Szeretnék én is bízni valamiben, de sajnos nincs remény! Ez egy vesebetegség, úgy is hívják, hogy "shar-pei láz". Gyógyíthatatlan és nem lehet előre kiszűrni.(jobban mondva ki lehet, de elég kockázatos, mert vesebiopsziával lehet) Akkor derül ki, amikor vmelyik őse ebben hal meg vagy ha rajta jelentkezik. Neki meghalt már az Anyja és az egyszem Fia. Tehát biztos, hogy Ő is beteg. Évente 5-6 sharp meghal ebben a betegségben. Annyit tudok tenni, hogy fehérjeszegényen etetem és 3-4 havonta csináltatok egy kontroll vérképet. És minden időmet Vele töltöm, amit csak tudok.
sziasztok, egy kedves barátnőm szerint, aki állatorvos is egyben, akkor kell elaltatni amikor már semmi jó nincs az életében, persze ezt nagyon nehéz néha eldönteni, de olyanokat kell figyelni, hogy eszik-e viszonylag étvággyal, játszik-e lagalább pár percet,és persze nem szenved-e, és ilyenek. Ő egyébként nem hajlandó megunt kedvenceket elaltatni, van orvos aki megteszi. Nekem eddig 7 kutyám és 4 macskám volt és van, 3 kutyám él még meg 2 macskám, és eddig egy öreg ment el magától.A többinél sajnos meg kellett hozni ezt szörnyű döntést.
A barátom is azt mondta, még mikor a kutyi egészséges volt, hogy ha gyógyíthatatlan betegséges lesz, amin semmi nem tud segíteni, és fájdalmai lesznek, akkor ő is elaltatja. Aztán így is lett. Nekünk is mondták, hogy lehetne kemoterápiás kezelést adni a kutyának, de az nálunk is két-három naponta infuziozni kellett volna, és ki tudja meddig húzza, és akkor itt ugye jön a statisztika. Csak egy probléma van, a stat. nem kimondottan erre a betegség specifikusan volt, csak a betegségcsoportra általánosan, úgyhogy túl szép is volt, hogy igaz legyen, mert hamarabb ment el a kutya, mint gondoltuk. De addig szép és jó volt az élete. Meg a nőjéé is.(Merthogy biztos mondtam már, de pont akkor tört el a lábújja, és kötözött lábbal rohangászott a pasijával, ami nem biztos, hogy jó a törésnek, de a lába sehogy sem gyógyult volna meg teljesen, így igazából mindegy volt, hogy rohah-e vagy nem a lényeg, hogy még volt együtt szép 3 hetük, és még a kötés levétele előtt el kellett altatni a dobit).
Szia Alice!
Egyetértek Veled! Nekem van egy gyógyíthatatlan betegséget hordozó kutyám, még nem tört elő rajta, de csak idő kérdése.(az is lehet, hogy sose fog, nagyon rossz ezzel a tudattal élni)Már megbeszéltem az orvosával, hogy nem fogjuk infúzióra kötni, mert az csak 2-3 hetet ad még pluszba és utánna meghal, viszont naponta 3x2-3 órán keresztül kell a kutyát lefogni, hogy follyon a folyadék. Nem fogom élete utolsó 2-3 hetében kényszeríteni semmi olyanra, ami neki rossz. Az infúzió nem segít, csak hosszabít. Addig fog élni, amíg olyan fájdalmai nem lesznek, amit már nem tudunk enyhíteni.
Hihetetlen kín nekem várni, hogy mikor következik be, nem tudok felé úgy közeledni, hogy ne gondoljak rá.
Én már sok állatot elsirattam, mert sok állatom volt. Kutya, macska, madár, patkány, atanyhörcsög, degu - utóbbiak a lányom jóvoltából. Minden állatomra emlékszem, és minden állatomnak más nevet adtam - az irántuk való tiszteletből. Tehát nálam nem volt olyan, hogy Frici1, Frici2, stb, mint egyes szomszédaimnál - bár ők is szerették őket, csak éppen én úgy gondoltam, hogy ha már az enyém, mindegyik megérdemel egy külön NEVET.
De!
