Köszi, hogy megosztottad velem a szülésélményedet. Hát, igen én is sokszor gondolkozom azon, hogy mi lesz, ha haza jövünk. Ugye, hát itt van a kutyánk. Lehet, hogy hülyén hangzik, de már lelkiismeret furdalásom van. hogy nem fogok tudni vele eleget foglalkozni. Tudod, ő , amolyan előgyerek nekünk. Ágyban aludt velünk, bár arról pár hónapja már leszoktattuk. Meg, hát én is elég rohangálos fajta vagyok, ugyebár. Dehát, bízom az anyatermészetben, meghát másoknak is sikerült már.
Én is egyetértek Mikolttal, hogy sokan főleg a szüléstől tartanak, és akkor éri őket a meglepetés, amikor utána haza kell vinni a babát, és megkezdődnek a munkás, szoptatással, esetleg fejéssel, kevés alvással teli napok.
Szerintem nem túl szerencsés túl sok szüléstörténetet olvasni, mert úgyis minden más , amikor benne van az ember. Még a legnagyobb fájdalom is elviselhetőbb, ha azt a saját gyermeke világrahozataláért szenvedi el a nő. Ez nem aztjelenti, hogy ott abban a helyzetben, ezt feltétlenül így érezné az ember, de, az, hogy pl. én is viszonylag hamar (2 év elteltével) vállalkoztam egy újabb szülésre, azt mutatja, hogy el lehet viselni.
Én szívesen írok a saját szüléseimről, de mindenek előtt , hagy mondjam el, hogy a tiéd biztos más lesz, és akárhogyan is fog alakulni, sosem fogod elfelejteni!
Szóval ez a második szülésem könyebb volt, bár itt is elfolyt a magzatvíz, és du. 5-kor kaptam fájáserősítő oxitocint, már este 7 20-ra négy-öt tolásra megszületett Bálint. ami nagyon jó volt, hogy végig állva vajudtam, és nem volt szükségem epidurálra, mert gyorsan tágultam, éreztem végíg, ahogy a baba dolgozik és tudtam neki segíteni a nyomással. Szóval ez igazi együtt dolgozás volt. A lányomat epidurállal szültem, és végíg feküdtem, ott ezt nem éreztem, de azért, azt korántsem hiszem, hogy epidurállal magára hagyná az anya a magzatot, hiszen jól beadott érzéstelenítétől, azért még lehet érezni a fájdalmat, főleg a kitolásnál. De, mégis ez a mostani intenzívebb élmény volt. Mondjuk utána elég negatív volt, hogy bár egy kicsit mellre rakták Bálintot, mivel a 37. hétre született (igaz 3450g és 54 cm.-volt) elvitték az intenzívre megfigyelni és 3 óráig nem kaphattam meg. Aztán már nem is adtam ki a kezemből, fürdeti sem engedtem, csak otthon. Azóta már teljesen jól vagyok, Bálint is 1 kilót gyarapodott!
Neked is minden jót kívánok, és azt javaslom, hogy a 38. héttől már nyugodtan ihegyál málnalevél teát, vagy egyél lenmagot, de a legfontosabb, hogy figyelj a magzatod jelzéseire. és vele próbálj együtt működni
A mi kislányunk is áprilisban múlt 2 éves. Azt hiszem a lehetőségekhez képest jól veszi az akadályokat. Eddíg csak egyszer akart egy képes könyvet a kisbabához vágni, de azt is csak merő kedvességből, hogy ő is olvasson a kicsikét. Szóval résen kell lennünk. Egyébként becézgeti, beveszi a mesékbe, őt is le kell rajzolnunk, szóval úgy látom bevette a csapatba. Persze nekem is új még a helyzet, én sem tudom még gyakran mi a jó, ha együtt csinálunk mindent pl. esti altatás, vagy, ha először az egyiket fektetem, aztán a másikat, de igyekszem türelmesen kitapasztalni, és arra gondolok, hogy ha szeretm őket, és odafigyelek a jelzéseikre, olyan nagy bajt nem csinálhatok.
MI is gondolkoztunk a bölcsin, de miután megnéztünk egy párat , mégis letettünk róla. Most úgy néz ki találtunk egy családias helyet, ahová lehet egy héten, akár egyszer-kétszer is vinni. MOst megpróbáljuk ezt, mert én úgy látom, hogy szüksége van már a gyerektársaságra.
