Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
motto: Fáraó, ami ugyanaz mint a Makaó, de ezzel (még) nem nyertem Nobel-díjat, mint Gorcsev.
Tőled is bátorkodom megérdeklődni*, hogy "valahol kötelezővé van-e téve, hogy Pithecust olvass. Sehol nem találtam ilyen beírást. :-)" Mutass rá ha te ilyet találtál, de ne vinnyogj! Visszanéztem az ősidők "tök jól elbeszélgetéseit", ilyet többé nem teszek, mert a röhögéstől leestem a székről. Egyébként bőven van itt hely, mert hagyok a "bölcs eszmecserétekre". De látszik a kötözködő erőlködés, ajánlom a Dulcolaxot, vagy a Stadalaxot. :-)
A hentes-mészáros-szakács-autó és villanyszerelő olvtársak kedvéért se csinálok netenvett pengéből és nyélanyagból tucatkéseket. Erre megvannak az emberek, annyit csinálnak, hogy még el is adnak belőle. De ilyen csak egy van az egész Galaxisban: http://keptarhely.eu/images/2021/09/04/v01/20210904v01xghm4r.jpeg
A cultri ars poetica a vezérelvem, térben, időben és világokban, és persze a talált anyagokból. ezt látom nehéz felfogni egyeseknek, de mint egy okos ember mondta: "... Ez ugyanis játék, és tudomásul kell venni, hogy nem mindenki szeret játszani." Ha ez nem tetszik, ajánlom a sajátodat... :-) :-P Akkor hát nyugodjál már békességben: dr. Pithecus, a PTA igazgatója.
* Nem fogom mind a 4-5 egyednek ismételgetni, olvassa el mindenki, akit érint. ** A nevezett farkatlan kétéltű csak ugrál és brekeg a saját kis mocsarában...
Nagyon szomorú, hogy vannak ilyen emberek más fórumokon is. Én egy postagalambokkal foglalkozó csoport tagjaként már több mint 10 éve vagyok jelen a fórumon, de az utóbbi 3 évben hozzád hasonlóan csak érdeklődő olvasóként. Eleinte egy nagyon jó kis közösség voltunk, az egész országból voltak tagok, évenkénti országos kállítások alkalmával személyesen is találkoztunk, (meg néha azon kívül is) Aztán egyszercsak "beütött a krach". A fórumon a régi gárdából 3-4 ember kivételével mindenki eltűnt, csak olvasók maradtunk. Mindezt egyetlen személynek "köszönhetően". :-(
Vissza. :-((( Ide fossa a fakéseit, meg a fene tudja milyen idiótaságokat. Párat régebben még megnéztem, de, Istenem, hogy talált ide??? Elűzött innen szinte mindenkit!
Régebben tök jól elbeszélgettünk itt, tapasztalatokat cseréltünk, akár még "határeset" témában is, de ahogy látom, ilyen trollok ezen élveznek el, hogy szétcsesszék az egészet.
Azért van olyan topic, ahol igen hamar repülnek az ilyen barmok, még akkor is, ha újra, és újra visszapofátlankodik! Itt sem ártana......;-):-)
Mindig örülök, ha szokás szerint a szintednek megfelelő szakmai hozzászólást pukizol ide. Hiába figyelmeztettelek, hogy az írások és pláne a képek megtekintése egyeseknél komoly agyi elváltozást okozhat? Most már mindegy, szedd a gyógyszert rendesen és tarts be az orvosod előírásait. Üdvözlettel: dr. Pithecus
Megint egy ősi darab került a PTA Késmúzeum tulajdonába. Egy ősi, kőmosott amerind vadászkés a vadnyugatról. Shiting Bull, a koprofág indiánok főnöke ajándékozta a késmúzeumnak. A kialkudott kompenzációs tüzesvíz-egyenértéken kívül mindössze a tárgyalások e-mail postaköltsége szerepelt a számlán. De ezért a kés történetét is mellékelte, grátisz. Az ősidőkben... a "big country" idején... a Sziklás hegység és a préri találkozásánál... indian wars...
