Kis hazánkra nézve nem valami hízelgő eme paradox meghatározás, és bizonyára mindannyian tudunk hasonló kesernyés – szellemes szállóigéket. Szidhatnánk is Magyarországot sok mindenért, ha nem szeretnénk annyira. Tanárként magam is felhívom mindig tanítványaim figyelmét a hazaszeretet egy sajátos vonására, amit „nemzetostorozó hazafiságnak” nevezünk, elcsépelt fogalommal. Kölcseyé lehet ilyen, a Zrínyi – dalok pesszimizmusára gondolva, és ilyen Adyé is. („Mi mindig mindenhol elkésünk… Nekünk Mohács kell… Verje, csak verje…” Mármint az Úr e „veréshez szokott fajtát”…) Nagy László szavai is intenek: „Nekem Ady Endre ostora tetszik”. A „csillagra akasztott elárvult ostort” annyian és annyiszor kívánják leakasztani, hogy végighúzzanak vele népünkön, az Úr helyett is, ha nem verné eléggé. De hát veri nélkülünk is, ezért Ady önmagunk elleni protestáló dühe már hatástalan. Igaz és szép szó kellene már népünknek! Nem kellene annyi hazug szóáradat innen-onnan! A felelősség ugyanis nem azonos: ha nem érdekli valami a népet (olvasó- vagy nézőközönséget, stb.) az már következménye valaminek vagy valami elmaradásának, hiányának, a fő felelősség az értelmiségé és persze a médiumoké, a politikáé. Milyen bosszús és keserűséggel teli az a magyar ember, aki például valódi képet akar kapni múltjáról, történelméről, csupán azért, hogy tudja : valójában milyen nemzeti értékek birtokában vagyunk érdemesek egy valamilyen önbizalomra, büszkeségre, erőt adó bizakodásra. Történészeink és a munkásságukra alapozódó oktatásunk tartalmilag szegényes, ellentmondásos, kétes eredménye pedig a csökkentett, ingatag nemzettudat, nemzedékek közönye, sőt lekicsinylő becsmérlése mindennel és mindenkivel szemben, ami, és aki csupán szóba hozza a nemzeti érzés fogalmát és még itt-ott meglévő mértékeit. Akik pedig olyan sűrűn mutogatnak Európa felé, azt soha nem látják meg, hogy a nemzeti érzés, büszkeség, a pozitív nemzettudat és a külsőségekben (kultúra, a jelképek használata) is kifejezett nemzetszeretet milyen hatalmas erőt ad a népnek, és milyen fejlődést ér el általa az ország! Egy „következmények nélküli országban” minden elképesztő dolog megtörténhet. Sehol Európában, sőt a világon nincs még egy hely, ahol ennyi érték elkallódik, de kultúrnemzeteknél végképp nem fordulhat elő ilyen amnéziás múlt-feledés, mint nálunk. Már nincs is olyan magyar tán, akinek feltűnne, hogyha a szenzáció velünk történik meg! Ha a médiumok hírré teszik: a szemétből szenzációt kreálnak, amíg mi vaksin rugdossuk szét igazgyöngyeinket. Mindezen keserűségek azért fordulnak meg bennem, merthogy nem beszél senki és nem ír senki Attila és a hunok nyelvéről. Mindenhol szenzáció volna ilyen titok megvilágosodása. Újabb film készülne, amihez semmi közünk újfent nem volna, és gyaníthatóan nálunk is robbant volna a „kultúrbomba”, ha … a hunok nem magyar nyelven beszéltek volna… Márpedig a 2004-ben, a Turán folyóiratban, dr. Detre Csaba neve alatt megjelent „Hun szavak, szövegek” című dokumentum bizony magyarul szól! Az Iszfaháni kódex alapján készült írás, Schütz Ödön és dr. Detre Csaba fordítása, egy „készülő könyv”előrejelzése. Az ezernyi szón és néhány szövegen kívül ezek szerint van több hun nyelvi anyag is! Egyetemi tanulmányaim során eléggé beleástam magam a magyar nyelv történetébe ahhoz, hogy bizonyossággal megtegyek néhány kijelentést. Egyik az, hogy az 500 körül, örmény betűkkel lejegyzett hun anyag olyan színvonalú, melyet hamisítással elérni emberi ésszel és semmi módon nem lehetséges, a közlés tehát hiteles. A másik fontos kijelentés, hogy a „hun nyelv” a magyar nyelv ősi állapota. Nem rokona tehát, hanem maga a magyar nyelv, ( a térbeli és időbeli különbséget figyelembe véve, sőt beszámítva a Kaukázus térségének 5.századi és a Kárpát-medencének középkori kulturális közegének különbözőségét.) Nem a magyar „nyelvjárása” a hun, hanem archaikus elődnyelve, ebbéli állapotában is magában hordozza a később is fennmaradó nyelvjárási jellegzetességeket. A hun-magyar nyelvemlékek kívül tartása a tudományos tereken – érthető, de nemzetellenes és tudományellenes, ezért nem elfogadható, és mindannyiunk, az egész nemzetünk gyalázatára lenne, ha politikai beavatkozás tudná csak megnyitni ősmagyar kori nyelvünk előtt a tudomány bázisait. De érthető… Mert ha a hun nyelv