Az az igazság, hogy a sárgaság kérdése nem az én szakterületem, de utána érdeklődtem egy gyermekorvos szakembertől, aki azt mondta, hogy létezik un. élettani sárgaság, ez gyakran, szinte minden esetben, kisebb-nagyobb mértékben jelentkezik az újszülőtteknél. Ez a magzati életből és a külvilági életbe való adaptáció miatt van.
Nem akarok túl tudományos lenni, de a vörös vértestek lebontásával van kapcsolatban. Ugyanis a magzatnak többre van szüksége, mint egy újszülőttnek. Mivel a szervezet viszonylag lassan bontja le ezeket a sejteket, ezért nem tud mind eltávozni a széklettel, így hátra marad un. epefesték, és ez okozza a sárga szint. Ez ölthet kisebb és nagyobb mértéket. A gyakori folyadék bevitel és a kék fény segíti az anyagcserét, ezzel együtt a festék és a vörösvértestek ürülését. Normál esetben a sárgaság magától elmúlik. Azért mindeképpen kell, hogy orvos lássa a babát, mert okozhat más, valóban betegség is sárga színt, de ezt csak az orvos tudja megitélni!
Alice!
A C vitaminról az a szakember véleménye, hogy azért nem alkalmazzák az orvosi protokollban,mert nem bizonyítható a hatása. Éppen azért, mert a legtöbb esetben a sárgaság magától elmúlik.
Ha többet szeretnétek tudni a sárgaságról, olvassátok el DR. Vészi Zsuzsa cikkét az Anyák lapjában, melyet erről a témáról írt. A cikket megtláljátok a Google keresőjében, a neve alatt!
A terhességben előforduló, bőrrepedés, más néven stria képződése, sajnos tényleg főleg hormonális alapú. Azonban hidratáló krémekkel lehet segíteni egy kicsit, hogy a súlygyarapodás és a has méretének növekedése miatt táguló bőr rugalmasabb maradjon. Erre a célra a testolajok valóban jók. Az természetes, és egyáltalán nem ciki, hogy nő szeretnél maradni a terhesség után is. Nyugtasson meg, hogy ezek a srtiák a terhesség után halványulni fognak és egy részük el is múlik. A bőr alatt jelentkező kék erek (főleg a mell környékiek), szintén hormonális jellegűek és összefüggenek a tejtermelődéssel. Ezek is elmúlnak a szoptatás befejeztével!
J.
Bocs, de ennyire azért ne rémitsed meg!
Szinte minden kisbaba besárgul rövidebb-hosszabb időre, ez azt hiszem -majd Judit elmagyarázza - egyszerűen annak a következménye, hogy a köldökzsínór automatikus táplálásból kikerült az időnkénti etetés világába meg effélék.. mindenesetre úgy tudom, hogy ha a baba besárgul, akkor nagyon lényeges, hogy a táplálása renben legyen, mert a méreganyagok csak így tudnak minél hamarabb eltávozni!
Igazis kedves Judit ezzel kapcsolatban is lenne egy kérdésem, már többször föltettem másoknak is, de semmi értelmezhető választ nem kaptam, max. olyanokat, hogy erről még nem hallottam stb... szóval nekem a második gyerekem sárgult be de iszonyatosan, olyan sárgán adták haza, mint egy kínai mandarin. Ebből következőleg persze állandóan aludt és fogyott, szopni az istennek nem akart, nemhogy mellből, de cumisüvegből sem, tök letargikus volt (azt hiszem ez a legmegfelelőbb kifejezés). Namármost én ezt vagy 2 napig bírtam (közben védőnő látogatása, hogy nicht beszáren, adjak neki kiskanállal anyatejet stb...), de agyerek szemmel láthatólag fogyott!!!! Szülés után az ember ugye amúgy sincsen abban legempatikusabb hangulatában, szóval én bizony kivágtam egy olyan hisztit, hogy szegény férjem berohant a kerületi ACSI-ba (Anya és Csevsemővédelmi Intézet), és elrebegte az ügyeletes orvosnak, hogy mi a bajom.. Nem tudom ki volt az az orvos, de a férjem kezébe nyomott két doboz 2 ml-es C vitamint injekciós ampullát, hogy ezt a gyereknek 2 óránként adjuk be kiskanállal.
