Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Figyelmeztetés: a szöveg olvasása, különösen a képek nézegetése egyeseknél agyi egészségügyi elváltozást okozhat, amelyért a PTA semmiféle felelősséget nem vállal. Úgy jártak, utólagos rinyálás nincs! :-P
Minden kedves és kedvetlen éltársnak boldog Medvenapot kívánok! :-)
Ha már a vintage késeknél tartottunk, nézzünk meg a nagyvas-kedvelők kedvéért egy - szintén vintage találmány - nagyvasat. Az eszköz alaposan becsomagolva, a kíváncsi szemek elől elrejtve, a műhely céljaira (is) használt helyiség munkapadjának, magyarul a panknak az aljára volt rögzítve. De végülis megtalálták. És így a kés a PTA Késmúzeum bemutatott darabja lett.
Először a méretek, aztán a szemrevételezés. A kitűnő, akkoriban szokásos, jelzés nélküli TSTM szénacél penge hossza 166 mm, a vastagsága 3 mm-től konvergál a 0-hoz, legnagyobb szélessége 40 mm. Bár eredeti, pankalatti állapotában is borotvaéles, de borotválkozni csak vastagbőrűeknek ajánlott.
Az alaposan megmarkolható markolat 130 x 17 mm. Az anyaga a textilbakelit - még a '40-es évek elejéről - valószínűleg az elsők közötti megjelenése késnyélként. A nyelet - "biztos ami ziher" alapon - 5 db acél szegecs rögzíti a full tang konstrukciós pengéhez.
A agresszív orrkialakítása nem kedvez a bicskázásnak, inkább csak vágásnak és az ízületek laza feszegetésének. A boncoláson kívül - engedményekkel - bozótvágásra és tökaprításra is alkalmasnak tűnik.
Sajnos nem újságpapírba csomagolták, így a kora pontosan nem állapítható meg, csak különböző feltételezések léteznek. Node nem is lényeges, ahogy a nagymellényű korrekt régész ismerős mondta: "Ha én azt állítom, hogy Julius Cézáré volt, akkor az lesz az igazság és punktum."
motto: Soha ne feledjük az ősi mondást: "a Rozsda nem alszik"!
A Rozsda, todományos nevén Ferrofágusz afrancusz P. a szénacél kések és bicsakok rettenetes réme. De dr. Mókus Örsnek a PTA kutatójának szorgos és türelmes munka és egy automata vadkamera segítségével sikerült lefényképezni. Ez talán, bár csak egy lábjegyzet, de segítheti az ellene folyó harcot.
Todománytörténeti világszenzáció, a Rozsda amint eszi a vasat! Dr. Mókus jogosan pályázik a Nobler-díjra. Képünk a valódi, retusálatlan felvétel, a mértékadó Bullshit Peaks Review, a Washiki Shimbun és a Tik-Mony Daily című todományos folyóiratokban is megjelent kép, dr.Mókus Örs szíves hozzájárulásával.
motto: "Ne csak mindig készítsünk, néha találjunk is!" (Pithecus)
Különleges vintage bicska került - különleges körülmények között - a PTA Késmúzeum tulajdonába. A Pithec Művek markolatanyag-beszerzője éppen az Északi sarkon* kutatott, amikor megütötte a fülét az anyagkupac alól kiszűrődő csámcsogás. Megvizuálva a halom alját, előkerült egy nagyjából bicskaformájú fémkupac, amit a Rozsda evett éppen. A Rozsda étvágyát elrontva kiderült, hogy valóban bicskáról van szó. Erre aztán a PTA összes helyiségében megindult a restaurálási folyamat**.
Az egypengés eszköz teljesen fémépítésű, a'célból acélból, hogy stabil legyen és vágjon de sajnos semmiféle jelzés - se egyenes, se görbe - nem található rajta. A pengét nemcsak a Rozsda, hanem láthatóan a vashiányos előző gazda is ette rendesen.
A markolat többrétegű, külső panelját műszaki szemmel megvizuálva gépi préselésű, alatta - nyilván - sima acéllemez fogja össze a bicskát. A panel valaha nikkelezett volt, de a Rozsda áldástalan működése és a nem túl tartós bevonat miatt a maradék pici foltok is lekoptak a restaurálás alatt.
Az eredeti gyártási, származási helye teljesen ismeretlen, de - soha ne mondd hogy soha alapon - egyszer még kiderülhet. Ezt a mondást megcáfolandó, hogy a családban kinek a melyik őse és mikor szerezte és használta, az már sajnos (oka: R.I.P.***) teljes bizonyossággal kideríthetetlen. De szénacélként is egyértelműen mindent kibíró, tartós alkotás.
A markolatpanelek szemrevételezése alapján az alkatrészek gyári készítésűek, az összeszerelés és az egész kés valószínűleg összevásárlás utáni kézimunka, ahogy manapság is szokásos, rendes szabványos, minden fantázia nélküli, derék kisiparos munkáknál.
Az is valószínűsíthető, hogy az összeállítás vevői kívánságra lehetett másféle markolatpanelekkel is, ez az acélépítésű talán expedíciós, vagy hadi felhasználásra készült.
A korát tekintve, stílusa alapján 55 és110 év közé tehető, ha valaki ráismer, ne tartsa magában értesítse a PTA-t közvetlenül itt, vagy a pta@trantor.huha villanyposta címen.
