Igen, amiben már nem hengeres súber hanem egy lapos tolattyúszerű fojtószelep volt. A váz és a porlasztó között nem volt "zajszűrő" doboz, hanem egy fekete gumitölcsér ami rendszeresen elrepedt hosszában. A legtöbb Rigán szigszalaggal volt körbetekerve. :)
Stimmel! R16, S58 blokkal. Megvan róla a másik "blokk" is, Corvin Áruház 2. emelet műszaki osztály. 4800.- Ft volt újonnan.
Üzemképes, csak kicsit(?) csörög a hajtókar. Merthogy az akkori benzinárak mellett is olcsóbb volt fűtőolajjal menni. A blokk tetején a porlasztó alatt volt egy kis mélyedés, ahová a túlfolyt üzemanyag csepegett majd egy kis furaton és a blokkon keresztül lefolyt a földre. Na, azt a kis lukat gondosan be kellett tömni. A porlasztót túl kellett szivatni, hogy pár mm fűtőolaj összegyűljön a mélyedésben. Ezután bele kellett dobni egy darab papirzsepit és meggyújtani. Amikor az úszóházban elkezdett forrni az olaj, sima rúgással is beindult a motor. Tisztán olajjal, benzin nélkül! Ment mint a veszedelem, csak a dízelüzemmód szétverte a hajtókarcsapágyakat. :) De akkor filléres tétel volt egy teljes motorgenerál. És egy óra alatt szét és össze lehetett rakni a blokkot az új alkatrészekkel. Mondjuk a megszakítóhézag és az előgyújtás beállításával el lehetett játszani egy darabig...
Akkor Te már régi motoros vagy ! (:-))) Ha jól emléxem, akkor már voltak a berugókaros RIGA-16 típusok is, az unokatesómnak olyan volt. Nekem abban az időben sikerült 1 használt Verhovina-5-t vennem 1500 papírért. Nagy élmény volt a motorozás azokkal a gépekkel, ott + kellett tanulni a szerelés minden mesterfogását, hanem akartad sokat tologatni.
Akkor járta az a mondás: Ha nem indul a Rigád, rakd bele a bigád ! (:-)))
A postásgumiról még annyit, hogy itt, a mi környékünkön pár éve még az utcán lehetett eldobálva találni sokszor, többnyire nem voltam rest lehajolni érte. Mostanában már jó ideje nincs ilyen...
Lehet, hogy csak a postások lettek rendszeretőbbek, és környezettudatosabbak? :-)
Most nincs időm arra, hogy a hozzászólásokat átnézzem, így lehet, hogy ismétlek valamit. Én ezzel az eszközzel úgy 1950 körül találkoztam, amikor ezt levélcsomagok átkötésére használták. Elmondták akkor, hogy ezt egy postaaltiszt találta ki, aki ezért a vezérigazgatótól jutalmat kapott. A strapabíró szövött zsinór a nagy lemez szélébe volt bekötve, ott, ahol most is van egy zsinórvég, onnan körbefogta a levélcsomagot, a túloldalra megérkezve alulról körbejárta a jobboldali kép jobboldalán lévő "emeletes" részt, majd jobbra megint, immár másodszor és az előbbire merőlegesen körbekötötte a levélcsomagot és miután alulról megérkezett, átfűzték a kerek kivágáson és a szélén megkötözték.
Nagyon praktikus elem volt és amit én láttam a fotón láthatónál gyártottabb kinézetű volt.
Te burzsuj! :-) Mikori évjáratúak?... Előbb-utóbb kidobhatod az egészet.
Számíthattál volna rá, hogy (idővel) elöregszik, inkább ajándékoztad volna el egy részét!
A régi belsővel nekem is ugyanez a tapasztalatom, szintén a '70-es évekből van szovjet gyártmányú gyerekbicikli kerekem (még a -ma már felnőtt- fiamé volt) most kiskocsiban funkcionál, 3 évtizede.
Az a ballonos fajta, bő mázsás súlyokat tologatok a két keréken, és bírja, azóta is! :-)
Csak valóban, szép egyenletesen fogy belőle a nyomás, időnként utána kell pumpálni.
Te milyen löttyel tervezed megoldani a problémát?... Mert esetleg engem is érdekelne, hasonlóképp!
Ebben még a régi fajta kerékpárszelep van, nem tudom, annál hogyan oldható meg a dolog?...
Van vagy két kiló postásgumim. Ám hiába síkporoztam (hintőporoztam) be őket, meg tartom hűvös helyen, pár év után úgy elöregednek, hogy a legkisebb nyújtásra is elszakadnak. Várok pár évet és felteszem ide megfejtendőként. Hátha addigra kevesen emlékeznek rá hogy ilyen is volt... :)
Biztos jót tesz a korom a gumi élettartamának, mert életem első saját Rigája (1976-os) a mai napig meg van és a gyári guminak semmi baja. Csak elég gyorsan kimegy belőle a levegő, a belső már elég porózus lett. De nem cserélem ki, legfeljebb töltök bele egy kis defektjavító löttyöt.
Az olcsó "postás gumit" is meg kell becsülni, lassan az is kikopik majd.
Ugyanilyet használtak a gyógyszertárak is, ilyennel voltak kötegelve a dobozok, a feleségem mindig tőlük kunyerált, de már nekik sincs. Előbb-utóbb a postáról is kikopik majd, és visszatérhetünk a nyomorult befőttesgumikhoz.
Van itt köztünk bélyeggyűjtő?
Karácsony előtt feladtam három képeslapot a postán, rendes bélyeget ragasztottak rá, de már nem nyalogatós, hanem öntapadós volt (nem a csupasz, gépi bélyegzés, hanem szép karácsonyi téma). Tudom, hogy ez már nem újdonság, de a bélyeggyűjtők mit kezdenek ezekkel? Hogyan kapják, veszik? Mert a nagy egybefüggő lapról könnyű egyet leszedni és felragasztani, de ugyanezt bélyegalbumba már macerásabb (mert kell a hordozólap is).
A borítékról leáztatni, vagy bárhogy leszedni meg abszolút reménytelennek tűnik.
Inkább az a kérdés, hogy meddig volt használatban? Lehet, hogy még manapság is? A leveleket ma már gépekkel osztályozzák, de gyanús, hogy nem vacakolnak a drága és bonyolult spárgás kötegelő szerkezettel, hanem ráhúzzák az olcsó "postás gumit".
Emlékeim szerint nem úgy működött... Nem zsák, hanem csomagkötöző (elsősorban levélosztályozóban) volt. Madzag a csomag körül áthúzva, karika alatt 90°-ban eltérítve (a nyíl az irányt mutatja), csomag alatt megint áthúzva és végül a lyukba belecsomózva. Elnézést a Móricka rajzért, most csak erre futja... :)
Hozzátenném még, hogy a férfia közül is sokan -köztük én is- hordanak gyakran (ilyen-olyan) táskákat, azokhoz hasonlóképpen praktikus. Gondolom, ez okból kaphatta Papuka is?... Esztétikus darab.
Bár, a teherbírásával kapcsolatban azért vannak kételyeim! :-)
finom dolog az ehhez. en női táskába való, hogy étteremben, kávéházban ne kelljen az ölükben tartani de mégse kerüljön a széktámlára vagy kabátfogasra látótávon kívül
