Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Há'derűre há'ború. Már több mint 100 évvel ezelőtt, amikor még éljenezték a háborút. Megjegyzem ilyen marhák manapság is bőgnek. Aztán sírnak. Node a lényeg a lényeg, Doberdó. És egy rokon aki hazajött. És nemcsak gondolati, hanem tárgyi emlékeket is hozott. És kézen-közön a PTA Késmúzeumba került néhány darab. Most nézzük a legfrissebben restauráltat. Ráérő idejükben a katonák érdekesebbnél érdekesebb elfoglaltságokat kerestek, mielőtt megint céllövészetre mentek, hol lövésznek, hol célnak. Most a nagy vázahüvellyel nem foglalkozunk, csak a rajta billegő kiskéssel.
Az eszköz a lövészárokban közönségesen előforduló anyagokból, reszelőből, töltényhüvelyekből, gyantából, csavarokból, réz kétfillérből készült. Az autenticitást minél jobban megőrző restaurálási folyamat során az eredeti anyagok kerültek felhasználásra, kivéve a katonazenészek hegedűgyantáját, amit műgyantával pótoltak. A tábori vándorköszörűstől ebédszünetében kölcsönkért szerszámjával kialakított penge élével nem sokat kellett foglalkozni. Ígyis-úgyis vágott.
Persze a kiskés nemcsak l'art pour l'art készült. A szokásos - tábori postával érkezett - otthoni levelek bontásán kívül kulináris célokra is használták. A helyi viszonyok ismeretében békanyúzásra, nyársonveréb előkészítésére, sőt ürgepörkölt alapanyag gyártására is alkalmazták. Egyrészt a silány tábori ellátás feljavítására, másrészt nem volt túl praktikus a szurony a finomabb munkák elvégzésére, arról nem is beszélve, hogy esetleg nemrég még az ellenség beleiben tartózkodott.
Természetesen a szakácsművészetüket a hazulról hozott szakácskönyv is segítette. Noha manapság egy ilyen lakoma a dúsgazdagoknak való, hiszen a 25 000 Ft/darab verébből személyenként legalább hetet-nyolcat kellene ki- és elkészíteni. De azért én nem irigyelem az ősöket, ők valószínűleg kevesebbel is beérték. Pláne, hogy utolsó filléreiket is felhasználták a késkészítéshez.
A verebek mennyiségi beszerzéséhez ágyút használtak. Egy fa alá beállítottak egy tarackot, és ha már kellő mennyiségű veréb összegyűlt a fán, akkor elsütötték. A verebek nagy része a dörrenéstől szívrohamot kapott és lepergett a fáról, a vitéz uraknak csak össze kellett szedniük. A kés stabilitását a végigérő markolattüske biztosítja, a végén csavarbiztosítással.
Az agresszív pengehegy bármit átbökött, legyen az boríték, vagy békacomb. Elvileg a nyársonnyúl szalonnával való tűzdelésére is alkalmas lehetett, de a nagy ricsaj miatt a gyáva nyulak messzire elkerülték a frontvonalat.
Végül a méretekről pár szót. A penge 2x7x81 mm-es, a markolat 77 mm hosszú. Az anyagok se maradjanak ki. A penge rohadtkemény TSTM reszelőacél, a megmarkolat a lövészárok alján kilóra heverő töltényhüvely, az egyéb frinc-francok mint a kétfilléres, vagy a rézanya minden jobb bakazsebben előfordultak.
motto: "Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a vegetáriánusok." (ő.d.k.)
Az egyenes gerincű magyar inkák után nézzünk egy erősen meghajlott gerincű, de egyértelműen inka tumi ősökkel rendelkező, már a vaskorban készült vágószerszámot. Mint tanult olvtársaim tudják, Egykő Albert, a híres magyar fizikus relativitás-elmélete szerint "elméletileg minden relatív." A nyél hajlása mutatja a kések evolúciós folyamatát, ami néhány kivételtől eltekintve a praktikus kiegyenesedéshez vezetett.A bemutatásra kerülő díszes trancsírozó, a vizeskezű Karotta óberhamburgerführer fegyvere volt valaha.
Azokban az időkben répa a répának volt nyula. A híres, inka ősökkel rendelkezó száguldó riporter, Mancoba Capaskod készítette ezt a világraszóló képet a rémtettekről, az áldozatai előtt pózoló RR-ről (Répák Réme). Az RR a Gasztronóm Köztársaság (Dél-Gasztronómia) zöldségaprítóinak, a hirhedt Vegán Légió harcosainak volt a fő fegyvere. A fotós látásmódja abban teljesedik ki, hogy láthatóan a "nyisz-nyisz-frász" a legkisebb répákat sem kerülte el.