magyar, a hun nép is az, és akkor az avar is az – egy mongol réteget esetleg talán leszámítva. A szkíta előd-népeinket ki ne hagyjuk a sorból, és elindulva visszafelé az időben a hunok nyomvonalán, egy valódi úton haladhatunk visszafelé, őshazánkat is föllelve. Attila király a „médek királya”is volt! Ott találjuk magunkat Mezopotámiában. Az 500 körüli hun-magyar nyelvben megtaláljuk az Isurrukh szót egy földrajzi egységre: Mezopotámiát jelöli, de a szó származását nézve („etimologizálva”) ezt jelenti: Őshaza! A hunok is „romantikus őshaza-elméletet” gyártottak, ezek szerint. Tőlünk tanulták bizonyára… Elképesztő feladat elé állítja „a hun nyelv” jelenlegi „hivatalos”, még Habsburg-alapokon álló (és nem működő) történészeinket, nyelvészeinket, intézeteinket, beleértve az oktatás intézményeit, programját is. Ez egy szóba sűríthető: BEISMERÉS. A szó óriási tömegű, töménységű. Mi mindent kellene beismerni, ésszel föl nem mérhető. A hun-magyar nyelvnek, ősiségünknek, magyarságkultúránknak és önnön méltóságunknak tartozunk azonban a mértéktartással, ezért a hangsúlyt a BEFOGADÁSRA tesszük. Minden késlekedés bűnös mulasztásnak számít a magyar nemzettel szemben, s ha akadályokat gördítenek hunkori nyelvemlékeink szellemi-tudományos birtokba vétele elé, elhallgatással, presztizs-féltéssel, tudományos féltékenységgel vagy csak lomhasággal… És ha a nemzet maga nem is lehet bűnös, gyermekei, közöttük e sorok olvasói is, lehetnek cinkosok: ha tehetnének valamit, és nem tesznek! Gondoljunk bele: nemzedékek sora hagyta el úgy iskoláinkat, hogy nem mondtuk ki számukra az igazságot! Tagadtuk és tagadtattuk fiataljainkkal is múltunkat, krónikásaink tudását, nemzetünk jó emlékezetét, satnya identitást táplálva a jövő nemzedékeibe. A befogadás az egész nemzet érdeke: önmagát fogadja vissza! De vajon milyen kibúvók kereshetők még azok részéről, akik végképp védeni akarják a tovább nem védhetőt? A finnugor nyelvcsalád nem menti meg, hisz ilyen nincs, közös származás nem volt, közös alapnyelv nem volt. A rokonság kisebb-nagyobb mértékben fennállhat a finnugor nyelvek között, de ez szerény mértékű, ahhoz pedig édeskevés, hogy (az eltérő etnikumokat is számítva) történelmet, őstörténetet lehessen rá alapozni, amikor nem tudni, mikor, ki, kitől vette át azt a néhány szót, nyelvi elemet, ami közösnek mondható. A régészet tagadja, hogy északkelet (Urál) felől vonultak volna népek délnyugat irányába, csak az ellenkező népmozgásokra vannak bizonyítékok. Az antik történetírást: a kínai, perzsa, arab, örmény, hindi és más forrásokat szépen föl lehet vonultatni valódi történelmünk megírásához. Ezt az igaz szemléletmódot sokan követik már, az „el nem ismert érdem hősei”. Nem szégyen a későbbi felismerés és későbbi csatlakozás, csak a vakelméletbe való értelmetlen és rögeszmés kapaszkodás s szégyen. A tudás elől elzárni népünket: ez a bűn! Mióta nem tudjuk – megnézni legalább! kulturális kincseinket. - Megvenni? A Képes Krónika kiadóit megbüntetik: drágult máris a kiadása! Klasszikusainkat nem bírjuk megvásárolni. Filmjeinket nem bírjuk elkészíteni! Csak fakítanak és vakítanak bennünket… Ahhoz pedig, hogy győzelemre vigyük kultúránkat és kultúránk iránti igényünket, hozzá kellene jutnunk kultúránkhoz. A nyilvánvaló ellenséges visszafogások számtalan csomagolásban léteznek. Ki kell csomagolnunk őket, lássuk a pőre szándékot, a színvallást, lássuk a fényt! Visszakanyarodva a „lehetséges” kifogások látszólag kevésbé ellenséges módjaihoz (jobb csomagolás…), fel kell készülnünk az elhallgatásra. Ez nagy tehetetlenségi nyomatékot ad a helyben maradáshoz, és nemzetünk jelenkori egységmentes állapotában ellenségeinknek kedvezhet. A tudományos csomag felirata különböző lehet. Tanult nyelvész nem fogja mondani, hogy a hun nyelv nem a magyarral azonos, de azt mondhatja, hogy nincs birtokában az eredeti forrásoknak! Ebben kétségtelenül igaza van, és aggódom magam is, államközi kapcsolatok révén megszerezhető-e Irántól az Iszfaháni-kódex hiteles másolata, és elvégezhető-e a nyelvi lektorálás. Dr. Detre Csaba könyve készül… de erre nem lehet még alapozni… Addig marad a közölt, töredékes anyag, ez vizsgálható „csupán”. Másik kibúvó: „a hun nem is hun, hanem magyar”! (Tehát még mindig nem volna közünk a hunokhoz…) Ez „előzetes választ” igényel! Jártam