Nahat, ami valosagos allatkinzas, azt vegkepp nem nezem. Eccer neztem be az allatkiserletes topicba, es azota is kiborulok, ha ragondolok, nagyon jo lenne, ha lehetne tenni ez ellen!
Amugy ha valosagos hirekrol van szo, nemcsak filmrol, az emberek bantalmazasan ugyanugy teljesen kiborulok. Volt pl egyszer a Hiradoban egy kisfilm arrol, hogy elitelteket pusztan szorakozasbol elfogattak kutyakkal, es hagytak, hogy a kutyak marcangoljak oket. Evekkel ezelott lattam, es azota is majdnem sirok, mikor eszembe jut azoknak a szerencsetlen embereknek a ketsegbeesett kiabalasa, kiszolgaltatottsaga. Szornyu az emberi faj. Amde filmen az emberek kinzasa "nem zavar", hanem elkonyvelem, hogy ez egy film, ugyse bantjak igazibol. Az allatosakat meg nem birom.
Ne haragudjatok a horrorert!
Érdekes, ezzel ugyanígy vagyok én is. Ha bemondják, hogy valami állatkínzással kapcsolatos riport következik, már kapcsolok is át, mert még nézni sem bírom, utána csak a tehetetlen düh hatalmasodik el rajtam, és változtatni nem tudok rajta.
Amúgy egy társadalom fejlettségét az mutatja meg, hogy hogyan bánnak az állataikkal, milyen az állatvédelem stb.
Elég fejletlen társadalomban élünk e szerint a szempont szerint úgy érzem.
Na, akkor ugyanarra gondolunk, csak a labradort mindig osszekeverem a goldennel. Szal tuti, hogy sem meg nem nezem, sem el nem olvasom :o)
"pamcsimamcsi
Örexünk? Vagy esetleg mi nagyon szeretjük és tiszteljük őket? Ezért éljük nagyon bele magunkat és ezért éljük át is, az ilyen filmeket és könyveket.
Én még a happy enddel végzödön is tudok sirdogálni.
A kegyetlen valóságot bemutatokon, meg örjöngeni a tehetetlenségtől, mert sajnos volt amit végig néztem, mert nem akartam elhinni, hogy tényleg létezhet. "
Na, olyant kifejezetten meg sem probalnek megnezni, ami a valosagrol szol...Erdekes, ha embereket olnek halomra, rogton tudom, hogy az egy film, es nem erdekel. De allatoknal igen. Pedig az is film. De ilyenkor belegondolok, hogy egy forgatason is mennyivel kiszolgaltatottabb egy allat. nem is tudja, mirol van szo, es eccer lattam egy filmet, allatvedok keszitettek arrol, hogyan bannak szegeny csimpanzokkal egyes rendezok. Kizarolag a megfelemlitesukre mentek ott a filmben, vertek oket, kiabaltak veluk, pusztan azert, hogy az emberek meg majd rohogjenek a reklamon, es azt higgyek, milyen jo ez, milyen boldog a kismajom azon a filmen :((
Bortonbe kene csukni az ilyen kegyetlen faszokat :(
Nahat, gyonyoru es nagyon meghato tortenet!
Az en elozo kutyamat is auto utotte el :((((( O sem verzett, sot, fol is akart allni, ugyhogy megnyugodtam, azt hittem, szegenynek a laba torott, azert nem tud raallni. Az orvosnal derult ki, hogy a gerince, es hogy el kell altatni. Olyan pokoli volt. Kicsi voltam meg, 9 eves. Konyorogtem a dokinak, hogy ne tegye, kerdeztem, meddig elhetne igy, de azt mondta, csak par napig :((( Rettenetes.
Én nem mondtam, hogy nagy (idősebb) kutyát fogadj be. Vegyél egy kicsit. Kölyköt. Kistermetűt. Amúgy az babona, hogy a kutya nem érzi jól magát a lakásban. Jól érzi magát, ugyanis neki az a falkájának a territóriuma. Ott érzi jól magát, ahol a falkagazda van, meg a többi falkatag - gondolom valamit már te is konyítasz a kutyalélektanról.