Soha nem próbáltam beteg szenvedő állatot visszavarázsolni az életbe! Maximum a szenvedéseit próbáltam megrövidíteni - ha már öreg is volt. És soha nem gondoltam azt, hogy jajistenem ez olyan kedves volt, hogy ez után nekem már soha! Mert csak az emlékét őrzöm! Egy frászt! Az emlékét úgy őrzöm meg legtisztességesebben, ha pl. egy macska halála után azonnal magamhoz veszek egy másik - amúgy megölésre szánt - kismacskát, avagy egy gazdátlan kutyát.
Sajnos nagyon rövid ideig élnek. Átlagosan 7-8 év.
Világkiállításon láttunk már 14 éves szukát is, de ez nagyon ritka. Itthon a legidősebb kan 12,5 éves és van még két 9 éves szuka, de már egyik sincs túl jó állapotban. Így írják: shar-pei.
Szeretném, ha mieink bőven 10 fölött élnének még. Az öreg kanunk 6 éves.
Nekünk ők ketten az elsők akiket el tudtunk temetni, előtte benn laktunk a városban, a mi két malamutunk is a kertben van eltemetve, egymás mellé, az ő sírjukon kankalin, nefelejts, ibolya és két örökzöld bukszus van.Jól emlékszem sharpei-eid vannak ( nem tudom jól írtam-e ? ), és nyolc felnőtt ? Ők mennyi ideig élnek ?
Nem sok dolog miatt érzi ennél rosszabúl az ember magát, főleg ha ennyi ideig élt együtt a társával.
Nekünk a kertben a szomorú fűz alatt van a sír, rózsákat ültettem rá, a sárga és a piros most is nyílik. Szeretett ott feküdni.
Nekem van itt még nyolc, mégis nagyon hiányzik.
Köszönöm, mi eddig mindig kettesével vettük a kutyikat, és ugye így jó esetben egyszerre öregszenek. A malamut fiúnk két éve halt meg, ő 12 és fél éves volt, a kedvenc helye, ha félt pl.vihartól, a WC volt. Ott jó sötét volt, és bár ő ritka nagy növésű volt, úgy oldotta meg, hogy szinte körbetekeredett a WC kagyló köré.Viharban alig tudtunk bejutni:)). Amikor meghalt, késő este még kapott egy injekciót, elmúltak a fájdalmai, bement a kedvenc helyére, és ott találtam meg éjszaka amikor lementem megnézni.A mai napig még szinte minden alkalommal eszembe jut ha belépek oda.
Gondolom, lentebb olvastad, hogy nekem még meg van kutyácskám, azonban a barátomét el kellett másfél éve altatni, az is elég fájdalmas volt, tudom, mit érzel. Olyan jól esik rá gondolni, mégis olyan fájó. De azért mindig örömmel gondol az elvesztettekre az ember.
Egyetértek Iffy kis kotnyeles! :-)))) Mindenhol ott van! :-))) Mindenhol kedvelik! :-)))
A párom is Pesthez van kötve, ezért nem mehettünk mi sem távolabb.
Highlady!
Részvétem, egy társat elveszíteni nagyon nagy fájdalom. Én két éve temetttem el az egyik kutyámat, de még mindig nem tudtam megszokni a hiányát. Sokszor álmodom még Vele és felriadok éjjel és nem találom.
Dec.20-án a Vöröslyukban. De mi oda lehet, hogy most nem megyünk, mert már két koncert betervezve erre a hónapra nagy valszínűséggel, meg sok egyéb kiadás, úhogy a piszkos anyagiak megint közbeszólnak a dolgoknak.
Na igen, Iffy az kétségtelen, hogy veled nincs olyan hely, ahol nem lehet találkozni (ld Kultúra:Aurora). Majd benézek, de nem ígérek egyelőre semmit. Mellesleg, neked olyan jó a beszélőkéd, hogy bárhol megkedvelnek. :O)
Hát az együtt szültünk természetesen arra vonatkozott, hogy ő szült én meg segítettem amit kellett:o). Van most is több kutyánk, és persze segítenek, a bánat ellen, de mindet másként és másmiért szereti az ember.
Együtt szültük meg a két alomnyi kölykeit ?? :o))
nembaj azért értjük mire gondolhattál.
remélem lesz még négylábú az életedben aki bár pótolni nem fogja, de közel annyi örömet ad majd.
Sziasztok, ma végig olvastam - sírdogáltam a topic-ot, nekem idén márciusban ment el az öreg barátnőnk, 14 éves malamut lány volt. Mindig több kutyánk volt, de ezt nem lehet megszokni, úgyhogy jól kipityeregtem magam, jól esett emlékezni rá.
