Majd' minden késes ismerősömnek megmutattam, gondolom más is így tett, tehát a hálózatkutatók szerint 9 napon belül visszacsatoláshegyek lesznek :-) és tömegével érkeznek hozzánk az általunk feltett kérdések. 16 napon belül rajta leszünk az NSA megfigyelési Top100-ában. 21 nap és egyszerre 3 kínai gyár és egy indiai vasüzem kezdi el hamisítani a vadászkést. 30 napon belül valamelyikünket megkörnyékezi Putyin. 33 napon belül pedig tele lesz a ebay, az alibaba és minden más árverési és kereskedelmi oldal a very rare combinated hunter knife from mediterraneum-mal, az eladók a világ 147 országából kínálják különlegességüket. 40 napon belül a sikerlisták élén lesz az Edvin Salamon - Rod Stewart: Big Book of Hungarian Hunterknife The Hidden History That Connects the Zrinyis (to Obama) című könyv. És ekkor végre megkapod az információt: Schneider úr 1922-ben, egy nagyüzemi kacsafacsaró kidolgozása közben megőrült és valami kacsakicsontozókést emlegetve élte utolsó 7 évét egy bázeli elmegyógyintézetben.
Egyébként már vártak ott engem, mert az a hír terjedt el rólam, hogy gyűjtöm a kazántáblákat. Megmondom, gyűjti a fene. Egy időben meg szoktam venni, aztán már régen kigyógyultam belőlük.
Ezt most mégis megvettem, ha már másfél hónapot várt rám a Karcsi. Cserben nem hagyhatom.
Olyan hatalmas túlnyomás van ebben a kazánban, hogy az már csuda. Már ezért is érdemes volt megvenni.
Köszönöm, de inkább a saját kíváncsiságom vezérelt. Így kiderült, hogy nincs megfelelően igazolva a vadászkés, és ez nekem már sokkal jobb, mintha abban a hitben lennék, hogy tuti.
Nem tuti. Egyelőre nem tuti. Nehéz lesz igazolva látni, mert nincs elég megbízható adat róla. Korabeli csirkeolló is lehet - ahogyan egyik régiségkereskedő barátom írta - de nem vált be, ezért nem is terjedt el. De ez sem tuti, csak egy eshetőség.
És, hogy nem voltál rest -emiatt- hajnalok hajnalán elzarándokolni valahova, ahova (amúgy) nem mentél volna. Ha sikerül -valamilyen módon- bizonyosságot nyerned az ügyben, gondolom, meg fogod írni majd azt is?... Addig meg valahogy kibírjuk. :-)
Amikor még elég kicsik, de már önállóan iskolába járó gyerekeink voltak, természetesen nekik is volt lakáskulcsuk. Azon is lógott biléta, lakcímmel. De "csalafinta" módon nem a mi címünk volt ráírva, hanem az egyik közelben lakó ismerősünké. Ha a becsületes megtaláló oda vitte volna a kulcsot (amire szerencsére nem volt szükség), ő tudta volna, hogy a mi kulcsunk. A kevésbé becsületes megtaláló meg nyugodtan próbálkozhatott volna az ő ajtózárjával...
Azt hallottam hozzáértőtől, hogy nem kutyára, hanem kulcscsomóra eszelték ki. Nem tudom mi az igazság. De ha tényleg kulcscsomóra, akkor nagyon bíztak a becsületes megtalálóban.
A fogantyúk csak olyan hosszúak, hogy két vagy három ujjal foghatók meg.
Teszek be egy másik képet is az enyémről, amin látszik, hogy a kanócolló pengéi általában miket tartalmaznak. A kérdező ollója is réz, de a kamrácska és annak a zárófedele letörhetett a viszontagságos sorsa során.
A palackos ,gumiruhás un.békaemberes buvárkodást Custeau ( sajnos nem tudom ,hogy irják) kapitányék találták ki.Tehát nem tul régen. nehézbuvárok réz sisakban gumicsővel levegőztetve sokkal régebben müködtek..
Itthon az '50 es (sőt, igazán inkább csak a '60-as) években kezdődött.
Ha nem is a legelejétől, de még a "hőskorban" részt vettem benne, szép emlékeim vannak
abból az időszakból, de ez nagyon régen volt.
Akkor mi még jórészt "barkácsoltuk" az eszközöket, pl. búvárkést én is készítettem néhányat.
Az egyik srác meg (szerszámkészítő volt a szakmája) ólomövhöz való kokillát csinált, és régi vízvezetékcsövekből öntötte a súlyokat. És hasonló szükségmegoldások voltak, kényszerből. :-(
A könnyűbúvárkodással a II. V.h. alatt kezdett el kísérletezni Jacques-Yves Cousteau. A '40-es évek második felében tett nagy lépéseket a víz alatt, sokszor saját magán életveszélyes kísérletekkel.
Nincs kép; én se vagyok előfizető, drága mulatság az. 200-1600 €-kat, USD-százakat, ezreket láttam kikiáltásiként. Leütésit szintén csak az előfizetők láthatnak. Hiába no, az árverezőházaknak ez a találtpénz.