Le kell vinni sétálni naponta 3X minimum, tudod jól.
Én mindig arra gondoltam, hogy ezt az én Tacsim helyeselné. Volt előtte is kutyám, kettő, de ő volt a legkedvesebb. És mivel ő talált kutya volt, azt fogadtam meg, hogy helyette csupa talált vagy gazdátlan kutyám lesz, aki senkinek se kell. Eddig bejött. Bár ez a mostani öreg kutyám semmiben nem hasonlít rá - nagytermetű, kan, lusta stb - már előre félek, mi lesz, ha ő is kimúlik. Az az igazság, hogy ugyanúgy szeretem őt is. Ugyanúgy jár a nyomomban, csak nem 4 kis fürge tappancs követ, hanem 4 nnagyobb mancs, de ugyanúgy kopognak a körmei a konyhakövön meg a parkettán, mint az előző.
Én most nem tudnék elviselni egy másik kutyát. Úgy érezném, mintha megcsalnám Topit. "Volt egy kutyám, kérem a következőt..."
Meg ugye a panel. Topit muszáj volt magammal hozni a panelbe (8 évesen hová is tettem volna?), de nem akarok egy másikat megnyomorítani ezzel, ha kertesbe is kerülhet.
Befogadni nem merek, mert kicsi a fiam, úgy kezelné mint Topit, és az idegen, rémült kutya nem tudom hogyan reagálna. Nem hiányzik egy baleset.
Átolvastam a topicot. Különösen azért, mert az én legkedvesebb kutyám is tacskó volt. (Ugyanis a tacskó az nem kutya, hanem Tacskó.) Azóta is szeretnék egyet újra.
Autó ütötte el. Valalamiért kirohant az útra, fogalmam sincs miért, ugyanis soha nem tett ilyet élete 6 éve alatt - meredek utcában laktunk - jött egy autó és elütötte. A szomszédok kiabáltak be, hogy jöjjek ki. Ott feküdt, látszólag sértetlenül, és amikor felemeltem, leesett az egyik hátsó lába. Még véres se volt. Iszonyú volt, a mai napig végigfut a hátamon a hideg, ha régondolok.
Nagyon hiányzott, sokat sírtam, nem csak én, hanem a lányaim is. Akárhová mentem, valahogy hiányzott a négy kicsi láb kopogása, ami hozzátartozott az életemhez, hiszen mindenhová követett.
Aztán - tán 2 hét se telt el - beadtak hozzám egy talált kiskutyát. A Pesti úton találták, félig agyon volt verve. Akárhová nyúltam hozzá, mindene fájt. Nem is akartam elfogadni, de aztán arra gondoltam: ha a Tacsit is találtam, az ő emlékére, magamhoz fogadok egy másik gazdátlan kiskutyát.
Nagyon nehéz volt. A kiskutya félt tőlem, én is idegenkedve kezeltem eleinte. Nem tudtam vele mit kezdeni. Aztán egy este mikor sikerült egy kicsit magamhoz édesgetni, elkezdtem hozzá beszélni, valahogy így: figyelj ide, jöjjünk ki egymással, mert te nélkülem nem leszel sehol, és nekem is nehéz veled megbarátkoznom, de próbáljuk meg.
4 hónapba telt, míg a kiskutya elfogadott engem hazdájának, és sírni kezdett, ha látta, hogy elmegyek itthonról.
Ma már 9 éves. Mindenhová követ, és nagyon szeretjük egymást. Minden szavamat megérti, ugyxanúgy mint a Tacsi. És ha ránézek, látom a Tacsit is, hiszen ő is Kutya, az ember barátja és hűséges társa. És ha sokat szőrözik a lakásban - mert bejáratos - és dühös vagyok, mindig eszembe jutnak Konrad Lorenz szavai: mi a különbség a kutya és az ember között? Ha a kutya életveszélyben van és a megmentésével neked is bajod eshet, előtte töprengsz, de a kutyánál ez nem kérdés, ő gondolkodás nélkül a segítségedre siet.