Szokásos todományos pontosság okán, jöjjenek a méretek: Pengehossz 79 mm, induló vastagsága 2 mm, markolathossz 105 mm. A teljes vintage érzés kedvéért a háttérben 1929-ből, az ősök érdekes jövőképéről láthatók szemelvények.
* A műhely jellegű helyiség Északi sarkában, az ősök által felkupacolt anyaghalmaz. Kitűnő, akár 100 évre is visszamenő, újrahasznosítható anyagforrás. ** Kizárólag környezetkímélő módon, a zöldbékák ugrálását és a klímahisztérikák haragját kerülendően, vegyszermentesen. *** Jótanács1: addig kérdezd az ősöket, amíg még tudnak válaszolni. Jótanács2: ami most még nem igazán érdekel azt is, mert évtizedek múlva bánni fogod, hogy nem kérdezted meg.
A bazári kések nem 440B- ből szoktak lenni hanem valami 420 rozsdamentes anyagból
Ez nagyon nem olyan mint a 440B
Fogadni mernék veled hogy ha készítenék két egyforma kést egyiket 440C-ből a másikat 440B-ből akkor a felhasználas során nem tudnád megmondani hogy melyik milyen
A Digóniai Toszkéne, az etruszkok ősi földje. Onnan került a PTA Késmúzeumába ez az ősi kiskés. Purgáliai* orichalcum penge, csonttal és Muránói** üveggel, valamint türkizzel ékített markolat, még az ókorból. A Pithekoussai kultúra kontinentális nyomait kutatva került elő, így bizonyíthatja az első, Dzsungáriából Nishapuron, Türkföldön és Lakedaimón területén át érkező felfedezők kalandozásait a félszigeten. De története további kutatásásokat igényel. Karbunkulus kormeghatározás alapján annyi tényt feltételeznek a kutatók, hogy az eszköz bár dzsungár licensz alapján, de etruszk mesterek műve.
Todományos tanulmányok utalnak arra, hogy a markolat díszítése egyértelműen akár egy vörös törpecsillag rendszeréből származó nép ősi emlékeit is őrizheti. A csillag körül egy Föld-tipusú kék kőbolygó a sárga holdjával és egy Jupiter-tipusú gázóriás kering, ami az elfogadott minimum felállása egy stabil rendszernek. A markolat elején látható kis pöttyös díszszegecsek jelképezhetik az ilyen rendszereket körbevevő külső kisbolygóövet***. Természetesen az etruszk mesterek csak bamba vigyorral****, szolgaian alkalmazták a licensz leírását, így - kettő több mint egy alapon - a bolygókat megduplázták. Persze az még vizsgálandó, hogy esetleg ez a valós állapot az ottani rendszerben, a csillag körüli, életre alkalmas zónában, de az eredeti leírás sajnos nem maradt fenn.
Egyes vélemények szerint egy gazdag szabin nőé volt, a már akkor is régi - Etruriából beszerzett - csicsás kés, de elrabolták. A nővel együtt. De ez egy külön, 18+ történet lenne... Giovanni Gatto,***** a Taljániába szakadt, de lelkes hazajáró hontársunk juttatta el a felbecsülhetetlen értékű eszközt a Késmúzeumba. Maga a kés a hírneves cinquedea elődjének tekinthető duedea, ami néhány ezer év fejlődés után a XVI. századra érte el teljes méretét. Azóta nem nőtt tovább.
A két ujjnyi széles penge nem borotvál - akkoriban a szakáll és a szőrös muff volt a divat - viszont kiválóan szúr. Ezzel a tulajdonosa, lévén a feliratok szerint valószínűen EDC kés, megvédhette az erőszakállastól a kis muffot. (forrás: A kis Muff kalandjai.) Egyes kulináriusok szerint étkezési segédlet is lehetett a kés. Lakedaimón területén átvonuló csapat magával hozhatta a görögdinnye szeretetét. Annak ősi, még kisebb mérete pedig alkalmassá tette az eszközt a dinnye és egyéb tökfélék (Cucurbitaceae) lékelésére. Legyen az a nevezett egyéves lágyszárú, vagy akár az ellen feje. Végül a méretek, pengehossz: 96 mm, vastagság: 3 mm, markolathossz: 88 mm.
* A purgáliai kereskedők az orichalcum alapanyagot Atlantiszról származó kereskedőktől szerezték be, de ez titkos volt. Szólónpiálosz történész kólikáiban az atlantiszi turánok voltak az első gyártók. ** Murano első próbálkozásai az üveggyártással. Ezeket a pöttyöket és golyókat a hagyomány Millefiori mesternek tulajdonítja. A türkiz nishapuroni származású. *** Nálunk Kuiper-öv. **** bamba vigyor = régészetileg: archaikus mosoly, amivel ezt kiegészítették, az a penge anyaga és a gyártási idő, Mithrász 2020. évében és a másik oldalon az istenekhez való fohász. ***** Giovanni Gatto, Bivalytosznádon született Machka Jancsi néven, mint pucér újszülött. Tudományos érdeklődése sodorta le a sarokig. A csizma sarkáig. Ott kutatta, hogy hol tartózkodik a déli szél, amikor nem fúj.
