Az épségben megmaradt, harminc hektáros kör alakú táborhely tulajdonképpen egy földvár. A hunok egy oppidumból, a gallok által épített, erődítménnyel megerősített városból i.e. 80-ban alakítottak át a rómaiakkal szembeni védelemre.A hely különlegessége, hogy a kerek mezőt körülfogó hét méter magas földbástyán végigfutó sűrű fasor, és az azt körülvevő mély árok teljesen kivágja a búzamezőből Attila táborhelyét
Tessék szíves már mondani: A köztes cirka 450-500 évben mia f..zt csináltak ott? Ki őrizte? Hol voltak akkor - egyébként - a hunok ? ...és a gallok? Ki hazudik itt ? Vagy ki ismerte föl a "frankót"? Ha a hunok voltak itt "végig", akkor mért nem írnak erről a "rovatok"? stb.?
Attila francia tábora kiemelten védett közterület lett
Az Attila hun király táborhelyeként számon tartott védett területet idén először sorolta Franciaország - hasonlóan a köztársasági elnök székhelyéül szolgáló Elysée-palotához - ahhoz az 15 480 kiemelt közterülethez és épülethez, amelyet a Kulturális Örökség Napjai alkalmából a hétvégén szabadon és ingyen látogathattak az érdeklődők.
A Le camp d'Attila (Attila tábora) nevet viselő, földöntúliak látogatta búzamezőre emlékeztető terület a Reims közelében található La Cheppe faluhoz tartozik, melynek római neve Fanum Minervae volt. Az épségben megmaradt, harminc hektáros kör alakú táborhely tulajdonképpen egy földvár. A hunok egy oppidumból, a gallok által épített, erődítménnyel megerősített városból i.e. 80-ban alakítottak át a rómaiakkal szembeni védelemre.
A hely különlegessége, hogy a kerek mezőt körülfogó hét méter magas földbástyán végigfutó sűrű fasor, és az azt körülvevő mély árok teljesen kivágja a búzamezőből Attila táborhelyét. A földvár mellett húzódott egykor a hunok híres szekérvára. A terület része az egykori catalaunumi mezőknek, ahol Isten ostorát - aki Gallia meghódítására indult, és egészen Orléans-ig eljutott - a római Aetius hadainak gót és frank segítséggel 451-ben a híres Catalaunumi csatában sikerült visszaszorítania, és Európát a hun horda nyilaitól megmentenie.
A hun korból származó áldozati üstöt találtak a Balatonlelléhez tartozó Rádpusztán, a 67-es út építését megelőző régészeti feltáráson. A szenzációs leletről Honti Szilvia és Németh Péter Gergely régészek adtak tájékoztatót.
Az i.sz. 5. századból származó üst a népvándorlás kori régészeti hagyaték kiemelkedő tárgya. Jelentőségét az adja, hogy most először sikerült hiteles, módszeres és szakszerű feltárással napvilágra hozni a hunok temetkezésének ezt a jellegzetes kellékét. A kutatás számára ismert korábbi darabok (Törtel, Kaposvölgy, Várpalota környéke) előkerülési körülményeiről minimális információ állt rendelkezésre.
A rézből készült üstöt egy gödör aljába fektetve találták meg, 100 cm mélyen. A 22 kg súlyú, gazdagon díszített, 60 cm magas edény szinte teljesen ép, több helyen javítások nyomát viseli magán. Az üstöt a hun előkelők halotti búcsúztatójához tartozó áldozati szertartás során használhatták. Ennek nyomát jelzi a szája körül kívül-belül megmaradt vastag koromréteg. Eltemetése előtt vászonba vagy bőrbe burkolták, ennek maradványai az üsttesten megmaradtak.
A régészek óvatosan nyilatkoztak a földbe kerülés idejével kapcsolatban, ez valószínűleg i.sz. 425-455 között történhetett. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy más, a hun korból származó leletanyag nem került (még) elő a környéken. A gödörből és az edényből vett föld- és koromminták, valamint magának az üstnek formai és anyag-összetételének elemzése nagyon sok új információt szolgáltathat a különleges leletről.
Az üstöt restaurálás után a Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum kiállításán tekinthetik meg az érdeklődők.