Jerevánban, láttam az Ararátot. A Matenadarán múzeum kincseit szemléltem, az ékkövekkel kirakott arany örmény betűsor előtt álltam megilletődve, és letérdeltem Meszrob Mastoc szent írásadó szerzetes szobra előtt – áldó keze alá. Az örmény szent írástudók nem tévedtek. A nyelv, és nép amelyet hunként leírtak, az hun is, nem pedig a „hunok közé keveredett magyar”. A nyelvi anyag is bizonyság, benne a hun világkép tükröződik: történelmünk, vallásunk, hitvilágunk, szokásaink. Az Iszfaháni kódex földrajzi tere a hun történelem térsége. Megsértenénk az örményeket, ha feltételeznénk róluk: nem igazán ismerték azt a népet, amelyet leírtak, miközben a hun király kérésére térítő papot adtak, az örmények két nép nyelve sok száz közös szót sőt! - közös nyelvtani szerkezeti elemeket is tartalmaz. Régebbi továbbá a kapcsolat, együttműködés – a Van-tó, az Ararát, az Araxex folyó térségeiben, erre régóta számos lehetőség volt egymás megismerésére… Nincs tehát kibúvó. Inkább idézzünk fel néhány „hun” szót, hogy a tereket : múltbéli tereinket felmérjük! Toka: kelet, Tokai. Keleti, Toku: Keleti hun tartományok (Kína közelében…) Nissurukh: Nyugati Birodalom, Rimurrukh: Római birodalom. Hindi: India. Parszi: Perzsia. Hajkh: Örményország. Júnkh: Görögország. Napijagh: Elbrusz (szó szerint Nap hegy!) Karrabata: Kárpátok (sz.sz.: Sziklafal). Volga: Madü Volgjagh. Kücsü Volgjagh: Don (Kicsi-folyó). Bastevolgjagh: Dnyeper (Széles-folyó). Delivolgjagh: Duna (Déli-folyó). Ha Látható, milyen hatalmas térséget fognak át a szavak. Az utóbbiak a térség folyói, a Pektei-tengir (Fekete-tenger) tápláló vizei. Kivéve a Volgát, ez a Kaszpi tengerbe folyik. Nézzük meg jobban a Volgát, mint szót! Nincs ez kapcsolatban a hunmagyar volgin – volgün igével, ami annyit jelent, hogy folyni? A volgjagh meg folyót jelent, és „nem jéző nyelvjárásban” volgagnak hangzik. Nyugodtan kimondhatjuk: őseink adták a nevet a nagy folyónak. Aki a szó származását a Földrajzi nevek etimológiai szótárából akarja megismerni, csalódnai kell, mert számtalan próbálkozás ellenére nem sikerült megfejteni származásának rejtvényét. Ime – a megfejtés: a Volga hunmagyar szó, folyót jelent. Mint a német volgende szó is: elfolyót, következőt. Egy-két földrajzi név is jelzi, a hun nyelvünkben sok örömét lelheti a nyelvbúvár magyar. Vagy ha csak szereti valaki anyanyelvét! Fogadjanak még egy példát annak bizonyságául, hogy ez a nyelv a miénk, ezt nekünk kell magunkhoz ölelnünk. Az égi jelenségek közül (több mint 40 bolygó – csillag – és csillagkép-elnevezés, szebbnél szebbek!) hozzuk le a mai „hivatalos” Regulus latin név hun megfelelőjét: Bajnekheni. Nem herceg tehát, hanem: Bajnokavató! A keni szó ugyanis: avatás, felkenés, tehát főnévi fogalom. (Kenin: felkenni. A szó fejlődése: fölvesz az igenév egy i hangot, és „leadja” a második „nyílt” szótagját. Ez az ún. Horger-törvény. Tehát kenin – kenini – kenni.) Meglepő fordulatokat hoznak az Iszfaháni kódex szavai, hiszen a mai „hivatalos” nyelvészeti álláspont szerint a bajnok nem magyar, hanem délszláv jövevényszó. Az 5. században dészlávok? A Kaukázusban? Vagy még egy példa. Amikor megfejtettem a Golkheni hun csillag talányát, magam is csillaggá változtam! Ez a hun Golkheni ugyanis a Capella latin csillag, az un. Kecskecsillag. És mi jött ki nekem megfejtésül? Hát ez: Kápolnaavatás. Kissé hosszú lenne leírni, a gol hogy jön a Kápolnához, ezért felsorolok csupán ősi szógyököket és szavakat, hogy az összefüggések zamatát ízlelgessék Olvasóink: gol, gól, golyó, Golgota, koponya, haj – kaj, kap, kápolna! Igazi öröme a „hun” nyelvnek, ha szavai visszaköszönnek a Kárpát- medencében! Ha megtaláljuk mai nyelvünkben, az már természetes. De megvan-e a Bajnokavató csillag például? Mert ha megtaláljuk itt, az vagy a hunokkal – avarokkal együtt maradt jelenlegi hazánkban vagy Árpád magyarjaival érkezett vissza. Lássunk – halljunk csokákat: az imént emlegetett Bajnekheni hun csillag Bajnokcsillag néven élt a Kárpát-medencében. Lugossy József 19. századi nyelvtudósunk gyűjteményében Megfejtetlen csillagnevek cím alatt szerepel (V.