Ha most találtál olyat, amit szívesen megeszik, akkor ne kísérletezz, hanem maradj meg ennél a tápnál mindig. Nem unja meg, azt csak az emberek képzelik be kutyánál, macskánál.
Változatosságnak adhatsz neki főtt husit hozzá, zöldségfélét. Volt olyan macskám, aki imádta a paradicsomot, nyersen ellopta, bárhova dugtuk a primőr paradicsomot. (Akkor még nehezebben lehetett hozzájutni. De volt amelyik a friss kenyérhéjból kért, meg volt érte őrülve. De az alapvető tápot, ha bevált, nem kell váltogatni, ezek teljes értékű tápok.
Legyen elérhető helyen állandóan friss víz is (lehetőleg azt igya, mert szeretik a virágcserép alól is kiinni a vizet, ki tudja miért, talán mert az már enyhén büdös és bogaras) :)
Annak ne dőlj be, ha "úgy néz", minden kutya-macska ezzel csinál bolondot a gazdikból.., ha hagyja :)
Valóban nekem sikerült kialakítani ezt a szokást! S emiatt van is lelkiismeretfurdallásom.
S igen játszunk vele.
De nem a jutalomfalat volt a probléma.
Sokkal inkább hogy ,bár egész nap együtt vagyunk itthon dolgozom s mindig a közelmben van, de még nem értek macskául.
Később fogok, hiszen csecsemőül sem értettem annó, de a 3. leánygyermeknél már igen. Mégis a macskám gesztusaiból arra következtettem, hogy a mucus pokolian éhes.
Tegnap délután vásároltam egy másik macskatápot, ami nem keverék, hanem homogén, azaz egyfornma darabokból áll.(nem tudom megítélni, hogy a terméknek csak a színe más-e)
A macska ugyanis rendszeresen kiválogatta az előző tápból a barna színű darabokat és nem ette meg. Ez a táp is barna, de jóízűen elfogyasztja (végre).
S már a jutifaliért sem áll sorba.
Tulajdonképpen azért adtam neki jutifalit, mert nem értettem meg, hogy nem szereti a másik tápot, s már nekem fájt, hogy éhezik a szegény.
A macska jelleme egyáltalán nem uralkodó, és követelőző.Ő nem hisztizett, egyszerűen éhes volt szegény.
Sokkal inkább egy olyan gyerekre hasonlít aki feltétel nélkül bízik benned, és az egész családban.
S hogyan kell, ha egyáltalán kell változatosságot teremteni az étredjében?
Sok gazdi örülne a helyedben a helyes étkezési szokásainak, vagyis, hogy csak a neki való száraz tápot eszi. Én nem próbálkoznék mással.
Jutalomfalatot miért kapott? Ő nem állt sorban a pultnál a boltban, hogy márpedig jutalomfalatot akarok venni. Játsszál vele helyette, tereld el a figyelmét, és akkor leszokik róla, mert valójában semmi szüksége a jutalomfalatra, a játékra annál inkább..
Ő azért kéregeti, mert már feltételes reflexet alakított ki, addig áll a spejzajtóban, míg fel nem kelsz jutalomfalatot adni neki.
A közös foglalkozás mindkettőtöknek eltereli a figyelmét az evéssel kapcsolatod tévhitek(d)ről.
Felelőtlen voltam, nem olvastam el a jutalomfalat zacskóját, ahol pedig világosan le van írva,hogy csak napi 20 db jutalomfalatot adjak a macskának.
Egy fehér angóracicánk van, 15 hónapos, születésétől mi neveljük.
Kicsit válogatós, semmi mást nem eszik pici kora óta csak a szárazeledelt.
Hiába vettem meg neki a legzaftosabb falatokat, hiába próbáltam neki csirkehúst adni semmi, nem eszi meg.
Kb 1 hónapja rendzseresen szokott kapni jutalomfalatot, és látom a Macskámon a függőség jeleit. Nem eszik rendesen ,ha közelítek a kamrához ahol a jutifali van, kizárólag azt nézi.