KORÁBBAN
Attila francia tábora kiemelten védett közterület lett Hun településeket keresnek Közép-Oroszországban Attila palotája Tápiószentmártonban Helyreállítják a hunok fővárosát
Az Uralisches Etymologisches Wörterbuch rekonstruktumokat ad meg címszóként. Az általános jelentéstan eredményeit a szójelentések rekonstruálásában kamatoztatták a szerkesztők, mivel a hangalak mellett a jelentést is rekonstruálták. A szemantikai kérdések vizsgálata azonban sohasem tartozott a finnugrisztika preferált területei
Ezen értelemben tökéletesen egyetértek bejegyzéseddel. Nem értem viszont: mit kérsz számon a "mongolon" ?
A magyarországi finnugor etimológiai kutatások a 20. század második felében megjelent két hatalmas munkában tetőztek: A magyar és nem magyar elődök munkái gyümölcsöt hoztak. Ekkorra alig maradt magyar magyar, ki nem hitte volna el véleményüket. A történelmi igazságosság végül győzedelmeskedik.Ha ezt nem látod, bamba vagy.:)))
Szerintem mindenki magyar, aki annak vallja magát, de hogy ugyanevvel a szájjal utána mit mond, az egy másik történet.
az UEW-ben nyelvészeti módszerekkel KIKÖVETKEZTETETT szóalakok vannak - már ha FU alakokra gondolsz.
"Az Uralisches Etymologisches Wörterbuch rekonstruktumokat ad meg címszóként. Az általános jelentéstan eredményeit a szójelentések rekonstruálásában kamatoztatták a szerkesztők, mivel a hangalak mellett a jelentést is rekonstruálták. A szemantikai kérdések vizsgálata azonban sohasem tartozott a finnugrisztika preferált területei közé. "
"mintha a mongol kifeledted volna..."
***
mióta is létezik mongol irás? :-))
"az UEW szerzői aztán piszkosul beszéltek! "
****
"A magyarországi finnugor etimológiai kutatások a 20. század második felében megjelent két hatalmas munkában tetőztek: A magyar szókészlet finnugor elemei (1978, főszerk. Lakó György), majd az Uralisches Etymologisches Wörterbuch (1988, főszerk. Rédei Károly)"
Szerintem Rédei Károly, Bakró-Nagy Katalin, Csúcs Sándor szerinted nemn magyarok, nem tudnak magyarul?!
Miben tekinthető hitelesnek egy olyan szójegyzék, ami 1000 éves intervallumból származik?
és az UEW-ben ?
Miben tekinthető hitelesnek egy olyan szójegyzék, amiben olyan szsavak vannak, amelyeket egy teljesen szrkezetű nyelven rögzitettek? (Ragozó hun nyelv, ezt átrva a szélsőségesen szigetelő, egy-két hangból álló szótagokat ismerő kinai nyelven?)
mintha a mongol kifeledted volna...
Miért hasonlitgat Ucsiraltu magyar szavakat, amikor nem bszél magyarul? Alinei 2. kiadás?
az UEW szerzői aztán piszkosul beszéltek! Egyébként - gondolom - azért, mert úri kedve úgy diktálja. (egyébként itt a fórum-on is találkozok nem eggyel, aki nem beszél magyarul, mégis úgy tesz)
Miért veszi pl. hasonlónak-rokonnak a magyar bő szót a mongol bögü-vel? Mert nem ismeri a magyar bő jelentését!
...vagy - amire hirtelen nem gondoltál - talált egy (rovásírásos) mongol-magyar szótárt is :))
Miben tekinthető hitelesnek egy olyan szójegyzék, ami 1000 éves intervallumból származik?
Miben tekinthető hitelesnek egy olyan szójegyzék, amiben olyan szsavak vannak, amelyeket egy teljesen szrkezetű nyelven rögzitettek? (Ragozó hun nyelv, ezt átrva a szélsőségesen szigetelő, egy-két hangból álló szótagokat ismerő kinai nyelven?)
Miért hasonlitgat Ucsiraltu magyar szavakat, amikor nem bszél magyarul? Alinei 2. kiadás?
Miért veszi pl. hasonlónak-rokonnak a magyar bő szót a mongol bögü-vel? Mert nem ismeri a magyar bő jelentését!
Szóval, annak ellenére, hogy alig tudsz az egész kutatásról valamit,
próbálsz kötözködni, hogy a prekoncepciódhoz eljuthass:
Talán volt hun nyelv, de az se a kínaihoz, se a magyarhoz , egyáltalán senkihez sem kapcsolódott.