ö.: Toroczkai Wigand Ede: Öreg csillagok c. dolgozatával és Kulin György: A távcső világa c. munkájával. Mindkettő közli a Lugossy féle csillagneveket.) Említhetünk még sok-sok példát, de legalább még egyet: a hun elődeink Lubba névvel nevezték a Göncölt. Ez öntőkanalat jelent. A Kárpát-medencében? Lugossy gyűjteményében: Lappantócsillag! Egy ipari tevékenység az égen! Öntés folyik. Ilyenkor, égi öntés alkalmával Lubba lappant (-lobbant), a hullócsillagok pedig lappannak (lobbannak). Íme, őseink és őseink ősei számára ilyen meghatározó élmény volt e réz-, bronzkori munkafolyamat, hogy az égre vitte annak élményét! Nem csodálatos dolog? Írtam erről egy (állítólag) nemzeti érzelmű újságnak, kérve, közölje írásomat. A főszerkesztő nem értette. Nem csodálom… Én viszont átéltem Ózdon az öntés-csapolás misztériumát. Az egész város élménye volt, az égre is fölvetültek színei-fényei. Bámészkodtam falusi üllők körül, vasverőket csodálva, estvéledtem be sokszor a mezőn a csillagok alatt. És éreztem magam megsértve és megszégyenítve magyarságom miatt, kisebbségi létben állítólagos többségi nemzet fiaként, csoda hát, hogy magával ragad a hun csillagnevek fölemelő élménye? Aki ezt nem érti, járjon folyton porba szegzett fejjel-szemekkel, és föl ne nézzen, mert meglátja fönt az égi királynőnket: Éjnáját, (Corona Borealis, nekik.) Nekünk Éjnője. És a mi neveink a régebbiek. Ősibb, mint a görög, latin, arab. A hun Wűren ősibb, mint a görög-latin Orion, a mi „vadászunk” nem is vadász, csak a Biblia nevezi annak. Valójában Nimród ősapánk ő, a méd-szkíta-hun Wűren (-Űre, Űrjen) csillagkép a Kárpát-medencében is uralja a magyar égboltot: „Ő” a Kaszáscsillag, de ő az Óriás…is, felajzott íjával őrködik felettünk… Minden csillag között pedig az egyik legfényesebb: az Altair, vagy Atair, amely csillag a hun Athira megfelelője. Ez a név pedig a gótul Atillának hangzó Atyácska, a hun Világkirály neve, Övé tehát a csillag is… Bizony, ezek szenzációs kutúrtörténeti tények, mi pedig, boldog birtokosok helyett balga bohókosok vagyunk. Nemhogy örülni nem tudunk, nincs, aki örüljön, nincs, aki felfogja, mi történik velünk. A nemzeti elhülyülés legvégső fázisába jutottunk: már az se tudja, hogy mi a magyar szó, akinek pedig – táltosként – ezt kellene közvetítenie. Ez az idő a szóvivők ideje. A jó szót pedig hozni kéne népünknek, nem elvinni tőle! /Abban a biztos tudatban indítottam útnak eme írásomat is, hogy egy következmények nélküli országban mindent lehet és mindennek az ellenkezőjét is tenni. A vigasztalásom azonban örök: én sohasem csalódom./
"Jönnek majd még a süket törötk dumával is, de elvtársak, aki komolyan akarja venni magát, 550 előtt nem beszél törökről - lévén ugye mert akkor még nem léteztek, Húha"
***
turtur...
fel kéne fogni, hogy a mai "török" nép és a "türk nyelvek beszélői" nem azonosak.
A családhoz tartozó nyelvek:
* Török nyelvek (türk nyelvek) o Ótörök nyelv (türk, orkhoni) o Köztörök ág + Turki csoport (délkeletiek) # csagatáj (kihalt) # sárga ujgur # szalár # ujgur # üzbég (özbeg) + Oguz csoport (délnyugatiak) # azeri # gagauz # török (oszmán-török, törökországi török) # türkmén + Kipcsak csoport (északnyugatiak) # baskír # besenyő (vagy pecseneg, kihalt) # karacsáj-balkár # karaim # karakalpak # kazah (kazak) # kirgiz # krími tatár # kumik # kun (kihalt) # nogaj # tatár + Szibériai csoport (északkeletiek) # altaji (ojrot) * kumandin dialektus (van aki külön nyelvnek mondja) * teleut dialektus (van aki külön nyelvnek mondja) # hakasz # sór # tuvai (tuba, tofa, tofalar) + Jakut csoport (a Szibériai csoporttól is északabbra) # dolgán # jakut + haladzs o Csuvasos (ogur) ág + Csuvas + Bolgártörök (kihalt) + Hun (kihalt) – bár csak néhány személynévből ismert, egyes feltételezések szerint csuvasos nyelv lehetett + Kazár (kihalt) – bár csak néhány személynévből ismert, egyes feltételezések szerint csuvasos nyelv lehetett
Megjegyzés: a magyar nyelv is egy csuvasos nyelvből vette át török jövevényszavait
* Mongol nyelvek o Nyugati csoport + kalmük + ojrát + mogol o Keleti csoport + burját + daghur + mongol + monguor (tu) + tung-hsziang * Mandzsu-Tunguz nyelvek o Déli (mandzsu) csoport + mandzsu + nanaj + orok + orocs + ude o Északi (tunguz) csoport + even (lamut) + evenki (tunguz) + negidál + ulcsa
"A türkök az 540-es években léptek először kapcsolatba a kínaiakkal, selymet vásárolni jöttek hozzájuk. "
elég szép ez tőlük, ha nem léteztek - szerintewd....... :-)))
válasz | megnéz
2004.10.19 20:44:21 (6056)
Fel, Örményországba!
