mit értesz az alatt, hogy a A DailyPrice már megbukott ezzel? én a Szent István körúti boltban szoktam néha szórakoztatni magam azzal, hogy találok-e valódi lemezt de komolyra fordítva a szót, folyamatosan nyílnak még mindig, (lásd http://www.daily-price.hu ) számomra a legújabb a Vámház körúti, ott bakelitek is vannak, azokból bátran vásároltam, az nem volt hamis.
98-ban a törvény változott, a Mahasz (sok évi huza-vona után) elérte, hogy a piacról vonják vissza az összes ringes szart, a forgalmazó viszont pereskedésbe kezdett, aminek a közelmúltban az lett a vége, hogy mégis kiárusíthatják az egészet, az említett matricával kiegészítve. De szerintem lesz még pár kör ezügyben...
Már megint kevered a dolgokat, én meg sem említettem ezt a témát (és a legkevésbé sem erre utaltam.) De valóban ne menjünk bele - már csak azért sem, mert bizony évekig volna miről beszélni, de ITT ennek nem sok értelmét látom.
Ezek a Ring kiadós szarságok hogyan kerültek ki végül a forgalomból? Mert erről a joghézagról én is hallottam, de hogy utána mi következett, arról semmit.
Egyébként sajnos eléggé bevett dolog hamisítványok forgalmazása a használtlemez-boltokban. Ha még létezik, akkor a Westend alsó szintjén, a közért környékén valamelyik mellékutcában is van egy ilyen bolt. 3-4 ezerért kínálják a szintén láthatóan hamis lemezeket. Olyat is találtam, aminek helyesírási hiba volt a borítóján ('antology' anthology helyett). Gondolom ők bármikor védekezhetnek azzal, hogy "valaki behozta, megvettük, nem tudtuk, hogy hamis". Vagy mittudomén.
Nem bootlegekről beszéltem, hanem hamisítványokról. Ég és föld különbség.
Mellesleg egy koncert bootleget (a Szigetes Bowie-t) még a legnagyobb boltok is lazán árulnak nálunk. A Musicland pedig tudtommal azé az emberé, aki a Bowie-t (és még számtalan egyéb bootleget) felvette és kiadta.
Jaj, hát a Daily Price tele van ilyen "limited edition" szarokkal, amikből nálunk mindig van utánpótlás. A Musicland meg tele van magyar bootleg koncertekkel.
Ritkán járok használt-CD boltokban, de a napokban betévedtem a Lurdii Házba - a földszinten van egy DiscLand (vagy mi a szösz) nevű üzlet (olyan, mint a DailyPrice - korábban talán az is volt).
Röpke tíz perc alatt kb 50 HAMISÍTVÁNYt találtam a polcokon. Az eladó srác persze nem nagyon értette (vagy nem akarta érteni), hogy miről beszélek, amikor ezt megpendítettem neki, de van egy gyanúm, hogy itt viszonylag profi terítésről van szó... A nyomdatechnika alapján egy forrásból származhatnak e CDk (Genesis, P.Gabriel, Rick Wakeman, Police stb stb), többnyire japán katalógusszámmal - csakhogy a borítók olyan szar minőségűek, amiért minden valamirevaló japán nyomdagépész azonnal harakirit követne el, amiben talán egész cége is követné.
Olyan apróságokról már nem is beszélve, hogy pl. egy Wakeman ('King Arthur') CD-re nem igazán illik a TOCP-kezdetű katalógusszám, mert az történetesen a Toshiba-EMI céget jelöli, az adott albumot viszont ők soha nem adhatták ki (a lemez valójában a konkurrens Universal-é: ők jelenleg UICY-katalógusszámokat használnak Japánban).
Szóval valaki behozza ezeket (szerintem Ázsiából) és ügyesen teríti a kevésbé ellenőrzött second-hand piacon (2800-3000 forintos árakon, ami eléggé vicces még a használt CDk között is, a hamisítványok pár dolláros beszerzési árához képest meg különösen). A DailyPrice már megbukott ezzel. Úgy látszik, patkányokból mindig van utánpótlás...
Megjegyzem: a fentieknél nem kevésbé böki a szemem a valamikori "Ring Kiadó" összes szara, ami újra elárasztotta a hazai boltokat, beleértve a legnagyobb áruházakat is. Ezek azok a bizonyos "POP CLASSICS" kiadványok, amik ellen pár éve a Mahasz sikeresen küzdött. (Az akkori szerzői jogi törvényeket "ügyesen" kihasználó faszok 25évnél korábban megjelent klasszikusokat - Led Zep, Pink FLoyd, Beatles, Cream, Tull, Stones, Hendrix stb - dobtak piacra szánalmas minőségben és kb 1500 forintos árakon, miközben az eredeti kiadványok 3-4-5ezerbe kerültek.) Egy éve előkerültek a 98-ban a boltokból visszavont készletek, és most (ráragasztva egy kis "98-előtt gyártott termék"-matricát) megint elöntöttek mindent. Gusztustalan.
10 fontot boldogan adnék én hibátlan Sly LPkért... :) (lestrapáltak nem érdekelnek, hiszen CDn minden megvan) A 'High Energy' nekem 20fontot is megérne.