Igaz , hogy a kínaiak elismerik a kapcsolatot,
sokirányú kapcsolatrendszereket tárnak föl, de az nem fér bele a prekoncepciódba(LÁSD: Tanu: bocsánat, ez az itélet, nem a vád)
Hunoktól a hunzakutokig Kutatóút Belső-Ázsiában "lyen könyvre már csak azért is szükség van, mert az avarok történetéről nincs magyar nyelvű könyv, a hunokról van ugyan akár kettő is, de nem egészen megfelelő, és mivel mindkét témakört a szerző az ősmagyarsággal kapcsolatosan tárgyalja, az olvasóközönség nagy érdeklődésére tarthat számot. Ebben nem is fog csalódni."
Dr. Erdélyi István
1. kötet Fehér hunok nyomában Ázsia szívében 2. kötet A hunok történelme és utódnépei 3. kötet Szemelvények Hunza szellemi néprajzkincséből ____ CSÁJI LÁSZLÓ KOPPÁNY: Dzsánkrí. Utazás Belső-Magaria bronzkorába.
"Aki nem tudja honnan jött, az azt sem tudja , hová megy"
"Adalékok az eurázsiai sztyeppei civilizáció kutatásához, a magyar őstörténet-kutatás gyökeres változásához, illetve a sztyeppei vagy sztyeppei eredetű népek etnogenezis-kutatásához (illusztrációként az indiai kapocs rövid bemutatásával).
Aki nem tudja, honnan jött, az azt sem tudja, hová megy. A sztyeppei lovasnomád népek családjába tartozó magyarság több évezredes kulturális és etnikai közösségben a lovasnépekkel a sztyeppei civilizáció részese volt; nyelvünk ősi rokonainak közösségeitől távol, évezredeken át a szkítákkal, hunokkal, avarokkal és megannyi más néppel együtt élt a sztyeppén. Olyan organikus kulturális egységben éltek elődeink évezredeken át, hogy a sztyeppei népeket méltán tekinthetjük rokonainknak, hiszen különböző mértékben etnikai, kulturális és történelmi kapcsolatban vagyunk mindegyikükkel. Valaha egy-egy közösségben a legnagyobb büntetések közé tartozott az ún. kiközösítés. Amennyiben pedig magát közösítette ki valaki, azzal az öngyilkosság egy lassúbb, keservesebb formáját választotta. Azonban nem ezt teszi-e a magyarság néhány csoportja akkor, amikor az őstörténeti „bulvársajtónak” felülve megpróbálja magát kiközösíteni a reá rajongva néző finnugor rokon népei, nyelvrokonai közül? A közösségvállalás a finnugor népekkel nem jelenti azt, hogy a magyarság ne lehetett volna a sztyeppei lovasálás kezdeteitől részese a nagy, sztyeppei civilizációnak és etnokulturális folyamatoknak! És nem éppen ezt az „önkiközösítést” végzi-e a magyarság néhány más, az újító tudományosságot nem ismerő, szűk látókörű, több évtizede megcáfolt „eredményeket” szajkózó csoportja, amikor Bálint Csanád, Czeglédy Károly, Erdélyi István, Fodor István, Györffy György, Harmatta János, Rédei Károly, Róna-Tas András és Veres Péter, illetve oly sok más kutató újabb eredményeit visszhangtalanul hagyva oktrojál a régészeti adatokkal és a történelmi forrásokkal ellentmondó halász-vadász és gyűjtögető életmódot, illetve képtelen élőhelyeket a magyarság számára?! A szerző a tudatlanság mindkét válfajával szembeszáll."
"immár egy évtizede, a sztyeppei civilizációban gyökerező népek történelmével és utóéletével foglalkozom, és tiszta szívemből szeretem azt a hatalmas örökséget, azt a gyönyörű civilizációt, amelyben mi, magyarok is gyökerezünk, meganynyi más rokonunkkal együtt. Ezáltal érezhetjük magunkat egy közösségbe tartozóknak a szkítákkal, a hunokkal, az avarokkal, a mai sztyeppei népekkel, például a kazakokkal, mongolokkal, de megannyi más, ma már más körülmények között, sőt máshol élő néppel, például bizonyos mértékig a hunzakutokkal, rádzsputokkal vagy az azóta – hozzánk hasonlóan – szintén jelentősen átalakult gazdasággal bíró ujgurokkal, áttételesen akár a magarokkal is; amellett, hogy megtartjuk közösségtudatunkat nyelv- (és nemcsak nyelvi) rokonainkkal, például az északkeletre szoruló vogulokkal (manysikkal), és többek között a mordvinokkal is, végezetül nem zárjuk ki a közösségtudatunkból a magyarságba olvadt nem sztyeppei eredetű etnikumokat és néptöredékeket sem. "
Hogyan csúsztassunk, avagy a "függetleen":-)) történelemszemléletéről ismert Obrusányszky Borbála cikke az Indexen....