Manapság is előfordul, hogy egyes helyeken elképesztő kegyetlenséggel nyúzzák, aprítják a zöldségeket. Ebből forradalom lesz. De csak lassan - éppen gyöngyözve - hogy ne legyen zavaros a leves.
Aki azt hiszi, hogy már minden borzalmat látott, az téved.Egy másik kép, amit feltehetően a méregzöld lázadókat felaprító aprító készített, egy Tartária-beli tömegsírt mutat. A képen látható, hogy van akiket különös kegyetlenséggel egy darabban dobtak a mártásba, van akiket pedig rettenetesen feldaraboltak...
A feltárásban az MTF (Macskesztáni Tejfölszabadítási Front) harcosai - tejföl és füstölt lazac érintettség miatt - jelentős mértékben segédkeztek. A PTA köszönetét fejezi ki nekik. Ezekért a rémtettekért valaki egyszer - pár száz év múlva - biztosan felelni fog! Hiszen a fenti képeket senki sem tagadhatja!
Noha senki, akkor pár érdekesség a tumikések idejéből... Még pár szóval említsük meg a Földszerte kóborolt magyarjaink inkásabb nemes emlékeit. A magyar származású inkák sorát Pál inka nyitotta. Utána még számosan követték, a templomi vésetek szerint Katal inka és fia Kat inka, Silva-pál inka, Kövid inka és végül az utolsó, az akkori klímaváltozás nagy felmelegedése idején Sus inka. De kutatásunk ideje most még a dzsungelvilágra és rézkorra esik. (Eredeti dzsungelfelvételek.)
A magyar gyökereiket megőrizték, inkább barlangba vonultak az aranykönyveket őrizni. Juan Móricz még látta őket és beszélt is velük, mint ahogy Daniken, a svájci szállodás is. Bár az utóbbi később pironkodva bevallotta, hogy akkorát hazudott, mint ide az Undok hegység. Móriczka is elbújdosott a dzsungelbe. De ez a rengetegben felfedezett réztumi épp azért elkerült a Késmúzeumba.
Ezeket az eszközöket a velük történő gyakorlás félelmetes késekké tették a maguk idejében. Aztán az arrafelé elkalandozók meghozták a vaskort oda is, a késforma is, már nyélgörbülve elterjedt szerte a művelt világban. De erről majd később...
A nagy, hosszúpenge után nézzük inkább egy rövidet. Egy inka tumi kést. Inkább régi, de méginkább ősi. De leginkább a történelem ismeretlen fekete lyukából származik. A legújabb ásatások alkalmával találták az ősi város, Puma Puki romjai között, a Mamayuka szentély alatt. Az eszköz műkincscsere útján jutott a PTA Késmúzeum tulajdonába. A cseredarab egy igen értékes, ősi Unicumos üveg volt. Természetesen tele.
Elődeik és részben ellenségeik a chichoka és a chechepuya civilizáció emberei alkothatták, vagy legálábbis a know-how-t adhatták a civilizáció hajnalán. Ez utóbbiak - a felhők népe - fehérek voltak. Az évszázaddal későbbi, ketchupa nyelven csomózott spagócaírás nem részletezi honnan jöttek, de Lámapata Toltakupán lábcsomózásai alapján valószínűsíthető hogy ők, a később Barlangi Bélák néven ismert törzs korai említése, tehát ők voltak az első európaiak az Amerikkákon. Ők alapíthatták Kuckó városát és a csatornázás terveit is egy Titi nevű kultúrmérnök készíthette. Bár akkoriban még tisztítatlanul vezették egy tóba*. De ez egy másik történet. Visszatérve a késekre, a forma nem túl ritka arrafelé, rézből készült kisméretű tanulókést többet is találtak már, akár kispap órára készült iskolai áldozókés...
... akár kulináris segédeszközt, pl. chiliaprításhoz, valamint az isteneknek szánt áldozati tengerimalac, aguti vagy kapibara belsejének megtekintését szolgáló eszközt.
