Jaja, nekem is Syalamalan ugrott be közben, tök olyan volt az egész. Csak a végén itt nem derült ki semmi. Innen lehet tudni, hogy nem Syhlalamalan. :)
legfőbb erénye a jól eltalált arányú, folyamatos feszültségteremtés. jó a szimbolikája, a többrétegessége, engem az zavart nagyon, hogy olyan hatást keltett, mintha egy M. Night Shyamalan filmet néznék. Stílusban hozhatott volna újat. a végével nem volt bajom, végülis ez is olyan kétértelmű volt, a tinik manapság leszarják a világvégét, ha megnézhetik kedvenc sorijuk utolsó részét. vagy, végülis nincs vége a világnak, a problémára mindig van megoldás, csak lehet egy kicsit downgrade-elnünk kell magunkat hozzá.
A tékában dicsérték, és kicsit visszariasztott, h Dávidkánk is (ami sosem jelent jót), de most melléfogott: tényleg nagyon kellemes film, minden érzelgősség vagy unalom nélkül, szuper főszereplőkkel, és a 70-es évekbeli hangulat is klassz, nálam is simán 7-8 / 10 közé tartozik, mindenképp megéri megnézni.
Az egyik utcasarkon például egy gesztenyés néni szokatlan kereskedelmi tevékenysége keltette fel Aladár figyelmét. A néne reszelős hangon sipítozott:
– Itt a sült gesztenye! Friss, meleg!
Egy jól öltözött úr lépett a sütőüst elé.
– Tízet kérek!
– Egy is elég lesz! – válaszolta most már durva férfihangon az álnéni, és valóban csak egyet adott, de jókorát, a sütőlapáttal a vásárló fejére. Az áldozatot aztán galléron ragadta, és gyakorlott mozdulattal az üstbe rejtette.
Például képzeld el hogy ebben a hideg, havas időben kimegyek a körútra sült gesztenyét árulni. Aztán bizonyos vevőket fejbe vágok, majd bedobom őket a tűzbe, a vaskályhába. Azon sütöm a gesztenyét.
Szerintem elég nagy botrány lenne. :-)
Mindig csak ez az erőszak.
Nézem ezt a Megfojtott virágok című Scorsese filmet. Az is milyen egy sötét film. 3,5 óra! Ezt emberfeletti cselekedet lesz végig szenvedni.
Mondjuk, eredeti ötlet. Ezekről az olajmilliomos oszázs indiánokról még nem is hallottam. Azon csodálkozom hogy hogy miért nem már rögtön az elején golyózták ki őket az olajból? Elküldik egy másik rezervátumba, oszt kész. Az indiánokat, nem az olajat.
A család kivesz egy házat a városon kívül, ám egyszer csak bekopog két idegen azzal, hogy ez az ő házuk.
szeretek úgy filmet nézni, hogy az égvilágon semmit sem tudok róla. :) így nincs is elvárásom felé, és teljesen kiszámíthatatlan, hogy mi fog következni
Ez a film ilyen volt, és az utolsó percig lekötötte a figyelmemet.
Ráadásul Ethan Hawke és Kevin Bacon együtt szerepel benne. Őket még sosem láttam közösen.
Ha leporolnánk a 80-as évek VHS-en belopott, tucatmásolt távol-keleti "karatéros" filmjeit, rádobnánk egy tonnányi ócska, "ámerikás" CGI-t, akkor szinte meg is kapnánk ezt a minősíthetetlen foshalmazt.
A különbség csak annyi, hogy a kínai ősből kihagyták a humort, a japánból pedig az eleganciát.
Maradt a japán arrogancia, az amerikai nyikhajság és a koreai szarrátúltoltság.
Ja, és a kung-fujj!
Ha még mellé a magyarokat is beleveszem (lásd még: stáblista), akkor azért kiderül, hogy a gyártással a diverzitás frontján nincs gond.
A baj csak az, hogy ez az egyetlen jó, amit elmondhatok róla: ebben a filmben ugyanis gyakorlatilag minden gyártó nemzet a silányabbik, vagy egyenesen a rosszabbik felét mutatja. Mondjuk, mi nem tudom, hogy mit csináltunk a filmben. Valszeg elloptunk valamit, csak nem látszott, mert utólag kitakartuk a CGI-jal...
Én nem is tudom, hogy a szuperhős-filmek kategóriájában van-e még ennél lentebb?
Antiszociális, 16 éves, kangörcsös kis taknyoknak (lásd még: "főhős") tudom ajánlani. Senki másnak.
3/10
Sean Bean és Mark Dacascos legalább megpróbálja hozni a kötelezőt (hint: nem sikerül, hála a szövegíróknak), továbbá az Attilák: Epres Attila és Király Attila hangja miatt.
Cet obscur objet du désir (A vágy titokzatos tárgya) 1977 by Luis Bunuel
Nagyon régen láttam már, így aztán érdemes volt felfrissíteni a Bunuel élményt. Igazán remek ahogy az egy szerepet játszó két színésznő hozza a nagyon is különböző érzelmi vonulatok a "kétségbeesésbe kergetve" Fernando Ray-t a történet hőn áhított végkimenetelét illetően. Persze biztosan benne volt a társadalmi, politikai vetületeknek akkor épp aktuális hasonlatai a párkapcsolatai drámába ágyazva, de őszintén szólva erre kevésbé koncentráltam. Elég volt a két színésznő által megjelenített végig permanensen fordulatos tudatállapotok lekövetése. Kellemes szórakozás volt a spanyol klasszikus filmes nagymester keze nyoma és nem éreztem különösebben elavultnak sem.
7,5/10
4 luni, 3 saptamâni si 2 zile (Négy hónap, három hét, két nap) 2007 by Christian Mungiu
Végre elkezdtem feldolgozni a nevezetes, a közelmúltban rengeteg díjat besöprő román új hullám egyik jeles képviselőjének munkásságát. Nem csalódtam az bizonyos. Lassan komótosan kezdődik, de a jellegzetesen kelet európai környezet, színek a hozzájuk tartozó végtelen társadalmi nehézségek plasztikus ábrázolása ezúttal cseppet sem unalmas. A két nő szinte kilátástalan küzdelme a helyzet megoldásáért nagyon is izgalmas és abszolút leköti a figyelmet. A vége felé meg mikor a fiatal pár részt vesz azon a családi vacsorán, az ő ottani jelenlétüknek az ábrázolása már-már zsenialitásba hajló. Mindenképpen felkeltette az érdeklődésem Mungiu további munkái iránt is.
Amúgy, nem dereng ilyesmi, mint a manapság oly divatos karikázás. Sose féltem tőle gyerekként és a kedvencek közt van, mind a mai napig, bármikor nézhetős. A nyaralásos évadot tartom, a leggyengébbnek, az Aladár-ost a legjobbnak, a sci-fi és a fantasy-elemek mellett, a meglepő történetei végett is. Az első évadról se feledkezzek meg, ebben is vannak mulatságos részek és megalapozta a sorozat sikerét. Manapság, nem készülnek ilyen remekek... Sajnos. Az ámítógépes kísér(l/t)etet, inkább ne is emlegessem.