Esküszöm ilyet én még nem láttam! Elkezdtem adagolni, és a lányom bőre óráról órára lett rósaszínűbb! És mire elfogyott a 2 doboz C vitaminos injekciós ampulla, állandóan ordított a kajáért (bár szopni akkor sem volt hajlandó)... érdekelne, hogy ez mi volt, és ha a C vitmin injekció nálam ennyire hatásos volt, akkor miért nem propagálják vagy ilyesmi????
A besárgulás azt jelenti, hogy nem működik megfelelően a mája. Kezelése orvosi feladat, kezelés hiányában a vérben a méreganyagok felszaporodnak és akár a baba halálát is okozhatják.
Kissé tudatlan vagyok a témában. Az egyik ismerősöm pár napja szült, már épp hazakészültek a kórházból, mikor besárgult a baba. Hallottam már ilyenről, de konkrétan ilyenkor mi történik? Miért sárgul be, mit tesznek ilyenkor az orvosok?
Nagy baj, ha besárgul? Van valami következménye?
Most nem "állati" kérdésem lenne, hanem, hogy nekem is elég kicsi melleim vannak, de most kezdenek megnőni, és tele vannak kék erekkel, ezek kívűl, mintha a bőröm is kezdene kirepedni. Eléggé elszomorít, mert anyaság ide vagy oda, azért még szeretnék szép lenne (ez ciki?). A dokim azt mondja, hogy ez a bőr repedés és kék erek hormonális dolgok, ezért semmiféle krém nem használ igazán. azért kenjem oljjal, de ha hajlamom van rá, akkor dsajnos úgyis kireped. Ez tényleg így va, vagy van esetleg valami természetes gyógymód, azért nem szeretném, hogy esetleg a hasam is kirepedjen. Tudsz valamit javasolni?
Kedves Alice...!
Nagyon sajnállak azért amin keresztül kellett menned! Sajnos, ahogy tudom a 70-es évek nem igen kedvezett a korai anya-gyerek kapcsolatnak.
Szerencsére ma már a legtöbb kórházban nagyobb hangsúlyt fektetnek a kezdetei nehézségekben való segítségre. Léteznek éjjel-nappali szoptatási ambulanciák, és itt van az online internetes tanácsadás is! Remélem a lányodnak tényleg nagyobb szerencséje lesz a kezdetekben!
Különben azért arról, hogy ne kapják ki idő előtt a babát, a lányod is tehet. Beszélje meg az orvosal,hogy mi alapján szeretné megkezdeni az esetleges császármetszést, ha nem bízik igazán az orvosában, akár más orvost is válaszhat. Fontos, hogy ne veszítse el a kompetenciáját a baba felett, még akkor sem, ha kórházba kerül!
A szoptatásnál pedíg nagyon fontos, hogy az első napokban a gyakori szoptatás mellett fejjen is, még akkor is, ha nagyon fáj, mert a te eseted a "legjobb" példa arra, hogy milyen szörnyű, ha valakinek begyullad a melle. Jó, ha felkészül a lányod, hogy a szoptatás kezdetben akár kifejezetten fájdalmas is lehet, ez később elmúlik! Fontos, hogy ne szégyeljen segítséget kérni, ha problémája van.
Még egy tanács, ha elfogadod, amellett, hogy teljsen érthető az aggodalmad, bízz egy kicsit jobban a lányodban!
üdv.J
Röstellem, de ezt a madaras nicket olyan régen nyitottam, hogy elfelejtettem a postafiókommal kapcsolatban mindent... :-((( Ha nem nagy pimaszság, kérlek az Alicés mailemre küldjed jó?
