Sinshine Sally!
Bocs, csak most láttam, hogy Te is megfejtetted a "Llorando" titkot. :)) Azzal viszont nem értek egyet, hogy "közepes szomorú-szerelmes dal volt, semmi extra szöveggel." lett volna. Szerintem mind a dal, mind a szöveg abszolút telitalálat!
Most töltöm 1000-el a soundtracket, bár ez is annyira bejön, hogy valószínű megveszem eredetibe is. :)
Az egyik interjúban olvastam, hogy Lynch korábbi filmjeitől eltérően ebből már hiányzik az olyan karakter akire egyértelműen rá lehetne ragasztani a "bad guy" jelzőt. Szerintem ez nem baj, tekintve hogy a Twin Peaksben a Bob-os fickó a frászt hozta rám...;))
Kiderítettem, hogy ki volt Jennifer Syme:
Lynch asszisztense a Lost Highway-ben, amelyben játszott is egy rövid szerepet. A többi már leírtam. Amikor meghalt, Lynch 2001-ben neki ajánlotta a filmet.
Sorry, történetbeli szerepe úgy látszik nem volt.
Más: nem érezitek úgy, hogy Lynch eddigi filmjeivel ellentétben ez nagyon sokat örökölt a téma (keserű szerelem, féltékenység, árulás, személyazonosság változás stb.) és a képi világ tekintetében a Lost Highway-től?
Nekem most egy dolog azért hiányzott: a Mystery Man típusú figura (most itt a Twin Peakses "telefonáló" törpe) valahogy most nem volt sem annyira félelmetes, sem annyira kitalált. A bérgyilkosos jelenet pedig - bár jópofa volt - de nem illett ide, inkább egy Tarantino filmbe.
Összeségében zseniális film, amely sokszori újranézés után ugyanolyan élvezetes képileg és elgondolkoztató.
NEM játszik a filmben, csak érdekes volt, hogy pont neki ajánlotta a filmet. Arra gondoltam, hogy esetleg - valamilyen - párhuzamot lehet vonni az ő története és a film között... Lehet, hogy nincs semmi, sorry.
Ketszer is megneztem most a stablistat a film vegen es nem lattam benne
Camilla Rhodes: Melissa George
Camilla Rhodes/Rita: Laura Elena Harring
Waitress at Winkies: Melissa Crider
Igen azt én is láttam a film végén. Ő volt a szőke lány a pincérnő/illetve Camilla Rhodes a meghallgatáson, ugye??
Állítólag a lány anyja beperelte Marilyn Mansont, akinek a bulijáról hazafelé jövet érte a baleset, mert drogokat találtak Jennifer szervezetében..Nem mintha bármi köze lenne a filmhez, csak tegnap hallottam.
Érdekesség!
Jennifer Syme, akinek Lynch a filmjét ajánlotta és 2001-ben meghalt autóbalesetben (!) Keanu Reeves barátnője volt. Egy évvel korábban elvesztették a gyereküket is. Kíváncsi lennék, hogy kapcsolható-e ez valahogy a filmhez, vagy Lynch-hez stb...?
Hűha. Az énekesnő ismerős volt, de nem tudtam hová tenni. A Roy Orbison dalt meg ismerem, de rá nem jöttem volna, hogy ez ugyanaz.
Az interjúkban a színészekkel az volt a legérdekesebb, hogy Lynch úgy választotta ki őket, hogy elbeszélgetett velük és nem kellett eljátszani egy próbajelenetet sem. Hát nagyon jól döntött! :)Azért érdekes hogy Naomi Watts-ot még csak Oscarjelölésre sem méltatták.
