Már egy hete csak a csokolistára gondolok/tam, de nem jött össze a belépőm az istennek se! Pedig itt van maga Thor!
Talán most:
Kedves csokoládisták!
Végigizgultam a csokolista eddigi kinálatát, volt néhány aha-élményem, egy-két jéé! találatom, továbbá akadt pár brrr-em is.
Számomra a kedvencek minden körülmények között a keserű, avagy hivatalosabban szólva ét csokoládék közül kerülnek/tek ki.
A múlt időhöz egy éjfekete, vastag bársonyszalaggal gyászolt elmúlás: Szerettei és barátai számára megtört szívvel jelentem, hogy legalább harminc éves, aranyfényes, mogyoródíszes drága múltja után, a fejlődő (3.) világ és az ENSz szakosított szervei által egyaránt elítélt és honunkba is begyűrűzött alávaló NestLe ármányos működése következtében talán örökre, kimúlt annyi magyar nemzedék drága! ritka! kincse, a Melódia-szelet!!!
A gaz gyilkos képviselője telefonon azt állította nekem, amikor cca. 1-1,5 éve szerettem volna megtudni, hogy mi a helyzet Melódiával, hogy: nem volt rá kereslet (sic!!! ) Hát élet az élet Melódia nélkül? Nagylelkűen annyit mondott még a rókalelkű lánya, hogy ámdeviszont átalakították dobozos desszertté! A kérdésre, hogy ki az a ..... (szabad jelzőhasználat), aki
megvesz egy dög nagy dobozt hülye kis golyóbisokkal, csak heherészni tudott. Amikor azt is megkérdeztem, hogy akkor nem lehet-e esetleg megvásárolni tőlük a "kiadási jogot", vagy mit, na, azt nem! Aljasok. Én a NestLé csokoládéit bojkott alá helyeztem! Álljon itt azért még más eltűnt régi kedvencem is: Korfu! Alsó tagozatos koromban pedig létezett egy apró csokoládészeletke, valamiért úgy emlékszem, hogy Bumm volt a neve.
Kinézetre talán 3-5 cm hosszú, aranytégla kinézetű és arany sztaniol csomagolás rejtette a picike mogyoródarabokkal dúsított csokit. Erre valamiért semmilyen ösmerősöm nem emlékszik. Van köztetek netán valaki?
No és, etásak! van-e még, aki emlékezik az Inota csokira? A kültakaróján a 3 db hűtőtorony impozáns és füstölgő képével? Ízre leginkább talán a Sport szelethez állt közel. Nosztalgia, oh!
Az újabb, immár külföldi csodák között említem ritka kincsemet, amiről a magyar boltosok azt állítják, hogy nem is létezik!, a Ritter-Sport Mocca-Sahne költeményét. Őt időnként Ausztria határvidékeiről vagy pedig Németo. egyes városaiból tudják beszerezni nekem, de ritka jós/z/ág!
1998. karácsonya előtt födöztem föl, hogy a Vörösmarty téren az Elizélt-palota sarkán nem csak Mozart-izéket lehet kapni, hanem, bár nagyon drágán, de 77%-os étcsokit a Café Tasse költeményét és az elefántosat, a Cote d'Or-t, ők valódi belgák. No, ezek mennyeiek. Kávés-csoki ügyben van még a Rademakernek (azt hiszem hollandok) egy találmánya, amire 97-ben Skóciában találtam rá, de ezt a fajtát az előbbiekben említett bolt sajnos, nem tartja.... hüpp.
Nem vagyok nagy marcipánista, de Szamosék csoki szíve, hajjaj! Meg a párizsi krémmel töltött kis Tátra csúcsuk, jajj!
Zárásképp egy pirinyó pimaszkodás (?) a tejcsokistáknak: olvassátok el Paul Fussel:Osztálylétrán Amerikában c. könyvéből (oltári jó amúgy is) azt a részt, amelyben arról ír, hogy mely' társ. réteg mely csokoládétípust kedvel... Persze, európai környezetben talán másmilyen a helyzet, bár már ideje lenne e könyv alapján megírni a magyar változatát is.
Csokoládés-szájszögletű üdvözlettel, mint fönt
|