Mindenkinek, akinek meghalt a kutyája vagy a macskája, csak azt tanaácsolhatom, hogy minél előbb vegyen egy másikat, vagy ami még jobb, fogadjon be egy másikat.
Az, hogy ti sírtok értük, az egy dolog, de képzeljétek el, hogyan sírnak kutyák macskák tömegei egy rendes gazda után.
film. legalábbis én néztem, nem olvastam.:O))
egy golden, egy amerikai bulli és egy himalájai macska. Árnyék, Mázli és Sessy.
Nézzd meg nyugodtan, inkább röhögni kell rajta...csak a végén izgulós kicsit a sztori..:O))))
Örexünk? Vagy esetleg mi nagyon szeretjük és tiszteljük őket? Ezért éljük nagyon bele magunkat és ezért éljük át is, az ilyen filmeket és könyveket.
Én még a happy enddel végzödön is tudok sirdogálni.
A kegyetlen valóságot bemutatokon, meg örjöngeni a tehetetlenségtől, mert sajnos volt amit végig néztem, mert nem akartam elhinni, hogy tényleg létezhet.
Ne is mondd, akarhanyan meseltek, hogy mennyire jo konyv (ugye az egy konyv? nemtom, film is keszult-e belole, gyanitom, de nem az a sztori, amikor egy labrador is ellog, meg vmi matska is?) Lenyeg, hogy en utobbirol hallottam, es egybol azt gondoltam, hogy barmilyen jo tortenet, en biza el nem olvasom es meg nem nezem! :o) De meg a Lassie-t se olvasnam el ujra, mert kikeszulnek!
Orexunk gyerekek, hja...:o)
"Meg valami eszembe jutott. A halala ota asszem joval erzekenyebb lettem, pl. szomouz kutyas filmeket vagy elkapcsolom vagy filmszakadas. "
Ez nagyon ismeros. Hiaba mondja a parom (klasszikus: Egyik kopo, masik eb), hogy fogjam mar fol, ugysem hal meg igazabol a kutya, a felenel tovabb nem birom nezni. En is tudom, hogy csak a filmben hal meg, de hat akkor is, hogy lehet igy elcseszni egy vigjatekot???
A szomoru kutyas (allatos) filmeket el sem kezdem nezni...
Nagyon szomoru tortenet, igazan sajnalom! A baratnom teljesen macskamegszallott, mindig volt neki vagy 3 egyszerre, es szegenynek ket cicaja is rakban halt meg. Olyan szornyu ez - szerintetek regen is volt ennyi rakos allat? Vmiert meggyozodesem, hogy ez a "civilizacio" atka..vagy ez csak paranoia, es regen egyszeruen nem ismertek fel, nem foglalkoztak vele?
"Ha ez így van akkor én öltem meg szegényt,hiszen a varratok maguktól is kipotyogtak volna,nem kellett volna kihívnom hozzá."
ugyan mar, felejtsd el ezt a gondolatot surgosen! Nem szabad hibaztatnod magad, hiszen a legjobb szandekkal cselekedtel! Allatorvos vagy? Gondolom nem. Ha ez igy van, akkor maximum az orvos olte meg, aki egy hulye kuruzslo - ha ez igaz. De az is lehet, hogy a csomo, amit talalt, ujabb daganat volt, nem? Toled pedig termeszetes, hogy kihivtad a dokit, es nem arra gondoltal, hogy majd magatol rendezodik a dolog!
Ezt mindig ugy érzi az ember, hogy tehettem volna többet is...De emiatt ne furdaljon a lelkiismeret, hanem próbáld hasznositani, ha hasonló esetben szükséges.....
Utólag mindegyikünk okosabb...adott esetben mindent megteszünk, de mindig, minden esetnél, nem csak itt, ott van az emberben a HA.....másként csináltam volna......
Tudom, hogy nem illik új topicot nyitni, míg szét nem nézek, de akkor eszembe sem jutott. Csak a bánatommal voltam elfoglalva. Meg el sem tudtam képzelni, hogy más is lehet így, mint én.