Most olvastam a nyilvános szoptatásról szóló cikket, hát szerintem, lehet, hogy másokat megbontránkoztat a n, ha valaki előtte szoptat, de akkor az meg ne egyen hamburgert,hagymáva a villmoson , mert az meg engem botránkoztat meg. Jó, úgy "normálisan" én sem mutogatom a melleimet, de ez más helyzet, a babának az anyatej a legfőbb tápláléka és, ha igény szerint szoptatunk, mintpl. én, és teát se kap, akor az innivalója is, szóval nem lehet mindíg elbújni, vagy haza rohanni! Jó, mondjuk eleinte zavarta férjemet, ha mások előtt szoptatok, de most már őt se zavarja, természetessé vált a dolog. Persze igyekszem diszkrét lenni, de nem mindíg sikerül, mert a Picinyünk előfordul, hogy jól megszívja a cicimet, aztán észre vesz valami érdekeset, elfordítja a fejét, és a tejci meg elindul. De ettől függetlenül én a nyilvános szoptatás híve vagyok!
Köszi Mikolt a tanácsot, de az az igazság, hogy már elég sok szüléstörténetet olvasta a KIsmamában, és némelyik teljesen elborzasztot. Engem, kifejezetten Judit beszámolója érdekelne (persze, ha neki is van hozzá kedve), mert ő szakember is személyesn is érintett!
Nagyon örülök, hogy kisfiad született és jól vagytok!
Én is már minden órás vagyok, elvileg még egy hét van hátra, de én már mindent elkészítettem, szerintem a következő front meghozza az eredményt. Hanna a kislánynk, már keveset mozog odabent én meg olyen vagyok, mint egy bálna! Egy kicsit tartok a szüléstől, de gondolom ez normális. Ha nem nagyon magánügy, írnál róla, hgy milyen volt a szülésed, csak úgy nagy vonalakban. Igaz, hogy nekem Hanna az első gyerekem, lesz, vagyis már van. Tényleg, melyik volt a nehezebb, az első, vagy a második? Mi a véleményed a málnalevél teáról, lenmagról és egyéb homeopátiás , tágulást segítő szerekről? Mennyire vagy a természetes szüés híve? Én nem szeretnék epidurált, mert állítólag, az olyan, mintha egyedül hagynám a magzatot szenvedni, hiszen neki is fáj. De már hallottam olyat, hogy valaki nem kért fájdalom csillapított, aztán a végén, mégis ordítva követelte. Na, ettől félek én is. Kérlek, ha tudsz hamar válaszolj, mert lehet, hogy már csak a tapasztalatainkat cserlhetjük ki! köszi:Juli
Engedd meg, hogy én is gratuláljak a kisbabádhoz, és elmondjam, hogy július 14.-én nekünk is meg született Zalán nevű kisfiunk 3750 g és 60 cm. Normál szülés volt, a feleségem nagyon ügyes volt, most még fájdalomcsillapítót sem kapott, és 3 és fél órai vajúdás után megszülte a kisfiunkat, aki szintén nagyon ügyes volt!
Tulajdonképpen arra lennék kiváncsi, hogy a tze lányod hány éves, mert nekünk van egy 2 éves kislányunk is, és szeretném tudni, hogy nállatok, hogy működik ez a testvérféltékenység ügy, amiről már volt is it szó a fórumon. Bori (a mi kislányunk), egyenlőre elég jól viseli a dolgot, néha megnézi a kisbabát, de nem nagyon érdekli, mondjuk elég anyás lett, de én igyekszem mindenben segíteni, sokat vagyok vele, szabit vettem ki, de a jövő héten már vissza kell mennem, és akkor biztos nehezebb lesz, a mi családunk sajnos Békéscsabaán él, és az elég messze van. Ezért azon is gondolkozunk, hogy szeptembertől esetleg valami bölcsit keressünk Borinak, de nem tudom, gogy ez nem lenne-e rossz neki, meg hogy van-e egyáltalán, olyan bölcsi, ahova még beveszik őt. Ha esetleg erről is tudnál valamit mondani, azt megköszönném, és mégegyszer sok boldogságot!
Szívből örülök hogy megkaptad az állást, azt gondolom hogy ez nagy előre lépés lesz az életedben, ami nagy felelősséggel jár, de szerintem nagyon jó, ha az ember inkább magasabbra teszi a lécet, és annak felel meg, mert akkor nagyobb a sikerélmény is!
