadistább csavarokkal találkoztam. De: szerencsém van, útba esik jövet-menet a Takaréksz Beta, ami nincs raktáron, megrendelik.
Vannak egyébként valóban egyirányú, kinyithatatlan csavarfejek. Ráadásul sokat úgy hajtanak be géppel, hogy felmelegítik elötte és örökre begyógyul. Pl. ATEX minősítésű (robbanásmentes) cuccoknál. Ott a tömítés is biztosan sérülne ha szétszednék és megszűnne a védelme.
Inkább azért használják, hogy a félrészeg bunkó mezitláb a vizes kövön állva ne barkácsoljon bele a kisollóval. Aztán mikor hanyattbacca a vellany, megy kártérítésért.
Nem olyan nagyon régen én is keseregtem itt ilyen miatt, akkor egy kézimixer szétszedéséről írtam. Azon olyan torx csavarok voltak, aminek a közepén pici pöcök akadályozta meg, hogy bele tudjam dugni a torx fejet.
Azzal orvosoltam, hogy csavarhúzóval kitörtem a csavarfejekből a pöcköket. Sajnos a lenyalt műanyag fogaskerekekkel így sem tudtam mit kezdeni...
Egy másik hasonló konyhai szerkentyűnél pedig olyan csavarfejjel találkoztam, aminél a sima csavarhorony közepén megszakadt egy rövid szakaszon a horony, tehát nem lehetett beleilleszteni a csavarhúzót.
Ezt meg úgy küzdöttem le, hogy egy kifutott csavarhúzó élébe kis rést reszeltem.
Ennél csak egy forrasztás adta meg magát, amit még én is meg tudtam barkácsolni, megtakarítva így egy többfordulós, pár hetes garanciális-szervizes búcsújárást.
Egyébként ma már 50-60 db-os bitkészleteket is lehet kapni, amik között jó eséllyel akár ilyesmi is lehet.
Szerintem ezeket a "biztonsági" csavarfejeket leginkább kib*szásból használják, illetve azért, hogy nehogy az egyszeri ember otthon is meg tudja javítani a szerkentyűt.
..én emlékszem a csokoládés mese-sajt ízére. Vallásos egy étel volt. Merthogy a jó Isten bocsássa meg annak a ki kitalálta! :)
Sajnos én is.
Az a durva, hogy itt a fórumon mindjárt vagy négyen is majdnem taccsot dobtunk tőle, de muszáj olyan élőlényeknek is léteznie, akiknek ízlett, különben nem lehetett volna évtizedekig forgalomban.
Ismer valaki olyat (vagy meri vállalni?) hogy neki ízlett a csokis sajt?
Lehet, hogy tudtunkon kívül egy hosszútávú embertani kísérlet alanyai voltunk, hogy meg lehet-e ilyen módon utáltatni a csokoládét?
Töredelmesen bevallom, hogy - magasabb rendű szempontok miatt - életem során több doboz Mese sajtot is vásároltam, de mindig erős viszolygással fogyasztottam el, ha egyáltalán.
Segíteni sajnos nem tudok, de felvillanyoztál. Van egy kb. 80-90 éves - állítólag - csepel esztergapadom. Én is vettem, a beolvasztástól mentettem meg. Vannak hibái, de azért kisebb munkákhoz jó. Megpróbálom én is néhány topicba betenni a fotóját, hátha valaki tud róla valamit. Én csak Fionának becézem (Shrek felesége után) merthogy nagy zöld és gömbölyded :)
Tegnap javítottam egy vízforralót. Mikor nekiálltam szétkapni, a csillagcsavarhúzó sehogyan sem akarta megfogni a csavart. Elő egy másikat, de az sem! Akkor elő a szemüveget, és alaposabban szemügyre vettem a csavarfejet. Akkor láttam, hogy nem kereszthornyos, hanem HÁROM horony
van benne, egymástól 120 fokra, naná, hogy nem fogja... Hát, ezzel most mit kezdjek?
Nyilván nem véletlenül alkalmaztak ilyet, hanem, hogy ne babrálja akárki! :-) Szívás.
Sokféle van (négyzet, hatszög, torx, stb. de ilyen csavarhúzóm, bit-em nincs.
De valahogy mégis meg kéne oldani a problémát!
Végül (egy háromszögletű reszelő részbeni beáldozásával) csak "leküzdöttem" a dolgot!
És a vízforralót is sikerült meggyógyítani.
Ti találkoztatok már ilyen csavarral?... Mert én eddig még nem!
Engem sokszor elküldtek 1 pakli (tucat) gyufáért, az mindig +lepetés volt a kibontáskor, mert a papír csomagolás miatt nem látszottak a rajtuk lévő képek.
Ha jól emléxem az is (nyolcados volt) mint a Csárdás sajt, de szép fényes barna volt, mintha csoki lett volna. Beleharapni kész csalódás volt... (:-)))
Lehet, hogy OFF, de jó volt nosztalgiázni... A hölggyel ellentétben (aki összeszedte ezeket) én emlékszem a csokoládés mese-sajt ízére. Vallásos egy étel volt. Merthogy a jó Isten bocsássa meg annak a ki kitalálta! :)
Látom, nagyon szíveden viseled szomszédasszonyom karácsonyfaégőjét! :-) A jobboldali, frissen elvált harmincas szomszédasszony még nem szólt a karácsonyfavilágításáról, várjuk meg ;-)
Egyébként tavaly beruháztam két ledes jézuskalámpába, mert meguntam, hogy mindig dec.23-án kelljen lámpát javítanom.
Rég volt!