Most megnéztem Adam17 topicját, és sok hasonlóságot fedeztem fel. A szívprobléma csak az egyik. De a lelkiismeret-furdalás az más. Én is úgy érzem, hogy tehettem volna Érte többet, és ettől nehezebb megszabadulni, mint az utána maradt űrtől.
Nagyon szomorú amikor a legjobb kis barátunkat, társunkat elveszitjük, legyen kutyus vagy cica vagy bármely állatka, aki megosztotta velünk életét.
Én 96-ban a cicámat veszitettem el, a karomban halt meg. A mai napig is bennem él. S még mindig összeszorul a torkom. Az idő segit valamelyest, de hiánya örök. Pedig, már van egy újabb kis szőrmók barátom.
Nagyon együtérzek Veled és a többiekkel is akik már sajnos, ezt a fájdalmat ismerik.
Alig több, mint fél éve nyitottam egy azonos cimu topicot, oda akartam beugrani, csak hogy leirjam, nagyon hianyzik.
En is azt tudom mondani, hogy mindig elszomorit visszagondolni arra, akit elvesztettunk, de nalam valoban volt egy folyamat, amirol talan mar joval korabban is irtam abban a masik topicban.
A fajdalom fokozatosan atalakult bennem, az orjito kintol a letargian es a tompa fajdalmon at a most mar jo ideje allandosult szimpla szomorusagig. Persze ez nem mindenkinel egyforma, sem idotartamat, sem az erzeseket tekintve.
Azt hiszem, en mar regen (eleg hamar) feldolgoztam, es valoban vissza tudok gondolni a vidam percekre, ha eszembe jut (mivel kepe a falon log, eleg gyakran). De azert idonkent nagy szomorusaggal gondolok ra vissza, es soraitokat olvasva...hat nagyokat nyeltem.
En mindmaig nem akarok kutyat, de ez nem egy eletre szolo elhatarozas, hanem a jelenlegi erzelmeim es ertelmem kozos elhatarozasa. Egyaltalan nem zarom ki a jovoben, de azt se hogy nem lesz. Mivel imadom a kutyakat, az a valoszinubb, hogy lesz.
Sot. Bar en most (meg) hatarozottan elzarkozom elole, konnyen lehet, hogy a csalad nemsokara hazahoz 1 Blökit, mert nekik most is igenyuk van 1 4labura. Nem tehetek ellene semmit, s tudom, hogy meg fogom szeretni, ha valoban megerkezik, megse orulok most, s jo lenne, ha meggondolnak magukat, de mar nem fogjak szerintem. A velemenyemet tudjak, de ugy tunik, mar dontottek, s tiszteletben tartom, meg ha valoban szomoru is vagyok most miatta.
Meg valami eszembe jutott. A halala ota asszem joval erzekenyebb lettem, pl. szomouz kutyas filmeket vagy elkapcsolom vagy filmszakadas.
A Cinema csatornan nemreg neztem meg reszben a Fekete fulu feher Bim cimu filmet, veletlenul odakapcsolva. Orlodtem, elkapcsoltam, majd vissza, es elszakadt a cerna.
A filmben az volt a kulonosen durva, hogy ugyanolyan fajta kutya szerepelt benne, raadasul a konyv, amit gyerekkent olvastam (talan nem is egyszer), mely nyomokat hagyott bennem, s persze emlekeztem nagyjabol, tudtam, mi lesz a vege.
No nem hergelem magam tovabb, csak beugrott, megosztottam most veletek.
Reszvetem mindannyiotoknak, akik szinten elvesztettetek 1 4labu baratot.
Nyugodjanak bekeben.
Szonár, Bandikaa!
Részvétem Nektek is. A cicát is nagyon tudom sajnálni, hiába kutya-bolond vagyok. Volt, hogy Topi mellett 4 cica is volt a háznál! (Füsti, Csikos Úr, Safranek és Gulászta.) Nem kellett TV-t nézni, elég volt az udvar. Eszméletlen sztorik estek meg. Mind külön egyéniség volt...
