Hanem? Az a kategória, amire azt mondjuk, tartsd meg, hordjad életed végéig, sőt, halmozz is fel hozzá?
(nem mindenkinek kell gyűrű a gyomorszájára 60 kilóhoz. Sőt, a többségnek nem kell, és jellemzőbb az a tendencia, hogy ha nekifog a fogyókúrának, amíg ilyen nagy a túlsúly, sokkal gyorsabban megy a fogyás. 120-ból az első 20-at leadni kb ugyanannyi idő, mint 60-ból az első 3-at. És egy szóval se mondtam, hogy nem kell hozzá orvosi segítség. Kell. Ha megnézed, Mr. Spock is ad egy kis amfetamint a pácienseinek ahhoz, hogy bírják pszichésen. Nálunk nem lehet amfetamint adni, de lehet mást.)
Azért 60 kiló plussz nem egészen az a kategória, ahol az ember azt mondja, hogy tartsál fogyókúrát... van egy ismerősöm, az ő lánya is nagyjából ennyi súlyfelesleggel rendelkezik, már mindenféle diétán túl van, most végül is gyűrűt tettek a gyomorszájára. De így is nagyon lassan fogy...
Egyszer talán majd rájövök, hogy miért nevezik az empátia hiányának sokan azt, ha valaki olyan megoldást javasol, amiért tenni kell valamit, ahelyett hogy másoktól várnánk beavatkozást. De az nem mostanában van. Egyelőre csak értetlenül állok az előtt, hogy miért is vagyok én érzéketlen, ha olyan megoldást javasolok, ami működik, ahelyett hogy újabb zsákutcákba és csalódásokba tanácsolnám.
Thor
(aki hosszú vinnyogás és másthibáztatás után, pár éve 22 kilót fogyott, és ímé, ettől sok egyéb gondja is megoldódott)
De Thor fiu, te pedig lany vagy, igy egeszen mas oldalrol kozelited meg a problemat. Ehem, es Dr. Spock is fiu (illetve ferfi) ;) Ritka, hogy egy ferfi megertse a noi lelket, sajnos nogyogyaszban is, ezert probalkoznak sokan Dr. Spock-nal, es nem a sajat nogyogyaszuknal.
Kedves Boro! Nekem azt tanacsoltak, hogy nem erdemes a foorvoshoz menni :) Sokkal jobb egy ifjonc, aki kesobb szerezte a diplomajat, bizonyitani akar, es kevesebb beteg van a hata mogott, ezert jobban tud figyelni az aktualis betegre. A foorvosoknak egy csomo mas dolga van a gyogyitas mellett, gondolj bele, egy egesz korhazi oszalynyi beteg erdekeire kell figyelnie, plusz az orvosok es a noverek erdekeire, ilyen tomegben egy valaki teljesen elveszik. Es ugy tudom, mostanaban a dokiknak tanitanak pszihologiat is, ami talan potolja az empatiat azokban az esetekben, ahol nincs meg :)
MIndkettőnknek igaza van szvsz., de láttál te már valakit, aki meggyógyult attól, hogy azt mondod neki, hogy "ne idegeskedj"? Valami miatt ilyen állapotba került, hogy ez úgy következett be, hogy előbb jöttek a laleki okok attól a fizikaiak, avagy a fizikai dolgok után jött a lelki besüppedés, ez jelen pillanatban mindegy, jó nőgyógyászra és egy empatikus cihiáterre (esetleg csak egy jó barátra??? ) lenne szüksége egyidejüleg...
Én itt nem arról beszéltem, hogy mi volt előbb. Minden baja egyszerre VAN ha jól értettem. Ha az egész képből kivonjuk a fizikai betegségre utaló tüneteket, akkor is ott van még az állandó szorongás, idegeskedés, feltételezhetően hiszti is, ha minden második mondata az, hogy ki és mit tolerál neki. Ha ezt leírta, valszeg erre IS kéri a segítséget, mert igen helyesen úgy látja, hogy nem fogadhatja el tovább ezt a toleranciát.
Kedves boró, továbbra is fenntartom, hogy padlón vagy pszichésen, és ha ezen a téren össze nem szeded magad, akkor beszedheted a világ összes hormonkezelését, akkor sem le jó az életed, az csak amolyan tákolgatás lenne összeomlás ellen. Nagyjából egyetértek azzal, amit Mr. Spock írt neked a másik topicban, bár még a fogyókúrát is meg kellene előznie annak, hogy lelkileg kijössz a széthullásból. 60 kilót lefogyni bizony komoly munka, amit nem lehet így végigcsinálni. Judit tud neked segíteni abban, hogy ehhez megfelelő szakembert találj, és ha az első sikereiden túl leszel, az már szárnyakat ad a továbbiakhoz.