Tényleg betelt az email fiókom, úgyhogy csináltam egy újat, ide várom a leveleket:
Tudom,hogy neked most nem ez a legfontosabb, de betelt a freemailes postafiókod, próbálkozom a levélküldéssel, de szeretném megirni neked,megkaptam azt az állást amire vágytam,
Német-számitástechnika szakos tanár leszek szept től..
boldog vagyok, nagyon nagyon, nem lesz egyszerű de majd megoldom..
bővebben a levélben ha eljut hozzád!
Ezek szeritn a gratulációs képeslapom sem ért el...
Hát akkor dicsekszem egy kicsit! Bálint gyönyörű, szépen eszik és fejlődik. Mérni nem szoktuk, de látványra tokásodik. Még elég fáradt vagyok az éjszakai szoptatásoktól, amelyek Julcsa lányom látogatásaival van tetézve. Ráadásul, mikor Bálint visszaalszik hajnalban, Julcsa felébred, és ez nincs másképp a nap más szakaszaiban sem. Szerencsére a férjem és a család más tagjai sokat segítenek és így elviselhető a helyzet. Azért az mindenért kárpótol, amikor éjjel végígnézek az egymás hegyén-hátán szuszogó családomon!
Először is gratulálok, mert tudom, hogy hétfőn éjjel megszületett a kislányod, Zsófia!
Érzéseid teljesen értehetőek és normálisak. De nyugodj meg, ugyanúgy, ahogyan Zsófi megszületett, úgy születik meg az ő anyukája és apukája is. Szépen beleszoktok az új szerepbe, és ebben Zsófi fog a legtöbbet segíteni nektek! A belsővilágod pedíg csak egyre bővülni fog, persze már soha nem leszel nem anyuka, ami furcsa, de jó, felelősségteljes érzés. És biztos jó érzés lesz megmutatni a saját világodat a kislányodnak!
Én azt tanácsolnám, hogy ne elsősorban a kilóiddal foglalkozz most, mert minden kilónak (akármilyen furcsán hangzik) funkciója van az ember életében. Valószínűleg, ha egyéb problémáidat megoldod a kilóiddal is könnyebben fogsz megküzdeni. Valószínűleg Sony túlsúlyos ismerőseinek is lehetnek egyéb rejtett problémáik, amelyekről talán ők maguk sem tudnak- Általában a fel nem dolgozott, meg nem értett problémák okozhatnak un. pszichoszomatikus, testi tünetekben jelentkező betegségeket.- Akár még un. PCO szindrómát is okozhatnak. Nekem is gyanús, hogy esetleg neked is ilyen betegséged van, a tüneteid legalábbis erre utalnak.
Először azt javasolnám, hogy keress fel nőgyógyászt, én Dr. Csatlós Évát ajánlanlanám az I sz. Nőgyógyászati Klinikán. Ő egy fiatal nőgyógyász, de már régen dolgozik a klinikán, és nem hiszen, hogy a boríték motíválná. Eléred őt a 266-04-73-as melléken, ha éppen nincs szabadságon. Valamint mindenképpen jó lenne, ha pszichológus vagy pszichiáter tanácsát is kérnéd, mert sokat tudna lelkileg segíteni és így könnyebben menne a gyógyulás. A klinikán DR. Szakács Katalin pszichiátert javasolnám, akit péntekenként ugyanezen a számon tudsz elérni! A kozmetikus ajánlását én is egy kicsit durvának tartom, mint terápiát, azonban addíg amíg a problémáid megoldódnak, valóban hasznos lehet valamilyen kezelés, hgy addíg se érezd magad ennyire rosszul! Nekem van egy nagyon felkészült kozmetikus ismerősöm, ha érdekel emailben megadom a számát!
Szerintem jó, hogy elkezdtél ezzel a problémával foglalkozni, és bár írod, hogy a férjed szerint nem vagy hisztis, szerintem nem ciki, ha egy nő egy kicsit hisztis!
Abban sincs semmi, ha nem mindíg kívánod az együttlétet a férjeddel, vagy rossz kedvű vagy, de persze a depresszió az más, az betegség, amit gyógyítani lehet, és kell is, minél hamarabb!