(Merthogy eddig nem kaptam semmit, illetve lehet hogy kaptam, csak nem tudom hová...)
(most kicsit megint ezt a nicket használom, hadd gyűljön a beírás, ha esetleg letiltanának valami miatt, ne kelljen egy-egy válaszra 5 perceket várnom)
Ha én beszélni tudnék azzal a kisbabával, akkor azt mondanám neki, hogy ha tud forduljon be, de ha úgy gondolja neki így jobb, akkor maradjon úgy ahogy jól érzi magát, az a fő, hogy egészségesen szülessen...
sajnos nincsen talonba többször 6-10 ezer forintunk, hogy ilyen kurzusokon részt vegyen a lányom, mint a baba-mama kapcsolattartás.
A szoptatást én nem úgy értettem, hogy úgy hiszem ez valami családi átok lenne, csak eddig valahogy nem jött össze. Én háború utáni gyerek voltam, anyámnak valóban nem volt teje (ő éppenhogy azt hitte, hogy úgyis minden nőnek van teje, én meg állitólag egy hónapos koromban a kiszáradás szélén voltam, mikjor rájöttek a próbaszopáskor, hogy nem eszem semmit gyakorlatilag, olyan 20 grammot szoptam, ezt mondjuk teljes mértékben betudom az akkori nagyon stresszes állapotoknak), nekem az alsőnél volt tejem, a gyerek szopott is (na ja, ő időre spontán született 3400 grammal és jó szopórflexe is volt, a 3 óránkénti szoptatás ellenére is tudott szopni), csak éppen a kórházban nem hívták fel a figyelmemet az egyik mellemen lévő befelé fordult mellbimbóra, és már onnan egy mandulányi csomóval mentem haza, amit akárhogy próbáltam kifejni, egyre csak nőtt, és mikor tyúktojásnyi lett belázasodtam. Mindenféle kuruzslások után az lett a vége, hogy felvágátk a mellemet, kb. másfél liternyi gennyt fogtak fel elsőre, nem akarok túlozni, de tényleg nagyon nagyon beteg voltam hetekig, el is kellett apasztani a tejemet. A másodiknál meg a gyerek nem szopott, kiköpte a mellbimbót, még csak hajlandóságot sem mutatott a szopásra, ugyanakkor nagyon sárga volt, muszáj volt neki ennie, eleinte lefejtem, aztán már a maradék mellem is kezdett teljesen bekékülni (a másik mellemnél átvégták az összes tejmirigyet, és akkor még nem volt semmiféle gépi mellszívó ilyesmi), summa summárum mindkettő tápszeres illetve tehántejes baba volt.
Én csak azt szerettem volna, -illetve szeretném - ha a lányomnak egy normál szülése és normál szoptatása lenne. De mivel énnekem az a dolgom, hogy állandóan aggódjak, most éppen amiatt aggódom, hogy mi van akkor, ha azt a szerencsétlen kis kölköt idő előtt kikapják, emiatt a tej is később indul be és neadjisten ő is besárgul és nem akar szopni mert állandóan aludni fog... na mindegy, ezek végül is nem tragédiák, nyavajgás befejezve. És köszi mindkettőtöknek a választ! :-)
Én sem hittem az anya-magzat kapcsolatban, ezért jól leteszteltem. Elmentem Dr. Hidas Györgyhöz, a módszer egyik főmuftijához, és a második szeánsz leple alatt suttyomban megkértem a babámat, hogy később majd nem árt fejjel lefelé fordulnia, gyakorolgassa. Sem előtte, sem utána nem volt akkora mozgás odabent, és utána nem kellett többet WC-re rohangálnom, és nem sokkal később az orvos is mondta, hogy a baba feje lent van. Ez a 24. héten volt. Ezen felbuzdulva mindig szóltam (gondoltam) a babának, ha nem jó helyre rugott, és képzeld, nem rugott soha kétszer ugyanoda, ahol fájt. Szóval a lányod is nyugodtan megpróbáljatja ezt a módszert, kipróbáltam, jó :)
Egyébként én is izgultam a császármetszés miatt, mert én is úgy születtem, ezért kértem meg először éppen erre a babát :)
Ami a kicsi cicit illeti: attól is frászoltam (úgy látszik, jellemző ez ránk a 70-es évek szériájából), hogy nem tudok majd szoptatni, mert anyu sem tudott, sőt, talán még a nagyiidőből is kerint valami kecsketejes legenda. Szóval frászoltam. No de a szülés után a mellem elérte a diadalmas B kosarat, és azóta is szoptatok. Mandula most 7 hónapos, és 74 cm (vagy már kicsit több is?), a hozzá megfelelő súllyal, és gyakorlatilag még mindig csak szopik. Anyu később elmesélte, hogy lett volna teje, de az akkori szoptatási rendszer (3 óránként 10 perc, 24 óra pihenés után) még a kórházban véget vetett neki.