Nagyon szomorú vagyok, hogy sikerült"drogost" nevelni a cicusból.
A dohányzásról én annak idején egy határozott letevéssel tudtam leszokni.
Őszintén szólva nagyon szeretem a macsekot.Nem szeretném ha függő lenne.
Talán még nem késő.
Mitévő legyek?
Az étkezési szokásai nagyon leszűkítik a lehetőségeimet.
Gazdit keres a képen látható 2 hónapos fiú cica. Egészséges ,bolhamentes. Kutyától nem fél. Kinti macska igy még nem szobatiszta. Szentendre 30-40kmes körzetébe ingyen házhoz viszem ....
Üdv nektek. Tanácsot kérnék, vagy segítséget aki jogszabályokban jártas.
A munkahelyemen befogadtunk két cicát, pár évvel ezelőtt. Mindkettő nőstény, egerésznek, szelídek. A gond az hogy a munkahelyem épülete közös a védőnőével, ide gyakran hoznak kisgyerekeket, sokszor odamennek a macskákat simogatni. A macskák fotelban alszanak télen-nyáron, a bejárattól pár méterre. A minap jött egy ANTSZ-es és valamit magyarázott hogy el kell távolítani őket.
1, Van ilyen jogszabály? Joga van elkergetni? Az épület egyébként önkormányzati, a védőnő is ugyanúgy használja mint a főnököm(bérlő)
2, Mi csak jót tettünk velük mikor nem hagytuk éhenveszni őket, azóta a szívünkhöz nőttek. Haza nem vihetem mert otthon is van 8, többet nem tudok ellátni.
Az odáig rendben van, de el sem jutok odáig, hogy elkapjam a grabancát, mert közel sem jön hozzám...Ha leteszem a kajás edényét, akkor megy oda enni, mikor én már olyan távolságban vagyok, hogy ne tudjam elkapni. Itt a probléma (vagy ezt csak én gondolom problémának?) :)
Lenne egy kérdésem: van 2 cicám és vinném őket orvoshoz ivartalanítani, de sajnos nem szelídek, nem kezes egyik sem. Fogalmam sincs, hogyan fogjam meg őket, hogy bele tudjam rakni a szállítóba. Vidéki cicák, kint élnek, csavarognak, jönnek-mennek. Még akkor is nehezen tudom megsimogatni őket, amikor épp esznek, de ugye a műtét előtt koplaltatni kell őket, így az etetés közbeni megfogás sem jöhet szóba.
Még annyit hozzátennék utólag, hogy furcsa hogy nincs itt... Folyton eszembe is jut. De rosszul nem vagyok. Furcsa, de nem. Azelőtt jobban kivoltam, mikor szenvedett és kétségbeesésemben ide is írtam.A hétfő persze nagyon nehéz volt, nagyon sírós, nagyon szomorú, kijött minden. Viszont most a történtekhez képest, és azok mellett amit leírtam tudok normálisan tovább élni máris. Gondoltam rá, hogy ez normális -e.. mivel azt hittem padlón leszek, nem bírok enni majd, hihetetlenül depressziós leszek és üres lesz minden, nem tudok aludni majd, de nem.. tisztább a fejem és rájöttem ez is miatta lehet, ő okozhatja nekem. A vele kapcsolatos szép emlékek is. Minden pozitívum, a hiánya ellenére. Ezért is gondolom, hogy biztos, hogy egy jó helyen lehet most. :) A pozitívabb energiákból. Persze azért még néha lent is érzem magam, ma reggel is elkapott egy kis rossz érzés, borzalmas hiány, hogy üres így minden, őt akarom még, nem lehet igaz, és fel sem akarok kelni...de felfogtam és hamar összeszedem magam..nem engedtem még el, beletörődni sem fogok..mégis ilyen a helyzet. Tudok mosolyogni is.