Az előbb találtam egy Topi-szőrszálat. Nézegettem, és elszontyolodtam. A francba! Mikor múlik már ez el?
Mindenkinek részvétem...
A kutyám május 25-én halt meg, nem tudom mi baja lehetett:(
10 éves (valószínüleg) magyarvizsla-steffordshire keverék , nagyonnagyonnagyon okos, ragaszkodó családtag volt.
Hiányzik!!!
Kb 8-10 hónapos volt amikor hozzánk került, és szó szerint oda kellett dobni neki a kaját :). De végül olyan közeli társa lett Anyunak, meg nekem is hogy nem is álmodtunk volna róla.
Egy kis sztori: Egy idegen ürge hozott sittszállító konténert még tavaly ősszel. A szomszéd engedte be, a kutya csak feküdt a házában és figyelt. De amikor elvitte ugyanez az ürge a konténert, Anyu volt otthon. A kutya mellette ült és morgott. Amikor az ürge közelebb lépett 1et, a kutya vicsorogni kezdett. A következő lépésnél meg majdnem nekiment:). Pitbullvér? Vagy csak ház/gazda őrző ösztön?
Elsősorban Anyunak hiányzik nagyon, Ő sem szeret egyedül lenni otthon. Ezért döntöttünk úgy, hogy legyen utódja Fülesnek a családban. Kedden érkezik egy fehér pulilány. Persze Fülest se felejtjük el soha....
A petefészekből kiindult méh rák-szerűsége volt,az egész méhe mállott szét,de nem volt fertőzött,ún.steril gennyként ürültek ki a szervei.Megműttettem,kipakolták,összevarrták és már jól volt!Az orvos azt mondta még 3-4 évig macska lesz.Egy hétre rá jött ki a doki kiszedni a varratokat.Aznap még jól volt,vidám volt és aktív,másnap már bújkált,nem bírta még a kis fejét se felemelni,összegömbölyödött,biztos erős fájdalma lehetett.Akkor még kihívtuk hozzá újra,kapott erősítő szurit és keringés-javítókat,de a doki azt mondta,hogy nagyon gyenge a szive és a mája.Este még mászkált,ivott vizet,aztán éjszaka arra ébredtem,hogy hörögve veszi a levegőt.Felvettem,babusgattam, de egyszer csak mindene megrázkódott -tudod,mint amikor valamit álmodik-,aztán hirtelen megmerevedett.11 éves volt.Ilyen kedves,okos,ragaszkodó cicám nem lesz soha többé!Van egy másik macskám is,de ez nem vígasztal egyáltalán.Tudod,amikor a varratot kiszedte az orvos,valami csomót fedezett fel a hasában és jól meggyurmázta->megvizsgálta manuálisan.Lehet,hogy akkor szakított meg benne valamit?Ha ez így van akkor én öltem meg szegényt,hiszen a varratok maguktól is kipotyogtak volna,nem kellett volna kihívnom hozzá.
Nagyon kedvesek vagytok, jól esik az együttérzés.
Csülök! Compi írása egyszerűen gyönyörű! Elképzeltem, és elbőgtem magam. Szinte éreztem a tenyeremen a selymes kis buksiját. Biztosan elém fog szaladni. Ha hazaértem, mindenkit megelőzve tolongott az ajtónál. (Könnyű Neki, Ő már tudta, hogy ki van a liftben, mielőtt megállt volna.)
Azóta folyton simogatom az ismerős ebeket, - Tőle ilyet nem tehettem - de nem segít. Nem az Ő bundája.
Köszönöm a vígasztalást.
Borzasztoan sajnalom! Ismerem az erzest. Kivanom Neked, hogy minel elobb mely es gyotro fajdalom nelkul tudj ragondolni, hogy a mosolygos pillanatok jussanak csak eszedbe, a boldogsag, amit egymasnak adtatok annyi even keresztul! Hidd el, eljon ez a pillanat is!
