"ha abból indulunk ki, hogy az élet értékeit nézzük, semmivel sem látom értékesebbnek abban hinni, hogy e-egyenlô-emszercé-a-négyzeten, mint azt, hogy van Isten, vagy léteznek szellemek."
Brühühühühü. Térdenállva könyörgök neked, hogy a hit szót ne alkalmazd bizonyított dolgokra. A garavitációban nem kell hinni, az tömeg és az energia közötti összefüggésben nem kell hinni,mert ez bizonyított. Az más kérdés, hogy esetleg nem érted, mert nem néztél utána, nem érdekelt. Attól még mindkettő létezik, bizonyítható. Engem marhára nem érdekelnek a kocsik, de nem tartom hitnek, hogy a trabantban és a merciben más motor van.
A hit lényege, hogy valami, objektíven nem bizonyítható dologra te biztosan állítod, hogy igaz. Az égő csipkebokor bizonyítja Isten létét, de nem reprodukálható, az az Isten léte hit.
Bocs, igen, elírtam a színész nevét, köszi. És valóban: attól volt zseniális éppen, hogy rájött arra: beteg, és mégis tudott ezzel együtt is alkotni, sôt. De attól még igaz, hogy az általa "berendezett" valóságban élt.
Nagy élvezettel olvastam a rózsaszín elefánt felbukkanásának esélyeirôl szóló logikai levezetésedet, kiváló!! :)))))))))
Nade.
amugy a kulonbozo hitek ertekessege (lehet, h ez rossz szo, csak lusta vagyok jobbat keresni) kozott tapasztalati uton lehet kulonbseget tenni.
Nem értek egyet a "hitek" értékességének általad meghatározott definíciójával. Ugyanis, ha abból indulunk ki, hogy az élet értékeit nézzük, semmivel sem látom értékesebbnek abban hinni, hogy e-egyenlô-emszercé-a-négyzeten, mint azt, hogy van Isten, vagy léteznek szellemek. Ugyanis amikor valaki "választ" a hitek között, akkor számára az lesz a valóság (lásd Nash), és ennek alapján fogja élni az életét. Így tehát, valaki csak az anyagban hisz, akkor minden csapás, ami az életben éri, egy szörnyü, igazságtalan támadásként lesz értékelhetô, ettôl pedig depresszióba zuhanhat és öngyilkos lehet, míg egy istenhívô esetleg látja további értelmét az élet folytatásának.
Ezt csak példaként hoztam fel, de minden másra is igaz lehet. Te megkülönbözteted a sikeresség alapján a különbözô hitek megalapozottságát, de nem biztos, hogy az az ember lesz a legsikeresebb, aki a legjobban méri fel, hogy miben érdemes hinni. Lehet, hogy egy fogadást elveszít, de elképzelhetô, hogy hosszú távon ô jár jobban. (Na, ez jó messzire vezet :))))
A film nem egészen erről szól... Egyáltalán nem mindent a látomásainak rendelt alá, hanem folyamatosan - mután megértette - küzdött azok ellen. Amíg nem tudta, h vannak látomásai, addig pedig "társbérletben" lakozott a munkája és a "társasága" a fejében, mint valóság.
Ez az "Egy csodálatos elme" címü film volt, egy zseniális matematikusról, életrajzi adatok alapján (John Forbes Nash), Russel Crow fôszereplésével. Skizofrén volt, tényleg. Egy valamit azonban elfelejtesz: számára a képzelôdései valóságosak voltak, és ennek alapján élte az életét. Mindent a látomásainak rendelt alá, ezért az ô szempontjából a dolgok valóságosak voltak. Tökéletesen úgy élte meg az életét, mintha minden, amit lát: valóság lenne, és számára az is volt. Ebben a "skizofrén" állapotban alkotott, és Nobel-díjas lett.
az a baj a szubjektiv, megismetelhetetlen tapasztalattal, h sehogy se tudod megallapitani, tenyleg megtortent-e, v csak kepzelted. van pl egy valosagos esemenyeken alapulo film, aminek most nem irom le a cimet, mert szpojler lesz: a csavo evekig lakik egy kollegiumi szobaban egy masik sraccal. aztan par ev mulva emliti egy baratnojenek, h "amikor egyutt laktam azzal a sraccal a koleszban...", es akkor a no kozli vele, h "de hat te teljesen egyedul laktal abban a szobaban". a csavo ugyanis skizofren volt. es ha nem emliti a nonek a kepzelt szobatarsat, sosem jon ra, mert annyira valosagosnak tunt a latomas.
valoban nehez ugy vitatkozni, ha az egyik vitazo fel szerint a logika csak arra jo, h osszezavarja az embert.