Sajnos hétfőn el kellett altatni a drága Cicusomat... :( nekem el kellett jönnöm itthonról hétfőre a suli miatt, de Anyáék bevitték másnap az állatorvoshoz. Már kivoltunk vasárnap este. Elbúcsúztam, elköszöntem tőle, mert már felkészültem rá mi lehet a vége. :( A hétvégén egyre rosszabb lett, nem tudott felkelni, nem evett, csak feküdt, és nézett szomorúan..nyilván fájdalmai is voltak. A szívem szakadt meg... Lényegtelennek érzem az én állapotom de hogy mennyire, csak sírtam, nem tudtam aludni, már kikészültem a látványától annak, akit úgy szeretek. Hétfőn elvitték. Akkor még annyit tudtam, kapott infúziót, és csináltak megint vértesztet. Kiderült aztán, sajnos már nem tudja leküzdeni ami a vírussal jár, az immunrendszere nulla lett, a szervei sem bírják mert idős ahhoz képest...Olyan erős cica volt pedig mindig is.:( Kapott injekciót is, ami a fájdalmát csillapíthatta (nagyon remélem hogy tényleg!! és nem fájt neki akkor semmi..) Kiderült az is számomra, azért nem szóltak akkor még az állatorvosnak, mert féltek hogy akkor el kell altatni, mert már múltkor is azt javasolták, de akkor a kezelésre esett a döntés és sokkal jobban lett, szörnyű hogy a kezelés végével ez abba is maradt és idáig jutottunk.. Tehát már nem volt más megoldás, hogy ne szenvedjen..Annál rosszabb nincs , annyira sajnáltam. Már tényleg nem bírtam nézni, sőt senki, annyira rossz lehetett már neki. Senki nem akarta persze és nehéz volt felfogni, elhinni. Méltósággal kellett elmennie, ahogy azt megérdemli. Nagyon nehéz döntés ez de már azért is rosszul éreztem magam hogy szenvedett előtte pár napig. Önzőnek sem szabad lenni, az ő érdekében történt végül.. Szóval beleegyeztek. A beszámoltak alapján Anyáék elbúcsúztak tőle, aztán ő nem bírta végignézni, Apa ott volt vele. Nagyon remélem, hogy szépen megsimogatták még előtte. Azt tudom, hogy mielőtt egy altatót adtak neki, még nézte őket, megismerte őket, felemelte a fejét mikor megérkeztek. Aztán mikor megtörtént a dolog elvileg gyorsan történt az egész.. Istenem, bár ott lehettem volna viszont. Ettől nagyon rosszul érzem magam. Nyilván borzalmas érzés is lett volna, de álomba ringattam volna a Kis Boldogságomat..Simogattam volna sokáig. Leginkább az én Cicám volt, én választottam, Ő pedig engem. A legfőbb pártfogoltja is voltam, mindig odafigyeltem rá és a betegsége alatt is csak rajta járt az eszem és kutakodtam mindenhol hogy mikor mit kell vagy mit lehetne tenni. Ott kellett volna lennem. Ráadásul, nekem nem számít maga az ünnepnap, de a névnapomon történt. A másik ami bánt, hogy nem otthon történt, hanem az állatorvosi rendelőben, amit amúgy sem kedvelt annyira, nyilván. De akkor még szólni sem tudott úgymond szegénykém, megmozdulni se..:( Bár otthon lett volna. Viszont már otthon nyugszik békében..:( Olyan hirtelen történt az egész mégis és csak utólag tudhattam meg. Nagyon szerettem és szeretem is őt.. hihetetlenül hiányzik és fog is a jövőben. Az egész család gyászol. Ő volt a mi kis kedvencünk, valóban családtag. Úgy hozzánk nőtt.. Nem fogja pótolni őt senki és semmi.. Az említett dolgokért van egy kis lelkiismeret furdalásom, -ami egyáltalán nem számít mert ez nem lényeg úgy érzem hogy most én hogy vagyok-.. viszont előtte mindent megtettünk érte. Szomorú vagyok de vígasztal a tudat hogy soksok