Tutsek Árpád Izsák teológus, szerpap 20 évi örményországi szolgálata idején hun nyelvi anyagra bukkant a kolostorok levéltáraiban. 300 magyarosan hangzó helynévre - Vajk, Szirák-Sirák, Huszt, Kapar, Mór, Várda, Zombor-Zámbur stb., és 650 szóra. (Demokrata, 2004. 25 szám 48-49.o.) Részlet a cikkből:
"Az örmény kultúra közvetítésével még sok közös hun-magyar szó származása érthető meg, mely az említett kódexekben is fellelhető, és megfejtésre, feltárásra vár. Ilyen örmény, illetve hun-magyar szó:
áhor - akol
bán - bán
bárcunk - bérc
dzidz - csecs
diág - dög
bek - békés
but - buta
kosz - kosz
kos - kos
ászonk - azok
szur - szúrós
szusz - szusz
jelk - kel
hupdál - huppan
csámán - kömény
gágán - kökény
küviv - kuvik
gögu - kakukk
hépel - hibáz
hapepá - hibás
tur - tör
ture - törvény
dzsidzsi - zsizsik
ishán - ispán
zufr - cefre
tárnel - zargat
tump - domb
jerekeh - gyerekek
pájc - pác
degh - tér
zángel - zengeni
zankag - harang
dhá - dalia
sár - sor
dárdám - tartam
vádzsár - vásár
dáh - dal
szákár - szák
szárjág - szarka
pidzár - picur
piszak - piszok
li - teli
báháncsk - parancs
puk - pukkantás
dung - tőke
nodár - nádor
csáruh - saru
sub - suba
surgál - sürög
menk - mink
ferfál - forgolódik
sárel - sorol
saháb - sarab
sád - sok
serep - serpenyő
sehám - selyem
áhá - aha
dzsendzsehel - csivitel
hov - hűvös
hod - hodály
mehu - méh
szird - szív
sinel - csinál
dngel - döngöl
lökel - lokni
tekeril - tekerget
dzámdzel - csámcsog
huzel - húz
tápdál - tapsol
szerdzsel - szürcsöl
hrgál - horkol
hárpel - hörpöl
stb.
Az Ádzsárján-féle örmény etimológiai szógyökszótár 18 nyelvet vet össze és figyelembe vett már néhány magyar nyelvészeti kiadványt is."
Szándékosan nem kommentáltam eddig a leírtakat. Az első észrevételem az, hogy ha az örmények szógyökökben utaznak, nyilván nem tudománytalan cselekedet. Szemben a finnugristák mély meggyőződésével, amely Czuczor és Fogarasi alapművét partvonalon kívülre igyekszik helyezni. És lássunk csodát, a felsorolt szavakban tucatszám köszönnek vissza az ismert gyökök. seregnyi magyar gyök.
Különösen tetszik nekem a "zángel" - zengeni, mert Mario Alinei ezt az etruszkben is azonosította "zong", "zeng" alakban.
Így aztán megeshet még az a csoda is, hogy a mi zongoránk zengere is lehetne vagy lehetett volna. Tök mindegy melyik, de mi azt is értenénk.
Én bizony szívesen adakoznék egy örményországi expedíció költségeire, ha a páter visszamenne néhány fiatallal az ottani kolostorok és levéltárak anyagát vizsgálandó. "
Nem kell nyavalyogni, hogy a Nyelvtudományi Intézet még nem mondta meg, miről mi a véleményetek, Olvassatok drága földijeim a saját két szép szemetekkel. Nem kellenek balfék "nyelvészek" sem az értelmezéshez, mert ez olyan egyértelmű, hogy csak na.
Mégegyszer mondom: Fel! Örményországba!
(Jönnek majd még a süket törötk dumával is, de elvtársak, aki komolyan akarja venni magát, 550 előtt nem beszél törökről - lévén ugye mert akkor még nem léteztek, Húha.) Arról nem szól a fáma, hogy a török is következmény - éppen a hunoké IS. Ilyen helyzetben én a magyar nyelvészetet nem terhelném meg még egy "váratlan" összefüggéssel.
Mert bizony ezen az alapon Vámbéry hun gyökerű törökökön keresztül mégiscsak jó helyen kapisgált...
Mielőtt bárki idegrohamot kapna a fenti szószedettől, megjegyezném, hogy mássalhangzók tekintetében azok kifogástalanok, illetve a szabályos hangváltás mentén készültek. Vagyis azonosak. Hogy ettől ki kap idegrohamot, az már nem az én területem....
Magyar kutató járt a hunok fővárosában - Obrusánszky Borbála
Múlt Kor: Mi a véleménye a hun-magyar rokonságról?
OB: A hun-magyar rokonság kérdésére történészként tudok érdemben válaszolni, előbb azonban egy meghatározó nyelvészeti érvet elmondanék. Ucsiraltu mongol nyelvész azt állítja, hogy a magyar és a mongol nyelvben meglévő hasonlóságok amiatt vannak, mert mindkét nép a hun birodalom része volt. Ezt az álláspontot egyébként több magyar nyelvész (Fogarasi János, Munkácsi Bernát, Szentkatolnai Bálint Gábor, stb.) is osztotta korábban, csak elméletük azóta feledésbe merült.