Ja, és mindenkinek jó a teje, aki rendesen eszik.
Nincs családi átok. Ez nekem is nagy tanulság volt. Ó, és szép az élet :)
Kedves Mikolt!
A programozott császárt azért nem úgy kell elképzelni, hogy az orvos a hasára üt és mond egy időpontot, hanem természetesen azt kb. a baba normális születési érettségéhez igazítják. Ahogy írtam a jóslófájások, amelyek nem mások, mint méhösszehúzódások (amelyeket a vajúdás alatt is érez az ember), már 1, előfordul, hogy 2 hónappal a szülés előtt jelentkeznek. A méhszáj a 8. hónaptól már kezdhet szép lassan nyílni, a szeméremcsont felszül, előfordulhat, hogy az utolsó hetekben a nyákcsap is elfolyik, ezért a császárra nem érkezik felkészületlenül a test sem!
üdv:J
Kedves Leendő Nagyi(Vergődőmadár, Alice..., ahogy teszik!)
Annyira aranyos vagy, ahogyan aggódsz a lányodért (most én írom, hogy, mintha a mamámat hallanám!)
Attól, mert esetleg császáros szülése lesz a lányodnak, még én nem beszélnék "szülési pszichózisról". Ahogy már Mikoltnak is írtam, azért a császármetszés, főleg manapság, amikor nem is altatásban végzik, és a lányod rögtön a műtét után, megnézheti, megpuszilhatja a kisbabát, sőt egyes kórházakban (pl. nálunk az I-es Női Klinikán), a papa is bent lehet a császárnál, nem egyenlő a passzívitással. Persze, nem ugyanaz, mint a hüvelyi szülés, de, ahogy te is írod, ha szükséges, nem feltétlenül zavarja meg az anya-gyerek-apa kezdődő kapcsolatát. Gyakran, amíg a műtétet befejezik az apa a kezében tarthatja a kisbabát, és ez is nagyon fontos a korai kötődésben!
Egyes kórházakban, egyes orvosok, még manapság is vállalnak farfekvésnél hüvelyi szülésvezetést. Megvan ennek a technikai módja (ez nem az én asztalom!), hogy hogyan kell csinálni, de ilyet csak nagy tapasztalattal rendelkező orvos vállal, megfelelő előzetes ultrahangos, CTG-s vizsgálat után, mert elég nagy a kockázata, pontosan az általad említett köldökzsinor és egyéb problémák miatt.
Én úgy gondolom, hogy mindenkinek megvan a maga szülés-születés története, értehető, hogy te olyan könnyű, bár , ahogy említed, talán nem teljesen komplikáció mentes szülést szeretnél a lányodnak, mint amilyenben neked volt részed, de lehet, hogy neki a sors már történetet írt, és úgy lesz a legjobb!
