Na igen, Iffy az kétségtelen, hogy veled nincs olyan hely, ahol nem lehet találkozni (ld Kultúra:Aurora). Majd benézek, de nem ígérek egyelőre semmit. Mellesleg, neked olyan jó a beszélőkéd, hogy bárhol megkedvelnek. :O)
Hát az együtt szültünk természetesen arra vonatkozott, hogy ő szült én meg segítettem amit kellett:o). Van most is több kutyánk, és persze segítenek, a bánat ellen, de mindet másként és másmiért szereti az ember.
Együtt szültük meg a két alomnyi kölykeit ?? :o))
nembaj azért értjük mire gondolhattál.
remélem lesz még négylábú az életedben aki bár pótolni nem fogja, de közel annyi örömet ad majd.
Sziasztok, ma végig olvastam - sírdogáltam a topic-ot, nekem idén márciusban ment el az öreg barátnőnk, 14 éves malamut lány volt. Mindig több kutyánk volt, de ezt nem lehet megszokni, úgyhogy jól kipityeregtem magam, jól esett emlékezni rá.
Együtt szültük meg a két alomnyi kölykeit. Felejthetetlen élményeink voltak.Hiányzik.
Mi is azért költöztünk vidékre, (na nem annyira vidék, Délegyháza), de a kutyák miatt hagytuk ott Pestet.
Szorítok Neked, hogy összejöjjön majd egy családi ház! :-))))
Ha nem hozzák vissza megmutatni, akkor én megyek! Minden eddigi babámról van fényképen, videófelvételem.
Tényleg nagyon jó érzés, főleg, ha látom, hogy annyira jó helyen vannak, mint ahogy reméltem!
coney menj te a rosebbe.:O)) én szerinted odaillek a kutyáimmal? (sharpei topik) ;o))))
be kell gyönni és bedumálni. én már csak ilyen kényszeres hozzászóló vagyok de azért eltürnek.:O)
Tök jó dolog lehet ennyi kutyával élni. Én is szeretnék, de amíg panelben lakunk ez nem megvalósítható. Ha lesz majd nekem is rá egyszer lehetőségem, asszem lesz még egy németjuhászom, meg egy dobim, meg az öcsémnek egy boxere. Persze, ez egyelőre nem igazán akar összejönni, de azért reménykedem (nem rajtam múlik, hogy mi lesz belőle).
Tök jó lehet kölykökkel. Látni, ahogy napról napra változnak. Baromi jó érzés, pláne, amikor esetleg egy-egy kedvencet fél év múlva megmutatnak, és olyan, amilyennek a tenyésztő megálmodta, és olyankor aztán dagad az ember szét a büszkeségtől. :O).
Az "öreg" kanom 6 éves, sajnos shar-peiben az már kor. A legfiatalabb, ami itthon van az 15 hónapos, de most hozok be egy tenyészpárt, szóval a legfiatalabb 3 hetes, sajnos még nincs itthon. :-))) A kölyköket nem számoltam be! :-)) Ők 4 hetesek.
Tényleg, neked mennyi idősek a kutyáid? Tudom, hogy van egy pár, már olvasgattam a sharpeies topicon, de mivel közöm nincs hozzájuk, így nem nagyon akartam bele kontárkodni, a németjuhászos beszólásaimmal. Elvégre ez az ő szócsövük.
Nekem egyébként, volt amelyik doki azt javasolta, hogy egy hónapig kapja naponta, aztán 3 hónap szünet és újból, volt amelyik meg azt mondta, hogy inkább kétnaponta kapja. Erről is megoszlanak szerintem a vélemények.
Talán ha kevered, akkor nem jönnek elő az egyébb problémák a tápváltástól, de szerintem a zöldkagylót soha ne hagyd el. Az "öregnek" én is lenyomok egy-egy kúrát 4-5 havonta.
Tudom, hogy jobb lenne a korának, csak kevesebb a probléma az öregedésből, mint ha tápot váltunk, és megbetegszik. (Fülgyulladás, bél problémák, megfázás) Ettől a táptól egész jól egyben van így, úgyhogy ezért nem merem lecserélni, de arra én is gondoltam már, hogy keverek hozzá neki veteránt.
Ja, bocsi! Igen veterán táp! Az azért jó, mert abban is különféle dolgok vannak dirrekt idős kutyák izületeire. A zöldkagyló az szupi. Szerintem is csak akkor kell adni, amikor gond van.
Ja, és műtétet nem javasolták a dokik, már kérdeztünk többet is, mert a térdkalácsa el van meszesedve és ezt nem tudják műteni, csak a zöldkagylót javasolták.
Zöldkagylókivonatot szokott kapni, de amikor jobban van, akkor nem mindig adom neki. A (vetán az veterán akar lenni? Mert ha igen, akkor) veterán tápot azért nem akarom vele etetni, mert bár őszintén szólva nem próbáltam még, de egyszer felcseréltük a jelenlegi tápját egy másikra, és eléggé "összeesett" a kutya (zsíros szőr, soványodás, kedvetlenség, hasmenés). Ez a táp eléggé beválik neki (munkakutyatáp), mert ettől egészséges, és szereti is az ízét. (Persze néha változatosságnak kap egy kis házi nasit is).