szép évet okozott nekünk, és remélem mi is neki, ez a lényeg. Remélem, nagyon boldog volt mert akkor én is az lehetek. Igazi egyéniség volt, és a legaranyosabb. Rengeteget tudnék mesélni róla, minden előttem van. Sose halványuljon. Vígasztal az is főleg hogy most biztosan egy szép és jó helyen lehet már. <3 Lélekben küldök neki egy kis cicakaját, de remélem mindent megkap ott ahol van vagy lesz..attól függ mi lehet az Élet után.:) Nagyon remélem hogy neki csak is jó. Eszembe is jutott sok-sok szép emlék róla ami megmosolyogtat..Egy igazi kincs volt. Olyan jó lenne még ha hozzám bújna, dorombolna, simogathatnám.(Meg még annyi minden pillanat.) Az volt az igazi béke. Ő volt a legjobb vigasz is bármi volt. Nem kellettek szavak sem. Érezhető volt a Szeretet. A nagybetűs Szeretet szavak nélkül. Egy kis csöppségbe, egy állatba, aki oly önálló, mégis úgy tud ragaszkodni és szeretni a Gazdiját, óh nem csak az etetésért, az csak a hála..és aki azt mondja, nem tudja milyen kapocs létezhet..Emberek nagy része pedig nem tud így szeretni. Nagyon remélem, hogy tényleg jó helyen van, ahogy azt megérdemli... Örökké emlékezni fogok rá és ő marad az Egyetlen. Élt közel 11 évet, én kaptam 8 évesen. Örökkön-örökké szeretni fogom a kis Életemet. <3.
Köszönöm, hogy kiírhattam magamból mindent. Vigyázzatok szeretett Cicátokra nagyon! Gondolom itt tudnak a Cicások mindent de..Alattomos betegségek ezek a vírusok, ráadásul ezellen védőoltás sincs.. Azt viszont, hogy ne lett volna részben kijárós, nehezen tudtam volna elképzelni. Megadta neki a szabadságot, amilyen egy cica, szabad..amellett hogy nagyon hálás és ragaszkodó tud lenni, hihetetlen. <3 Szeretetteljes csöppség tényleg. Ha csavargott is mindig visszatalált mikor még nem is volt ivartalanítva se, és ó mekkora örömmel futott hozzám utána, boldogan. Én mindenképp a fiatalkori ivartalanítás mellett vagyok viszont, mi csak pár éves korában tettük meg- így utólag mondom hogy sajnos. Csak pár dologban változtatta meg, ugyanolyan maradt. A dolgok pedig pozítivak is. Pl. még mindig szeretett kijárni de nem ment messzire és csak rövidebb időre, nem bunyózott, nem szaporított kóbor cicákat akiket úgy sajnálok egyébként is..és nem kap el betegségeket ha minden jól megy! EZ Nagyon fontos.
Bocsánat ha néhol kevésbé fogalmaztam szépen, de csak írtam, ami jött szívből.. Nehéz is ezeket szavakba önteni..
De szerintem a hozzáállásodra (és a családodéra)nem lehet panasz, nagyon lelkiismeretesen álltok az állathoz.
Attól tartok, az utolsó bekezdés a cikkben a válasz:
Hogyan lehet együtt élni egy FIV+ cicával? Fokozottan gondot kell fordítani a jó minőségű táplálásra, az általános erőnlét javítására, a stressz csökkentésére - egyszóval a cica jólétére. Valószínűleg gyakori vendégek leszünk állatorvosunknál változatos tünetekkel és állapottal, ami anyagi, időbeli ráfordítással jár, akár éveken keresztül. Sokszor az is eredménynek számít, ha fenn tudjuk tartani a pillanatnyi állapotot, romlás, visszaesés nélkül.Szellemileg is fel kell tudni oldani azt a helyzetet, ha gondos ápolás ellenére is romlik a cica erőnléte - mert ez nem a gazda hibája. Közben pedig ne feledkezzünk meg róla, hogy egy FIV-es cica ugyanúgy szeret ölben ülni, ugyanúgy dorombol, ugyanúgy tönkreteszi a kanapét, mint bármelyik másik. Macska.