Őszinte jókivánságaimat küldöm az anyának és a babának! Az én lányom is a múlt héten adott életet egy egészségs fiúgyereknek, szóval át tudom érezni a nagyszülői boldogságot is! :-DDD
Regős Judit nevében írok (a nagypapa vagyok), mert a múlt héten Judit egészséges fiúnak (Bálint 3450 gramm) adott életet - ezért nem tudott válaszolni.
De a jövő hétre összeszedi magát, és ismét a rendelkezésükre áll, illetve válaszolni fog a Fórumon, és az E-mailekre is.
Sajnos a neten az a helyzet, hogy csak azt tudhatjuk rólad, amit elmondasz. Ha azt mondod, hogy kezdesz annyira kimenni a formádból, hogy félsz, hogy elveszíted a férjed, akkor azt. Ha arról beszélsz, hogy annyira ideges vagy, hogy a férjednek folyton tolerálnia kell, akkor pedig azt. Nem ismerünk és nem látunk, hogy ellenvethessünk, úgy mint a férjed, hogy ó nem is igaz, eltúlzod.
Örülök, hogy döntésre jutottál, mankót pedig lehet szerezni ahhoz, hogy ne legyen ez egetverően nehéz. Jó endokrinológust tudok neked ajánlani (saját tapasztalat) és akupunktúrás orvosnőt is (nekem a fogyásban segített - ég és föld volt a különbség vele és nélküle, bár sajna pénzkérdés). Ha érdekel, megadom mélben az elérhetőségeket.
Kedves boro, én eccer már küldtem egy hosszabb beírást neked, de az elszállt mint a szél.. nem vagy hisztériás, és én igenis vettem az adásodat. És ujfent csak ajánlanám neked azt a topicot, amit belinkeltem, ott jóval nagyobb empátiával fogsz találkozni, nem beszélve a jó tanácsokról...
A helyzet az, hogy őszinte voltam és tárgyilagos. nem szoktam sűrűn nyafogni.
Ahhoz pedig végképp ki kell borulnia a bilinek, hogy hisztizzek, - akkor sem magam miatt szoktam, úgy értem nem a fent leírt problémák okán. "Csendes-társ" vagyok a Neten, nem szoktam levelezni másokkal. Furcsa, hogy mennyire félre érthetőek a soraim. - Valóban, ahogyan visszaolvastam és válaszokat kaptam.
Pl.: Nem azért híztam el, mert a tönk szélén állunk és a zsíros kenyéren kívül mást nem eszek/ehetek... Az egzisztenciális probléma társadalmi vetületeivel - két harmincéves ember 4 diplomával miért nem tud fedelet szervezni a feje fölé... - inkább nem itt foglalkoznék... , meg aztán a valóban nyűgüs édesanyámat/családomat nem is tudom és nem is akarom lecserélni, de mindig kérdés az is, hogy honnan lesz holnap újra erőm a panaszaikhoz?...................
- Tudjátok, a fősulin, anyák napján a Két barátom mindig felköszöntött és virrágot lopott nekem, de a felmenőim még sohasem....
Egyébként sem vagyok sértődékeny ember, egy, a társaság krémjét képező, - régi és őszinte!!!! - barátokkal rendelkező, normális társasági és mindenféle életet élő, víg kedélyű, értelmiségi nő vagyok, rendkívüli öniróniával és önkritikával megáldva,aki esztétikával foglalkozik nap mint nap, tisztában a "testi-lelki" szépség fogalmával az egészséges táplálkozásról kiadott szakirodalommal, sőt!- annak minden lábjegyzetével! Inkább többet nyelek...
////A férjem most mondta, hogy egyáltalán nem vagyok hisztis!!!! ha minden betetőzik és nem fér több a pohárban, akkor néha hirtelen vagyok, de semmiképpen nem hisztis. - és szeretnivaló. ezt is Ő mondta és mindenkit idvezel!////
Azért fordultam a Neten szakemberhez, - vagy hozzátok!!! - mert már sok orvosnál jártam és javarészt mindenki mást mondott, ha mondott egyáltalán valamit, nem pedig az asztal sarkát nézte mereven! - ez komoly!!! - Oda kelllene letenni diszkréten a borítékot... Ez pedig nálam elvi kérdés...!!!!
