az összes létező területnek megvannak a maga nagyon nem véletlenül átvett kifejezései, egyszerűen azért, mert azokhoz fűződik egy-egy jól meghatározott értelmezés
Az élőbeszéd nem egy szakterület.
A "jó gyakorlatok" magyartalan, a "nap végén" meg csak simán anglicizmus, és egyik sem szakmai tolvajnyelv eleme.
(Mint pl. transzfer rezisztor, a mikró (RiFu), a magyar vándor vagy éppen a tehéncsászár. Megjegyzem, hogy még a szakmai tolvajnyelv visszafejtése is segíti a megértést, bár néha tévútra is vihet, pl. a tranzisztor lényegét tekintve)
Ha nem is tartasz igényt rá, azért időnként szóvá teszem.
Ez egy ilyen kocsma, én is látok itt elég olyan dolgot, amire nem tartok igényt (és sokszor ráadásul hülyeség vagy becsapás is)
Tényleg minden munkát a vásárlóval akarnak elvégeztetni, ez több mint felháborító.
Ebben az évben a tervek szerint először vezetik be Magyarországon az első távfelügyelet alatt álló üzleteket, amint azt a piacesprofit.hu is tudósította.
Az új technológia lehetővé teszi, hogy a hagyományos üzletek átalakítása után azok működjenek személyzet nélkül is, akár éjjel-nappal, folyamatosan.
A másik olvasat az, hogy arányaiban kevés a jó szellemi képességekkel rendelkező, dolgozni tudó és akaró! ember... és úgy tűnik egyre kevesebb, célszerű lenne az aktív életüket minél jobban meghosszabbítani, hogy a gazdagok alatt ne álljon le a rendszer...
Régiós viszonylatban is kiemelkedő, elképesztően profi illegális cigigyárra csapott le a NAV
Nagy kapacitású illegális cigarettagyárat számolt fel a NAV.
Az üzem működtetői konspiráltan dolgoztak, kézi rádiókon kommunikáltak, hang- és hőszigetelés mögé rejtették a gyárat, ahol már félig készen állt egy új gépsor.
Raktáraikban 600 ezer karton ciginek megfelelő mennyiségű alapanyagot tároltak, az előállított áru adótartalma eléri az egymilliárd forintot.
Közép-európai viszonylatban is kiemelkedő kapacitású illegális cigarettagyárat, valamint a hozzá tartozó alapanyagok és késztermékek raktárhálózatát számolták fel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) budapesti nyomozói. A NAV szerint a szervezetten működő bűnbanda 14 tagja rács mögött várja a bírói döntést.
A pénzügyi nyomozók 13 ukrán és ukrán–magyar kettős állampolgárt értek tetten, amint működtették a gyártósort, illetve szállították, raktározták a késztermékeket, alapanyagokat (vágott dohányt, filtert, fóliát, cigarettásdobozokat). Egy szervezőt a gyártól távol, saját lakóhelyén fogtak el.
...
A „gigantikus mennyiségű” áramfogyasztást aggregátorokkal oldották meg, hogy ne legyen feltűnő a kiugró energiafogyasztás.
A gyárat professzionálisan alakították ki: hő- és hangszigeteléssel látták el, hogy elfedjék a tevékenységet a környéken lakók elől.
A rajtaütő egységek a működő gépsor mellett találtak egy félig összeszerelt másikat is, amellyel a kapacitást szerették volna növelni.
A raktárakat egymástól függetlenül, teljesen izoláltan alakították ki, a pénzügyőröknek egyesével kellett ezeket felkutatniuk
Nem tudom honnan volt ilyen jó inspiráció és megvalósítás .. kicsit furcsállom, hogy nem voltak menekülő alagutak vasajtókkal (vagy azokat nem találták meg) de sebaj, a következő már úgy épül majd egyből ..
arra is kíváncsi lennék, hogy vajon a lefoglalt cucc mekkora része került be ténylegesen a jelentésbe/raktárakba..
Nem erre gondoltam. Nem mondtam, hogy mindig előre megyünk. Megyünk visszafelé is.
Az általad említett visszafejlődés is a saját útját járta és nem úgy történt, hogy visszamentek a bejárt úton. Nem az történt, hogy a bejárt úton mentek újra, csak visszafelé.