Annyira nem, mint amennyire néha viselkedik. Még "csak" 8 éves, de mivel elég mufurc tud lenni, meg a térde is betegeskedik, így vagy 2-3-mal öregebbnek néz ki.
Igen, gondolom, hogy nem lehet egyszerű lefogni egy kiskutyát sem, mert az meg ilyenkor ott csúszik meg bújik ki az ember kezei közül, ahogy akar. Na az öreglány is ezt csinálja, csak nagyban. Szerencsére a dokink nagyon megértő és jó fej. Mindig próbál barátkozni az öreglánnyal, de ő még a "civil" emberekkel sem barátságos (kissé önző és beképzelt, ezért nem megy oda senkihez barátkozni, csak ha van belőle haszna). Hát segítség nekünk mostanság nemigen van, mert eddig a barátommal jártunk, de mióta el kellett altatni a kutyit, azóta nem igazán akarózik neki oda eljönni, és ezt azért tiszteletben tartom. Általában egyébként is csak nagyon sürgős esetben szoktunk kocsival és ketten menni mióta ide járunk.
Mégis csak négy lábon állnak vagy kapaszkodnak! :-)
Azért a 40 kg az nem kevés, tényleg nem lehet könnyű megtartani! Nekem kb 35. kg a legnehezebb, még szerencse, hogy egy birka!
Van egy kb 3,5 kg törpetacskóm, na az még egy bőr alá soros oltásnál sem egyszerű! :-))) Olyankor elefánt-méretűre nő!!! :-)))
Gondolom, akkor a Te dokid is tudomásul vette már, hogy ez van! :-))) Ha véletlen nekünk is a rendelőbe kell menni, gyorsan előkerül még egy-két ember aki segít! :-)))
Annyira nem nagy, bár az ereje sokszor meghazudtolja méretét (csibészelésnél idáig négy karabinert tört szét, ami az első kettőnél még ráfogható az anyaghibára). Hát kb. 40 kg körül van most, és 66,5 cm marmagas. Csakhát, olyan nyakas, hogy csak na.
Belassítani nem akarom, mert amúgy meg eléggé lassú, és azért a tíz percért nem éri meg. Meg amúgy is az ilyen lassítóktól, nyugitabletta, meg ilyenek nem akkor dől ki, amikor kellene, hanem később. Meg annyi gyogyót kapott már életében, meg ilyenek (mert csoffadt az immunja a lelkemnek, de rendesen), hogy amennyi muszáj neki az éppen elég. Meg aztán nem csak ettől, hanem a dícséretektől (amiket szokott kapni másoktól, meg a gazditól) úgy hízik a mája, hogy lassan a gyomrát is ki kell venni, hogy elférjen. :-).
Egyébként komolyan nem is gondolnád, hogy milyen erő van benne, dehát ugye a halálfélelem megnöveli az ember erejét, hát még a kutyáét:O). Márpedig ő mindig halálra váltan megy be és ki a dokihoz.:O)
Mekkora az a kutyus?! :-))))
Az akarata meg még nagyobb? :-))
Van egy paszta, ami nem altató, de rendesen belassítja a kutyát a vizsgálathoz, közel nem ellenkezik annyira, mintha magánál lenne. Az a jó benne, hogy nem lehet túladagolni.
Igen, izgulok, de amit ő levág, az már tényleg kissé túlzás. Az ismerőseim körében mindenkinek a kutyája jókedvűen császkál be, vagy lemerevedik, vagy csak egykedvűen álldogál. De látnád, hogy mi mit művelünk. Csúszunk, repülünk, sarokba be, sarokból ki. Mondjuk az elég mókás, amikor önvédelemből beáll lehajtott fejjel a sarokba. De mint akit az ovónéni odaküldött.:O)
Na, az asztalra felrakást csak akkor tudjuk megtenni, ha altatva van, vagy ha legalább hárman lefogjuk, és a doki vizsgálja. Igazából ilyenkor szoktam látni, mikor kiterítjük, és legalább hat kézzel fogjuk, hogy még mindig és még mindig és még mindíg tart a kutya. És akkor esetleg be tudja kötözni a doki a lábát, vagy ehhez hasonló.