Több mint 4 évvel ezelőtt én is hasonló témájú topic nyitására kényszerültem. Máig emlékszem, milyen együttérző hozzászólások érkeztek. Sokat segítettek nekem akkor. Most előkerestem a topicot, és idemásolom Compi írását 1998-ból, hátha a te bánatodon is enyhít:
"A szivárványhíd
A menyországot a földdel egy híd köti össze, melyet Szivárványhídnak hívnak, mivel számtalan színben ragyog. A híd innenső oldala a lágy zöld fűvel borított dombok, hegyek és völgyek földje. Amikor egy szeretett állat meghal, ide kerül. Itt mindíg van elég víz és eleség, folyton lágy tavaszi szellő fújdogál. Az öregek megfiatalodnak, a sérültek újrra épek és egészségesek lesznek, pont olyanok amilyennek álmunkban látjuk őket nap mint nap. Napjaik önfeledt játékkal telnek, boldogságuk mégsem teljes mivel mindegyiküknek hiányzik az a pótolhatatlan személy, akit maguk mögött hagytak.
Nap mint nap játszanak és rohangálnak, de eljön a nap, amikor egyikük hirtelen megáll. Fénylő szemei a messzeséget fürkészik, vágyakozó teste remegni kezd. Hirtelen kitör a csoportból, és szinte repül a zöld fű fölött egyre gyorsabban és gyosabban. Észrevesz Téged, és amikor te és különleges barátod újra találkoztok összeölelkeztek az örömteli újraegyesülésben, és soha nem váltok el többé. Az öröm csókjai záporoznak arcodon, kezed újra simogatja a szeretett fejet, és végre újra belenézhetsz azokba a bizalommal teli szemekbe, amelyek oly régen távoztak az életedből, de a szívedből nem hiányoztak soha.
Tacskó volt, Topinak hívtuk. Meg Epikének, ha dilizett, Disznónak, ha rosszalkodott....
Már betöltötte a 11. életévét. Nem volt kövér egy cseppet sem, erre vigyáztam.
2 hónapos korától neveltem, az utolsó pisszenést is értette. Tudtunk veszekedni, alkudozni, kormalkodni...
8 éven át udvaron lehetett, ha akart, de bérházba kerültünk. Mindig ígértem Neki, hogy hamarosan elköltözünk, jobb helye lesz, de még nem jött össze a pénz. Nagy az én lelkiismeret-furdalásom! Ez az őrült hőség vitte el. Egyszer rossul lett, elájult az utcán, séta közben. A doki azt mondta hőguta, vagy epilepszia. Aztán egy reggel - a névnapomon! - séta közben rosszul lett, alig tudtunk hazaérni. Hívtam a dokit, jött is, de már későn. Azt mondta, nem tudott volna segíteni rajta. A szive adta fel.
Gyűlölöm a panelt!
Már a harmadik kutyámat veszítem el, de ehhez nem lehet hozzáedződni. Az első - Totó - 10 évig volt velünk, daganata lett, el kellett altatni. Vele is ott voltam az utolsó percig. 3 évig kutyát sem akartam látni!
Most is többen ajánlottak kiskutyát, de nem kell. Pláne panelbe. Nem kínzok egyet sem, amíg kertesbe nem kerülünk.
Ti is élvezzetek minden pillanatot, amíg Veletek van az eb!
Szívből sajnálom !!!!!
Tudom, hogy milyen nagy fájdalaom elveszteni egy állatkát, kit csládtagént szerettél !
Mikor rágondolsz, emlékezz vissza az együtt eltöltött gyönyörű időkre és légy hálás, amiért eddig vele lehettél és boldogságot vitt be mindennapjaidba ! És bár most nehéz elhinni, de fájdalmad enyhülni fog és újra boldogan tudsz rágondolni kutyusodra aki örökre a szívedben él !
Kérlek fogadd részvétem, így ismeretlenül is.
Megértem fájdalmad, remélem meg fogsz vígasztalódni, még ha nem is lehet pótolni elhunyt barátodat.
Üdvözöl: Snakeins