Na ma is szereztem egy új infót, ami ismét megdöbbentett és mégjobban ráébresztett a film nagyszerűségére. Ugyanis kiderítettem, hogy a siratóasszonyos dalt egy bizonyos Rebekah del Rio énekli, aki mellékesen létező személy (http://www.rebekahdelrio.com/)és saját magát alakítja a filmben. A lényeg, hogy a dal egy Roy Orbison szám spanyol változata. A címe pedig, mily meglepetés: Crying!!! Hihetetlenül briliáns! Íme a dalszövege angolul:
Crying on soundtrack sung in Spanish by Rebekah del Rio ("Llorando")
I was all right for a while, I could smile for a while
But I saw you last night, you held my hand so tight
As you stopped to say "Hello"
Aww you wished me well, you couldn’t tell
That I’d been cry-i-i-i-ng over you, cry-i-i-i-ng over you
Then you said "so long". left me standing all alone
Alone and crying, crying, crying cry-i-ing
It’s hard to understand but the touch of your hand
Can start me crying
I thought that I was over you but it’s tru-ue, so true
I love you even more than I did before but darling what can I do-o-o-o
For you don’t love me and I’ll always be
Cry-i-i-i-ng over you, cry-i-i-i-ng over you
Yes, now you’re gone and from this moment on
I’ll be crying, crying, crying, cry-i-i-ing
Yeah crying, crying, o-o-o-o-ver you
Talán annyi köze van azért a Straight Storynak a többihez, hogy abban volt először valami finom szomorúság-érzés, ami addig egyáltalán nem volt jellemző Lynchre. Sőt, érzelmileg elég sterilek voltak a filmjei. Most a Hulholland Drive-ban már érezhető ez a szomorú drámaiság. Eddig ilyen nem volt.
A Straight Story szerintem nagyon jó! Egyszerű történet, semmi trükk - mégis nagyon szép film. Valóban köze sincs Lynch más munkáihoz :). Lehet, hogy Lynch ezzel is meglepetést akart okozni. Megmutatta, hogy a "hagyományos" műfajban is tud maradandót alkotni, nem azért csinálja agyrémeit :), mert csak erre képes.
Oké. Milyen lehet az a film amihez képest EZ lightos?? Most már egyre kiváncsibb vagyok...Meg akartam nézni moziban de valahogy sosem jött össze.
Egyébként az egyik interjúban felhozták hogy Lynch mennyire szereti filmjeiben az "utat" Lost Highway, Mulholland Drive, és a Straight story aminek ugyan a címében nincs út de a történetben igen.
A Straight story-ra azt mondják nagyon nem jellemző Lynchre. Még ezt sem láttam, de állítólag semmi rejtély stb.
"nem tudom mit jelent a spanyol „joranda” , ami a kulcsszó az énekben"
llorando, a sírni ige folyamatos alakja (angol crying) sajna nem tudok annyira spanyolul hogy értettem volna mindent a dalból, de kb egy közepes szomorú-szerelmes dal volt, semmi extra szöveggel.
A Lost Highway (ami nagyon bejött) nekem olyan volt, hogy látszott rajta, hogy teljesen kibogozhatatlan. Egyszerűen nincs magyarázat, még valamiféle belső logika sincs. Minden elméletben van valami ellentmondás. Nem próbáltam a sztorit racionálisan felfogni (legfeljebb értelmeztem egy-két szimbólumot), mégis napokig a hatása alatt álltam.
A Mulhollandnál persze más a helyzet. (vagy nem :-)
A Filmvilág legutóbbi számában van egy cikk, ott a következőket írják a házaspárról:
egyrészt:
"...A városba vezető úton a párás fehér égbolt alatt, impozáns pálmasoron suhannak hazafelé a nagyon kedves öregek, akikkel [Betty] Hollywoodba érkezett, állkapcsuk kikattanva, idiótán vigyorognak maguk elé, a mama jó nagyot csap embere combjára, és töretlenül fénylik a két kifogástalan porcelán protézis. Oda nem illő, hirtelen kép ez, röhög a nézőtér, ahogy kitartóan kényszervicsorognak a vének. Nem jó poén. Nem is poén igazán, hanem halálosan komoly dolog. Kiderül a végén."
valamint később:
"...Hiába zárva, az ajtó alatt liliputivá aszalt szellemek képében beszüremlik a külvilág, a pokoli Angyalvárost és lakóit jelképező idős pár gonosz manóként surran be az idegösszeroppant lány életterébe, hogy aztán üvöltő lidércként űzze, hajtsa a sikító Diane-t a hálóba. A pisztoly ott lapul a fiókban. Aki másnak vermet ás. Én nem lövöm le a poént."
Vagyis a két öreg - lokális társadalomkritika, Hollywood-bírálat.