De a drága orichalcum anyagú, felnőtteknek való kés jellegű, feltehetően EDC eszköz pengealakja és markolatformája több civilizáció nyomát is magán hordja. Ez valószínűleg az ugorka eredetű, később kínai, zulu és eszkimó ulu késféle nyomán terjedt el kontinensszinten. A markolat egy kifejezetten kerekfejű lényt mintáz, a későbbi hasonló eszközökön ábrázoltakhoz képest hosszú lábakkal, tehát a mintát adó lény magas és nagyfejű volt. Az első száguldó inka, Mancoba Capascod** is óva intelmezte fiát, Sunyy Rocát nehogy Mama Coca nélkül kikezdjen a nagyfejűekkel. A kép közvetlenül az ásatás közelében levő dzsungelben készült.
Az eszköz megmunkálása kocogtatós-nyikorgatós módszerrel történt. Ez a technológia felveti az esetleges földönkívüli beavatkozás lehetőségét is, különös tekintettel a máig fennmaradt fejkocogtatás jelentésére. Dr. Pacuhamuki, a San Mierde egyetem professzora, a mértékadó Bullshit Peaks Review legutóbbi számában megjelent tanulmánya szerint interkontinentális segítség érkezhetett az Undok hegység lejtőire, az emelte fel az ottani qukhinuku kultúrát. Chicoschfokosch, a magyar ősökkel*** is rendelkező barlangibéla-szakértő vezetésével ásatások folynak Incabamba romjainál is, ami pontot tehet az ufóka-ugorka kérdés végére.
Mindenesetre rendkívül érdekes az eszköz szimbolikája. A legfontosabb dolgok, az ész, a szív, a gyomor a belekkel és a két vese kiemelten szerepelnek. Ráadásul az esze tokját kék (feltehetően Cserenkov) sugárzás**** veszi körül. A kép az expedíciós hajó fedélzetén, a hazaúton készült.
* A hálás utókor azóta is Titikaka néven nevezi a tavat. (forrás: a felszín alatti vizek feltörési helye) ** A legendák szerint Varkochakichi (más néven Copas Kichit) főisten fia. (PNV) *** Máig büszkén őrzi magyar gyökereit, a sárgarépát és a petrezselymet. **** A közegbeli fénysebességnél nagyobb sebességgel halad a gondolat az agyban. (Encyclopedia Pithennica)
Jók az acélok, a felhasznált alapanyagok, a kidolgozás, az ár is hasonló, viszont mindkettő illegál méretű ebben az idióta közigazgatású, ámde hőn szeretett kicsiny hazában!.
Nekem a Kershaw kicsit letisztultabb.
Szerintem egyikkel sem lősz mellé, győzzön a szíved:)
Két kés között vacillálok... Az egyik a Kershaw Norad 5510,a másik a CRKT 7920. Árban szinte egyformák most. Van esetleg tapasztalat, ötlet, vélemény valamelyikkel kapcsolatban?
Figyelmeztetés: a szöveg olvasása, különösen a képek nézegetése egyeseknél agyi egészségügyi elváltozást okozhat, amelyért a PTA semmiféle felelősséget nem vállal. Úgy jártak, utólagos rinyálás nincs! :-P
Minden kedves és kedvetlen éltársnak boldog Medvenapot kívánok! :-)
Ha már a vintage késeknél tartottunk, nézzünk meg a nagyvas-kedvelők kedvéért egy - szintén vintage találmány - nagyvasat. Az eszköz alaposan becsomagolva, a kíváncsi szemek elől elrejtve, a műhely céljaira (is) használt helyiség munkapadjának, magyarul a panknak az aljára volt rögzítve. De végülis megtalálták. És így a kés a PTA Késmúzeum bemutatott darabja lett.
Először a méretek, aztán a szemrevételezés. A kitűnő, akkoriban szokásos, jelzés nélküli TSTM szénacél penge hossza 166 mm, a vastagsága 3 mm-től konvergál a 0-hoz, legnagyobb szélessége 40 mm. Bár eredeti, pankalatti állapotában is borotvaéles, de borotválkozni csak vastagbőrűeknek ajánlott.
Az alaposan megmarkolható markolat 130 x 17 mm. Az anyaga a textilbakelit - még a '40-es évek elejéről - valószínűleg az elsők közötti megjelenése késnyélként. A nyelet - "biztos ami ziher" alapon - 5 db acél szegecs rögzíti a full tang konstrukciós pengéhez.
A agresszív orrkialakítása nem kedvez a bicskázásnak, inkább csak vágásnak és az ízületek laza feszegetésének. A boncoláson kívül - engedményekkel - bozótvágásra és tökaprításra is alkalmasnak tűnik.