A pengeanyagot egy kínai (ázsiamerikai) mosodással csencselte a rézbőrű (ameramerikai) harcos Fürge Csiga, amikor tapasztalatcserére ment a ferdeszeműekhez Tripper Creek-be. Nagyon unta már, hogy a bőrharisnyáját saját maga mossa, mivel a vízkő a vízesésnél már megint tönkretette a "Squaw" márkájú mosógépét. A mosatlan pengéért egy szép, hosszúhajú skalpot adott, mert Tasch Li, a mosodás megesküdött hogy a penge a világhíres Tsir-Ke Phing mester műhelyében készült, Ó-Kínában. A kopasz ázsiamerikai pedig kitűnő varkocs-pepi alapot kapott a formás vaspengéért. A kés formája az ősi, szent Bow-Li hagyományt őrzi, amit később sokan - többek között egy redneck ezredes is - lemásoltak és mára világszerte elterjedt.
A laundrista ősi, bölcs tanácsának meghallgatása után - t.i. ne közvetlenül a vízesés laza sziklái alá állítsa a mosógépét - Fürge Csiga a következő "Squaw de Lux"-ot már sokáig használhatta. És az még jobban is főzött. És mint köztudjuk ebből a káresetből a sápadtarcú euroamerikaiak egy buta viccet faragtak, mert nem érezték át annak a jelentőségét, hogy az új mosógép - még kissé használtan, de jól bejáratottan is - öt bölénybőrbe, egy lóba és két kőbaltába került. (Na jó, a ló az lopott volt, de akkor is!)
A markolat (a fehérseggű szarvas szarva*, lábaszára, türkizkő és howlit) a fakkvarnyú törzsbeli testvér, Sánta Kígyó ajándéka volt a harcosnak. A ragasztás akár fehér fahamuval stabilizált fenyőgyantával is történhetett (volna). A kőmosást a "Squaw de Lux" mosógép végezte. Az erős, borotvaéles penge a nyárson sült medvetalp szeletelésétől a skalpolásig szinte az összes finom kultúrmunka elvégzésére alkalmassá teszi az eszközt. A penge 1,5 mm vastag, hossza 112 mm. A kés teljes hossza 218 mm. Az ősi eszköz, alapoktól kiinduló restaurálása a Pithec Művek összes helyiségében történt, az autenticitásra vigyázó indiánügyi szakértő, Quka Maquka felügyeletével.
A kés próbája nyilvánvalóan a tesztelés. A nagyon alapos vizsgálatok a fakkvarnyú törzs varázslója, a PTA külsős kutatója, Big Middlefinger kísérleti programja alapján készültek a Pithec Művek összes laboratóriumában. A fikázást dr.Quka Maquka végezte. Nézzünk tehát néhány kísérleti extra felhasználási példa bizonyítását eképpen e képen:
A tesztek eredményét bizonyító képen látható az indiánus körökben nagy jelentőséggel bíró klasszikus tollaság, a kiváló fúróképesség, a finom metszőképesség, a skalpolás és a borotválás is. A kés az eredmények alapján természetesen megkapta a certi-fikátumot is, "Kiválóbb a Kiválóaknál" minősítéssel.
Ezeket a teszteket a PTA-nál - az Invino Veritas Certifikázó Intézet kihelyezett részegeként - már rutinszerűen végzik és teljesen megbízható eredményt adnak. Ha - ad absurdum - évezredek múltával eladásra kerülne a muzeális eszköz, annak értékét a certifikátum megduplázná.
* Vajh ki lehetett az az ostoba, aki szarvasnak nevezte, mikor nincs is szarva, csak agancsa, az már az ősidők homályába vész. :-)
Ha már az ősi múlt, nézzünk szét hadügyi és/vagy vadászügyi késügyileg az őskorban. Egy valódi ősi Bowie kés. Nem kínai Bowlee! Irodalmi források bizonyítják, hogy Tom és Huck a húsz ujjukat megnyalták volna... egy igazi Bowie-ért! Nem, nem is Dzsonrambó, ne sértsük meg Bowie ezredest. Ez a késtípus néhány kisebb eltéréssel - a Jim fiúval ellentétben - túlélte az Alamót, sőt később azt a kis csetepatét is, amikor az északi gyárosok és a déli ültetvényesek összevesztek az adókon és a felhasználható színű munkaerőn. No igen, egy dolog a cowboy-romantika, egy másik pedig a tehénszaros csizma.