Hatszáz hun szót talált egy kínai mongol kutató
* Obrusánszky Borbála
2007. 06. 24., 13:29 | Frissítve: 29 perce
A Magyar Tudományos Akadémia meghívására két hétig Budapesten végez kutatásokat Ucsiraltu, a Belső-Mongol Tudományegyetem (Kína) professzora, aki a hun nyelv emlékeivel foglalkozik. Eddigi eredményei azt mutatják, hogy a hunok kutatójának érdemes a magyarok között vizsgálódnia.
Ucsiraltu professzor másfél évtizede kezdett el foglalkozni a hunok emlékeivel, amikor a régi ázsiai eposzokat kezdte tanulmányozni, amelyben sok olyan nyomot vélt felfedezni, amely a hunokhoz köthető. Minderről akkor beszélt, amikor előadást tartott az ELTE Belső-ázsiai Tanszékén. Hatszáz hun szót talált kínai forrásokban
Ezután döntött úgy, hogy megpróbálja a hun nyelvi emlékeket is összegyűjteni. Eddig közel 20 tudományos szakcikke jelent meg kínai és mongol nyelvű folyóiratokban, és két éven belül napvilágot lát a hun nyelvről szóló monográfiája. Elmondta: a kínai történeti forrásokban közel ezer év alatt (Kr. e. 4. század - Kr. u. 5. század) 600 hun szó, kifejezés maradt fent, amelyből elég sok érdekes adatot lehet megtudni a hun nyelvről.
A professzor elmondta, hogy az elmúlt 150 évben élénkült meg a hun nyelv iránti érdeklődés a nemzetközi tudományban. Akkoriban azonban csak az európai forrásokban található töredékeket vették vizsgálat alá, ez azonban nem hozhatott áttörést. A 20. században többen is foglalkoztak a témával, legtöbbet talán a japán Shiratori érte el, de ő sem rendszer alapján vizsgálta meg a hun szavakat, hanem a megfejteni vélt szavakat a mai (és nem a korabeli) mongol, mandzsu és török szavak alapján próbálta összeilleszteni. Hiányos mondatokat is összerakott
Sajnálja Ucsiraltu, hogy az utóbbi évtizedekben nagyon lecsökkent a hunokkal foglalkozó kutatók száma, és hun nyelvészettel nemzetközi szinten szinte alig foglalkoznak. Igaz, ahhoz a régi kínai és néhány altaji nyelv alapos ismerete is szükséges. Ucsiraltu eddig nagyjából 60 szót rekonstruált (vagyis a hatszáz megtalált szó tizedének a jelentését sikerült megfejtenie, illetve eredetüket levezetnie). Ezek között vannak méltóságnevek, törzsnevek, és a hunok által használt kifejezések, sőt hiányos mondatok is.
A szavak szoros kapcsolatot mutatnak a régi belső-ázsiai hitvilággal, amelyet ma többnyire sámánizmusnak emlegetnek. Mongol neve böge (ma: bő), amelyet nyelvészeink a magyar bű szó rokonának tekintenek. Ucsiraltu szerint a hunok nyelve a régi mongol nyelvhez közelebb állt, mint a törökhöz. Magyar kapcsolat
A professzor kérdésünkre elmondta, hogy saját kutatása, valamint a magyar kutatókkal történt konzultáció alapján azt találta, hogy a magyar nyelvben feltételezhetően nagyon sok mongol szó lehet. A mongolok és a magyarok között közvetlen érintkezés csak 1241-1242 között volt, de egy év alatt nem kerülhetett bele ennyi szó a magyar nyelvbe, ezért ennek a kapcsolatnak nagyon ősinek kell lennie.
