Mivel a kukac kap enni, egyáltalán nem agresszív. A macsek néha felugrik a terrárium tetejére és a szellőzőrácson keresztül szaglásszák egymást. Nagyjából ennyi a konfrontáció. :)
Kicsit(?) bipoláris skizofrénia tünetei mutatkoznak rajtam... Úgy általában szeretem a rágcsálókat, az egereket is. Gyerekkoromban aranyhörcsögeim voltak, lányomnak mongol futóegerei, később csuklyás patkánya. Ám most egyik házikedvencem menüje havonta 8-10 egér, amit kénytelen vagyok tenyésztőnél beszerezni és érdeklődéssel nézni ahogy megeszi őket. Időnként a macskánk is hazahoz a kertből 1-2 egérkét, de ő meg is eszi, ezzel téve változatossá a bóti kosztot...
Amire én emlékszem régről, az olyan volt, hogy egy lemez aljú drótkosár tetején volt egy bebújónyílás, amelyen éppen befért még az egér, de kijönni rajta nem tudott, mert a hegyes drótvégek befelé álltak.
Viszont volt rajta egy kis ajtócska, amelyen keresztül kiereszthető volt a "rab".
Valószínűsítem, hogy ilyen nincsen már, de (céljában) hasonló csapda talán akadhat?...
Te tudod, hogyan döntesz a sorsáról, én csak tanácsot adtam! Jó éjt, megkísérlem az alvást.
Nem bántottam még, most Tatabányán vagyok, majd csak a jövő héten megyek haza, ha az unokák engedik. Az a szalonnadarab kitart neki tavaszig :-) (Fene a képit, milyen jókat vacsorázgattam volna én abból, jó kis lilahagymával, mert azt itt TB-n nem szeretik)
Csak egy kis borozgatás alapon tudok finoman álomba szenderülni.
Annyira együttérzek veled, hogy én is megpukkantottam egy üveg száraz vöröset.
Nekem is van otthon, Győrben egy egerem. Úgy vettem észre, hogy elfelejtettem visszatenni a hűtőbe a szalonnámat, amiből falatoztam, amikor elutaztam Tatabányára. Pár nap múltán, amikor visszamentem, észrevettem, hogy hiányzik a széléből egy darab. Én nem úgy szoktam vágni, ahogy hiányzott, hülye mérnök észreveszi. Azután újra vissza TB-ra, majd megint haza, és teljesen egyértelmű lett, hogy van lakótársam ( mert azt a szalonnát már kint hagytam, felkínáltam, fogyott is). Olvastam, hogy egy egér képes leélni másfél méteres körben az életét, ha van kajája. Hagytam, és újabb darabbal bizonyított. Most itt tartunk, nem ismerem személyesen, de van még jó darab a szalonnájából. Hagyjam? Nem nagyon szeretnék tartósan berendezkedni erre, higiéniai megfontolásból. Sajnálom szegényt, most jó sora van, de én is csak ilyen gyilkos megoldású egércsapdát tudnék elhelyezni, akkor viszont tettestárs leszek. Na persze már megbontottam a borosüveget, jut előlegbe az én egeremnek is :-)
Mondtam is a nejemnek, hogy: Ide figyelj drága Ilonyom! Semmi gusztusom nekem ahhoz, hogy ezt a három döglött egeret kibányásszam az egérvérpadból, már az is nagy szó, hogy hányinger nélkül szemétlapátra kotrom őket és kidobom a kukába őket kompletten.
Huszonöt évvel ezelőtt is fogtam hasonló módszerrel pár darab egeret, de azokat kidobtam a szomszédom Kormos nevű kutyájának, aki nálunk szokott früstükölni. Kormos is csak körbeszaglászta az egereket, aztán undorodva odébbment. Nem kellett neki a friss döglött egér.
A Kormos különben két dolgot nem tűrt meg nagyon. Ez egyik a villámlás volt, a másik pedig a főttkrumpli. A főttkrumpliról lenyalogatta, a pörköltszaftot, amit apósom fölajánlott neki önzetlenül. (A főttkrumplit apósom újra fölhasználhatta volna, annyira tiszta lett. Persze ha lett volna hozzá gusztusa.)
A Kormos nem szerette még a slagból sugárban spriccelő vízsugarat. Azt mindig meg akarta harapni, aztán azon csodálkozott, hogy az egész pofája vizes lett. Ettől aztán jobban bemérgesedett és méginkább meg akarta harapni a vízsugarat. Nem fékezte magát. Órákon át küzdött azzal, hogy elharapja a vízsugarat.
Négy egérpadot vett a nejem az OBI áruházban, mind a négybe tettem egy kis falat kolbászt, mert azt szeretik a kis hamisak. Három egérpad elcsattant, azokat kidobtam egérrel együtt, mert nem volt gusztusom a döglött egereket kiszedni.
Másnap vettem az OBI-ban újabb négy darab egérpadot, hátha jönnek még rá. Azóta nem jöttek.