Történetileg bizonyítható, hogy a Kárpát-medencei hun birodalom bukását követően a hunok birodalma nem tűnt el, hanem a kelet-európai sztyeppéken az 6. században még létezett: pont ott volt a pontuszi hun állam, ahová a magyar történeti hagyomány a magyarok őseit helyezte, vagyis a Meotisz-tó vidékére. Bár az is elképzelhető, hogy maradtak hunok a Kárpát-medencében, hiszen egy-egy birodalom bukását követően nem menekül el, vagy tűnik el hirtelen mindenki. Erre a legjobb példa a déli hunok története, akik még a 7. századig a mai Észak-Kínában éltek, és megőrizték régi hagyományaikat. A hun maradékok történeti hagyományát egyébként a székelyek őrizték meg, melyet érdemes lenne újraértékelni. Néhány nyelvészi vélemény szerint a magyarok nevének első említése (Muagerisz) is a 6. századra datálható. Nincs tehát időrendileg és földrajzilag áthidalhatatlan elmélet a hunok eltűnése és a magyarok feltűnése között. (Bár Irnek, Attila fia nem szerepel a forrásokban, a Csaba név viszont igen, amely nem személynév, hanem egy korai hun méltóságnév, a csao-wang, amely a perzsa Csobin, valamint a magyar csobán változata.) A jelenleg érvényes nemzetközi orientalista történészi véleményt magam is osztom, ami azt állítja, hogy a belső-ázsiai pusztákon a hun államszervezet meghatározó jelentősséggel bírt, amely továbbélt a pusztai népek, így a türkök, magyarok, de a mongolok között is. Sőt, a magyar állam szerkezete, a legfontosabb méltóságnevek eredete (bán- wang, gyula-yula, yuli, vajda-bojla) azt bizonyítja, hogy a korai magyar állam a hun állam mintájára épült fel.
Hóman Bálint, Gombocz Zoltán után, sőt pusztai analógiák alapján magam is elfogadom, hogy a magyar fejedelmi család származhatott Attila utódaitól. A keleti népeknél azt a törzsi vezetőt választották meg uralkodnak, aki jeles ősökkel büszkélkedhetett. Álmost - Anonymus szerint - azért választották meg, mert Attilától eredt, ezért nem esett más, szintén erős és kiemelkedő törzsre a választás. Az Attilától való származás többször is egyértelműen megjelenik a magyar krónikásnál. Sőt, ahogyan tőle megtudjuk, a honfoglalás is azért történt, mert a magyar törzsek Attila örökét akarták visszaszerezni. Ki kell azonban emelni, hogy a hun eredet az csak az Álmos-ágra vonatkozhatott, azt nem tudjuk, hogy más törzsek, vagy a csalakozott népek milyen eredetűek lehettek. Akkoriban ugyanis csak az előkelők, törzsi vezetők származását jegyezték fel. Tavaly Fóti Erzsébet antropológus a Magyar Őstörténeti Munkaközösség konferenciáján arról számolt be, hogy a honfoglaló magyarok között végzett kutatásai alapján a magyarok a korai bolgárokhoz állnak a legközelebb. Ez szintén szoros hun-bolgár-magyar kapcsolatot feltételez.
Mk: Milyen hasonlóságok és különbségek vannak a magyar-mongol eredethistóriákban, s honnan származnak ezek? Milyen tudományos érvek hozhatók fel a rokonság mellett?
OB: A mongol tudományos szakemberek nagyon szeretnék bebizonyítani, hogy ők is a hunoktól származnak, és kicsit irigyek ránk, hogy nekünk van hun-mondánk, nekik pedig nincs. A magyar és a mongol társadalomszervezetben, nyelvben nagyon sok a hasonlóság, amire a témával korábban foglalkozó mongol és kínai kutatók csak egyetlen magyarázatot tartanak elfogadhatónak, hogy mindkét nép a hun birodalom része volt - másként nem is lehetne megmagyarázni a hatalmas messzeséget. Egyébként sok mondai elem, például a szarvasűnő, a turulmadár, vagy a népmesei motívumok egész sora megegyezik a mongoléval.
Kőműves Kelemen története is megvan a belső-mongoloknál, sőt, előfordul egy kínai krónikában is, amely a déli hunok Tongwancheng városának építéséről szól. Kínai részről már többen publikáltak a magyar-kérdésről: saját forrásaik, valamint az orosz és magyar szakirodalom alapján ők az északi hunok utódainak tartják a magyarokat.
Mk: Köszönjük az interjút!
Olvasóink itt további kérdéseket tehetnek fel dr. Obrusánszky Borbálának. 1. A hun örökség nyomában 2. Magyar kutatók a hunok országában 3. A hun-magyar-mongol rokonság valósága
Interjú Dr. Henkey Gyula antropológus professzorral
"A magyarság embertani rokonsága Közép-Ázsiában gyökerezik. Dr. Henkey Gyula antropológus professzor etnikai embertani vizsgálatainak több mint ötven éve tesz pontot e kijelentés után. Kutatásairól korábban a Kapuban is olvashattunk.
– Turanid, pamíri, kaszpi, mongoloid, török és ujgur és magyar. A magyar fülnek és tudatnak kissé idegenül zárul a sor. Valóban a testvérség közös vére csörgedezik ezekben az erekben?
– Már kutatómunkám első 10 évében megállapítható volt, hogy a közép-ázsiai eredetű jellegegyüttesek a mai magyarság többségét teszik ki, s ugyanígy a közeli rokonság látszott a török eredetű népességekkel is. A magyarokhoz közeli népekhez tartoznak még a bulgáriai és romániai, pontosabban dobrudzsai tatárok, a kaukázusi balkárok, karaszájok, oszétek, a kazahok, kirgizek, üzbégek. Minden jel arra mutat, hogy ez a közép-ázsiai elem tovább folytatódik még nagyobb irányban Kína területén, vagyis ahol az ujgur népesség él.
– Milyen szempontok alapján állapítható meg embertani rokonság? Milyen egyezések mér össze a kutató?
– Összehasonlításra kerül a testtermet, a fejjelző, azaz hogyan viszonyul a fej szélessége a fej hosszához. Ez esetben például mind a magyarokra, mind az ujgurokra jelentős méretű rövidfejűség jellemző; a rövidfejűség az ujguroknál 85.2 százalék, míg a mai magyaroknál 85.3, tehát az arány majdnem teljesen azonos.