Hogy mi volt előbb, a tyúk avagy a tojás, az most lényegtelen, de a tünetei nagyon is PCO szimptómára hajaznak (menstruáció kimaradása, kóros elhízás, pattanások, szőrösödés, le merem fogadni, hogy a tüszői helyett apró ciszták vannak, amik felszívódnak, és PCO szindrómával valóban nehéz teherbe esni. ) Biztosan komlex kezelésre van szüksége.
Én meg azt mondom, hogy át is nézhetsz, orvoshoz is mehetsz, szedhetsz gyógyszert, de ezt az egészet nem fogod tudni megoldani, ha nem változtatsz az életviteleden. Simán meg lehet még haragudni 4-5 újabb szakemberre, aki nem oldja meg helyetted azt, hogy nyugodtabb életed legyen és megtanulj lazulni meg örülni, de minek?
Kedves Boro, megint belekotyogok, nézz át a Szülői munkaközösség PCO-val foglalkozó topicjába, szvsz. a te tüneteid éppen erre hajaznak. Ott mindenképpen kapsz olyan tanácsot, hogy milyen orvoshoz menjél.
Az alábbi problámákkal szeretnék tanácsot kérni, kihez, hová fordulhatnék, ahol nem ráznak le boríték nélkül 3 perc alatt:
Szeptemberben leszek 30 éves, a férjemmel 4 éve vagyunk házasok, de 9 éve járunk összesen, Ő volt az 'első'. A társas kapcsolatunk nem hagy kivánni valót maga után, mégis sokszor annyira ideges vagyok, hogy nem kívánom az eggyüttléteket. Ő nagyon toleráns, de én roppant széggyenlem ezeknél az alkalmaknál magamat. Nagyon figyelmes, jó szerető. Problémáink egzisztenciánkkal, a szülők-nagyobb család gondjaival, tanulmányainkkal -most szerzem a 3. diplomámat, és ez kicsit megdolgoztat,- vannak. Mégis, ami kettőnkre leginkább kihat azok az anyagi problémák. Állandóan feszült, ideges vagyok. Sokszor erősen depressziós. Egyre nagyobb súlyfelesleggel küszködök, a férjem ebben is nagyon toleráns és minden nap biztosít szeretetéről, mégis gyötör a lelkifurdalás. Kb. 60 kilót híztam 6-7 év alatt. Szinte mindig is rendszertelen volt a menzeszem, amit mindig a stresszel magyaráztak az orvosok. Azt ajánlották szedjek fogamzásgátlót és rendeződnek problémáim. ellenben a hízásom a kapcsolatunk első szakaszában 3!!!! hónapig szedett Marvelon után kezdődött, akkor rohamosan, és én nem szeretnék újra tablettát szedni. Most ott tartok, hogy augusztusban lesz 1 éve, hogy nem menstruálok. Közben 2 alkalommal volt, szinte észrevehetetlen pöttynyi vérzésem. Ellenben az állam, a fanszőrzetem, a hasam, -sőt!-lassan a mellemen is lesz!- egyre szőrösödik, apró kidudorodó szemölcsök lepik el a hónaljamat, nyakamat, stb. Ami még megdöbbentő, hogy tinédzserként egy pattanás sem volt rajtam, és most tömve van a hátam furunkulussal, és sokszor a nyakam és néha az arcom is.
Egy-két éven belül szeretnénk kisbabát, de ha így rondulok, addigra szerintem férjem sem lesz...
Kérem, segítsen, ha tud! Köszönettel és tisztelettel: Boró
Ui: Kb. 2 éve tartózkodtam 2 hétig ZY Fóorvos Úrnál a Szt Imre kórházban, a hízásommal, a menstruációm akkor még csak rendszertelen volt, és nem voltak a pattanások, viszont minden egyéb "állt", a diagnózist, hosszú könyörgésem után, félvállról ennyiben kaptam meg, /mint egy degenerált hülye,/: Ne egyek sokat, és a kozmetikussal kezeltessem a szőreimet, ja, de azért írtak fel Sortist....
