egyrészt elvileg meghaladható, másrészt részlegesen - egyes szempontokból - időről-időre meghaladjuk. Pld "Európa" nem ugyanaz az Európa, mint amit a kontinensvándorlás felfedezése előtt jelentett
Teljesen igazad van. De a Tudomány nem is mond ilyeneket. :) (A nagy T-betűs.) Csak néhányan eltévednek ezen az úton, és a tudomány nevében mondanak dolgokat, ami nem igaz. Ők a tudomány-hívők, éppúgy, mint ahogy jelen vannak a másik oldalon is ilyen emberek, akik a saját nézőpontjukon kívül nem fogadnak el semmi mást.
A Nincsből építünk természetfilozófiát. Nincs kitüntetett hely, nincs kitüntetett irány, nincs kitüntetett időpillanat, nincs kitüntetett koordináta-rendszer..
jó, ez eddig nagyjából rendben van, de az aura létére/nem létére ez sem ad semmiféle bizonyítékot. Ha tudományos alapon állítod valamiről, hogy nincs, akkor azt illik tudományos alapon bizonyítani. Amit a tudomány eddig tud, az az, hogy a saját eszközeivel nem mérhető, nem behatárolható az aura. Pont. ennél többet a tudomány erről a dologról nem tud. Amikor valaki ezt mondja, el kell fogadnom. De azt nem tudom hová tenni, hogy marhaságnak, hazugságnak nevez valamit, ami kívül esik a tudomány által mérhető valóságon. Egyszerűen azért, mert nagyon ostoba és logikátlan állítások.
Igen, pontosabb amit mondasz. Semmit nem tesz hozzá a modellhez, hát Occam borotvája alapján elhagyjuk. A tudomány ezt nevezi "nincs"-nek.
--------------------
Rabida -- az emberek nagy többségéhez hasonlóan, és ebben a csoportban tudomány-hívők is vannak szép számmal -- azt gondolják, hogy a "van" egy abszolút, emberfüggetlen, a-priori valami; egy vitathatatlan, megkérdőjelezhetetlen alapfogalom. Úgy gondolják, hogy valami vagy van, vagy nincs, legfeljebb az emberiség még nem ismeri, vagy tévesen hisz a létezésében. Pl. hiszik, hogy gravitáció mindig volt, van lesz, csak azelőtt az emberek nem ismerték. Pedig ezt a mai tudomány nem egészen így látja. Nincs gravitáció ilyen abszolút értelemben, "odakint". Van a világ, ami viselkedik valahogy, és jelenleg a gravitáció koncepciójával bizonyos viselkedését jól tudjuk modellezni. A gravitáció teljesen emberi konstrukció, és elképzelhető sok teljesen más koncepció, ami mondjuk a bolygók pályájával (vagy más empíriumokkal kapcsolatban) legalább ilyen jó és pontos modellt ad. Lehet, hogy egyszer meg is haladjuk a "gravitáció" fogalmára épülő modellt, sőt, hogy amilyen koncepciók lépnek majd a helyébe, azt is, meg az azutániakat is, stb.
Mit jelent hát az, hogy "van" "gravitáció"? Semmi mást, mint amit itt a modellről meg a hipotézisekről mondunk: egy értelmes koncepció, aminek a létezését érdemes feltenni és használni, mert mond valami hasznosat a világ viselkedéséről. Terringata és aura pedig ugyanebben az értelemben "nincs". Más jól definiált értelmét a "van"/"nincs" szavaknak viszont nem tudunk.
Egy tudós (sztem) csak azt mondhatja, hogy a modellem (koncepcióim) szerint a kísérlet során ennek meg ennek kell bekövetkeznie, és a kísérletet ténylegesen elvégezve, nem tudok eltérést kimutatni a modell és a valóság között. (Esetleg még hozzáteszi, hogy az ezoterikus felvetései nem értelmezhetőek a modelljében, vagy a modellje kifejezetten ellentmond az ezoterikus felvetéseinek. Azt viszont nem mondhatja, hogy ő empírikusan szerzett meg minden tudást, mert az empíria és a(z) (előzetes) koncepció egymást fejleszti, egyik sem előzi meg a másikat.)