Ucsiraltu a 19. századi magyar kutatókhoz - Fogarasi János akadémikushoz és Szentkatolnai Bálint Gábor kolozsvári egyetemi tanárhoz - hasonlóan úgy véli, hogy a magyar-mongol szóegyezések hun kori hatások lehettek. Ucsiraltu szerint a magyar nyelvi emlékeket feltétlenül be kell vonni a hun kutatásba, amellyel számos nyelvészeti kérdés tisztázódhat. Hun szavak a magyar nyelvben?
Annyit azonban bizonyosnak tart, hogy a magyar nyelvben is lehetnek hun szavak, illetve nyelvtani elemek. Ucsiraltu még tovább akarja tanulmányozni a magyar nyelvet, mert az eddig nála lévő tudományos publikációknál - Kara György, Szentkatolnai Bálint Gábor, Németh Gyula és Ligeti Lajos munkái - többet szeretne tudni rólunk.
Az általa rekonstruált szavaknak is vannak magyar vonatkozásai. A hun nyelvi "hitü" szó a magyar hittel egyeztethető össze, melyet a nyelvészek ismeretlen eredetűnek tartottak. A szó szerinte a régi Földanya kultuszhoz kapcsolható. A hun "picsik" szó pedig a magyar pecsét és a betű szóval tartozhat össze, és vélhetőleg a szlávnak eredetűnek tartott pecsét eredendően a hunok sajátja volt.
Magyarul fog tanulni Ucsiraltu
Ucsiraltu szerint további vizsgálatot igényel a hun "kutugu" méltóságnév európai megfeleltetése. A kínai kutatók ugyanis azt állítotják, hogy a nyugati hunoknál ez a méltóságnév "kada/kata" alakban maradt fent, és ugyanúgy főbírót jelent, mint az Ázsiában maradt részeknél. A magyar történeti forrásokban talált kadar, a hunok főbírája volt, lehet, hogy ennek köze van a hun kutuguhoz.
Mindenesetre Ucsiraltu hozzákezd a magyar nyelv tanulásához, és kutatótársai segítségével a magyarban lévő hun nyomok kigyűjtéséhez. Elképzelése szerint öt éven belül ebből is komoly munka születhet, amely nyelvészetileg tisztázhatja a magyarság belső-ázsiai kapcsolódásait.
Összefoglalva:
- Ucsiraltu NEM TUD magyarul
- Ucsiraltu NEM TUD egy szláv nyelven se
- a magyar BŐ szónak (=jelentése a régi magyarban NEMZETSÉGFŐ, FU kori) semmi köze a mongol "böge" szóhoz
- "Ucsiraltu szerint a hunok nyelve a régi mongol nyelvhez közelebb állt, mint a törökhöz." - a cikk egyetlen józan megállapítása
- "Elmondta: a kínai történeti forrásokban közel ezer év alatt (Kr. e. 4. század - Kr. u. 5. század) 600 hun szó, kifejezés maradt fent, amelyből elég sok érdekes adatot lehet megtudni a hun nyelvről." - ez ostobaság, tekintve, hogy 1. a szélsőségesen szigetelő tipusú kinai nyelv nem képes visszadni a ragoizó nyelvek szavait, tehát akionai forrásokban szereplő szavak torzak 2. a 600 állitólagos hun szó 1000 (!!!) év intervalluimból származik, ennyi idő alatt pedi egyáltalán nem, sőt biztos nem ugyanazt jelentik egy egy nyelv szavai.
- "Ucsiraltu eddig nagyjából 60 szót rekonstruált (vagyis a hatszáz megtalált szó tizedének a jelentését sikerült megfejtenie, illetve eredetüket levezetnie). Ezek között vannak méltóságnevek, törzsnevek, és a hunok által használt kifejezések, sőt hiányos mondatok is." - nos eddig már kb. 100 éve az európai kutatók is eljutottak... ezért kár volt Ucsiraltu profnak több ezer km-t utaznia, hogy bejelentse "felfedezését" :-))))
Néhány adalék ehhez: Csáji László Koppány: http://kepes.society.bme.hu/Tagok/Koppany/koppany.html
Hunzakut/Nagar nép : Afganisztán/Pakisztán/Kina között Hunzakut: Hunok földje Eltérnek antropológiailag a szomszédos népektől. Mesék,mondák,népművészet: hétfejű sárkány, tündérkirálynő, csodaszarvas Hasonló népzene, sámánizmus. Étkezés: hatalmas üstök(szakrális is), sárgabarack
Sámán: "Aki nem tudja honnan jött, az azt sem tudja , hová megy"
"Adalékok az eurázsiai sztyeppei civilizáció kutatásához, a magyar őstörténet-kutatás gyökeres változásához, illetve a sztyeppei vagy sztyeppei eredetű népek etnogenezis-kutatásához (illusztrációként az indiai kapocs rövid bemutatásával).