De ami igazi tudományos szenzációként robbant a művelt világban, az az, hogy az említett késforma sokkal régebbi a feltételezettnél. Eredete a kőkor elé, a sötét csontkorig nyúlik vissza. Hogy ma ezt a késformát "Bowie"-késnek hívjuk és nem "Ugh Uúgh"-késnek, az mindössze azért van, mert Ugh a kést feltalálta, de az írást nem. És így nem volt ledokumentálva a feltalálás. Szerencsére több ép darab is fennmaradt az idők során. A PTA késmúzeumának példányát a bükki Szamárlyuk-barlangban végzett ásatás során találták. Pengehossza 100 mm, vastagsága 5 mm. Külföldi katalógusokban Asshole-knife néven szerepel. Már Szidni Fogsz és Indiános János amerikkiai történészprocesszor, a híres ereklyevadász is érdeklődött utána.
Az eszköz igazolja az ősi mondás - "itt a kezemben disznóláb" - eredetét is. Persze ezt is elérte a szájhagyomány útján terjedő mondások végzete, az évezredek során teljesen kifordult magából. Ilyen kést láthatott a nevezett ezredes, amikor az óhazában járt és valami félreértés folytán betévedt egy múzeumba. Erősen megragadta. Mármint őt a múzeumőr, amikor szuveníresíteni akarta az illető műtárgyat.
Így történt, hogy az ezredes úr csak emlékezetből másolta a formát, elmesélte a bátyjának, aki egy hokedlin mindjárt le is skiccelte, háromszorosára felnagyítva. A markolatra viszont ügyelt, hogy emberkéz méretű legyen. Így készült az első Bowie-vaskés és élte őskor utáni reneszánszát a forma. A bennszülöttek is hamar átvették, mint Tom A. Hawk ezredes találmányát az indiánbaltát. Állítólag Shiting Bull, a büdösláb-indiánok főnöke is igazi Bowie-t használt a Tripper Creek-i csatában. Hiába hinnénk, hogy már elrepült felette a könyörtelen idő rettenetes vasfoga, de a forma túlélt mindent.
A Fekete Kés, konkrétabban a Fekete 3 Árnyalata! Egy valódi, hamisítatlan hadi-bugyli a PTA Késmúzeum legújabb kiállítási tárgya. Magán viseli a hadiipar gyakorlati részében (v.ö. lövészárok) található anyagok unaloműző de a praktikumot szem előtt tartó felhasználását.
Ez a kés az, ami elindította a LÖKI (Lövészárki Késkészítők Intézete) megszervezésének igényét, természetesen a PTA Késmúzeum részegységeként és felügyelete alatt.
A LÖKI késeinek anyagbeszerzése problémamentes, a bicskává feldolgozás során viszont számos akadályt kell legyőzni. A kotyogásmentes működés kialakítása például, ha a kötelező harci-marci megszakításokat kihagyjuk, akkor is napokig tarthatott. A sebragasztó beszerzése a felcsertől, a savazás sava a tábori hasügyminisztertől (gy.k. gulyáságyúkezelő) már kisebb probléma lehetett.
Ahol arat a Halál, ott konkrétan az arató pengeforma a stílszerű. Vagy amilyen bicskaroncsot a baka talált.
A rozsdamentes penge egy deka rozsdát sem tartalmazott, viszont kólalé nem lévén az árokban, a felhasznált sav szép felületet biztosított neki. A bicska bezárva praktikusan kis helyen elfér, a megfelelően kicentizett súrlódás csak némi erőhatásra hagyja kinyílni, illetve becsukódni., ahogy egy precízen hangolt bugylibicskának illendő.
Végül de szokás szerint nem utolsósorban a méretek: a penge 46 mm hosszú, 1,5 mm vastag, anyaga TSTM bicskapenge acél. A becsukott bicska 56 mm hosszú.