Orvosi könyvek szerint a férfiak gondolkozásában 50 éves kor körül jelenik meg az elmúlás gondolata. Lehet, hogy ezt is a Természet szabályozza, ahogy a rákos emberek gyógyulásba vetett hitét?
még egy érdekes dolog. Egy orvostól, aki rákosokkal foglakozik, kérdezték, hogy kiknek sikerült meggyógyulniuk? A válasz rövid és tömör volt. Akik hittek a gyógyulásban. És ezekhez a dolgokhoz nem kell vallásosnak lenni és nem kell térdreborulva csókolgatni a pápa szoknyája szélét...
mondhat bármit, a terringaták létét vagy nem létét nem befolyásolja. Ahogy Isten léte sem függ attól, hogy hiszünk-e benne. Vagy létezik vagy nem, tudományos bizonyíték nincs se pro se kontra. De kijelenteni, hogy nem létezik, azért nagyfokú vakmerőség, hiszen aki ezt állítja, az minden bizonyíték híján teszi. Aki az állítja, hogy létezik, egy kicsit van beljebb, hiszen legalább az ő hitében létezik. Nem egyszerű kérdések ezek. Az összes többi, aura, csakrák, stb... minde ennek az alpkérdésnek a függvénye.
Tudom, lerágott csont, mégis ide kívánkozik Uri Geller. Ahhoz túl sokan vizsgálták, hogy bűvésztrükk legyen amit csinál. Ha nem trükk, akkor viszont igencsak feszegeti a manapság elfogadott világképet.
Kíváncsi vagyok a véleményetekre, annak különösen örülnék, ha Vágó István állást foglalna.
korrektül fogalmazva nem azt kellene mondania a tudósnak, hogy terringata nincs, hanem azt, hogy a "terringaták léteznek" hipotézisnek nincs tudományos alapja. Amikor a tudós azt mondja, hogy "terringata nincs", akkor azt valójában így kell érteni.
Inkabb azt kellene mondania, hogy "terringaták léteznek" hipotézis nem hordoz jelentest. Hisz nem hogy nem tapasztaljuk letezesuk, de el sem tudunk kepzelni olyan tortenest, amikor a terringatak barmilyen erzeklheto hatast gyakorolnanak.
Bizony, vannak dolgok, amikről nem érdemes vitázni. Például azokról, amiket tudunk.
Ezért nem vitázunk azon, hogy a Föld megközelítőleg gömb formájú. Vagy azon, hogy vákumban nem terjed a hang. Vagy azon, hogy a szabad szemmel látható égitesteknek a világon semmi köze sincs az emberek sorsának alakulásához. Vagy azon, hogy egyik ember nem tud a másiknak energiát küldeni; főleg úgy nem, hogy szigorúan néz bele egy kamerába percenként párszáz forintért. Amiképpen azon se vitázunk, hogy a testünknek egyáltalán nincs aurának elnevezett kisugárzása. Se látható, se láthatatlan.
látod, pontosan ereől beszélek. Nem azt mondja, hogy ő nem hisz benne és a tudomány nem igazolta a létét, hanem de facto kijelenti, hogy nincs. Innentől felesleges vitázni ezen, beszélni róla, stb... ha valakinekennyire beleette a fejébe magát valami, akkor úgy marídt és kész. Rabida pedig nagyon is tudja, hogy mit akar. azt, hogy az emberek próbáljanak meg logikusan gondolkozni és a világot szélesebb horizonton látni, mint a napi atomok harca. akinek ez megy, az fura dolgokkal találkozhat, aki meg elzárkózik előle, annak a Randi féle műsorok tuti bizonyítékként fognak leképeződni az agyában. Aztán ennyi.
Ott beszéltek el egymás mellett, hogy Rabida még nem döntötte el, hogy mit akar.
Ha a "van" szót tudományos értelemben óhajtja használni, akkor egyszerűen meg kell mondani, hogy a tudományban a "van" szó az "érdemes feltenni a létezését, mert valami hasznosat hozzátesz a modellünkhöz, ami által a jelenségek jobban magyarázhatóak, vagy jobban perdikálhatóak" mondattal ekvivalens, definíció szerint. Így tehát aura [tudományos értelemben] nincs. Lehet, hogy ez neki nem tetszik, de a tudomány így definiálja a nincs szót.
Ha meg azt állítja, hogy de van értelme "van"-ról beszélni tudományos kontextuson kívül, akkor a vita filozófiai síkon van. Lehet ezen elmélkedni, és nem is feltétlenül értelmetlen azon morfondírozni, hogy mi van a tudomány értelmezési tartományán kívül, de akkor nincs olyan, hogy 'de hagyjuk a filozófiát', mert ez filozófiai kérdés.
az emberisegnek harom paronkent diszjunkt reszhalmaza van, amelyik nem tartja marhasagnak a "csakis akkor mukodik, ha senki nem nez oda" tipusu allitasokat: a hat ev alatti kisgyerekek, az ezoteria-hivok, valamint az ontologiai problemakkal foglalkozo filozofusok.