Teljesen új utakon történt a visszafejlődés is, és más állapotba kerültek, mint ahonnan indultak.
Jó biznisz. A NER tulaj nem talált bérlőt a felújított házba, hát megveszi az állam és odaadja az EU-s zsaruknak? Jól jár aki megkapja mint üzemeltető. Lehet akár volt tulaj is.
Az öregedés ellen komoly harc megy, komoly pénzekkel, mert a leggazdagabb tetvek is megdöglenek öregen, meg leépülnek, szóval látják maguk előtt, hogy baszhatják a vagyont, azt más örökli, mindegy mennyire voltak kapzsik, harácsolók egész életükben.
Nem... kérlexépen, nem műxik... egyedi vonalkódot kapnak... adott - ország-, régióspecifikus, alakforma -, paraméterekkel...
Háááát... ehhez nem kicsit köll ösmerni a rencert és a gyenge pontyait... mer'hogy interferenciára hegyezték ki... a rengeteg eszükkel... bármikó', bármillen testhelyzetből beetethető... ezen mókolnak egy ideje... :-)
Mindössze annyit kell tenni, hogy az ember szerez egy olyan palackot, amelynek vonalkódja mellett már megtalálható a visszaválthatóságra utaló jel, majd a vonalkódot sokszorosítja, és olyan üvegekre helyezi, amelyek még a régi rendszerben készültek.
Nna... azt meg hogy magyarázzam el a eccségsugraú parasztnak: hiába a böszme - amúgy levetett úrsági -, Merci, akkó' sem mozdulok vele!?
Amúgy, ha na'on úgy aggya ki, hááát... még a régi harckocsi-felvonulási utakon is elballagok... csak má' nem látom... attó' még fejben-GPS... :-D
A környékbeli utakat lejártam - mindenféle szempontból -, ez is fejben van: mellik, mikó' merre kanyarog... vakon is megy... amíg nem gyön szembe - balról rudli -, valaki... ide emlékezetből ± 1 méter kevés... sétatempóban is...
Vótt próba is: szanzsén mentem bele mérsékelten kévánatos rekettyésbe is... nem köllött vóna... így jártam... hááát... ha nem sajnáttam alkalmasint a bringát: áthajtok rajta... úgy is köllöt vón'... csak egy felhagyott méhészet korhatt szarjai kerűttek útba... Ehhh... ki köllött szállni, megobszerválni... faszom retikül... 10 perc időhátrány...
Ennyi. Békeévek voltak, az EU-csatlakozás árát már előtte megfizettük, jó széllel ment a hajó, egy közepes kapitány simán beért volna a célba remek idővel. Na de ez nem volt elég a fényességes tekintetűnek, mert neki víziói vannak, mg tudott egy rövidebb utat az erdőn át. Közben alig-alig maradt a hajón olyan, aki ért a vitorlázáshoz, ezzel szemben bekerültek a milliós ruhákban pezsgőző NER-es hülyegyerekek, a szomszéd, a vej, a postás, a rendőr és a villanyszerelő. Láthatatlan légió, basszus.
"Sajnos a történelem sosem megy visszafelé. Nincs olyan, hogy visszatérünk egy régebben stabil egyensúlyi állapotra. Mindig előremegy addig ismeretlen megoldásokat kitalálva."
hát azért a római birodalom bukása, és cc 1500 között az a k nagy ívű előre menő fejlődés az eu mai területén annyira nem volt látható, szvsz..
Izé, a szokásos önfelmentéssel egybekötött üres mentegetőzés, csak most már stilisztika útmutatással is egybekötve, na de utóbbira semmiképpen sem tartanék igény tőled, ha nem haragszol. Aranytól vagy Esterházytól elfogadtam volna, nem is beszélve Tandoriról, de egyikük sem játszotta ezt a fanyalgó-szenvelgő-okoskodó nyelvoktatót, különös tekintettel az "alkalmasint"-ról írt szösszenetre vagy éppen a Nat Roid néven írt krimikre. Azt te csak hiszed, bébi! Micsoda rettenetes átvett anglicizmus, ugye... Na ja....