Creekgirl:láttam a Lost Higwayt.Még bonyolultabb,mint a Mulholland!De vannak közös vonások!A Mulholland viszont liht-osabbra sikeredett!:)
A vörös függöny a Lostban is benne van,és még jó néhány dolog!
De egyébként baromi jóó film!!
És sok a kérdés!!Természetesen!!De ajánlom nézd meg!!Több mint 3 napig fogd rajta törni a fejedet, az tuti!:))
Ez a film tényleg nem semmi, már 3. napja túráztatom rajta az agyam. :))
Le kellett volna fordítaniuk a magyar moziknak a spanyol dalt. Ez jellemző hogy ahol fontos a szöveg ott nem fordítják.
- a már 3 hete történt utalhat a szakításra is, mert pl amikor megjelenik Camilla Diane lakásán pontosan azután hogy a másik nőre rácsapta az ajtót, tehát lehet hogy Diane és a szomszéd csaj között is volt vmi.
- Az hogy az álombeli halott Diane-nél nem volt pisztoly nekem is feltűnt. a végén volt??
- A házaspárral egyszerűen nem tudok mit kezdeni.
Ennél összetettebb filmet aligha láttam. A Memento-nál csak arra kellett figyelni, hogy visszafalé történnek az események, de itt..
Ma nemrég néztem meg másodszorra és feltűnt pár dolog, amit eddig nem vettem észre, vagy nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, bár még most sem tudom mindegyikről mit is jelent tulajdonképpen:
- minden össze volt pakolva Diane lakásában dobozokba. A 12-es csaj pedig azt mondja „már 3 hete történt”, de ez egyáltalán nem biztos, hogy Diane lakásban tartózkodására vonatkozik.
- A film elején mikor az egyik filmes guru telefonál „the girl is still missing” szöveggel, egy kéz veszi fel a telcsit, majd utána rögtön tárcsáz. Nem tudjuk meg akkor ki volt az illető és kit hívott. Viszont ezt a telefon ami kicsöngött, veszi fel Diane mikor a „valóság” részben Camilla fellhívja , hogy jöjjön el a partyra.
- Rájöttem, hogy a siratóasszonyos résznél azért sírnak mindketten mert így gyászolják a meghalt szerelmet. :) (bár nem tudom mit jelent a spanyol „joranda” , ami a kulcsszó az énekben)
- Diane álma végén bejön a kovboj a szobájába és azt mondja „kislány, ébresztő!” :) És ezután ébred Diane.
- Mikor felbérli a bérgyilkost Dinae, Camilla fényképére mutatva azt mondja: „this is the girl”. Brilliáns!
- A legvégén mikor a törpe házaspár bekúszik az ajtó alatt, valaki többször is kopog az ajtón.
- Az öreg házaspár ott volt Diane táncbajnokság megnyerésénél is.
- Az álombeli halott Diane-nél nem volt pisztoly!
Creekgirl!
Bocs, tévedtem én is. A rendező valóban nem nézi meg konkrétan Camilla fényképét, de a meghallgatásnál bemondja az aszisztense, hogy a következő Camilla Rhodes. :) A kovboj pedig nem Diane halála előtt tűnik fel, hanem az álma végén. És Badalamenti nem csak azt mondja „this is the girl”, hanem azt is, hogy „espresso”. :)
Arra viszont nem jöttem rá, a bérgyilkos kis fekete könyve hol bukkan még fel, mert állítólag felbukkan.
Megmondom őszintén most ez az első mű, amit David Lynchtől láttam, aztán gyorsan megnéztem kétszer és most vasárnap fogom harmadjára megnézni, kedden pedig megtekintettem az Útvesztőben-t. Már a Mulholland első képkockáinál teljesen belehabarodtam Lynch filmjébe, aztán a közepén a csavarról nem is beszélve!! Tőlünk senki nem ment ki, legalábbis nem vettem észre. Ennyire odakoncentráltam a filmre??
Szóval nem hagyott a gondolat, és utána olvastam néhány dolognak: riportok, a filmjeiről, és hát persze, amit az ismerősök meséltek.
Egyszerűen öröm elmerülni benne, és törni az agyamat rajta, hogy vajon, hogy is lehetett most ez a film, mi igaz mi nem, ki igazi ki nem, és öröm mazsolázgatni a filmcselekményét, hogy összeálljon a dolog!!
A film nagy trükkje szerintem, hogy elhiheti, hogy rólunk szól.
Mi a valóság, és mi illúzió?Vagy álom?Nem, én vitatkoznék azzal, hogy a film első része álom. Bár tudom szinte mindenki ezt írta. De akkor ott a kérdőjel a fejünkben, hogy mi van azokkal a részekkel, amikor Betty kisasszony nincs benne a jelenetben? Ha már ő álmodik, ugye! Másrészt pedig az Útvesztőben után, tényleg Lynch-lighttal van dolgunk, de azért nem “ultra”, és nem hinném, hogy Lynch egy egyszerű álommal elintézte volna nézőit!!Lynch nem olyan egyszerű!Furfangos, okosan megszerkesztett, gondosan, precízen végig gondolt jelenetek, de furfangos!
És kérdezhetjük, nyugodtan, hogyha nem álom, akkor vajon mi??A Silencio klubban megtudjuk, hogy mindez csak illúzió!Képzelet! “Magnóról megy minden. És bármit lejátszhatnak, olyan mintha az eredetit hallanánk.”
Lynch is „egyfajta látszatvilágról, rejtett világról” beszél.
„Nem tudjuk megtapasztalni a teljes valóságot: a ’valódi’ egész életünk során ott van előttünk, de nem látjuk. Összekeverjük annyi minden mással. A félelem onnan ered, hogy nem látjuk az egészet. De ha sikerülne eljutnunk oda, hogy mégis megpillantsuk, a nagy rettegésnek rögtön annyi lenne.” Lynch számára alaptematika a látszat és a rejtett tartalmak ütköztetése. Éreztetni tudja a fizikai világ, és a túlvilág(ok) titkait. Ajtók tárják fel a deviancia, a bűn világát a hétköznapi színtéren. Kék és vörös bársonyfüggönyök mögül lépnek elő rituális zenei előadások főszereplői, mint Rebekah del Toro a Mulholland Driveban, vagy az Útvesztőben c. filmben is.
„Úgy hiszem, hogy a halál nem a vég. De ez csak magánvélemény.”- mondja Lynch. „Mint amikor elalszunk este, aztán reggel felkelünk, és új nap kezdődik. Ez szimbolikusan igaz lehet nagyobb léptékben is. Meghalunk, egy ideig álmodunk, aztán a jó ég tudja hogyan, visszajövünk.” „Az élet csupán a bomlási folyamat egy szakasza, amely a teljes kontrollvesztés, a halál felé gravitál.” Az Útvesztőben növekvő feszültségben bomlik és bomlaszt a házassági kapcsolat, a Mulholland Driveban pedig bomlik a teljes tapintható valóság. Itt a halál alvásra emlékeztet, amelyből újra életre ébredünk, de nem biztos, hogy álmodunk közben. A kettő egymást rejti, az élet bomlani akar, a halál születni.
„A szex álomként hatott rám. El sem hittem igazán, hogy létezik az életnek ez a lenyűgözően titokzatos rétege, amelyhez nekem is közöm lesz. Aztán megnyílt előttem egy világ – a szexualitás álma. És vonzott továbbra is, mert megláttam ennek a birodalomnak a nagyságát, a különböző szinteket, a vágytól félelmetes, erőszakos szexen át a tisztán spirituális formájáig. Ez a kulcs az élet fantasztikus rejtélyéhez.” A szex a Lynch film világában, mindenekelőtt destruktív erő. A feleségével, majd annak másik reinkarnációjával szeretkező Fred Madison (Útvesztőben) aktusai a szenvedéstől a harmóniáig ívelnek.
„A titok mágnes. Bármi, ami ismeretlen vonz magához. Ha egy szobából ajtó nyílik valahová, mögötte lépcsők vezetnek lefelé, és félhomály van, hát nagyon csábítana, hogy lemenjünk oda. Ha valaminek csak egy részét látjuk, sokkal erősebb, mintha az egész előttünk volna.” Titkokat és misztériumokat választ témájául, majd adós marad valamennyi ajtó feltárásával. Gondosan rendszerezett szimbólumokkal, kettős értelmű megjelölésekkel elénk tárja a teljes kép valamely lenyomatát, homályosan, csúsztatva, hogy a rejtélyt megtapasztaljuk, de nagyobb maradjon nálunk. Mi történt Fred Madisonnal a cellában (Útvesztőben), hiába várjuk a választ csak nem árulja el, vagy milyen titkot őriz a hollywoodi bungalóban oszló holttest (Mulholland Drive), mit jelent a mágikus szó: „Silencio”?
“A feketének mélysége van. Olyan, mint egy kijárat valahová. Ha átmegyünk rajta, a folytatódó sötétségben mûködésbe lép az agyunk, és sok minden testet ölt általa. Meglátjuk, amitõl félünk. Meglátjuk, amit szeretünk, mint egy álomban.” Lynch szubjektív sötétsége “a világról, az emberi természetrõl és saját magáról szerzett tudása, salak és iszap tömbjében egyesülve”.
A filmjeit átitató sötétség vákuum és termékeny erõ egyszerre. Mélyére hatolva, a jellegzetes tompa moraj kíséretében létrejön egy lelkiállapot, amely keret ahhoz, hogy hõsei szembesüljenek démonaikkal. Ide száguld Fred Madison az Útvesztőben végtelenített rémálmában, vagy ezt hordozza arcára írva az étterem mögött élő alak a Mulholland Driveban.
„Feljegyeznek eseteket, amikor valaki feladja a személyiségét, és felvesz egy teljesen eltérõt. Új barátai lesznek, új helyen él, mindent lecserél... Mindannyiunkban több személy lakik egyszerre.” A Mulholland Drive narratívája is doppelgaenger-motívumot (hasadt személyiség) bont ki, de a hasonmások által, itt már egy párhuzamos univerzum ölt formát. /Az idézetek David Lynch szövegei a Lynch on Lynch című kötetből./
David Lynch kitartóan szemben úszik az árral. Könnyedén félrerúgja a hagyományokat, „egy másik világban való megmártózást és új tapasztalatokat”, azaz sokféle értelmezést kínálva a néző számára. Csapdába kerülünk, ha a mű „cselekményét” – már a kifejezés sem pontos, hiszen inkább elbeszélésrétegekről, meditációtól, absztrakcióról beszélhetünk, s a narrációt, ha ugyan jó a meghatározás, minduntalan áthatja a provokatív jelleg – a hétköznapi jelentés nyelvére kívánjuk lefordítani. A színhely Los Angeles, az angyalok városa, melyről édeskés mesék és gyomorkavaró dokumentumok egyaránt szép számmal szólnak. A kiindulópont tulanjdonképpen reálisnak nevezhető (egy ifjú szőke szépség, Betty Hollywood meghódítására készül, egy szintén fiatal sötét hajú nő utcai balesetet követően elveszti emlékezetét; összetalálkoznak, s közösen indulnak el felkutatni Rita múltját), az eseményekkel később szervesen ölelkező második szál nemkülönben (magabiztos rendezőt terrorizálnak könyörtelen megbízói: az ellenállás felesleges, Adam hasztalan igyekszik akaratát érvényesíteni). Eddig minden világos és egyszerű, csakhogy a dolgok váratlanul összekuszálódnak. A hölgyek a szószoros értelemben összemelegszenek. A rebelliskedő filmest megalázzák és kicsinálják, majd „raportra hívják” (egy titokzatos cowboy figyelmezteti kötelességeire). Betty a próbajátékon mély átéléssel birkózik meg a kényes szituációval, s annak rendje-módja szerint lejátssza partnerét. Aztán radikálisan átrendeződik a terep, és kicserélődnek a személyiségek. Betty szenvedő Diane-né változik (megtalálja korábbi énjét?), Rita pedig Camillaként fürdik a sikerben. Most már nem barátnők, hanem riválisok és ellenségek. Adam szintén képben van: miután megjuhászodott, a fekete tündért készül feleségül venni, bár nem mondják ki, de sejteni lehet. Szertartásos-misztikus undergroundműsor elevenedik meg. Gyönyörű dallam csendül fel, aztán fokozatosan elkomorodik a szín, s a szenvedélyek hullámai magasba csapnak. Tombolnak az indulatok. Talányos a befejezés, nincs feloldódás és feloldozás. A film míves kompozícióit nem a hézagos, töredékes, bár ugyanakkor többfenekű szüzsé élteti, hanem hangulatok vibrálása, a megfejthetetlen titok sorjázása, a felkavaró szimbólumok, a sokkoló rémálmok, a szuggesztív effektusok, a valóság látszata és a látszat valósága. A sokféle interpretáció között felbukkant az a feltételezés, miszerint „a nagy hollywoodi élmény szenvedélyes keresése” a meghatározó mozzanat a pszichodrámában. Nem mernék megesküdni erre, de kétségbevonhatatlan a „film a filmben”-aspektusban érzékelhető szeretet és kétségbeesés, csodálat és távolságtartás. Folyton örvényekbe szédülnek a hősök, noha a szorongást ellenpontozza a bizarr irónia. A híres-hírhedt címadó utca szinte brutális metaforája Amerikának: olyan hely, ahol konstans a káprázat és a borzalom, s a csillogó fények mögött ásít a vaksötétség. A szuggesztív hatást Lynch a látvány mágiájával, elegáns képvezetéssel, a feszültségteremtés erejével éri el. Minden összetevő a borzongató mágia szolgálatában áll: a helyszín varázslata, a buja erotika, a véres krimimozzanatok, a szikrázó mondatok, a nyomasztó irracionalitás. Sokszólamú Angelo Badalamenti zenéje. Két kiváló szerepjátszó a remek együttesből is kiemelkedik. Naomi watts riadt kismadártól, dühödt bestiáig terjedő skálán formálja meg Betty/Diane portréját, s illúzikeltő az amnéziás szépség életre keltője, a Rita/Camilla karakterváltozatokat bemutató Laura Elena Harring.
/Az idézetek David Lynch szövegei a Lynch on Lynch című kötetből idéztem, amelyek olvasható a Filmvilág áprilisi számában./
Akkor lehet, hogy nem figyeltél kicsit. ;) A rendező látta a csaj fényképét az irodában való összejövetelkor, és magát a csajt is látta, mivel énekelt. Az első szám a "16 resons why I love you" volt, és ezt követte a Camilla által énekelt dal az "I've Told Every Little Star"!
A meghallgatásnál pedid Diane/Betty egy gagyi sorozatba(?) ment válogatásra, de mivel nagyon összejött neki az alakítás, ezért átvitték a 60-as évekbeli film meghallgatására is.
Én a www.davidlynch.de site-ot tudom ajánlani. A .com sajnos fizetős. Magán a hivatalos honlapon (www.mulhollanddrive.com)pedig egy csomó menüpont nem elérhető még. Viszont a francia verziónál ott van mind és használható. Nagyon jó, főleg a letölthető klippek tetszenek! http://www.bacfilms.com/mulholland/
Oh köszike, most már tudom melyik volt! :)) egyébként érdekes ahogy a rendező kiválasztotta a lányt (főleg hogy ő nem látta a fényképet) az mert közben Betty-re nézett, de a másik csaj énekelt...és a meghallgatás is alég fura volt mert amit a rendező csinált az egy ilyen 60as évekbeli film lehetett, musicalféle..a másik ahol meg Betty volt az meg vmi dráma...hmmm
Pont ezt akartam írni én is, hogy szerepet kapott Angelo Badalamenti is. :) Ő volt az espresso-kávét kiöklendező filmes emberke. A szövege pedig zseniális volt, csupán ebből állt:
"This is the girl!"
((örömtáncot jár)) jaj örülök hogy tetszett a hozzászólásom...
Találtam egy linket ahol Naomi Watts egy interjúban beszél a szerepről és arról hogy ő hogyan értelmezi a filmet.
Szerintem ebben a filmben az a jó hogy minél többször látod annál inkább észreveszel benne apró dolgokat is amelyek teljesen más megvilágításba helyezik a történetet.
Szóval e szerint Naomi 2 nő volt Betty és Diane. :)
Leginkább azonban a kis kék dobozról való meglátása tetszik :)
Észrevette valaki hogy Angelo Badalamenti is játszotta filmben vmi Luigi volt...de nem tudom hogy az melyik szereplő volt csak a stáblista alatt tűnt fel a neve.