Sajnos nem újságpapírba csomagolták, így a kora pontosan nem állapítható meg, csak különböző feltételezések léteznek. Node nem is lényeges, ahogy a nagymellényű korrekt régész ismerős mondta: "Ha én azt állítom, hogy Julius Cézáré volt, akkor az lesz az igazság és punktum."
motto: Soha ne feledjük az ősi mondást: "a Rozsda nem alszik"!
A Rozsda, todományos nevén Ferrofágusz afrancusz P. a szénacél kések és bicsakok rettenetes réme. De dr. Mókus Örsnek a PTA kutatójának szorgos és türelmes munka és egy automata vadkamera segítségével sikerült lefényképezni. Ez talán, bár csak egy lábjegyzet, de segítheti az ellene folyó harcot.
Todománytörténeti világszenzáció, a Rozsda amint eszi a vasat! Dr. Mókus jogosan pályázik a Nobler-díjra. Képünk a valódi, retusálatlan felvétel, a mértékadó Bullshit Peaks Review, a Washiki Shimbun és a Tik-Mony Daily című todományos folyóiratokban is megjelent kép, dr.Mókus Örs szíves hozzájárulásával.
motto: "Ne csak mindig készítsünk, néha találjunk is!" (Pithecus)
Különleges vintage bicska került - különleges körülmények között - a PTA Késmúzeum tulajdonába. A Pithec Művek markolatanyag-beszerzője éppen az Északi sarkon* kutatott, amikor megütötte a fülét az anyagkupac alól kiszűrődő csámcsogás. Megvizuálva a halom alját, előkerült egy nagyjából bicskaformájú fémkupac, amit a Rozsda evett éppen. A Rozsda étvágyát elrontva kiderült, hogy valóban bicskáról van szó. Erre aztán a PTA összes helyiségében megindult a restaurálási folyamat**.
Az egypengés eszköz teljesen fémépítésű, a'célból acélból, hogy stabil legyen és vágjon de sajnos semmiféle jelzés - se egyenes, se görbe - nem található rajta. A pengét nemcsak a Rozsda, hanem láthatóan a vashiányos előző gazda is ette rendesen.
A markolat többrétegű, külső panelját műszaki szemmel megvizuálva gépi préselésű, alatta - nyilván - sima acéllemez fogja össze a bicskát. A panel valaha nikkelezett volt, de a Rozsda áldástalan működése és a nem túl tartós bevonat miatt a maradék pici foltok is lekoptak a restaurálás alatt.
Az eredeti gyártási, származási helye teljesen ismeretlen, de - soha ne mondd hogy soha alapon - egyszer még kiderülhet. Ezt a mondást megcáfolandó, hogy a családban kinek a melyik őse és mikor szerezte és használta, az már sajnos (oka: R.I.P.***) teljes bizonyossággal kideríthetetlen. De szénacélként is egyértelműen mindent kibíró, tartós alkotás.
A markolatpanelek szemrevételezése alapján az alkatrészek gyári készítésűek, az összeszerelés és az egész kés valószínűleg összevásárlás utáni kézimunka, ahogy manapság is szokásos, rendes szabványos, minden fantázia nélküli, derék kisiparos munkáknál.
Az is valószínűsíthető, hogy az összeállítás vevői kívánságra lehetett másféle markolatpanelekkel is, ez az acélépítésű talán expedíciós, vagy hadi felhasználásra készült.
A korát tekintve, stílusa alapján 55 és110 év közé tehető, ha valaki ráismer, ne tartsa magában értesítse a PTA-t közvetlenül itt, vagy a pta@trantor.huha villanyposta címen.
Szokásos todományos pontosság okán, jöjjenek a méretek: Pengehossz 79 mm, induló vastagsága 2 mm, markolathossz 105 mm. A teljes vintage érzés kedvéért a háttérben 1929-ből, az ősök érdekes jövőképéről láthatók szemelvények.
* A műhely jellegű helyiség Északi sarkában, az ősök által felkupacolt anyaghalmaz. Kitűnő, akár 100 évre is visszamenő, újrahasznosítható anyagforrás. ** Kizárólag környezetkímélő módon, a zöldbékák ugrálását és a klímahisztérikák haragját kerülendően, vegyszermentesen. *** Jótanács1: addig kérdezd az ősöket, amíg még tudnak válaszolni. Jótanács2: ami most még nem igazán érdekel azt is, mert évtizedek múlva bánni fogod, hogy nem kérdezted meg.