De ettől függetlenül jobbulást a cicának, neked pedig kitartást!
Sziasztok!Nem tudom mennyire él még ez a fórum, de kerestem egy cicás topicot, és emiatt regisztráltam..muszáj leírnom, amit érzek, olyanoknak akik hozzá tudnak szólni vagy legalább át tudják érezni, remélem jó helyre jöttem.
Van egy 11 éves kandúr, de ivartalanított, kinti-benti cicánk. Én 19 éves vagyok, vele nőttem fel. Mindig is macskás voltam, aztán mikor még ide sem költöztünk a mostani lakóhelyemre, tartott az építkezés, de már megvolt a ház, egyszer csak jött az örömhír, kapok egy kiscicát. Én választottam, ráadásul teljesült a vágyam, kis teljesen fekete cicát. Szóval ő egyéniség, imádtam mindig is, nagyon jó, hogy van, a bajban velem volt, bundás barát aki szó nélkül velem van amikor kell, én meg vele voltam a játékban, a szunyókálásban, és így tovább..sok örömöt okozott. Azonban nem rég óta az állapota megtépázza az idegeimet. Egy napig rosszul volt, csak feküdt, talán lázas is volt, még újévkor. Nagyon aggódtam. Másnapra viszont semmi baja nem volt hál'istennek. Telt az idő, el is felejtettük már, és egyszer csak újra kezdte, de nem maradt abba. Nem evett, csak aludt a kis cicám, teljesen kiment belőle az életkedv. Ha felvettem, elhagyta magát, csak feküdt a karjaimban. Nagyon sajnáltam, rossz volt nézni. Mindenki foglalkozik nálunk a cicával, de úgy tűnik a bajaira csak én voltam igazán fogékony, és én néztem utána mi baja lehet, na meg abból hogy nem eszik mi baj lehet.. Na a lényeg annyi hogy szerintem azonnal kellett volna egy állatorvos, de mire hazamentem (én hétköznap máshol lakom albérletben), csak akkor tudatosult bennem mi baja, anya mesélte, bár még csak azelőtti nap kezdődött körülbelül. Aztán kezdett egyre rosszabbul kinézni és fogyni..Szóval én mondogattam, hogy akkor állatorvos, kérem szépen. Oké, kihívják, de hétvégén nem lehet. (Valahogy senki nem gondolta hogy olyan komoly a baj. De a kaja-ügyet nagyon mondogattam.) Na aztán meg nem vette fel mikor felhívták a dokinkat.(Aki egyébként elvileg jó orvos, ő ivartalanította a cicánkat anno, meg apa ismeri is elég jól.) Türelmem fogyott.. Nem ez a lényeg egyébként, de most jövök rá hogy egyedül én vettem itt komolyan a dolgot és dühös vagyok. De ugyan mi komoly baj lehetne.. Másnap viszont kijött, ekkor azért már eltelt pár nap. Kapott antibiotikum injekciókat és újra jól lett. Nem tudtam hogy van ilyen, eddig nem voltam jártas benne, de utána néztem mindennek, majd mondtam anyáéknak hogy ha nem eszik, bizony kéne roborálószer, Calo-pet paszta, az is jó hogy ilyenkor van, létezik. Az állatorvosunk azt mondta, hogy ő nem hiszi hogy még kéne neki..??? Anyáék meg erre, hogy már nem tudják mit mondtak neki, hány napja nem evett. Sok. Ahhoz képest hogy nem evésről van szó..De egyébként ez csak nekem és anyának tűnt fel.. Persze, a cica el is bújt mikor betegeskedett. Szóval elkezdett aztán enni is, de nem túl sokat valamint ha jött az állatorvos már elbújt, tiltakozott az injekciók ellen, először annyi ereje sem volt. Vettem neki Calo-pet pasztát is, rohantam vele haza. Persze a cica utálta, de megoldottuk. Jól volt aztán a cicus láthatóan, de nem akart