A Szlovák-Paradicsomban (ez nem egy zöldség, hanem a Slovensky' Raj táj magyar neve) lévő Kysel mészkőszurdokban 1976-ban volt egy nagy tűzvész, ami után évtizedekig le volt zárva, mert az alkotó kőzet gyakorlatilag égetett mésszé vált, szóval garantáltan életveszélyes hely lett. Azt hiszem azóta is csak a felső részét nyitották meg a turisták előtt.
Nagyon sok érdekes megnevezést lehetne fölkutatni. Én a tácsér szóra még emlékszem. Ezt a szót egy olyan zománcozatlan feketére égett kétfülű serpenyőre használták, amiben a szalonnás tojásrántotta is készült.
Egy ilyen edény sok mindenre jó - természetesen. Régen meg is becsülték a holmit. Még az én gyerekkoromban járt a foltozó tót, aki beszegecselte a levert zománcú kilyukadt fazék fenekét. A drótosra személyesen már nem emlékszem, arról csak olvastam. Ő a cserépedényeket igazította helyre.
Egyébként egy nagyon érdekes szőlőoltvány készítő eszköz volt az egyik régiségboltban úgy kb. 10 évvel ezelőtt. Nagyon szerettem volna megvenni, de 120 ezret kértek érte. Aztán hónapok múlva lement az ára 80 ezerre, de én elakadtam egy 50 ezres elképzelésnél.
Ritka darab volt. Se azelőtt, se azután nem láttam másikat. Még képem sincs róla.
Az ételhordás logikus felhasználása a kandlinak, lehet, hogy ifjú leány korában nagyanyám is erre használta, de mikor én láttam, már nem hordott senkinek ebédet a földekre, így a málnaszedés másodlagos felhasználás lehetett.
Ezt az edényt úgy ismertem, hogy ételhordó. Amikor egésznapos munkák voltak kint a határban, az egyik családtag ilyen edényben vitte ki az ebédet a kint dolgozó gazdának. Nem tudom milyen étel került belé nagyon régen, de ha krumplifőzelék szalonnadarabokkal, az már jónak számíthatott.
És persze azt is szeretném tudni, hogy mire használta a billikomot.
Az én nagyanyám meg kandlit (is) használt.
A gugli először inkább tejeskandlikat adott ki, de most nem arra gondolok, hanem erre:
Elsősorban málnaszedésre használta, mert a köténye madzagjával a kandli fülét a derekához tudta kötni, és így mindkét keze szabadon maradt a szedéshez. (a fedőjét ilyenkor nyilván nem vitte magával)
Én egy olyasmi fémszerkentyűre emlékszem, ami egy téglalap alakú kbkb. tenyérnyi valami volt, amin sínek közé szorított pengé(ke)t lehetett húzogatni, és méretre szabta az oltványt. Több átmérőjű vesszőnek is volt rajta hely.
Összességében talán kicsit hasonlított egy zsilettpenge-fenőre.
Lehet, hogy nem a tiéd volt, csak mutattad ebay-ről, vagy hasonló helyről, tavaly tavasszal, nyár elején valamikor.
Valószínűleg igazad van, bár az oltókésre rákeresve a gugli dobott fel pár kacor-szerű eszközt is, de elhiszem neked, hogy az oltókés az valóban más.
Egyszer találtam egy kacort, és valóban a lefűrészelt ágvégek egyengetésére szoktam használni, (vagy elárulta egyszer valaki a a tutit, vagy ösztönből :-)
Meg szerszámnyelek finom formázására, de az nem autentikus felhasználás.