Megint csak egyet értek Alice hozzászólásával, szerintem is inkább a babád egy kicsit lustább, de ezzel is sokan vannak így. Ugyanis az is fontos, hogy mihez képest! Jó, ha elviszed szért szakemberhez, és ők is remélem meg fognak nyugtatni. Sajnos manapság egyre gyakoribb a versenyszellem, már egésszen kis korban, akár már magzati korban összemérik a kicsiket, ki mekkora, mennyivel született, mennyit szopott a kórházban, mikor fordult meg, űlt fel, mászott stb. Ez később csak rosszabb lesz, az óvodában, iskolában. Jó, ha erre már az elején felkészülsz. Amennyiben (nagyon remélem) nincs semmi baja a babádnak, úgy témyleg nyugodj meg ő sem a járókából megy az esküvőjére, és az sem fog senkit érdekelni mikor fordult meg először!
Szvsz. több mint valószinű, hogy a gyereked a "lusta baba" kategóriába esik, de ezek után is azt ajánlom, hogy mutasd meg egy szakképzett gyógytornásznak. Általában örök szabály az, hogy ha valamiben bizonytalanok vagyunk, megmutatjuk egy hozzáértőnek, maximum csináltunk egy fölösleges kört - de inkább több fölsleges kör, mintsem valamit elmulasztani - ebben a korban. Nyugtasd meg a lelkiismeretedet...
(Nekem pl. a lányom csípőficamos volt. Én furcsának találtam, hogy az egyik lábával nem rúg, de mind a védőnő, mind a ygerekorvos rendben találta. Ennek ellenére nem hagyott nyugtojn a dolog. Kértem beutalót az ortopédiára - a gyerekorvos kissé sértődötten adott is - és ott derült ki, hogy kifejlett ficama van. Éppen időben kezdték kezelni. _tökéletesen rendbejött mellesleg - Történt ez akkor, mikor már "elvileg" kötelező volt a szűrés (30 éve), de az akkori gyerekorvos tótumfaktumnak gondolta magát. Ma már persze nem így van, de azóta is azon gondolkodom, hogy mi lett volna, ha belenyugszom a nyugatásokba...)
Az én babám 3450 grammal született, 54 cmrel és vákummal. A vákum miatt egyébként 7 hetes korában elvittük a fejlődésneurológiai intézetbe és ott az orvos úgy "megvizsgálta", hogy rossz volt nézni. Rángatta, húzta, nyúzta össze-vissza. Én sírtam, a gyerek viszont nagyon jól bírta. A végén azért "bosszúból" lepisilte a doktor bácsit. Akkor az orvos mindent rendben talált.
Most közel 9 kiló és 72cm, elég masszív gyerek. Mindenki, aki meglátja, egyből mondja, hogy "húmekkorababa!". Tegnap is volt például, aki 1 évesnek nézte - mondjuk az már egy kicsit túlzás. Egyébként tegnap már tudott csücsülni 5-10 percig, bár néha kicsit imbolygott, de azért nagyon örültem. Többször is megismételtük ezt a mutatványt.
Egyébként forogni is csak 6 hónaposan kezdett, bár már korábban is nagyon próbálkozott. Most már egyfolytában forog és kúszik, elég mozgékony és mindent elér, amit akar.
Én is egyetértek azzal, amit Alice tanácsolt Neked. Azért ne idegeskedj nagyon. Ugyanis gyakori gyerekeknél, hogy később kezdenek el mozogni. De ezek a fejlesztő foglalkozások tényleg nagyon segítenek. Általában a legtöbb gyerek ugyanúgy felzárkózik hamarabb járó társaihoz. Különösen nagyobb nyugis gyerekeknél - a Tied mennyivels született, és most mennyi?Egyébként messze nem minden gyerek ül, vagy kúszik 9 hónapos korában,- forog, és ez a lényeg. Majd írj, hogy alakult a helyzet.
Nagyon köszönöm az infót! Huuuh, egy kicsit megijedtem! Reménykedtem benne, hogy azt a választ kapom, hogy "nyugi, semmi vész, csak kicsit lusta". Ha viszont tényleg úgy áll a helyzet, hogy egy kis gond van vele, akkor jobb minél előbb kezelni. Szóval mégegyszer köszi!
Mielőtt Judit válaszolna, én azt ajánlanám, hogy minél előbb mutasd meg a kicsit valami dévényes gyógytornásznak... nézz bele a Szülői munkaközössg fórumba, ott van erről szóló topic, de a legtöbb kisbabás topicban azonnal megadnak neked egy elérhetőséget...