A mell mérete egyáltalán nem függ össze a szoptatási kézséggel. SŐt, egyes esetekben a túl nagy mellből, nehezebb a szoptatás, mert egész egyszerűen a baba nehezebben fér hozzá! Azonban a generációk története pszichésen nagy nyomás lehet! Ezen azt értem, hogy gyakran azok az anyák, akiket a saját anyuk valamilyen okból nem tudott szoptatni, később maguk sem tudták szoptatni a saját gyermeküket. Általában testi okokra hivatkoztak,mint pl. nekem is olyan vizes volt a tejem, mint az anyukámnak, vagy az én babám sem szeretett szopizni, mint én. De ezek az érvek, általában nem állják meg a helyüket. Itt általában a pszichológiában ismert un. ismétlésről van szó! Jó, ha erre oda figyeltek! Alapvetően, minden egészséges nő képes a szoptatásra! Amennyiben nem, akkor vagy valamilyen tényleges testi baj, beteség áll a háttérben (pl. mellmirigy gyulladás, valós befelé forduló mellbimbó, hormonális probléma stb.) vagy valamilyen pszichés probléma. MIndkettő orvosolható, de jó minél előbb felismerni! Még annyit, hogy természetesen, mint minden kezdet, a szoptatás is nehéz, az első időszak a legtöbb nő és újszülőtt számára küzdelmes! Erre jó még a szülés előtt felkészülni és tudatosan kell készülni már a terhesség alatt a szoptatásra!
Kedves Judit,
nick nevemet a Farkasokkal táncoló filmből vettem, pót nick-név, de a lányom is olvassa a fórumot és szokott beírni is, ismerjük egymás nick neveit, amiatt írtam ezen a pót néven. (Meg szeretem az indián elnevezéseket, nem tudom miért, tán mert egyénre szabottak?)
Tudod az a helyzet, hogy én is farral születtem, meg mind a két lányom is, és bizton állítom, hogy mind a kettő (legalábbis számomra) könnyű szülés (hüvelyi) volt.
De.
Az első lányom csípőficamos volt (kikezelték hálistennek, bár az elején nem volt ennyire biztató a helyzet), a másodiknak pedig volt valami számomra érthetetlen mozgáskoordinációs hibája, ami végül is 18 éves (!) korára elmúlt (kinőtte?)
Első lányomnál a szülésznő megsúgta, hogy kicsit megnyomtuk a fenekét. Ennek csak később tulajdonítottam jelentőséget... a másiknál a vajúdás hosszabb volt , és kicsit többször kellett nyomnom, meg valamivel kisebb súlyú is volt (igaz, mindössze 13 hónap volt a két gyerek között), de rögtön felsírt stb... szóval én AKKOR egyáltalán nem gondoltam, hogy ez a farfekvéses szülés valami olyan különleges dolog, sőt örültem neki, hogy akkor (70-es évek baby booom) velem mindig foglalkozott valaki...
Ez az első unokánk lesz, a lányomnak is az első régen várt gyereke. Én mindig azon imádkoztam, hogy szép egészséges kisbabája legyen, és könnyű szülése, mint az enyém volt. És hogy tudjon szoptatni (sajnos elég kismellű család vagyunk, és szoptatásban sem jeleskedünk)...
...Nem tartjuk tragédiának a császárt, mert fő az, hogy mind a ketten egészségesek legyenek és maradjanak meg minden. De valahogy erre a lehetőségre (hogy a farfekvés miatt császár lesz, pláne előre kikapják egy héttel előbb szegénykét...) nem számítottunk... a lányom magas, a csípője normális, ha nem lenne ez a megállapodás, hoyg a faros babákat császározzák, akkor szvsz. ő is ilyen könnyen szülne...
És a lányommal nagyon jó a kapcsolatom. Sokmined miatt felhív, én mindig nyugtatom, és általában marhaságokért hív fel, de mivel speciel a császárral kapcsolatban nekem nemigen van tapasztalatom elbizonytalanodtam, és emiatt kértem a segitségedet.