kimenni, nem volt olyan aktív, egyszer mikor kinyitottuk a terasz ajtót, akkor kiment, nézelődött, láthatóan jó kedve volt, dörgölőzött kint hozzám. Az volt az első jó élményem mikor megnyugodtam. Viszont az is tűnt fel, hogy mindig furcsán fekszik le és furcsán is fekszik. Aztán eltelt egy-két hét és újra kezdett rosszul lenni. Végül kijött az állatorvos, kapott injekciót, és beutalta egy másik állatorvoshoz a városban, ahol ki tudnak vizsgálni mindent, van felszerelésük. Itt labort csináltak. Megállapították, hogy a cica FIV+. Nagyon-nagyon szomorú lettem, elkeseredtem, miért pont ez a súlyos betegség, viszont már aznap jobban volt. Jött, dorombolt, kezdett élénkülni, kezdett enni. Azt mondták, másnap kiderül a labor többi eredménye, hogy hogy vannak a szervei. Ezek pozitív eredményt hoztak szerencsére. Azonban a cicus..én már láttam, be volt sárgulva. A másik állatorvosunk azt mondta, hogy nem látta a fényben... Na, másnap vittük vissza, előtte mivel rosszul volt hagyott mindent, csak feküdt, másnap már tiltakozott hogy beraktuk a hordozóba, nehezebb is volt, nyávogott keservesen és nézett végig nagy szemekkel. Szokatlan helyzet. Azért ott tűrte a procedúrát. Visszajött, viszont nem bújt el, mert eddig mindig azt csinálta, mikor jött az állatorvos is még azelőtt mintha érezte volna, előre elbújt, vagy mikor apa hazajött egyből arra asszociált aztán hogy visszük. Szóval azt hittem utána ijedtében elbújik, de nem. Kiugrott és rögtön enni kért. Ekkor már infúziót is kapott a szuri mellé, négy órán át, aggódtam azt hogy bírja ki de elviselte úgy tűnt. A bekötözött kanült azért piszkálta néha, idegesítette nyilván, de nem szedte le, szóval nem terrorizáltuk még azzal a gallérral is. Másnap is vittük, ekkor már nagyon virgonc volt, mondták is utána hogy nehéz volt vele. Hazajött, akkor is elemében volt, gyönyörű nagy szemekkel nézett, kaját kunyerált, játszani akart, és minden áron ki akart menni, amit sajnos nem engedhettünk. Másnap csak oltást kapott, ekkor már jól viselkedett az odaúton is és ott is megdicsérték, hogy jófiú volt. De teljesen jól volt! Másnap még egy infúzió, ekkor meg tényleg azt mondták nem volt gond vele, sőt, érdeklődő volt. Igen, ekkor már pár napja a kezelés idején visszatért a régi cicusom. Aranyos volt, élénk, játékos, megerősödött, tényleg volt ereje, és édesen aludt. Lement a sárgasága. Kapott VMP pasztát, Epato pasztát, ezek végre ízlettek is neki, valamint Vetri DMG csoda-cseppeket. Kapja őket. Egy nap nem kapta meg, nem tudom közre játszott e, de megint kezdett nem enni.. olyan hirtelen újra, és újra csak fekszik és néz ki a fejéből, felállni sincs ereje most kb. Pár nappal a kezelés után. Hisz annyira jól volt már.. annyira boldog voltam pedig..most meg már kezdek teljesen elkeseredni, mert kezdett megerősödni, visszahízni, újra jó kondiban lenni, aktívnak, élénknek lenni, dorombolt, dagasztott, szóval jól érezte magát..és most megint nincs jól és annyira rossz látni..:( Teljesen el vagyok keseredve, nem tudom mi lesz vele. Ő a mindenem, a kis kincsem... Hihetetlenül rossz látni, hogy csak fekszik, csak néz szomorúan..nem úgy, ahogy pár napja.:( Bár segíthetnék.
