Sok bitkészlet csak addig jó, míg nincs mélyen egy lyukban az az átok csavarfej. Volt már mikor nagyon vékonyfalú réz csőből kellett hosszabbítót csinálni, tipikusan teleszkóp antenna anyagából.
Régi szép idők! Amikor még az volt a legnagyobb bajom, hogy a 100-as skodám AC pumpájának három db M8 rögzítőanyájából gyárilag(!) a két felső 13-as, az alsó 14-es kulcsnyílású volt. Először. Ha jól emlékszem a "renitens" anyát egy horganyzott "salgó" anyával cseréltem ki, mert az volt kéznél :)
http://www.neatorama.com/
Januárban megszaporodnak nálunk a fura csavarhúzókat kereső érdeklődők, ezért most a gyerekjátékokat és konzolokat ajándékozók (vagy kapni vágyók) figyelmét szeretnénk felhívni arra, hogy mikkel szembesülhetnek a közeljövőben.
Két évvel[...] Bővebben!Tovább »
Igen, ez szívás. Be kell áldozni valami egyéb szerszámot és miniflexszel elköszörülni... A kocsim rendszámvilágításánál ötágú sliccelések vannak, hogy rohaggyon meg, aki kitalálta...
Ha jól emlékszem, a legdrágább bit 80 forint volt. A beérkezés pedig másnap.
Annyira nem lehet SOS a hajsütővas, a szendvicssütő stb. Persze volt már, hogy én is a tűreszelőt köszörültem méretre. Mert az a hajszárító tényleg sürgős volt.
Van nekem homorú és domború mercijelvény-bitem is. Ugyanis egyszer bedühödtem és az Edison-nál megvettem a legdurvább készletet. Volt vagy 6-7 éve, azóta néha a készlet is kevés, mert szadistábbnál szadistább csavarokkal találkoztam. De: szerencsém van, útba esik jövet-menet a Takaréksz Beta, ami nincs raktáron, megrendelik.
Vannak egyébként valóban egyirányú, kinyithatatlan csavarfejek. Ráadásul sokat úgy hajtanak be géppel, hogy felmelegítik elötte és örökre begyógyul. Pl. ATEX minősítésű (robbanásmentes) cuccoknál. Ott a tömítés is biztosan sérülne ha szétszednék és megszűnne a védelme.
Inkább azért használják, hogy a félrészeg bunkó mezitláb a vizes kövön állva ne barkácsoljon bele a kisollóval. Aztán mikor hanyattbacca a vellany, megy kártérítésért.
Nem olyan nagyon régen én is keseregtem itt ilyen miatt, akkor egy kézimixer szétszedéséről írtam. Azon olyan torx csavarok voltak, aminek a közepén pici pöcök akadályozta meg, hogy bele tudjam dugni a torx fejet.
Azzal orvosoltam, hogy csavarhúzóval kitörtem a csavarfejekből a pöcköket. Sajnos a lenyalt műanyag fogaskerekekkel így sem tudtam mit kezdeni...
Egy másik hasonló konyhai szerkentyűnél pedig olyan csavarfejjel találkoztam, aminél a sima csavarhorony közepén megszakadt egy rövid szakaszon a horony, tehát nem lehetett beleilleszteni a csavarhúzót.
Ezt meg úgy küzdöttem le, hogy egy kifutott csavarhúzó élébe kis rést reszeltem.
Ennél csak egy forrasztás adta meg magát, amit még én is meg tudtam barkácsolni, megtakarítva így egy többfordulós, pár hetes garanciális-szervizes búcsújárást.
Egyébként ma már 50-60 db-os bitkészleteket is lehet kapni, amik között jó eséllyel akár ilyesmi is lehet.
Szerintem ezeket a "biztonsági" csavarfejeket leginkább kib*szásból használják, illetve azért, hogy nehogy az egyszeri ember otthon is meg tudja javítani a szerkentyűt.
..én emlékszem a csokoládés mese-sajt ízére. Vallásos egy étel volt. Merthogy a jó Isten bocsássa meg annak a ki kitalálta! :)
Sajnos én is.
Az a durva, hogy itt a fórumon mindjárt vagy négyen is majdnem taccsot dobtunk tőle, de muszáj olyan élőlényeknek is léteznie, akiknek ízlett, különben nem lehetett volna évtizedekig forgalomban.
Ismer valaki olyat (vagy meri vállalni?) hogy neki ízlett a csokis sajt?
Lehet, hogy tudtunkon kívül egy hosszútávú embertani kísérlet alanyai voltunk, hogy meg lehet-e ilyen módon utáltatni a csokoládét?
Töredelmesen bevallom, hogy - magasabb rendű szempontok miatt - életem során több doboz Mese sajtot is vásároltam, de mindig erős viszolygással fogyasztottam el, ha egyáltalán.