Már bocsika, de az összes létező területnek megvannak a maga nagyon nem véletlenül átvett kifejezései, egyszerűen azért, mert azokhoz fűződik egy-egy jól meghatározott értelmezés, ami nem kíván külön kifejtést. Emitter, bázis, kollektor, dióda, tranzisztor, gondolom nem szóltál az egyetemen, hogy ezek a gondolkodás látszatát keltő divatos kifejezések.
BTW: A good practice -ra nem rossz a bevált gyakorlat kifejezés de nem is elég jó. És megint az van hogy mindenki érti a világon, hogy mire gondol a kifejezés használója. Ehhez képest a magyar kormány bevált gyakorlata semmiképpen sem keverendő össze good pratice-szal/szel.
Kínáról és a magyar kormányzat nagy játékosokkal való próbálkozásairól leírtam ezerser, hogy mit gondolok. Na de könnyen lehetne, hogy én úgy gondolom, de máshogy van. Csak közben az a helyzet, hogy az meg tény, hogy az EU-val épp teljes bukásra állunk, Paks2 alsó hangon 10 évet csúszik, az oroszokkal az évszázad legrosszabb gázvásárlási ügyletét sikerült megkötni. Értem és, hogy akad olyan szurkoló, aki szerint a kedvenc csapata ugyan zakózott a Mezőkövesd, a Békéscsaba és a Gyirmót ellen, de a Real Madridot majd simán lemossák, egyébként is xar volt a pálya, ellenünk fújt a bíró, a Béla meg fájlalta a lábát. Én meg azt mondom, hogy nézzetek a táblára! A rendszerváltás óta 18 évet volt Orbán hatalmon, ehhez képest az alábbiakban sorolnám fel az átütő sikereit:
A helyzet azért nem ennyire vészes. Annak a saját teljesítmény nélküli jólétnek a végét látjuk, amit mások teljesítményének kihasználása alapozott meg. Teljes mértékben egyetértek a felvetésed első felével: "Itt most csak két út lehetséges: vagy összeszedjük magunkat, és igenis többet dolgozunk akár kevesebbért is ...." , azzal a kiegészítéssel, hogy ezt a teljes közösségre vonatoztatva kell értelmezni, azt már vitatom, hogy a protekcionista gazdaságpolitika bármit is megoldana, különösen azon a kontinensen, amelyik behozatalra szorul a nyersanyag zöméből.
És amiből még nem is: Persze, időről-időre fellángol a vita a cukorgyárakról és hasonlókról, csak közben megfeledkeznek arról sokan, hogy az európai mezőgazdaság és erdőgazdálkodás évtizedek óta egy rahedli támogatást kap, ahogy arról szemérmesen hallgat a magyar kormány is, hogy a KAP-pénzek -közös agrárpolitika-most is zavartalanul érkeznek. Az EU-költségvetés 30%-a még most is a KAP-ra megy, ezzel először nem a legnagyobb tétel, egy árnyalatnyival lemaradva a modernizáció és új prioritások mögött.
Az úgy nem fog menni, hogy egy társadalom egyszerre öregszik és lustul el, és közben mégis jobban él. Nagyon is örvendetes a felsőfokú végzettséget megszerző számának növekedése, az már sokkal kevésbé, hogy 27-28 éves korukra szerzik meg a diplomát. Ez durván azt jelenti, hogy a minden is jobb volt idején az munkaerőpiacra belépők 90%-a már 18 évesen dolgozni kezdett, most meg az 50% teszi ezt. És közben fogy az utánpótlás, vagyis eleve a demográfiai változások miatt romlik az aktív/eltartott arány, amire rátesz az, hogy az új belépők egyre később lépnek be aktívan a piacra. Tulajdonképpen az a csoda, hogy ennyire jól élünk. Bárcsak úgy élhetnénk, ahogy élünk, ahogy a bonmot mondja.
"visszamegyünk majd az időbe 100-200 évet, remélhetőleg komolyabb (polgár)háborúk nélkül.."
Sajnos a történelem sosem megy visszafelé. Nincs olyan, hogy visszatérünk egy régebben stabil egyensúlyi állapotra. Mindig előremegy addig ismeretlen megoldásokat kitalálva.