Az angliai lemezvásárok eszméletlen jók, ott mindig a bőség zavarával küzdök. Amerikában vásárok helyett inkább gyűjtőkre specializálódott boltokat láttam, valódi ritkaságokkal és csillagászati árakkal. Az átlag second hand lemezbolt ott inkább az aktuális kiadványokat tartja (kb féláron), mert többnyire diákok csereberélik a cuccaikat. Ilyenekben is lehet kincsekre bukkanni, de én inkább az olcsóságuk miatt vásárolgattam ezt-azt. Az abszolút csúcs (szerintem a Föld Legjobb Lemezboltja) az AMOEBA, San Franciscoban! (ill. van már LAben is.) Ott MINDEN van. Hihetetlen választék és nagyon korrekt árak. Ritkaságokat is találtam 2-3 dollárért. Voltak eredeti Fillmore plakátok, ritka LaserDiscek, döbbenetes bakelitválaszték stb stb... Szerintem az a bolt önmagában megéri a repjegyet! :)
hát ezekkel london sincs tele, ha akad is megkérik az árát, sly stone albumot láttam 8-10fontért nemrég
gondolom inkább amerikában kellene körülnézni, csak még nem jártam ott. Ha valakinek van tapasztalata az amerikai second hand boltokról, milyen ott a kinálat-ár viszony, az ossza meg velünk
Persze, én is láttam több olyan lemezt, amit szívesen hazavittem volna. De SEMMI olyat, amire pl régóta vadásznék, vagy ami ami igazán jó vétel lett volna. Pedig Shuggie Otisnál vagy Sly Stone-nál kevesebbel is beértem volna... ;-)
attól a kosztól szoktam hülyét kapni, ami ott van
Bécsben, Londonban koszos alagsori turkálókban még elnézem, mert tudok venni egy rakás lemezt 1 font/db-ért, de itthon tényleg nevetséges, ami van
nincsenek is normális 60-as évekbeli poplemezek a pecsában, csak a szarok és közhelyek, ha véletlenül van jó, az nevetségesen drága, tényleg nagyrészt 70es évek progresszív rockról szól, vagyis kb. 30 ötvenes veri egymás farkát
Akkor lehet, hogy elsétáltunk egymás mellett? Én is kinn voltam. Szerintem nagyon sok jó lemezt lehetne venni, de az árak szerintem is nagyon el vannak szálva. Még egy Zappa lemezért sem nagyon akarok 5KHUF-ot adni. De a legmélyebb az volt (igaz, nem most, hanem vmikor tavasszal), hogy az első Neoton volt 10KHUF. Na ez nagyon durva, szvsz. Szóval, ha kicsit (na jó, sokkal) mérsékeltebb (megfizethetőbb) árak lennének, én is otthagytam volna jó sok pénzt. Igy meg csak néztem, hogy mi minden hiányzik a gyűjteményemből. És ilyen árszint mellet legközelebb inkább kimegyek Bécsbe, vagy még tovább.
Most másodszor voltam lemezbörzén a PeCsában (először jónéhány évvel ezelőtt), de szerintem a helyzet változatlan: iszonyú színvonaltalan az egész. Egyetlen lemezt láttam, ami komolyabban érdekelt volna (az ABC-s LGT LP), de az is cut-out volt - amikor pedig az árus elkezdett süketelni, hogy "Európában kizárólag cutout-ok fordulhatnak elő", ezzel végképp elvette a kedvem a vásárlástól.
Az összbenyomásom ugyanaz volt, mint egyszer évekkel ezelőtt: nagyon kevés az árus; rengeteg a rongyos borítójú, értéktelen szar, a cut-out, az ócska hamisítvány(CD); iszonyúan kevés a minőségi bootleg... Továbbá, az egész börze hitelét rontja, hogy az árusok többsége nincs tisztában a lemezek forgalmi értékével: pl ugyanazt a régi magyar LPt az egyik 400-ért, a másik 1500-ért (vagy netán 2000-ért) kínálja (ugyanolyan állapotban).
Ami meg a hazai közízlést is jól tükrözi: a kínálat jelentős része az ún. "progresszív rock" és a 60-as évek popzenéje. Ezen kívül egy kis jazz, egy csomó hard-rock és metál szar, némi indie, wave stb. Mindez többnyire lestrapált állapotban - de a kopott/szakadt LP-borítók ellenére eléggé drágán. (És nem, attól hogy egy lemez régi, még nem törvényszerű, hogy rossz állapotban legyen. Láttam én már olyan gyűjteményt is, ahol eredeti, 60as évek beli kiadványok százai sorakoztak ÉRINTETLENÜL a polcon, egyetlen ujjlenyomat nélkül!...)
Soul és egyéb fekete zenéket csak itt-ott, többnyire "jazz/funky/disco"(sic!) vagy hasonló elnevezés alatt találtam, de ott is csak pár szakadt Diana Ross, Brothers Johnson és hasonlók fordultak elő.
Külföldön egy jó lemezvásáron lazán el tudok tölteni egy napot - itt elég volt max. 40perc, és nem vettem semmit.
én brüsszelben jártam a minap és 5-10 eurós áron vettem lemezeket. mind a 60-70-es évekből. Hihetetlen, hogy milyen 2nd hand kultúrája van a vinyleknek tőlünk nyugatabbra. Az itthoni 5-8.000 sokszor 10.0000 Ft.os brutál árak éthetőek, de elfogadhatatlanok.