Egyébként nem haragszom az eddigi orvosaimra. Nem kedvelem őket, nem szÍvesen lennék a páciensük továbbra is, - előttem, mint ember buktak meg. Zavar a felszínességük, a nemtörődömségük és a felsőbbrendűségi komplexusuk azért cserébe, hogy valaki szeretné megtudni mi a fene baja van. Én még tisztességes válaszokat sem kaptam... Mr. Spock válasza egy kicsit nyers volt, lehet, hogy ez az orvostársadalom védelme volt, lehet a kijózanítónak szánt racionalitás, nem tudom. Első olvasatra az szent, hogy nem villanyozott fel, biztosan igaz, hogy jólenne egy "mankó", de tiszta a tudatom és a napnál is világosabb, hogy ezért csak én tehetek, és nem fordulhatok zsírszobrászhoz....
Szóval egyedül nem megy a fogyó... lehet azért mert a páromnak is főzőcskéznem kell, nemtom. Soha nem voltam nádszál, de "Fénykoromra", tudjátok, a tinédzserkor vége, amikor aztán kész nónek érzi az Ádámlánya magát, na akkor következetes, jó diétával és tornával 16 kiló reppent le, úgy, hogy észre sem vettem, és rendkívül szép maradt a bőröm, jókedélyű voltam, szinte élveztem.
Nem sikerül ezt a "fílinget" reprodukálni...
- meg utódot sem...
De most inkább az zavar nagyon, hogy szórösödök. Jelenlegi "termetem" ellenére/mellett is egy széparcúmosolygós nő vagyok, de ez a huszársági bajúsz most a sirba visz. - És a legutóbbi orvosi diagnózis után a javallat a kozmetikai kezelés volt...
Ugye meglepő?????
Köszönöm, hogy elolvastatok, és hogy kicsit megvédhettem magamat...!!
Különben nagyon sokat segíte/tte/tek, köszönömis szépen!!!!
Jövőhéten elmegyek okos DrBához és tegnaptól nagyfogyi van !!!!
Kedves Judit! Most már elvileg csak két hetem van a szülésig. Nagyon változékony a fizikai és a lelki állapotom. Néha kifejezetten jól érzem magam, viszonylag könnyedén mozgok, és vidám vagyok, máskor ólmosan nehéznek tűnik minden. A szüléstől persze tartok, de próbálom átengedni magam annak a gondolatnak, hogy ha már majdnem teljes kilenc hónapot kibírtam, akkor az előttem álló eseményeket is túl fogom élni. A másik önerősítő gondolatom az, hogy a főszereplő a megszületendő gyerekünk, akinek a sorsával – persze nem a vulgár horoszkópok szintjén – nagyon is összefügg a születése ideje és mikéntje, ezért hagyni kell, hogy ezeket ő irányítsa, az én dolgom, hogy ebben a segítségére legyek. Az igazi félelmeim inkább a szülés utáni időkre vonatkoznak: hogy fognak zajlani a mindennapjaink? Mennyire és hogyan változik meg a kapcsolatom a férjemmel, és hová lesz az én belső világom? Gondolom ezeken minden első gyerekét váró nő elgondolkozik és nyilván mindenki fél egy kicsit, talán leginkább az új szereptől. Szerinted hogyan oldhatók ezek a félelmek? Előre is köszönöm a válaszodat. Dóra
Egyebkent nekem soha nem voltak sulyproblemaim, de azert eleg sok olyan esetet lattam a kornyezetemben, amikor valaki nem a zabalas miatt hizott el, hanem valami mas ok miatt.
Ami pedig engem illet: kb. 18 eves koromig teljesen gizda voltam (170/45), pedig rengeteget ettem. Utana foiskolara mentem, havi nagyon keves penzbol kellett kihuznom, raadasul ragaszkodtam nemi minimumhoz (sok gyumolcs) megis hiztam (elertem az idealis sulyt), pedig joval kevesebbet ettem. Viszont sportoltam.
Tehat: sok kaja, sport nelkul - keves suly
keves kaja, sporttal - tobb suly
Vannak olyan ismeroseim is, aki 150 kilosak, es alig esznek valamit, hogy lefogyjanak, megsem sikerul nekik. Tenyleg alig esznek valamit.
Az egyik ilyen baratom el is meselte, hogy o is gizda volt kiskoraban, utana egyszer megette a anyja csokiizu testepitojet, ami felboritotta a hormonhaztartasat, es akkortol kezdett el hizni.