Nálunk nem jár házhoz a doki, de jobb is, mert a rendelőben kissebb a hely és nem tud úgy elbújni. :O)
Ismerős a helyzet. :-))
Te mennyire izgulsz egy dokinál? Mondjuk fogorvos? :-)))
Nekem annyival könnyebb a helyzetem, hogy hozzánk ennyi blökihez kijár a doki, itthon azért könnyebb. A dokinál, a fém vizsgálóasztalon nem egyszerű a dolog. :-)))
Igen, szerintem is, fontos, hogy ismerje a doki, főleg, mivel az enyém elég kényes, és ami nála a hiszti, arra sok doki azt hiszi(hinné, hisz sokszor még a gazdi is bedől neki) hogy iszonyatos fájdalma van, pedig csak fesztiválozik. Na ezt egy jópárszor eljátszotta (fülvizsgálat, pucolás - emiatt bódítva kellett egyszer, mert egy mélyebb hallójárat vizsgálat kellett, plusz kihalászni a szőrt, meg egy mini toklászt, de nem ám abból ami miatt hisztizett, hanem a másikból) (altatás - csd rtg-hez, meg térdhez - kétszer kellett megszúrni a kutyát, és másodszor már ketten fogtuk a lábát, meg a kutyát, mert nagyon tehetséges a lelkem, és úgy küzd, mintha az életéért küzdene).
Mindig büszke voltam rá, hogy bármilyen helyzetben vissza tudom hívni, soha nincs vele gond, nagyon okos és engedelmes, ehhez képest a dokinál úgy nézünk ki, mintha soha életében még utcán se lett volna, nem hogy foglalkozva vele, és elég keményen megizzaszt minden egyes vizsgálatkor a küzdés, amit le kell vele játszani.:O)
A babesia tényleg elég sz.. betegség. Nálunk is volt. A dokink kullancsos időszakban azonnal arra gyanakszik előszőr.
Nálunk még a kölyök soros oltásánál is komoly vizsgálatot tart, nehogy bármi gon beleszólhasson!
Az a lényeg, hogy stabil dokik találtál. Szerintem fontos, hogy egy kezelőorvosa legyen a kutyának.
Bocs, ha félreérthetően írtam, a kutyik nem a dokik hozzánem értése miatt haltak meg, ők olyan betegségben szenvedtek, amin nem lehetett segíteni.
Szerencsére, nem fajult a dokik tehetetlensége a halálig, de a kutyim egyszer babéziás lett, és mivel nem kapta meg az ellenszert, így eléggé megszenvedett, pedig ez egy elég egyértelmű tünetű betegség, aminek a felismerése még egy laikus számára is viszonylag könnyű (ha már hallott, vagy főleg ha már találkozott ilyen betegséggel). Szerencsére neki elég szívós volt a szervezete, de az 5. napon már nem sokat adtam volna a kutyám életbenmaradásáért. Akkor kapta meg a szurit, amit már a 3. napon meg kellett volna, csak a doki valahogy "elfelejtette". Szerencsénk volt, mert utána nem sokkal a dobi is megkapta, de neki iszonyú gyorsan zajlott a betegsége, és már az első napon olyan rosszul volt, mint az enyém a 4-en, de mivel tudtuk, mivel állunk szemben (és szerencsére az ő dokijuk is tudta, és hagyatkozott vmilyen szinten a tapasztalatunkra), így megkapta az ellenszert, és utána már jól is lett. Azóta mi is hozzá járunk. Nem kezelgeti félre a kutyát, hanem ha van lehetőség alaposabb kivizsgálásra, akkor először megnézi tüzetesebben a betegség kiváltó okát, és utána kapunk a betegségre speckó gyógyszert, kenőcsöt, ilyesmit. Nagyon megszerettük, a dobi betegségét is ő vizsgálta ki, és ő mondta, hogy mi lehet (ugyanis először leukózisra gyanakodtunk, de egy vérviszgálat során kiderült, hogy nem az, hanem nyirokrendszeri daganat).
Egy a lényeg, a mostani dokink nekünk is nagyon rendes, és lelkiismeretes.
Szerencsére vagy inkább a doki szerencséjére, én még ilyennel nem találkoztam!
Most így hírtelen nem tudnám megmondani, hogy mit tennék a dokival, ha a hozzá nem értése miatt halna meg az egyik kutyusom, de biztos, hogy az nem simogatás lenne!
Sziasztok! Sajnos találkoztam már olyan dokikkal, akik nem igazán felelősségteljesen dolgoztak, (azaz inkább csak felírtak valamit, anélkül, hogy a dolgok hátterébe néztek volna, és fel sem merült bennük, hogy esetleg hibázhatnak), de szerencsére nem ez a jellemző. Most egy olyan dokihoz járunk, aki mindent elmagyaráz, kivizsgálja alaposan. Sajnos az én kutyám is majdnem ráment a régi dokijaink felelőtlenségére, és nem csak az enyém, hanem a barátnőm két kutyija is. (Ha egy doki egy csonttörtést nem tud rtg alapján diagnosztizálni, akkor ott azért elég komoly gond van, nem?)
Ettől függetlenül azt tapasztaltam, hogy a dokik 90%-a felelősségteljesen dolgozik. Sajnos a barátom dobiján, és a lentebb írt barátnőm kutyiján sem lehetett segíteni. Nem tudunk csodát tenni, csak a lehetőségekhez mérten segíteni kis állatainknak.