Végül az utolsó sorban: akinek nem tetszik, az ne olvassa, ne nézze, ha meg a figyelemfelhívás ellenére megtette, ne vinnyogjon!
arra akartam finoman kitérni hogy egy 10-12 ezres ganzo bicska használati értéke simán van annyi vagy akár több is mint ezeknek az "alsó-közép kategóriás" kézműves bicskáknak és az áruk kb harmada vagy sok esetben akár negyede is
és még mindig a használati értékről beszélek, nem arról hogy néznek ki
A szerencsétlen trollozók kedvéért, akik persze van olyan év, hogy kettőt is (pukiznak) szólnak, azt is minek, mert se eleje, se vége se értelme, hogy lássanak már egy rendes ősi fabicsakot. :-P Persze a bemutatott késjellegű eszköz anyagának növénytani besorolása a fűfélék közé teszi, de ilyesmivel már ne zavarjunk meg egy végtelenül egyszerű trollozó értelmét.
A PTA Késmúzeum BASZKI (Bambusz Alapú Szerszámok és Kések Intézete) részlege végre egy igazi elkalandozó-magyari ősbicsakkal gyarapodott. Az ajándékba küldött eszközért hála és néhány üveg tokaji illeti a Popópuki szigetek öreg királyát, Kukinekinuku -t. A legendák szerint magyar vér is van benne, hiszen ősei jóízűen elfogyasztottak egy véreshurkát, amit egy magyar hittérítő receptje alapján és a hittérítő felhasználásával készítettek. De ez már egy másik történet lenne.
A rendszeres múzeumlátogatók tudják, hogy Szúrágta szigetén (ma Szumátra) garázdálkodó nagyfa-szú* minden fát szétrágott, ezért amikor Pál vezér törzse** a szigeten kalandozott, kénytelenek voltak fűből készíteni a késeiket. Mert addigra már nem maradt egy vasuk se. Mikor az így készült késeket megmutatták a bennszülötteknek, azok bambán tátott szájjal csodálkoztak. "Bambulsz?" - kérdezték a palinézők. A kérdés alapján a nagy, kemény füvet a bennszülöttek bambusznak kezdték nevezni. És úgymaradtak. De hogy miképpen került Szúrágtáról Popópukira a bicsak, az még további szorgos kutatást kíván.
Bár a nagyfa-szú nem rágta meg a fűbicsakot, az idő kegyetlen vasfoga bizony nehéz dióként elrepült felette és le is vizelte. A restaurálás nemes művészetét a Pithec Művek végezte a műtárgyon. Közben dokumentálták is, az alábbi felvétel restaurálás közben készült. (Kép a Pithec Művek szíves engedélyével.)
Megcsodálhatjuk a régi magyar mesterek praktikus gondolkodásmódját, technikai ismereteit, pedig egy ismeretlen anyaggal kellett dolgozniuk, külföldön. Később bizonyára több példány is készült belőle barterre is, hiszen az ágyékkötős bennszülött kényelmesen tudta EDC-zni, az öntökönszúrás veszélye nélkül.
Szemmel láthatóan a mai bicskabubusok fixa ideáját is fakorszaki pontossággal teljesíti, azaz kellően középre zár. A nyél pimpelődése viszont nem volt preferencia az ősi tulajoknál. Nyilván, mert még egyik szót sem ismerték akkoriban.
A teljes egészében bambuszból készült késféle 24 gramm súlyú így még manapság is alkalmas EDC-re, akár zokniban, akár combfixben, ha a fémmentesség előírás.*** Méreteit tekintve a penge hossza 94 mm, a vastagsága 4 mm, a bicsak becsukott állapotban 110 mm.
Azért akik/amik azt képzelgik, hogy csak az ősidőkben és csak bambuszból készült ilyen bicsak, azok nézzék meg a mai fakínálat egy-két darabját, de előtte értesítsék orvosukat és/vagy gyógyszarászukat:
* Anoputri jegyző Gesta Nagyfasúrum műve nyomán. ** A félreértések elkerülése végett meg kell jegyezni, hogy természetesen nemcsak a törzse, hanem mindkét lába és keze, továbbá a feje is ott tartózkodott. *** "Fabicsakkal is ölhetni." (régi magyar közmondás)
ui: Konyhakést meg bármelyik ezzel (is) foglalkozó boltban vehetsz.
