Igen, amiben már nem hengeres súber hanem egy lapos tolattyúszerű fojtószelep volt. A váz és a porlasztó között nem volt "zajszűrő" doboz, hanem egy fekete gumitölcsér ami rendszeresen elrepedt hosszában. A legtöbb Rigán szigszalaggal volt körbetekerve. :)
Stimmel! R16, S58 blokkal. Megvan róla a másik "blokk" is, Corvin Áruház 2. emelet műszaki osztály. 4800.- Ft volt újonnan.
Üzemképes, csak kicsit(?) csörög a hajtókar. Merthogy az akkori benzinárak mellett is olcsóbb volt fűtőolajjal menni. A blokk tetején a porlasztó alatt volt egy kis mélyedés, ahová a túlfolyt üzemanyag csepegett majd egy kis furaton és a blokkon keresztül lefolyt a földre. Na, azt a kis lukat gondosan be kellett tömni. A porlasztót túl kellett szivatni, hogy pár mm fűtőolaj összegyűljön a mélyedésben. Ezután bele kellett dobni egy darab papirzsepit és meggyújtani. Amikor az úszóházban elkezdett forrni az olaj, sima rúgással is beindult a motor. Tisztán olajjal, benzin nélkül! Ment mint a veszedelem, csak a dízelüzemmód szétverte a hajtókarcsapágyakat. :) De akkor filléres tétel volt egy teljes motorgenerál. És egy óra alatt szét és össze lehetett rakni a blokkot az új alkatrészekkel. Mondjuk a megszakítóhézag és az előgyújtás beállításával el lehetett játszani egy darabig...
Akkor Te már régi motoros vagy ! (:-))) Ha jól emléxem, akkor már voltak a berugókaros RIGA-16 típusok is, az unokatesómnak olyan volt. Nekem abban az időben sikerült 1 használt Verhovina-5-t vennem 1500 papírért. Nagy élmény volt a motorozás azokkal a gépekkel, ott + kellett tanulni a szerelés minden mesterfogását, hanem akartad sokat tologatni.
Akkor járta az a mondás: Ha nem indul a Rigád, rakd bele a bigád ! (:-)))
A postásgumiról még annyit, hogy itt, a mi környékünkön pár éve még az utcán lehetett eldobálva találni sokszor, többnyire nem voltam rest lehajolni érte. Mostanában már jó ideje nincs ilyen...
Lehet, hogy csak a postások lettek rendszeretőbbek, és környezettudatosabbak? :-)
Most nincs időm arra, hogy a hozzászólásokat átnézzem, így lehet, hogy ismétlek valamit. Én ezzel az eszközzel úgy 1950 körül találkoztam, amikor ezt levélcsomagok átkötésére használták. Elmondták akkor, hogy ezt egy postaaltiszt találta ki, aki ezért a vezérigazgatótól jutalmat kapott. A strapabíró szövött zsinór a nagy lemez szélébe volt bekötve, ott, ahol most is van egy zsinórvég, onnan körbefogta a levélcsomagot, a túloldalra megérkezve alulról körbejárta a jobboldali kép jobboldalán lévő "emeletes" részt, majd jobbra megint, immár másodszor és az előbbire merőlegesen körbekötötte a levélcsomagot és miután alulról megérkezett, átfűzték a kerek kivágáson és a szélén megkötözték.
Nagyon praktikus elem volt és amit én láttam a fotón láthatónál gyártottabb kinézetű volt.
Te burzsuj! :-) Mikori évjáratúak?... Előbb-utóbb kidobhatod az egészet.
Számíthattál volna rá, hogy (idővel) elöregszik, inkább ajándékoztad volna el egy részét!
A régi belsővel nekem is ugyanez a tapasztalatom, szintén a '70-es évekből van szovjet gyártmányú gyerekbicikli kerekem (még a -ma már felnőtt- fiamé volt) most kiskocsiban funkcionál, 3 évtizede.
Az a ballonos fajta, bő mázsás súlyokat tologatok a két keréken, és bírja, azóta is! :-)
Csak valóban, szép egyenletesen fogy belőle a nyomás, időnként utána kell pumpálni.
Te milyen löttyel tervezed megoldani a problémát?... Mert esetleg engem is érdekelne, hasonlóképp!
Ebben még a régi fajta kerékpárszelep van, nem tudom, annál hogyan oldható meg a dolog?...
Van vagy két kiló postásgumim. Ám hiába síkporoztam (hintőporoztam) be őket, meg tartom hűvös helyen, pár év után úgy elöregednek, hogy a legkisebb nyújtásra is elszakadnak. Várok pár évet és felteszem ide megfejtendőként. Hátha addigra kevesen emlékeznek rá hogy ilyen is volt... :)
Biztos jót tesz a korom a gumi élettartamának, mert életem első saját Rigája (1976-os) a mai napig meg van és a gyári guminak semmi baja. Csak elég gyorsan kimegy belőle a levegő, a belső már elég porózus lett. De nem cserélem ki, legfeljebb töltök bele egy kis defektjavító löttyöt.
Bár ezen a képe éppen két Tünde is található. (:-)))