Együtt szültük meg a két alomnyi kölykeit. Felejthetetlen élményeink voltak.Hiányzik.
Mi is azért költöztünk vidékre, (na nem annyira vidék, Délegyháza), de a kutyák miatt hagytuk ott Pestet.
Szorítok Neked, hogy összejöjjön majd egy családi ház! :-))))
Ha nem hozzák vissza megmutatni, akkor én megyek! Minden eddigi babámról van fényképen, videófelvételem.
Tényleg nagyon jó érzés, főleg, ha látom, hogy annyira jó helyen vannak, mint ahogy reméltem!
coney menj te a rosebbe.:O)) én szerinted odaillek a kutyáimmal? (sharpei topik) ;o))))
be kell gyönni és bedumálni. én már csak ilyen kényszeres hozzászóló vagyok de azért eltürnek.:O)
Tök jó dolog lehet ennyi kutyával élni. Én is szeretnék, de amíg panelben lakunk ez nem megvalósítható. Ha lesz majd nekem is rá egyszer lehetőségem, asszem lesz még egy németjuhászom, meg egy dobim, meg az öcsémnek egy boxere. Persze, ez egyelőre nem igazán akar összejönni, de azért reménykedem (nem rajtam múlik, hogy mi lesz belőle).
Tök jó lehet kölykökkel. Látni, ahogy napról napra változnak. Baromi jó érzés, pláne, amikor esetleg egy-egy kedvencet fél év múlva megmutatnak, és olyan, amilyennek a tenyésztő megálmodta, és olyankor aztán dagad az ember szét a büszkeségtől. :O).
Az "öreg" kanom 6 éves, sajnos shar-peiben az már kor. A legfiatalabb, ami itthon van az 15 hónapos, de most hozok be egy tenyészpárt, szóval a legfiatalabb 3 hetes, sajnos még nincs itthon. :-))) A kölyköket nem számoltam be! :-)) Ők 4 hetesek.
Tényleg, neked mennyi idősek a kutyáid? Tudom, hogy van egy pár, már olvasgattam a sharpeies topicon, de mivel közöm nincs hozzájuk, így nem nagyon akartam bele kontárkodni, a németjuhászos beszólásaimmal. Elvégre ez az ő szócsövük.
Nekem egyébként, volt amelyik doki azt javasolta, hogy egy hónapig kapja naponta, aztán 3 hónap szünet és újból, volt amelyik meg azt mondta, hogy inkább kétnaponta kapja. Erről is megoszlanak szerintem a vélemények.
Talán ha kevered, akkor nem jönnek elő az egyébb problémák a tápváltástól, de szerintem a zöldkagylót soha ne hagyd el. Az "öregnek" én is lenyomok egy-egy kúrát 4-5 havonta.
Tudom, hogy jobb lenne a korának, csak kevesebb a probléma az öregedésből, mint ha tápot váltunk, és megbetegszik. (Fülgyulladás, bél problémák, megfázás) Ettől a táptól egész jól egyben van így, úgyhogy ezért nem merem lecserélni, de arra én is gondoltam már, hogy keverek hozzá neki veteránt.
Ja, bocsi! Igen veterán táp! Az azért jó, mert abban is különféle dolgok vannak dirrekt idős kutyák izületeire. A zöldkagyló az szupi. Szerintem is csak akkor kell adni, amikor gond van.
Ja, és műtétet nem javasolták a dokik, már kérdeztünk többet is, mert a térdkalácsa el van meszesedve és ezt nem tudják műteni, csak a zöldkagylót javasolták.
Zöldkagylókivonatot szokott kapni, de amikor jobban van, akkor nem mindig adom neki. A (vetán az veterán akar lenni? Mert ha igen, akkor) veterán tápot azért nem akarom vele etetni, mert bár őszintén szólva nem próbáltam még, de egyszer felcseréltük a jelenlegi tápját egy másikra, és eléggé "összeesett" a kutya (zsíros szőr, soványodás, kedvetlenség, hasmenés). Ez a táp eléggé beválik neki (munkakutyatáp), mert ettől egészséges, és szereti is az ízét. (Persze néha változatosságnak kap egy kis házi nasit is).