Nincs valami mód, hogy azért megkiséreljék a hüvelyi szülést? Mert ha ez a halmozott farfekvés a családban amiatt van, mert valami általam meg nem magyarázható ok miatt pl. köldökzsinór öröklött rátekeredés vagy mia szösz van a háttérben, akkor természetesen ezek a gondolatok szóba se jönnek, mert a gyerek egészsége az első, az anya szülésélmény pszichózisa majd a következő, de azzal amjd csak megbirkózunk, de miért ez a rögtön csásszár???
Kedves Tutpok!
Lényegében egyet értek az előttem szólókkal a hasméretet illetően. Valóban, nagyon alkati kérdés, hogy kinek, mekkorára nő a hasa. Függ a medence szélességétől, a testmagasságtól, a méh méretétől és elhelyezkedésétől is! Amennyiben, ahogy írod a baba rendben van és jól van, valóban nem érdemes a hasad nagyságával érdemben foglalkoznod. Csak érdekességként írom, hogy gyakran azoknak a nőknek, akik a terhesség alatt dolgoznak, kisebbre nő és később kezd el növekedni a hasuk. Azt is megfigyelték, hogy minél jobban elfogadja az ember a terhességet, mint más állapotot, tehát, hogy megváltozik az ember alakja, életformája, étvágya stb., annál hamarabb nő a hasa.
Kedves Marla75
Végül melyik genetikai tanácsadást választottad?
Szerintem jó, ha abba a kórházba, vagy klinikára mentek, ahol adott esetben szülni is szeretnél, vagy ahol a jelenlegi nőgyógyászod dolgozik, ha meg vagy vele elégedve, és van ott tanácsadás. Nálunk az I-es Női KLinikán is van tanácsadás, ha esetleg oda szeretnél menni, írj és megkérdezem, hogy melyik napokon és kihez kell mennetek!
üdv:Judit
Kedves Vergődőmadár!
Először is furdal a kiváncsiság, hogy miért választottad ezt az azonosító nevet? Bocs, szakmai ártalom!
A császármetszésről sok tévhit terjeng. Én azon a véleményen vagyok, hogy amennyiben szükség van rá hasznos, mert életeket ment! Csak úgy passzióból, mert valaki szeretne a szülés kínjaitól megkimélődni, vagy esetleg az orvosnak könnyebb így (bár ezt a szakma szigorúan tiltja!) nem ajánlanám senkinek. Ahogy írod a lányodnál, farfekvés miatt szakmai okokból indokolt a császármetszés. Ilyenkor sok helyen hagyják vajúdni az anyákat, mert a vajúdás alatt hasznos hormonok szabadulnak fel, amelyekre szüksége lehet a babának is, ezen kívűl a jóslófájások már 1, gyakran 2 hónappal a szülés előtt jelentkezhetnek. A szervezet nem tudja, hogy az orvosok, hogyan döntöttek, ő felkészül a hüvelyi szülésre. Ezért nem igaz az, hogy aki császármetszéssel szül, teljsen kimarad a szülés élményéből. Nyilván a hüvelyi szülés úgymond természetesebb, hiszen a természet így alakította ki. Azonban adott esetben császármetszés nélkül a baba nem tudna világra jönni, és annak sokkal rosszabb következménye lenne, mint a császárral járó nehézségek. Ilyen az, hogy kicsit nehezebben indulhat a szoptatás, húzódik a hasi heg. Ezek azonban elmúlnak, és manapság a heg is bikinivonal alatt van, és pár hónap alatt szinte el is múlik!
Ezen kívül, ahogy írod, akár addíg még be is fordulhat a baba, bár azt írod, nem nagyon hiszel a méhen belüli kapcsolat létesítésében, azt kell, hogy mondjam, hogy én sem hiszek benne, hanem tudom, hogy létezik és működik! Sokan különféle módszereket tudnak arra, hogyan lehet befordítani a babát, ha farfekvéses. Szerintem, azonban nagyon kell velük vigyázni, mert a magzat tudja, hogyan jó neki megszületni, ezért ha nem fordul be, annak bizonyára meg van az oka (pl. a köldökzsinor úgy van rajta, hogy jobb neki a farfekvés), ennek ellenére, finoman lehet csalni a babát lefelé, úgy, hogy az anya a kezét a baba legfelső pontjára helyezi és finoman simítja a kezét lefelé a hasán. A magzat követni fogja a kezét, és ezzel finoman lehet változtatni a testhelyzetén, de ismétlem csak finoman!