....szvsz. nem normális az, ha egy baba 9 hónapos korában csak mászni tud. De semmi vész, ebben a korban még mindent nagyszerűen be lehet hozni.
9 hónapos kisfiam van, aki sajnos még nem tud segítség nélkül ülni. Mászni sem, csak kúszni. Nem gond ez már ebben a korban? Minden kisbaba ismerősünk már 6 hónaposan mászott, ült, ő meg még nem. Ettől függetlenül szabad őt ültetni úgy, hogy én tartom, vagy nekitámasztom a hátát valamihez? Nem lesz baja a gerincének?
Úgy tudom, hogy a TB nem finanszíroz esztétikai műtéteket, csak abban az esetben, ha pl. balesetből származó plasztikáról van szó (de azt is csak egy bizonyos szintig, tehát nem addíg, amíg az illető elégedett lesz a külalakjával). Ettől eltér az az eset, ha pszichiáter javasolja az esztétikai műtétet egészségügyi okoból. Itt tehát egyéni elbírálástól függ, hogy kinek, hány beavatkozást finanszírozhat a T.B.
Nem tudom, hogy az Ön esetét, hogyan minősítené a pszichiáteri szakvélemény. Sajnos, én úgy gondolom, hogy bár én teljesen megértem a problémáját, nem minősítené elegendőnek a T.B. finanszírozáshoz.Azért, ha gondolja megpróbálhat felkeresni egy szakembert!
Ma már elég jó krémek is vannak, amelyek ugyan nem múlasztják el a csíkokat, de halványítják őket! Én is tudok egy ilyen receptet, ha érdekli privátban elküldöm Önnek!
Üdvözlettel: J.
Így ismeretlenül elég nehéz megitélnem, hogy mi áll a tünetei mögött. Az minden esetre valószínűsíthető, hogy pánik reakciókról van szó. Ez sok mindentől lehet, általában fel nem dolgozott érzelmek állnak a háttérben, melyek bizonyos szituációk hatására előtörnek, de mivel nem tudjuk hova kötni azokat, ezért pánik tünetek keletkezhetnek.
Érdemes lenne megvizsgálni, hogy miyen szituációkban törnek Önre ezek az érzések, hogy pl. honnan hova tart éppen, amikor ez bekövetkezik. Ha van kedve ossza meg velem, de mindenképpen azt javasolom, hogy amennyiben nem múlnak el ezek a rosszúllétek keressen fel pszichológus szakembert, aki segít kideríteni, hogy milyen érzelmek, kötődések állhatnak a háttérben!
üdv.Judit
Elnézést kérek, hogy nem válaszoltam, de átmeneti internet és egészségügyi problémáim voltak. Szerencsére az egészségügyi problémáim megoldóttak, sajnos az internet még nem állt helyre, de azért igyekszem majd máshonnan megoldani a válaszaim elküldését.Ez az emailekre is volnatkozik, de mindenkit arra kérek, hogy a regosjudit@freemail-re írjon, mert a másik címemet nagyon ritkán nézem meg, ezért az ott feltett kérdésekre csak nagyon késve tudok válaszolni!
üdv.Judit
Kedves Judit!
Nagy segítségre lenne szükségem!Én egy fiatal édesanya vagyok,mindössze 21 éves.A terhességem idején,30kg.-ot híztam,ami tudom,rengeteg..Azóta,már lefogytam,és az alakommal újra elégedett vagyok,immár 1,5éve.De az a nagy problémám,hogy a bőröm nagyon megnyúlt,és csúny csíkos lett.Egyrészt a hirtelen hízás miatt,és utána a hirtelen lefogyás miatt,másrészt a kisfiam is 4,5 kg.-os volt,és 54 cm,amikor megszületett.Simán szültem,tehát nem is császárral.A kérdésem az lenne,hogy SZTK alapon,megcsinálják e a bőröme,ha igen,hol.Remélem tud nekem segíteni,mert így még normális kapcsolatot sem tudok kialakítani,mivel egyedül vagyok.