– S mekkora a hasonlóság a testtermetet tekintve?
– Az ujgurok között a magyaroknál is első helyen álló turanid típus a legszámottevőbb. Ezen típuson belül az úgynevezett nagy-magyar-alföldi változat a leggyakoribb, melyre jelenleg a magas, vagy nagyközepes termet jellemző. A Peking és Hsinkiang tartományban vizsgált ujgurok átlagos termete 170,55 cm, csaknem teljesen azonos a mai magyar férfiakra jellemző 170 cm-es termettel. Jelentős hasonlóság van az arcszélesség méretének átlagában is, mely a mai magyaroknál 156,2 az ujguroknál 156,3.
– Talán a szemszín, s a hajszín egybecsengése is támpontot jelenthet.
– Valóban. Szemszín vonatkozásában mind a magyaroknál, mind az ujguroknál sötét szemszínek (a barna, a sötétbarna és sárga) szemszínárnyalatok a leggyakoribbak. Az ujguroknál 62,7 %-ban mutathatók ki, magyar férfiakban ez az arány 44%. Eléggé gyakori a zöldesbarna árnyalat, a legritkább pedig a kék és a sötétszürke. Hajszín tekintetében mind az ujgurok, mind a magyarok egységesnek mondhatók Az ujguroknál kizárólag a barna-fekete hajszín volt meghatározható, a magyaroknál ez a gyakoriság 98%, a nagykunsági magyaroknál 99%, a vas megyei őriszentpéterieknél 100%-ban csak a barna és a fekete hajszínek fordultak döntően elő.
– Tehát mindkét népcsoportnál
a turnaid típus a legjellemzőbb.
A hasonlóság a hozzá nem értő, szakavatatlan szem számára is észrevehető?
– A Kapuban megjelent, Horváth Izabella művészettörténésszel közösen írt cikkükben a nagy-magyar-alföldi változatot képeken mutatom be.
A képek alapján látható, hogy mind ugyanolyan kinézésűek amilyen a magyarokra jellemző. Ha itt járnának közöttünk nem lehetne észrevenni, hogy nem magyarokról van szó. A többi változatnál is -mint az észak-kazahsztáni és a közép turnaid- közel azonos arányban mutathatók ki mind az ősi europoid, mind az ősi mongoloid vonások. A másik leggyakoribb típus a pirami.
– Mi jellemző erre a csoportra?
– A pamiri típus termete átlagban nagyközepes, a fejjelző rövid, azaz közel köralakú, az arc keskenyebb és magasabb, mint a turanid típusnál, a szemszín szintén túlnyomóan sötét sötétbarna, sárga, csak részben zöldesbarna. A pamiri típus az ujguroknál 15,5%-ban mutatható ki, a magyar átlag az őslakos eredetű népességeknél 13,5%, az összes általam vizsgált magyaroknál 12%. A legnagyobb eltérés a mongoloidok előfordulásában van. Mongoloidok, azaz jellegzetes mongolok se a magyaroknál, se az ujguroknál nem voltak kimutathatók.
– A Kapuban megjelent cikkének társszerzője, Horváth Izabella fel is kereste az ujgurokat. Testvérüknek tart minket ez a közép-ázsiai népcsoport?
– Az ujgurok nagy szeretettel fogadták, nemcsak mint rokont, hanem mint testvérnépet emlegettek minket. Vázolták rövid történetüket is. A hunoktól származtatják magukat, őseik Peking környékéről indultak el dél-nyugat felé, amikor a kínai csapatok erősen szorongatták őseiket. Tudatában vannak annak, hogy a hun eredetű népesség egy része helyben maradt, részben beolvadt a hunokkal, részben összeházasodott a mongolokkal, akiket szintén rokonoknak és hun leszármazottnak tartanak.
– Hasznára válna-e a Kárpát-medencei magyarságnak, ha vérfrissítés céljából ujgurok települnének a területre?
– Embertani szempontból a genetikusok ideálisnak tartják az egymáshoz közel álló népességek keveredését. Ilyen szempontból az ujgurok magyarrá válása erősítheti a magyarság keleti elemeinek súlyát.
– Ezek szerint a régóta köztudatban élő finnugor rokonságnál erősebb az ujgurokhoz való hasonlóságunk?
– Az ujgurok a hunok egyenes ági leszármazottainak tartják magukat, és a kutatók többsége ezzel egyet is ért. Az eredmények pedig arra utalnak, hogy ez egyre nagyobb mértékben bizonyítható is. A Kapu idei első számában jelent meg a Kínában kiásott 6000 agyagkatonával kapcsolatos feldolgozásom. A Kínában lévő Sansziban feltárt agyagkatonák közül egy német nyelvű szakfolyóirat bemutatta 69 agyagkatona képét. Ezeknél közel 80%-ban a turanid típus nagy-magyar-alföldi és észak-kazahsztáni változatai voltak kimutathatók. Mongoloidok pedig csak minimális számban voltak észlelhetők. Nagyon fontos embertani adat, főleg magyar szempontból, hogy a finn-ugor eredetű nyelvek együttese az őslakos magyaroknál csak 3,6%-ban mutatható ki. A régi szlávtípusok pedig csak 1,1 %-ban az őslakos eredetű magyar népességeknél. Az összes magyaroknál 2,1%-ban, a vizsgált magyaroknál a legkisebb arányban 0,5%-ban a csallóközi magyaroknál voltak kimutathatók régi szláv jellegegyüttesek. Egyes kutatók elferdített arányban mutatják ki az adatokat, viszont a szabályos embertani vizsgálatok alapján kapott eredmények, ellenkező eredményt mutatnak. Meg kell azonban jegyeznek, hogy egyes külföldi szerzők, politikusok jelentős szláv hatást mutatnak ki a magyarság kialakulásában. Ezzel szemben Tretyakov orosz professzor nézetére tudok hivatkozni, aki elmondta a Budapesten történet konferencián, hogy a Kárpát-medence honfoglalás korában a honfoglalás kori szláv nyelvű népek nem voltak tiszta szlávok, kialakulásában jelentős szerepük volt a közép-ázsiai eredetű lovas állattenyésztő népeknek, főleg az avaroknak.