Ezért a kezelésért nagyon hálás voltam egyébként, apáéknak is hogy finanszírozzák a nem kis költségvetésű ellátást, és hogy viszik minden nap, de ez az alap szerintük is, ilyenkor nem számít, és ők is aggódtak érte persze. Hálás voltam valamint az állatorvosnak és a segédjének is, akik imádják az állatokat és nagyon alapos munkát végeznek, mindent megtesznek. Úgy volt, ha vigyázunk rá, jól lehet még a cicus.. Erre visszaesett. Nem tudom, de már nekem sincs semmi életkedvem, hogy így látom a cicát, és bele se merek gondolni mi lehet ezután. Annyira sajnálom és szeretem is őt. Nem tudom elképzelni nélküle az életem. Már boldog voltam pedig hogy jól érzi magát..Viszont elkeseredésem mellett megint dühös vagyok, mert mondtam tegnap, hogy szóljunk megint az állatorvosnak. Semmi nem történt. Nem keresek hibásokat, nem erről van szó, most lehet hogy úgy tűnik, úgy állítódik be a történetem alapján hogy milyen nemtörődöm a családom, de egyáltalán nem azok, gondoskodó szerető családom van.. de nem tudom, nem látják annyira mint én, engem tör le csak ennyire? Én ezt a tehetetlenséget és várjuk a csodát nem bírom, vagy mi ez, meg a nem direkt halogatást. Valami legyen. Nem bírom ezt nézni, szörnyű. Azt sem bírom, ha valakinek egy kicsit is jókedve van most. Másfelől ezek szerint addig van jól, amíg gyógyszert kap..?Nem tudom mit tehetnénk, de szólunk végül újra az állatorvosnak, és ő megmondja lehet e rajta segíteni, ő a szakember. Tudom, hogy eshetnek vissza a Fives cicák.. Én már mindent kiolvastam, ahol tudtam előrébb segítettem a gyógyulást, és mindent megtettem ami tőlem telik. De nagyon aggódok és szomorúak vagyunk.. Sosem éreztem még ennyire rosszul és kilátástalanul magam.:( Bármit megtennék, hogy jól legyen de nem tudom mennyi esély van erre...Csak ne szenvedjen...Akárhogyan is.:( Viszont annyira hiányozna, nem tudom hogy tudnám feldolgozni, ha nem lenne. Most pedig ez a nem tudom mi van helyzet is kikészít.. de bár jól lenne a cicus, az ő érdekében.:(:( Jó látni mikor jól van és boldog..
A képen látható cica ingyen elvihető Hajdúszoboszlóról. Elég rosz körülményekből mentettem ki a testvéreivel együtt de már csak ő van. Bárki elviheti akinek megtetszik. Megfürdetve és féregtelenítve, nagyon aranyos, kedves cicus. Tel 06 20 539 0980
Mi is használtuk a hímzett, horgolt, sok munkával készült párnákat, csipketerítőket, minden kézimunkát, mert szinte mindenben volt hímzés, vagy horgolás.
Egy időben még kalocsai hímzéses volt a farmerünk is, nem csak a blúzunk, mellényünk, monogramos hímzett abroszunk, zsebkendőnk, stafírungunk. Ma már csak őrzöm (bár még van bőven), de nem lenne szívem használni őket.
Értékrend változás történt... ma papírszalvéta van a damaszt helyett, nem csipkés fehér ágynemű, hanem könnyen mosható színes, műszálas, amit nem kell keményíteni vasalni.. stb.. stb. És még van kicsi, régi, hímzett tűpárna is, tűkkel megtűzdelve. :)
Gondolom.:) Egyébként én egy ilyet nem tudnék tűpárnának vagy háttámasznak használni díszpárnaként, mer' sajnálnám. Anyukám rengeteg, hónapokig-félévekig hímzett díszpárnáinál is utólag csodálkozom, hogy anno kentük-vágtuk-gyűrtük őket, percre sem jutott eszünkbe a tömérdek belefektetett meló. Na, már nem tenném.:)