Sok erőt, és jó egészséget kívánok a lányodnak és a kisbabának:Judit
Kedves Regős Judit,
felmerült a lehetősége annak, hogy a lányomnál pár hét mulva programozott császár lesz a szülés módja, mert a baba farral fekszik, és ha nem fordul be, akkor a 39. hét végén kikapják. Elég sokat olvasgattam a császárról, és voltak akik azt mondták, hogy az ilyen vajúdás nélküli programozott császár azért ártalmas a babára, mert nem készült fel és túl nagy születési sokk éri. Van ennek alapja? Még olyanokat is írtak, hogy a császáros babák később nem lesznek küzdőképesek, meg ilyesmi. (Tudom, hogy addig vígan befordulhat még a gyerek, de sajnos a családunkban halmozottan fordul elő a farfekvéses szülés, hogy úgy mondjam ez a divat mifelénk... és ugya manapság már nem engedik a normál hüvelyi szülést. )
Kicsit szkeptikus vagyok az ilyen elméletekkel szemben, nemigen hiszek a baba-mama méhen belüli lelkigyakorlatokban sem, de azért érdekelne, hogy a fenti állitásokat alátámasztja-e a gyakorlat, mit hallottál erről?
Mintha csak a lányomat hallanám:-)))
Ő is állandóan ezzel volt elfoglalva, hogy miért ilyen kicsi a hasa... most van a 30. hétben, és kb. 2 hete látszik egyáltalán, eddig a bővebb pulóverek miatt gyakorlatilag egyáltalán nem látszott. (Két hete mondták neki a munkahelyén viccesen, hogy "nicsak, mégis igaz a hír???") A baba egyébként normális minden uh felvétel normális eddig hálistennek. Nem tudom hány centi vagy, de ő pl elég magas, és van merre terjeszkedni a gyereknek. De ez a hasméret annyira egyéni! Van akinél a szelek miatt nő meg hirtelen, van akinél ahogy a belek ujrahelyezkednek vagy mi... szóval ismerek én is olyat, akinél már a 14. héten jól mutatott a kismamaruha, meg olyat is, akinél csak a 7. hónapban vettük észre, hogy nicsak ennek nől a hasa! :-))) Szóval ne izgulj, az utolsó három hónapban nő meg istenuccse az ember hasa, meglátod te se fogod látni a lábadat akkor! :-)
Regebben hallottam, hogy mukodnek un. genetikai tanacsadok, ahol a leendo szulok a csaladjukban fellelheto oroklodo (vagy nem tudom, hogy oroklodo-e) betegsegek utan kerdezhetnenek. Hol talalok ilyet Budapesten?
Mibol all egy ilyen alkalom, elbeszelgetes? Mire kell felkeszulni(hanyadizligen)?
Koszonom valaszod.
M
Szia Judit!
Lehet, hogy elég idétlen lesz a kérdésem, de már kezd zavarni, hogy alig látszik a pocakom. Már a 20. hét körül járok, és néha már abszolút érzem a babuci mozgását, de másokhoz képest alig látszik a hasam. A tornára, ahova járok nekem van a legkisebb hasam, és vannak olyanok is, akik még csak a 14. héten járnak, és jóval nagyobb a hasuk, mint az enyém. Voltunk ultrahangon, és ott normális, 19. héten 250 gramm volt a baba, és terhességi hétnek megfelelő, szóval lehet, hogy ez csak parázás, de meg fog egyáltalán nőni a hasam?
P.