– A fenti adatok lényege megismerhető a 2002-ben megjelent könyvemben, melyben 33 000 magyaron kívül megtalálhatók a környezetünkben élő népek szlovákok, horvátok, bunyevácok, sokácok és németek (németek alatt a magukat svábnak nevező falusi lakosságot értjük) adatai is. 208 oldalas könyvemben öt tanulmány van, az egyes a dunántúli magyaroknak, a második a felvidéki magyaroknak, a harmadik a székely magyarokra, a negyedik az összes magyarokra együtt, az utolsó, pedig a környezetünkben élő népekre vonatkozó adatokat tartalmazza. Etnogenetikai szempontból három olyan munka van amelyik röviden tartalmazza a keleti rokonság embertani kapcsolatait, azaz a Kapu 2000/1 száma a Kapu 2002/3 száma, a Kapu füzetek 7. száma, melyben a felvidéki magyarok népességi története és embertani képe című tanulmányom jelent meg."
A hunok Kis-Ázsiába történő korai betöréseiről:
J. G. de Boer
The Cimmerian invasions in Anatolia and the earliest Greek colonies in the Black Sea area
Material from the EIA settlements along the western Black Sea coast give evidence of inner Black Sea contacts with the southern Black Sea coast and the Caucasus region. The Greeks were already acquainted with the existence of the Danube river in the 8th century and slight traces of pre-colonial contacts can be detected from the second part of the 7th century BC onwards. A lack of Greek material makes it evident that the EIA settlements were already deserted when the first Greek colonies were founded. This desertion coincided with the appearance of the Thraco-Cimmerian tribes, who moved along the western Black Sea coast to attack Anatolia and the Near East at the end of the 8th century BC. The Lydian king Gyges allowed Ionian mercenaries to found Abydos in the Propontis in order to stop the inflow but this ended only when their leader Lygdamis was killed in Cilicia by the Assyrians around 630 BC opening the way for the Milesians into the Black Sea.
Histria and Orgame were the first Milesian colonies on the west coast and probably in the whole the Black Sea area. However it is still the question whether the Eusebian date for the foundation of Histria of 656 BC is preferable to that given by pseudo-Scymnos who places it at the end of the 7th century BC. The earliest archaeological material at both Histria and the nearby site of Orgame indicate a date around 630-625 BC.
It seems that the Eusebian chronology should be downscaled and that the dates of the pseudo-Scymnos are more in agreement with the archaeological material and a historical interpretation of this period.
McBride rajza a hatalmi viszonyokat kitűnően szemlélteti, az erős mongoloid jegyeknek az ábrázoláson szereplő ilyetén arányú megjelenése azonban a hunoknál erős túlzás :)
A dinasztia első uralkodójának, Nagy Jünek az apja Gun volt
(Gun ő holttestéből pattant ki Jü, aki befejezve atyja művét, a Sárga-folyó áradásait végül is gátakkal megfékezte. Olyat is olvastam, hogy Gun teknősbéka alakját vette fel ekkor, és olyat is, hogy egy nagy kőlap alá temették, aztán vki megbotlott a kőlapban, dühében kettéhasította, és Jü így jött a világra.)
Valószínűleg nem ezt keresed, de Sze-ma Csien Történeti feljegyzések c. nagyszabású művének 110. kötetében olvasható, Du Yaxiong és Horváth Izabella fordításában:
„A xiongnuk őse, a Xia fejedelmi család leszármazottja Chunwei volt. Már a Yao és a Shun császárok ideje előtt is voltak shanrong, xianyun és xunyu népek, akik az északi vadonokat lakták, és állataikat követve vonultak egyik területről a másikra. Többnyire lovakat, teheneket és juhokat tenyésztenek ...”
(A hunok legkorábbi története -- A Shiji 110. kötete; Magyar Ház, Bp., 1997, 17. o.)
Ezt most csak az internetről szedtem le, de ha kell, otthon ellenőrizhetem a könyvben a magyar fordítást.
Idem, ibidem
Hun betűkészlet mongóliai írásleletek alapján
= Akum
V. századi európai kun (hun) hadifelszerelés
Elképzelt jelenet a mauriacumi csatából
Európai hun könnyűlovas
1. Hiung-nu könnyűpáncélos (jobbra)
Vörös-hun harcos és kusánok találkozása
Hun lovasok és germán gyalogos
Hunok
1. Hun nehézpáncélos lovag Közép-Ázsiából, Kr. u. V. század (fent)
A champagne-i rovásírásos hun sisak
Kusán sisak Xalčayanból
A dinasztia első uralkodójának, Nagy Jünek az apja Gun volt
Valószínűleg nem ezt keresed, de Sze-ma Csien Történeti feljegyzések c. nagyszabású művének 110. kötetében olvasható, Du Yaxiong és Horváth Izabella fordításában:
