"És perzse ezt összekapcsolják azzal, hogy ezen népek valamennyien PROTO-INDO-EURÓPAIAK voltak...."
Hogyan kapcsolhatnák össze, hiszen ez a szokás az indián törzseknél is megfigyelhető? De a hunoknál volt a legjellemzőbb. Proto-európaiak lehetnek, csak nem proto-indo-európaiak. Mármint a hunológiai és etruszkológiai kutatások alapján feltételezem...
A szarmatáknak áll az antropológiája legközelebb a honfoglaláskori magyarokéhoz. De ha figyelembe vesszük, amit Obrusánszky Borbála mondott az egyik interjúban, akkor egy csavarral a hunokkal is rokoníthatjuk a szarmatákat (mármint antropológiai szempontból biztosan)...
És perzse ezt összekapcsolják azzal, hogy ezen népek valamennyien PROTO-INDO-EURÓPAIAK voltak....
De mint említettem, a SZKÍTÁK sem, és a SZARMAták sem lehettek IE-népek... Vagy ha mégis, akkor bizony a MAGYARSÁG többsége ( minimum 80 %-a) is az volt.....
A 'regensburgi'-ban jutott tudomásomra, hogy állítólag a hun főurak között szokás volt a gyermekkori "fejnyújtás" mesterségesen. Én eddig nem hallottam róla, de ez semmit nem jelent.
Kérdés: Ki tud róla, és mit ? Ha igen: a./ honnan eredhet ? (ld.: az egyiptomi hosszúfejű uralkodó-képek) b./ a hunok elő-, normál,- és utófelségterületén hol lehetett még divatban ? Pld.: a mongoloknál, az avaroknál, a kínaiaknál, és meddig ? Milyen leletek vannak erre ?...és elméletek. Sok, tudom, de: hátha!
2007. január 13. szombat 9.05 2007. január 15. hétfő 10.05
- Rubik Ernő kockája idén 30 éves - Wass Albert titkai - Sándor Pál 18 év után újra rendez - Grandpierre Attila, Somfai Kara Dávid a pannon pumáról és a hun hiénáról - Belső Ázsia és a hunok - A Pulitzer-díj és a lelkiismeret furdalás - Silló Sándor az Acélhang című dokumentumfilmről"
Magyar kutató járt a hunok fővárosában 2006. december 7.
A Mongol Birodalom alapításának 800. évfordulóján Dzsingisz kán személye valóságos ikonná vált, amint erről jövő tavasszal mi is meggyőződhetünk a Nemzeti Múzeum kiállításán. A mongol kutatók körében pedig felértékelődtek a magyarországi hun emlékek: nagyon szeretnék bebizonyítani, hogy ők is a hunoktól származnak, s kicsit irigyek ránk, hogy nekünk van hun-mondánk - mondta el dr. Obrusánszky Borbála történész-orientalista a Múlt-kornak, amikor a hun-magyar rokonságról kérdeztük.
A hun örökség nyomában
Múlt-kor: Elmondaná, hogy milyen iskolák, történészi álláspontok léteznek az orientalisták, mongolisták között?
Obrusánszky Borbála: Jelenleg a mongolista történészek azon az állásponton vannak, hogy a hunok hozták létre azt a sajátságos pusztai államformát, melynek egyes elemei évszázadokon keresztül megőrződtek. Szintén egységes álláspont alakult ki a xiong-nu és a hun nép azonosságáról, sőt a kínai nyelvészek azt is tudni vélik, hogy a xiong-nu kifejezés valójában egy hunnu alakot ad vissza, a régi kínai kiejtés alapján. Ma már azt is elismerik a hun kutatók, hogy a hunok egy sajátos, önálló kultúrát teremtettek meg Eurázsia-szerte, melynek elemeit megtaláljuk az eurázsiai népek között.
Tongwancheng (Fehérvár), a déli hunok fővárosa Nézegessen hun képeket galériánkban! Vita van a hunok antropológiájáról, ugyanis a mongol kutatók között sokan a mongolok őseit kívánják látni a hun leletekben, amit azonban a leletek nem támasztanak alá. Az eddigi leletek alapján az a valószínű, hogy a hunok europid jellegűek voltak, akiknél keleten megfigyelhető mongoloid jelleg is. Új eredmények vannak a nyelvészet területén is. Bár még sokan azt állítják, hogy a hunok törökül beszéltek, az eddig feltárt hun szavak ugyanúgy lehetnek mongol szavak is - tehát nem biztos, hogy a hunok nyelve török volt. Ucsiraltu, mongol nyelvész szerint a hun nyelvből vált szét a török és a mongol, de ő a magyar nyelvben meglévő sok száz mongol szó eredetét abban látja, hogy egykor a magyarok is a hun birodalom részei voltak. Egyébként a kínai nyelvészek kimutatták, hogy a kínai nyelvben mintegy 2000 hun szó található.
Mk: Az elmúlt évtizedekben milyen jelentős hun emlékek kerültek elő?
OB: Az elmúlt évtizedekben a hunok egykori lakóhelyéről: Észak-Kína több tartományából, Oroszországból valamint Mongóliából nagyon sok új lelet került elő. Kína, Belső-Mongólia Autonóm Tartományából leghíresebbek az ún. ordoszi kincsleletek, amelyek ugyan 1972-ben kerültek elő, de azóta csak egy monográfiában (Érdy Miklós könyve) van részletes leírás róla. Az i.e. 5-3. századból származó leletek között gazdag arany és bronz tárgyak kerültek elő. De a hivatalosan hamarosan megnyíló belső-mongóliai Hun Múzeumban bemutatnak nemrégen előkerült hun női diadémokat, és építészeti emlékeket, sőt hun pecsétnyomókat is, amelyek a tartományi ásatások során kerültek elő.
Az Ordosz déli részén is sok arany és bronztárgy került elő, amelyek a Xian-i Tartományi Múzeumban vannak kiállítva. Ezek főleg Han-koriak (i.e. 206- i. sz. 220). Kínában nagyon fontos építészeti emlékek is előkerültek. Két éve jutott el hozzánk a hír, mely szerint a kínaiak a Világörökség részévé szeretnék nyilváníttatni a déli hunok épített örökségét, Tongwanchent, amelynek eredeti neve Fehérvár (kínaiul: Bai cheng) volt. A délen maradt hunok azonban több várost is építettek, bár néhány korábbi városuk eredetileg kínai erődítmény volt. Ugyancsak hatalmas városi településre utaló jelek kerültek elő a Bajkál- tó mentén, ahol nagy kereskedelmi és kézműipari városok voltak, a két legjelentősebb feltárás Ivolga és Deresztujn kiásása volt.
Mongol területen H. Perlee végzett terepbejárást a régi városmaradványoknál, falaknál, és kb. 15 települést nyilvánított hun korinak. Ezek közül a legnagyobbnál, a Góbiban lévő Bajanbulagnál már megkezdődtek a régészeti feltárások, orosz-mongol részvétellel. A hun emlékek után azonban Mongólia szinte minden megyéjében folynak ásatások, eddig megközelítően ezer sírt tártak fel, orosz oldalon, a Bajkál- tó déli részén pedig körülbelül kétezret. A leghíresebb mongóliai feltárás az ún. Gol Mod I-II. projekt, melyet a franciák vezetnek, és a Mongólia középső részén lévő előkelő sírokat tártak fel."
"Álmost - Anonymus szerint - azért választották meg, mert Attilától eredt, ezért nem esett más, szintén erős és kiemelkedő törzsre a választás. Az Attilától való származás többször is egyértelműen megjelenik a magyar krónikásnál. Sőt, ahogyan tőle megtudjuk, a honfoglalás is azért történt, mert a magyar törzsek Attila örökét akarták visszaszerezni. "
Hunok, magyarok - két székelyföldi írás Dátum: Május 16, vasárnap, 20:49:38 Téma: Tallózó
1. Sylvester Lajos: A magyarok hun származása
2. Gazda László: A kitalált középkor a Kárpát-medencében
Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2004. május 13.
A magyarok hun származása
Az ősi hun főváros, Tongwacheng — Kína, Sanhszi (Shanxi) tartomány — felfedezése, illetve kiásása világszenzáció, ez a glóbuson az egyetlen olyan romváros, amelyet a hunok hagytak maguk után. Ezer éve rejtőzködik a homokdombok alatt. Shanxi tartomány vezetői kezdeményezik a romterület világörökség részévé nyilvánítását. ,,Mint nemzetiség a hunok eltűntek. De sok hun túlélte az évezredek viharait. Számos tudós úgy tekinti, hogy a mai magyarok a hunok leszármazottai” — nyilatkozta a Xinhua hírügynökségnek Wang Shiping, a Sanhszi Történeti Múzeum szakértője. A Xinhua szerint ezt a véleményt számos magyar kutató is osztja. A világszenzációként emlegetett romváros feltárásával a National Geographic is foglalkozik, az Esztergály Előd szerkesztette Turán folyóirat is reflektált rá, a Magyar Nemzet vonatkozó cikke után a kolozsvári Szabadság január 31-i számában dr. Bárdi Lászlóval, a Pécsi Tudományegyetem Ázsia-központjának igazgatójával készített interjút közölt, amelyben szintén szóba kerül a ma Kínához tartozó Belső-Mongóliában feltárt hun leletanyag és a lakosság körében élő hun hagyomány. A hun-magyar származás témáját az utóbbi két évszázadban a magyar tudományosság fő áramvonalához tartozó kutatók és a tudományos világ véleményformálói következetesen elutasítják, a Kelet-kutatók e témakörbe vágó tudományos eredményeit mellőzik. Ezen az ezredfordulón a kutatások és a kommunikációs lehetőségek páratlan fejlődésének eredményeképpen halmozódik a nem magyar kutatókhoz kötődő, a hun-magyar közös származást megerősítő tényanyag és véleménynyilvánítás. A Kelet-kutatók abban reménykednek, hogy a ,,merjünk kicsik lenni” szemléletet a magyar történelemre is kiterjesztőknek előbb-utóbb el kell fogadniuk a keleti tudományosság által feltárt tényanyag alapján leszűrhető következtetéseket. Összenőttünk, mint az ujjaink Egy péntek délután a mecsetből kijövő tömegből egyszerű ember fordult hozzánk, látva, hogy nem vagyunk igazán ujgur igazhívők. Megszokott kérdéseikre: ,,Kik? Honnan? Miért?”, magam is egyszerűen válaszoltam. Az ő válasza viszont nem volt rutinszerű: ,,Nézd ezt a két ujjamat — mutatta a jobb kezén a mutató- és középső ujját —, látod, ezek vagyunk mi, az egyik a magyar, a másik meg az ujgur, együtt nőttünk fel, összetartozunk — reprodukálja kashgari élményét dr. Bárdi László professzor. Azután a tenyerembe kezdett számokat rajzolni: ,,Látod, kétezer éve mentetek el innen nyugatra! Még most is töprengek: vajon a hazai utcákon hány ember tudna találomra így beszélni az ujgurokról, a keleti történelmi kapcsolatokról? A történelemből ismert »népi emlékezet« élő példája éppúgy megrázott, mint később a quarkili párttitkár, aki megerősítette, hogy ha idehaza valami gondunk lenne, csak bátran menjünk vissza hozzájuk, majd ők adnak menedékjogot, s telepedjünk csak vissza. ...
Ez így hiányos. Érvelés ( ÉRVERÉS ??) / Indokolás ????
Enélkül csak vélemény...
Egyébként:
Déli hunok
Amikor a Kr. e. I. században két testvér, Huhanje és Csicsi vetélkedett a sanjü-i cím elnyerésért, Huhanje a kínai uralkodóhoz fordult katonai segítségért, cserébe vazallusságot fogadott. Ekkor szétvált az addig egységes hun birodalom, és Huhanje a déli hunok sanjüje lett. A déli hunok a Sárga-folyó vidékén telepedtek le, és megtartották önigazgatási szerveiket. Sőt, amikor a Han-dinasztia megbukott, kezdtek megerősödni. Igazi hun reneszánszt figyelhetünk meg a Kr. u. 4. századtól, amikor még Közép-Kínát is uralták, ekkr több kínai nevű dinasztia is hun volt: Han, Han-Zhao, Északi-Liang, stb. A déli hunok utolsó nagy uralkodója Helian Bobo volt, aki megalapította a Da Xia dinasztitá (407-425). Ő építette meg Tongwancheng (Fehérvár) városát, ugyanolyan módszerekkel, mint magos Déva várát: falba építési áldozattal. Helain Bobo halála után 431-ben a hunok önállósága megszűnt, de hunok még továbbra is ott éltek a Sárga-folyó vidékén. Asszimilációjuk a 7-8. századra tehető. Kulturájuk és államszervezetük azonban a későbbi török és mongol népeknél továbbélt....
1.kép: Hai Ba Tao, hun pagoda. Helian Bobo, tongwancheng város alapítója építette az 5. század elején. Az egyik legkorábbi és legkülönlegesebb pagoda Kínában
2. kép: Hun tetőcserepek, Han-dinasztia kora
3. kép: Hun aranykorona az Ordoszból. I.e. 5-3. század. Aluchaideng
4. kép: Hun női diadém ábrája a hun múzeumban. Belső-Mongólia, Kína
5. kép: Gao Ping (ma: Guyuan, Ningxia tartomány) egykori városfala
6. kép: Előkelők házai a déli hunok fővárosában
7. kép: A 2007-ben megnyíló belső-mongóliai hun múzeum. Belső-Mongólia, Kína. Höhhot
Leírnám a véleményemet Obrusánszky Borbála új előadásáról (a xiongnusról):
Ebben elmondja, hogy a hunok kultúrája magának, a sztyeppei kultúráknak a kiinduló pontja volt. Az összes nomád nép vallásának, társadalmának, szokásainak, sőt fegyverzetének ők az alfája és az omegája. Ők vezették be a természetvédelmet, náluk volt vallásszabadság. És az anyakultuszról is tesz említést. Szerinte a legpesszimistább nézet a hunok ősiségével kapcsolatban, az, hogy a Kr.e. első évezredben már létezett fejlett kultúrájuk (ezzel szemben a külföldi oldalak legtöbbjén sorozatban, a Kr.e. 209-es Tengriqut Batur hatalomra kerülése van megadva).
Némely tudós szerint a hun államszerveződés nemcsak a sztyeppei népek társadalmában él tovább, hanem a kínaiban is (és a jelek a japánokra <pl. sogun, tennó> is rámutatnak). A mongol és orosz kutatók szerint a hunoknak önálló mezőgazdasági kultúrájuk és önálló városiasodó kultúrájuk volt. A hunok fallal elkerített városaikat Káta néven nevezték (az Arvisura is ismeri a kifejezést). Aztán szépen levezeti a hun városok, és az azokban található szobák felépítését. Ucsiraltu neveztű nyelvész szerint, ami a belső-ázsiai, észak-indiai és közép-ázsiai nyelvekben közös, azt mind vissza lehet vezetni a hun nyelvre. Ez a professzor 600 hun szót, kifejezést és hiányos mondatot gyűjtött össze és kb. 50-et rekonstruált. Itt a történész hölgy két szót sorol fel: az egyik a "hitü" és az "egész" szó.
2006. augusztusában és szeptemberében második alkalmommal vezettem magyar expedíciót Kína északi, török és mongol lakta vidékeire, hogy a hunok emlékét felkutassuk. Tavaly, 2005. májusában meglátogattuk és feltérképeztük az Ordosz szívében lév Tongwancheng romvárost, a déli hunok Kr. u. V. században épített fvárosát, amelyet akkoriban Fehérvárnak hívtak. Akkor a Xiani Egyetem szakértivel való konzultációból megtudtuk, hogy a hunok sok emléket hagytak Kína területén, st nevük egészen a Kr. u. VII. századig fennmaradt, st néhány helyen, mint pl. Shanxi tartomány, még máig kimutathatók a hunok kulturális hagyatéka. Jelen expedíció Pekingbl egyenesen Bels-Mongólia Autonóm Tartományba tartott, ahol jelenleg legaktívabban folynak kutatások a hunokkal kapcsolatban. A tartományi Bels-Mongol Tudományegyetem kutatói: történészek, régészek és nyelvészek foglalkoznak a régi pusztai népek, köztük a hunok emlékeivel. A város mellett jövre készül el a világ els hun múzeuma, ahol bemutatásra kerülnek a régi pusztai állam legfontosabb tárgyi emlékei. A múzeum keretein belül konferenciákra, workshop-okra is lehetség nyílik majd. A Bels-Mongol Tudományegyetem egyik nyelvész professzorának, Ucsiraltunak a kutatása nagyon figyelemre méltó, ugyanis a kínai forrásokban talált hun szavakat, kifejezéseket értelmezi. Eddig kb. 40 szót sikerült rekonstruálni a hatszázból, amelyek a hun civilizáció legfontosabb mveltségi szavainak számítanak. Ezeknek a szavaknak török, mongol és magyar párhuzamai is vannak, amely azt mutatja, hogy a pusztai népeknél létezett egy közösen használt nyelv. Bels-Mongólia után ellátogattunk Ningxia tartományba, ahol a fvárosban, Yinchuanban egy korai, V. századi hun pagodát találtunk. Építje ugyanaz a Helian Bobo volt, mint aki Tongwancheng várost is felépíttette. A pagoda különleges stílusban épült, és nagyon korainak számít Észak-Kínában. Neve, Hai Ba Ta rzi a nagy hun király emlékét. Yinchuan, a pusztai népek több emlékét is rzi. A városban lév múzeum bemutatja a térség korai történetét, amely szoros kapcsolatban állt a hunokkal, majd a késbbi pusztai népekkel, akiknek kulturáján, mvészetén a hun kultúra nyomai felfedezhetk. Ilyen nép volt a tangut, akik Yinchuant választották központnak a X. században. Magukat ugyanúgy Xiadinasztiának hívták, mint a déli hunok. St, amikor elfoglalták az Ordoszt, akkor Tongwancheng-et tették meg fvárosuknak, és akkor dinasztiájuk nevét Da-Xia-ra (Nagy Xia) változtatták, ezzel jelezték, hogy a déli hunok örököseinek tartják magukat. A város mellett húzódik a He-lan shan (mongolul: Alasan) hegyvonulata, amely számos sziklarajzot rejt magában, a korai bronzkortól, a hunokon át a késbbi korokig. Mi is ellátogattunk oda, és dokumentáltuk a különleges formájú rajzokat. A tartomány déli peremén található Guyuan város, amely régen Gao Ping néven a selyemút egyik fontos megállója volt. A város egy rövid ideig a hunok kezében volt, miután a hun király, Helian Bobo elfoglalta. Sajnos, a városfalon kívül ma már csak a múzeumban talált gazdag leletegyüttes bizonyítja azt, hogy a hunok a közelben éltek egykoron. Ningxia után Gansu–tartományba utaztunk, és Lanzhou-ban kutattunk a hunok után. A tartományban található a híres „Hexi korridor", amely ellenrzése kulcsfontosságú volt a korai népek számára. Aki a folyosót ellenrizte, azé volt a selyemút hatalmas adó-és vámbevétele. Nem csoda, hogy a kínaiak ezt szerezték meg legelször a hunoktól, Kr. e. II. évszázad végén. A városban találkoztunk Batgerel nyelvészprofesszorral, aki rövid eszmecsere után azt javasolta, hogy a magyar nyelvészeknek a tartományba kellene menni kutatni, mert ott sok fontos nyelvészeti különlegességre bukkannának. A professzortól megtudtuk, hogy nemcsak Tongwancheng városban volt ismert a falba építés története (mint a magyar Kmves Kelemenné balladájában), hanem a Hatan-goli mongolok, st egyes tibeti törzsek között is. Gansu tartományból a hunok és a többi pusztai nép általában két irányban vonultak nyugat felé: egyik a mai Xinjiang tartományon keresztül eljutott az Iszik-köl- majd az Aral-tóhoz, míg, akik délnyugatra vették az irányt, azok a Kuku-nór (Kék-tó)–hoz, esetleg Tibetbe értek. Mi ez utóbbi úton mentünk tovább, hiszen érdekelt az, hogyan rzdtek meg a régi pusztai hagyományok a tibeti fennsík népei között. Tibet korai történelme egyébként szinte ismeretlen, a legtöbb történész csak a buddhizmus VII. századi felvétele után kezdi a témát kutatni. A nyelvészeti és a történeti adatok, a tibeti sziklarajzok, a népköltészet, valamint a régi hitvilág elemei viszont azt mutatják, hogy egykor ebben a térségben is éltek nagy számban bels-ázsiai pusztai népek, és kulturájuk egyes, fontos elemei a mai napig megrzdtek. Egyik jellemz példa erre a régi, eurázsiai hitvilág elnevezése, amelyre a mongolok a böge szót használják, a tibetiekét bön-nek hívják, a magyarban pedig b néven maradt meg. Ezek szerint hibás a régi hitet egy újkori kifejezéssel, a sámánnal összekeverni. Ucsiraltu leírja azt is, hogy a kínaiak a varázslást a hunoktól tanulták, és azt a hitrendszert wu-nak nevezték el. Tehát a régi kínai vallási hagyomány is beletartozik a 'b' körébe. A történeti adatokon túl egész Észak-Kínában olyan motívumokkal, szimbólumokkal találkoztunk, amely Közép-Ázsián, a Kaukázuson keresztül megtalálható a Kárpát-medencében, és máig használatos ebben a térségben, a mai mongol, török népek, valamint a magyarok között. Érdemes ezért további kutatásokat végezni ezen népek körében." Obrusánszky Borbála Történész-orientalista Magyarország http://www.federatio.org/as/AS_0003.pdf
A kínai legendák szerint az utolsó Xia uralkodó fiától származnak a xiongnu-k. Erre persze semmiféle bizonyíték nincsen. Ha egyáltalán élt Chun-Wei akkor a kr.e. 18.sz ban (valószínűbb hogy a 17.ben) A következő ismert xiongnu uralkodó pedig a kr.e. 3. században.
Csak megjegyzem hogy ugyan a xiongnu később a hunok őseinek tartják, már a kínaiak szerint is több nép törzsszövetsége volt. A Wiki szerint jenyiszeji , urali és török nyelvű népek alkották. Valószínúleg a (proto) szkítáktól (a szomszédos tokhároktól) vették át az életmódot.
A hunok végig törzsszövetségként jelennek meg a történelemben és nem mint egyetlen nép.
A magyarországon talált hun áldozati üstök pontosan olyanok mint az Ordosban találtak amelyek a xiongnuk őshazájának tartanak. Ők viszont nem azonosak a szkítákkal. Hiszen a hagyományosan (Strabon) szkíta népeknek tartott tokhárokat és Yuezhiket megtámadták nyugat felé űzték (kr.e.177).
A hunok európában pedig mint eurázsiai törzsek szövetsége volt jelen. SzVSz. a xiongnuk elúzték illetve meghódították a hagyományosan szkíta (europid törzsszöv) területeket majd velük új törzsszövetséget alkotva érték el európát.
Ezt a Hia/Hszia-dinasztiát sokáig mítikusnak tartották, azaz nem sorolták a valóban létező uralkodócsaládok közé, mára azonban egyre több olyan véleményről olvasni szakmai körökből, melyek szerint mégiscsak van némi valóságalapja a Hia-dinasztiáról szóló hagyománynak.
Oroszlánfejben végződő urartui karperec
Ezek farkas- vagy kutyafejben végződnek...