Aki nem tudja, honnan jött, az azt sem tudja, hová megy. A sztyeppei lovasnomád népek családjába tartozó magyarság több évezredes kulturális és etnikai közösségben a lovasnépekkel a sztyeppei civilizáció részese volt; nyelvünk ősi rokonainak közösségeitől távol, évezredeken át a szkítákkal, hunokkal, avarokkal és megannyi más néppel együtt élt a sztyeppén. Olyan organikus kulturális egységben éltek elődeink évezredeken át, hogy a sztyeppei népeket méltán tekinthetjük rokonainknak, hiszen különböző mértékben etnikai, kulturális és történelmi kapcsolatban vagyunk mindegyikükkel. Valaha egy-egy közösségben a legnagyobb büntetések közé tartozott az ún. kiközösítés. Amennyiben pedig magát közösítette ki valaki, azzal az öngyilkosság egy lassúbb, keservesebb formáját választotta. Azonban nem ezt teszi-e a magyarság néhány csoportja akkor, amikor az őstörténeti „bulvársajtónak” felülve megpróbálja magát kiközösíteni a reá rajongva néző finnugor rokon népei, nyelvrokonai közül? A közösségvállalás a finnugor népekkel nem jelenti azt, hogy a magyarság ne lehetett volna a sztyeppei lovasálás kezdeteitől részese a nagy, sztyeppei civilizációnak és etnokulturális folyamatoknak! És nem éppen ezt az „önkiközösítést” végzi-e a magyarság néhány más, az újító tudományosságot nem ismerő, szűk látókörű, több évtizede megcáfolt „eredményeket” szajkózó csoportja, amikor Bálint Csanád, Czeglédy Károly, Erdélyi István, Fodor István, Györffy György, Harmatta János, Rédei Károly, Róna-Tas András és Veres Péter, illetve oly sok más kutató újabb eredményeit visszhangtalanul hagyva oktrojál a régészeti adatokkal és a történelmi forrásokkal ellentmondó halász-vadász és gyűjtögető életmódot, illetve képtelen élőhelyeket a magyarság számára?! A szerző a tudatlanság mindkét válfajával szembeszáll."
"immár egy évtizede, a sztyeppei civilizációban gyökerező népek történelmével és utóéletével foglalkozom, és tiszta szívemből szeretem azt a hatalmas örökséget, azt a gyönyörű civilizációt, amelyben mi, magyarok is gyökerezünk, meganynyi más rokonunkkal együtt. Ezáltal érezhetjük magunkat egy közösségbe tartozóknak a szkítákkal, a hunokkal, az avarokkal, a mai sztyeppei népekkel, például a kazakokkal, mongolokkal, de megannyi más, ma már más körülmények között, sőt máshol élő néppel, például bizonyos mértékig a hunzakutokkal, rádzsputokkal vagy az azóta – hozzánk hasonlóan – szintén jelentősen átalakult gazdasággal bíró ujgurokkal, áttételesen akár a magarokkal is; amellett, hogy megtartjuk közösségtudatunkat nyelv- (és nemcsak nyelvi) rokonainkkal, például az északkeletre szoruló vogulokkal (manysikkal), és többek között a mordvinokkal is, végezetül nem zárjuk ki a közösségtudatunkból a magyarságba olvadt nem sztyeppei eredetű etnikumokat és néptöredékeket sem. "
Csáji László Koppány : Tündérek kihalófélben http://www.napkut.hu/konyvek/2004/tunderek_kihalofelben/fulszoveg.htm Hunoktól a hunzakutokig Kutatóút Belső-Ázsiában "lyen könyvre már csak azért is szükség van, mert az avarok történetéről nincs magyar nyelvű könyv, a hunokról van ugyan akár kettő is, de nem egészen megfelelő, és mivel mindkét témakört a szerző az ősmagyarsággal kapcsolatosan tárgyalja, az olvasóközönség nagy érdeklődésére tarthat számot. Ebben nem is fog csalódni."
