Majd' minden késes ismerősömnek megmutattam, gondolom más is így tett, tehát a hálózatkutatók szerint 9 napon belül visszacsatoláshegyek lesznek :-) és tömegével érkeznek hozzánk az általunk feltett kérdések. 16 napon belül rajta leszünk az NSA megfigyelési Top100-ában. 21 nap és egyszerre 3 kínai gyár és egy indiai vasüzem kezdi el hamisítani a „vadászkést”. 30 napon belül valamelyikünket megkörnyékezi Putyin. 33 napon belül pedig tele lesz a ebay, az alibaba és minden más árverési és kereskedelmi oldal a very rare combinated hunter knife from mediterraneum-mal, az eladók a világ 147 országából kínálják különlegességüket. 40 napon belül a sikerlisták élén lesz az Edvin Salamon - Rod Stewart: Big Book of Hungarian Hunterknife The Hidden History That Connects the Zrinyis (to Obama) című könyv. És ekkor végre megkapod az információt: Schneider úr 1922-ben, egy nagyüzemi kacsafacsaró kidolgozása közben megőrült és valami kacsakicsontozókést emlegetve élte utolsó 7 évét egy bázeli elmegyógyintézetben.
Egyébként már vártak ott engem, mert az a hír terjedt el rólam, hogy gyűjtöm a kazántáblákat. Megmondom, gyűjti a fene. Egy időben meg szoktam venni, aztán már régen kigyógyultam belőlük.
Ezt most mégis megvettem, ha már másfél hónapot várt rám a Karcsi. Cserben nem hagyhatom.
Olyan hatalmas túlnyomás van ebben a kazánban, hogy az már csuda. Már ezért is érdemes volt megvenni.
Köszönöm, de inkább a saját kíváncsiságom vezérelt. Így kiderült, hogy nincs megfelelően igazolva a vadászkés, és ez nekem már sokkal jobb, mintha abban a hitben lennék, hogy tuti.
Nem tuti. Egyelőre nem tuti. Nehéz lesz igazolva látni, mert nincs elég megbízható adat róla. Korabeli csirkeolló is lehet - ahogyan egyik régiségkereskedő barátom írta - de nem vált be, ezért nem is terjedt el. De ez sem tuti, csak egy eshetőség.
És, hogy nem voltál rest -emiatt- hajnalok hajnalán elzarándokolni valahova, ahova (amúgy) nem mentél volna. Ha sikerül -valamilyen módon- bizonyosságot nyerned az ügyben, gondolom, meg fogod írni majd azt is?... Addig meg valahogy kibírjuk. :-)
Amikor még elég kicsik, de már önállóan iskolába járó gyerekeink voltak, természetesen nekik is volt lakáskulcsuk. Azon is lógott biléta, lakcímmel. De "csalafinta" módon nem a mi címünk volt ráírva, hanem az egyik közelben lakó ismerősünké. Ha a becsületes megtaláló oda vitte volna a kulcsot (amire szerencsére nem volt szükség), ő tudta volna, hogy a mi kulcsunk. A kevésbé becsületes megtaláló meg nyugodtan próbálkozhatott volna az ő ajtózárjával...
Azt hallottam hozzáértőtől, hogy nem kutyára, hanem kulcscsomóra eszelték ki. Nem tudom mi az igazság. De ha tényleg kulcscsomóra, akkor nagyon bíztak a becsületes megtalálóban.
A fogantyúk csak olyan hosszúak, hogy két vagy három ujjal foghatók meg.
Teszek be egy másik képet is az enyémről, amin látszik, hogy a kanócolló pengéi általában miket tartalmaznak. A kérdező ollója is réz, de a kamrácska és annak a zárófedele letörhetett a viszontagságos sorsa során.
A palackos ,gumiruhás un.békaemberes buvárkodást Custeau ( sajnos nem tudom ,hogy irják) kapitányék találták ki.Tehát nem tul régen. nehézbuvárok réz sisakban gumicsővel levegőztetve sokkal régebben müködtek..