amugy a kulonbozo hitek ertekessege (lehet, h ez rossz szo, csak lusta vagyok jobbat keresni) kozott tapasztalati uton lehet kulonbseget tenni. a penzermeknek ket oldala van, lenyegeben teljesen egyformak, semmi okunk feltetelezni, h az egyik nagyobb valoszinuseggel jon ki, mint a masik. de ki is lehet probalni, es a kiserletbol tenyleg az jon ki, h egyenlo a valoszinusege. tehat az a hit, h 1000-bol kb 500-szor fogok fejet dobni, eleg ertekes. (kezdek rajonni, h egyaltalan nem jo ez a szo ide, a fenebe. mondjuk inkabb, h "valid". ez egy jo szo, mert kellemesen tudomanyosan hangzik, es mindenki azt gondol bele, amit akar, de feltetlenul vmi pozitivat.) ha tehat azt allitom, h 1000-bol kb 500 fej lesz, azt megalapozottan allitom.
az a hit ellenben, h a kov ot percben benez az ablakon egy rozsaszin elefant, tobb szempontbol problemas. egyreszt, az elefantok nem rozsaszinuek, v legalabbis ha szamottevo mennyisegu rozsaszin peldany lenne, azt valszleg eszrevettuk volna, mert egy elefant nem egykonnyen bujik el a cseresznyefan, pl. kiveve, ha piros a szeme. masreszt, az elefantok nemcsak tapasztalataink szerint nem repulnek, de aerodinamikailag se kimondottan alkalmasak ra. ez tovabb novelheti az olyan ember ketelyet, aki a logikaban nem feltetlenul ellenseget lat. raadasul a kov ot perc eleg rovid ido, es ha egy rozsaszin elefant ropkodne az utcan, nagyon valoszinu, h mar most hallanank a vadaszgepeket elhuzni felettunk, mert azt hinnek, megtamadtak minket az ufok. ez mar szinte eszrevehetetlenne teszi a berepulo elefant valoszinuseget. emiatt abban hinni kevesbe valid, sot, mondhatjuk, h megalapozatlan.
attol persze meg barki lehet boldog ember, h kevesbe valid dolgokban hisz, de kisebb is az eselye, h sikeres legyen. ha pl en fogadnek veled, h ha 1000-bol 500 fejet dobok, +-50, nagy esellyel nyernek. ha te fogadnal velem, h a kov ot percben berepul a rozsaszin elefant, nagy esellyel megintcsak en nyernek. arra proballak ravezetni, h erdemesebb valoszinubb, azaz tapasztalati tenyekkel jobban alatamasztott dolgokban hinni, mint csak elhinni vmit, mert jo lenne hinni benne. de nem eroszak a disznotor.
És mennyit akarsz? Mert azért azt állítani, hogy holnap miliomos leszel, sose leszel beteg, sose hagy el a párod, a szüleid békében elalszanak 60 évesen, stb.. ehhez kevés az így akarom, így hiszem.
Itt a hited befolyásolja a cselekedeteidet, az alakítja a világot. Csak a hited nem csak mert te azt hiszed, hogy a postás felszarvaz attól a nejed lehet egy hűséges asszony.
A hit természetesen alakítja a világot. Például ha én aztat hiszem, hogy az asszony megcsal a postással, meglesem amikor hozza a levelet és lemészárolom mindkettőt, akkor a "hitemnek" teljesen objektív következményei lesznek. Ti. két darab hulla.
Jaj ez hurráopzimizmus. ha túlélted akkor elég volt. De te azt állítottad, hogy a hited alakítja a világot magad körül. Persze ha ez a hit azt jelenti, hogy valahogy lesz, ahogy lesz úgy jó, akkor igen, akkor mindíg olyan lesz a környezeted ahogy a hited szerint alakulnia kell.
Mitôl lenne a feltételezés objektív tapasztalat? Nem értek egyet. Nekem olyan szubjektív élményeim voltak, amiket nem tudok megosztani senkivel, mégis feltételezem ennek alapján bizonyos dolgok létezését. Például a telepátiáét :))
Nagyon jó helyen kotorászunk egyébként, mert az egész problémakörben itt van elásva a kutya. Ha nem fogadjuk el a mással megoszthatatlan szubjektív élményeket olyan tapasztalatokként, amiknek alapján feltételezhetôvé válnak bizonyos dolgok (hihetôvé), akkor érthetô, hogy szekptikusak vagyunk :))))))
Nem a fenét nem.Bizonyítani csak egy bizonyos koordináta-rendszeren belül lehetséges. Ez a koordináta-rendszer pedig az épp rendelkezésre álló ismeretanyag. Ebből fakad a hit is.
A fáraók korában egy napfogyatkozás egyet jelentett isten létének a bizonyítottságával az átlagember számára.Nem volt divat mindent materiális okokkal magyarázni.Most viszont épp fordítva van.A ma hite a materializmus.
zsonglörködsz a szavakkal. A hit egyéni tapasztalaton alapul. A feltételezés viszont objektív tapasztalat. A folyó vízben nem hiszel, azt feltételezed. Ha feltételezed Isten létét, akkor hiszel.
Déli-sark-a kedvenc házamnak!;-)
Kipattantam az űrbe!:-)
