Amikor még elég kicsik, de már önállóan iskolába járó gyerekeink voltak, természetesen nekik is volt lakáskulcsuk. Azon is lógott biléta, lakcímmel. De "csalafinta" módon nem a mi címünk volt ráírva, hanem az egyik közelben lakó ismerősünké. Ha a becsületes megtaláló oda vitte volna a kulcsot (amire szerencsére nem volt szükség), ő tudta volna, hogy a mi kulcsunk. A kevésbé becsületes megtaláló meg nyugodtan próbálkozhatott volna az ő ajtózárjával...
Azt hallottam hozzáértőtől, hogy nem kutyára, hanem kulcscsomóra eszelték ki. Nem tudom mi az igazság. De ha tényleg kulcscsomóra, akkor nagyon bíztak a becsületes megtalálóban.
A fogantyúk csak olyan hosszúak, hogy két vagy három ujjal foghatók meg.
Teszek be egy másik képet is az enyémről, amin látszik, hogy a kanócolló pengéi általában miket tartalmaznak. A kérdező ollója is réz, de a kamrácska és annak a zárófedele letörhetett a viszontagságos sorsa során.
A palackos ,gumiruhás un.békaemberes buvárkodást Custeau ( sajnos nem tudom ,hogy irják) kapitányék találták ki.Tehát nem tul régen. nehézbuvárok réz sisakban gumicsővel levegőztetve sokkal régebben müködtek..
Itthon az '50 es (sőt, igazán inkább csak a '60-as) években kezdődött.
Ha nem is a legelejétől, de még a "hőskorban" részt vettem benne, szép emlékeim vannak
abból az időszakból, de ez nagyon régen volt.
Akkor mi még jórészt "barkácsoltuk" az eszközöket, pl. búvárkést én is készítettem néhányat.
Az egyik srác meg (szerszámkészítő volt a szakmája) ólomövhöz való kokillát csinált, és régi vízvezetékcsövekből öntötte a súlyokat. És hasonló szükségmegoldások voltak, kényszerből. :-(
A könnyűbúvárkodással a II. V.h. alatt kezdett el kísérletezni Jacques-Yves Cousteau. A '40-es évek második felében tett nagy lépéseket a víz alatt, sokszor saját magán életveszélyes kísérletekkel.
Nincs kép; én se vagyok előfizető, drága mulatság az. 200-1600 €-kat, USD-százakat, ezreket láttam kikiáltásiként. Leütésit szintén csak az előfizetők láthatnak. Hiába no, az árverezőházaknak ez a találtpénz.
Pár aukciósház katalógusában találtam (sajnos elő-nem-fizetőknek fénykép nélkül) rare/antique (little) looper-looping axe/knife utalást. Ha ez az, nem is drága lorenzé.
Ma hajnalban elmentem a város másik végébe a keddi bolhapiacra, hogy a lorenz58 Pistától megkérdezzem, honnan származik az információja, hogy az ollókése vadászkés. És hogy az 1870-es évekből való.
Sehonnan.
Illetve a neten talált valami Schneider nevű gyárost, akinek voltak vadászkései. Talált egy másik Schneider nevű gyártmányt is, amiben volt egy 1870-es stempli.
Összekombinálta, ráhúzta az ő ollókésére és így hirdette az ebay-en.
Egyébként én nem merném kizárni, hogy ez valóban vadászkés. Valaki írta is itt, hogy az olló funkció jól jöhet az elejtett vad kizsigerelésénél.
Egyébként ritka darab és szép. Illetve nekem tetszik.
Vasárnap a budaörsi virágpiaci zsibvásárban leszek, de a januári ecserin megkérdezhetem. De nagyon valószínű, hogy nem búvároknak készült a lorenz58 ollókése, mert vasból van és finom kezelőelemei a záráshoz!nyitáshoz. Kesztyűben használni szinte lehetetlen.