Dr. Erdélyi István
1. kötet Fehér hunok nyomában Ázsia szívében 2. kötet A hunok történelme és utódnépei 3. kötet Szemelvények Hunza szellemi néprajzkincséből ____ CSÁJI LÁSZLÓ KOPPÁNY: Dzsánkrí. Utazás Belső-Magaria bronzkorába.
két hónapja behalt a vinyóm, és ottveszett a lementett indexes jelszavam.
Újraregeltem :-)
"Megköszönném, ha tisztáznád a viszonyodat a korábbi "ftonyo" olvtárshoz. A nevét hiába viseled, mert bár őt tiszteltem időnként, te csak afféle epigon lehetsz. Hogy értsél: az öreg ftonyo az általad előadott primitív stílusban azért nem nyomult sohasm. Volt tartása, karakteres véleménye - mégha finnugrista is - , de nem ment le soha olyan szintekre, amikkel te itt kokettálsz."
****
Wow. :-)
Mintha hájjal kenegetnél, turtur.. :-)
"Szentkereszt (Szurb Khács) örmény nyelvű leírása mindenesetre megoldhatatlan feladatot jelentett számodra, emiatt kissé szkeptikus vagyok veled kapcsolatban. Mondhatnám baromira."
Bizánctól Afganisztánig tetszőleges mennyiségű ilyen nevű kolostort lehet találni.
Jegyzeteidből ítélve afféle internetbébi lehetsz. Ami ott nincs, az a számodra nem létezik.
Sajnos (neked) a mai világ azért még ennél kicsit nagyságrendekkel több adatból áll.
Megköszönném, ha tisztáznád a viszonyodat a korábbi "ftonyo" olvtárshoz. A nevét hiába viseled, mert bár őt tiszteltem időnként, te csak afféle epigon lehetsz. Hogy értsél: az öreg ftonyo az általad előadott primitív stílusban azért nem nyomult sohasm. Volt tartása, karakteres véleménye - mégha finnugrista is - , de nem ment le soha olyan szintekre, amikkel te itt kokettálsz. Bizáncban pl. tök hülyének látszol - hogy ne menjek túl messzire. Ha tévednék, majd bizonyára kárpótólsz valami dögös bizánci aduásszal.
A Szentkereszt (Szurb Khács) örmény nyelvű leírása mindenesetre megoldhatatlan feladatot jelentett számodra, emiatt kissé szkeptikus vagyok veled kapcsolatban. Mondhatnám baromira.
Egyelőre a hamisított Arbélai krónikához hasonlít az egész. Kár több szót vesztegetni rá mindaddig, amíg azok, akik a létezésére vonatkozó kijelentéseket tették, nem rukkolnak elő valamiféle bizonyítékkal.
"Bocsi, mondta valaki, hogy a cucc Iszfahánban van?"
****
nem te mondtad, hogy munkatársaioddal már jópár kört futottál ez ügyben az iráni követség felé, meg idézed Detrét is, h Ahmanidedzsád mennyire nem szereti az örményeket....
Ugyanez volt a helyzet Szaddám alatt. Sok rosszat el lehetett mondani róla, de hogy nincs közbiztonság az országában, azt nem. Hasonlókat lehet tapasztalni pl. Kubában.
"Mivel Iránban minden örmény kolostort Szurb Khács-nak (Szent Kereszt - gondolom ezt bírod követni) neveznek, és úgy 130 van belőlük, Detre nélkül úgysem találod meg az igazit."
****
Az iszfaháni kolostorok:
Vank Cathedral Bidekhem Cathedral Mary Church St. George Church Hacop Church St.Catherine Monastery
Oda mentek, ahova akartok. Meg azt tesztek, amit akartok.
Menj oda, látogassad, fedezz fel! Én elmondtam, hogy miért nem mentem oda. Ki a túró akadályozhat meg benne téged, hogy odamenj? De ha ilyen lendületes vagy, ne most üzengess, hanem ha visszajöttél.
Egy hölgyismerősöm négy másik lány társaságában bejárta Iránt. Megnéztek pár kolostort is. Igaz még 2001 előtt. Semmi bajuk nem történt. Irán nem a vadnyugat vagy Afganisztán, hanem civilizált ország.