Elég nagy problémám van. Lassan 1 hónapja kezdődőtt, hogy egyik percről a másikre elkezdek szédülni, zsibbad a kezem és úgy érzem mindjárt elájulok. Most 28 hetes terhes vagyok, eddíg minden probléma nélkül. Voltam orvosnál is, és nem talált semmi különösebb problémát, szóval nincsen terhességi magasvérnyomásom, vagy cukorbetegségem. Azt mondta lehet, hogy pánikbeteg vagyok. Nem tudom, a párom szerint csak valami diagnózist akart mondani. Szerinte nem vagyok beteg, csak túl gyorsan jöttek a dolgok. Most vagyok 36 éves, eddíg nem is gondoltam a gyerekvállalásra. Van egy jó munkahelyem, és a párommal éppen csak összejöttünk, máris teherbe estem, pedíg előtte 6 évig éltem együtt valakivel, és még abortuszom sem volt. Szóval, úgy érzem ez a baba ajándék a sorstól, és a párom is így érez. Majd a baba születése után összeházasodunk, és a munkahelyemen is éppen jól jött ki, mert pont leépítést terveznek, így talán megúszom ezt is. Végre a szüleim is elfogadják a páromat, mert eddíg nem volt jó nekik senki. Tehát tényleg nem értem honnan jött hirtelen ez a rosszúl lét. És az a rossz, hogy vezetni nem merek, mert már a múltkor is vezetés közben jött rám. Lassan már ott tartok, hogy buszon sem merek közlekedni! Ön szerint is lehet, hogy pánikbeteg vagyok?
Várom válaszát: K.
Kedves Dóra!
Örülök, hogy jól vagytok, és ilyen egészséges iróniával figyeled a dolgok alakulását.
Továbbra is várom leveleidet, és kérlek mindenképpen értesíts, ha már minden kaput kinyitottál!
Judit
A ujjszopást már az anyaméhben elkezdik a magzatok, és természetes, hogy később is nagy a szopás igényük, egyrészt a táplálék szükséglet, másrészt a szopóreflex miatt. Ami azt jelenti, hogy, ha bármi hozzáér a szájja környékére azonnal szopásra készteti.
Minden baba és újszülőtt más, és így az igényei is mások. Én nem tudok általános érvénű tanácsot adni a cumizás kontra ujjszopás terén. Azt tudom javasolni, hogy próbáld meg főleg az első hónapokban gyakran szoptatni, és, ha még cumizni akar, esetleg a kisujjadat dugd a szájába. Ez mégis természetesebb, mint a gumi cumi, és anyából is van! Ha ez nem elég megpróbálhatsz neki cumit adagolni, ha igényli (egész jó fogvévő cumikat lehet már kapni!), ha pedíg az ujját akarja szopni, úgyis megteszi, szóval nem érdemes sokat rágódni rajta! A legtöbb egészségesen fejlődő gyerek legkésőbb iskolás korára leszokik az ujjszopásról, de már előbb megtanulja kontrolálni azt (pl.csak elalvás előtt szopizza).
Kedves Judit!
Ne haragudj, hogy csak most válaszolok, de elég sok problémám van mostanában az itthoni internettel, másutt pedig nincs rá lehetőségem. Köszönöm a válaszodat, sokat segített abban, hogy ne rémüldözzek, hanem megértsem a ”rémálmaimat”. Egyébként már egy jó ideje nem is álmodom semmi rosszat. Most a 31. hetet taposom, és egyre nyugodtabb vagyok. Volt egy olyan korszakom a 29. hét táján, amikor azt éreztem, hogy már be vagyok sózva, fogy az idő, hamarosan jön a szülés. Ez az időszak azért múlt el, mert járok egy nagyon érdekes relaxációs kurzusra abban a kórházban, ahol szülni is fogok (ha érdekel, a későbbiekben megadom a kórház pontos címét , mert csak ajánlani tudom) és ott azt a tanácsot kaptam, hogy képzeljek magam elé annyi jól bezárt kaput, ahány hetem van még hátra. Ez a módszer hatásosnak bizonyult. Azt érzem, hogy még mindig bőven van időm, már nem vagyok türelmetlen. Szép lassan készülődünk most már nemcsak lelkileg, hanem a gyakorlati dolgok beszerzése terén is. Ez sok örömet ad, mert tudom, hogy nem kell kapkodni. Ha meg esetleg mégsem lenne minden olyan flottul kész a szülésig, ahogy elterveztem, semmi baj, újszülött gyerekünknek úgyse fog feltűnni, ha nem tudtuk befejezni mondjuk a konyha festését. Az viszont igen, ha ettől a ténytől Lady Machbet őrülési jelenetét adom elő. Lám, a terhesség kitűnő lecke a fontos és a lényegtelen dolgok közti különbség megtanulására, meg arra, hogy az ember lánya önként átadja magát a történéseknek. Tulajdonképp így kéne viszonyulni mindenhez.
Dóra
