Ha igazad van, tenni kell ellene. De attól tartok, sokkal inkább a konzervatív struktúrájú, nangyon is tekintélyelvű közösségek belső problémájáról van szó, nem a tudománynak magának a dogmatizmusáról. Érdemes az eseteket ebből a szempontból is vizsgálni.
Egely nem kispályás bűvész ám! Kár, hogy a kísérleteit - ami szerinte igazolja, hogy a mai fizika rossz - mind cáfolták, vagy megmutatták, hogy nem cáfolnak azok semmit.
Egyetemen fizika szemináriumokon Egely kísérletekről mutattuk meg, hogy azok hol hibásak :)
Annyiban rafináltabb az Egely mint a többi, hogy van végzettsége, így el tudja adni a hülyeségeit, hogy egy (fél) laikus lazán beveszi.
másképp! Valami félreértés lehet köztünk. Szerinted helyes, hogy a gyógyszerek bevezetése előtt placebokontrollált duplavak kísérletekkel ellenőrzik (igyekeznek ellenőrizni) a gyógyszerek hatását illetve mellékhatását?
Arról nem is, mert az ugyebár sohasem lehetett a témája sem. A nyelvrokonság meg csak mértékbelileg tagadható, teljesen sohasem tették ezt az alternativok sem. A többi az amiről a vita szól az alternativokkal. s lám abban sincs nézetközeledés! Mi ez ha nem dogmatizmus?
Ezek méltatlan példák, Milvus. Az, hogy egy orvos bent felejt egy törlőkendőt a páciensben, jogi eset. A rossz diagnózis is lehet (de csak lehet!) műhiba. Ezekért felelni kell a törvény előtt.
De mi van, ha egy távgyógyító tévén keresztül ad rossz diagnózist? Elítélik? Na ugye.
Persze, hogy nem lenne kötelező, sajnos ebben különbözik az ideális a reálistól...a világ sokkal jobb lenne háborúk, békétlenség meg az összes többi rossz nélkül, de sajnos ez van.
Annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk jobbá tenni, vagy legalább nem rontani, vagy ha igen, akkor minél kevésbé...
http://www.theaircar.com - Nem értem. Vagy te nem. Miért kellene nekem (nekünk) már megépített, létező találmány mellett kardoskodnunk? Ha müxik és hatékony, valamint épeszű áron adják, majd propagálja saját magát. Nem vagyunk mi kereskedelmi termékek szendvics-emberei!
A csakra meg chi egy leírási forma volt akkor, amikor még nem tudták, hogy hogyan működik az emberi szervezet. Ma már - sokkal jobban - tudjuk és nem használjuk a csakra, meg a chi fogalmakat, mert vannak pontosabb dolgok: idegrendszer, hormonális rendszer, véredényrendszer stb. Ki a fene akar egy régi, torz képhez visszatérni?
Nem, csak szerintem a drogpolitika és az azt alátámasztó tudományos gondolkodás sajnos nagyon is dogmatikus tud lenni. Ráadásul iszonyú erős cenzúrával is meg kell küzdenie annak, aki a hivatalos dogmával ("a drog szükségszerűen, mindenképpen és mindenkinél rossz. az alkohol nem drog. " kb. röviden összefoglalva) ellentétes témát szeretne kutatni, vagy egyáltalán olyan kérdést tesz fel, amire az esetleges válasz nagyon is ellentmond a politikai nézeteknek (pl. a marihuána gyógyászati felhasználása).
Szerintem ez ellen is lehetne küzdeni. A tényeket kellene tiszteletben tartani, és a tényekből levont hibás következtetéseket kigyomlálni (ld. pl. a Lancet-cikk nyomán elindult skizofrénia hisztériát).
Mondd meg neke, a kontroll-csoportos citosztatikus kezelési kísérletek lényege nem pont az, hogy egyiknek placebót adunk, a másiknak sejtmérget, és megnézzük, hogy a két minta között hány százalék a túlélési különbség?
Vagy igaz, vagy nem, de pont erről van egy tanulságos eset Az utolsó szó jogán c., Béres Józsefről készült portréfilmben. Az egyik kórházban ilyen vakpróbás-kontrollcsoportos kísérletet csináltak egy új citoszatikummal ('70-es évek vége!). Ketten épültek fel maradéktalanul, akiket a gyógyszergyár körbehordozott, mint a gyógyszer (sejtméreg) hatásának bizonyítékát. Az egyikük egy hölgy volt, aki a kezelés alatt titokban Béres cseppet szedett., de nem merte az orvosának megmondani, bár meggyőződése szerint a Béres csepp gyógyította meg. Az egyik ilyen promóciós utazás alkalmával elmesélte a másik, maradéktalanul felépült betegnek. És lám, kiderült, hogy ez a beteg is titokban Béres cseppet szedett...
nagyon nehezen tudok megbízni abban az orvosban, abban a tudósban, aki "outsider"-nek, sarlatánnak tekint bárkit, aki maskep közelít a valósághoz, és más eredményre jut, mint ő, és nem hajlandó átgondolni. Ez dogmatizmus, és sokkal közelebb van a hit, a vallás világához, mint a valós értelembe vett tudományhoz.
pl. a finnugrizmus. No nem maga a nyelvrokonság, hanem a mellé rakott körités (őshaza, kialakulás módja, ideje, helye, kapcsolatok, stb terén), meg az alternativokkal szembeni merev visszautasitás alapján.
"Az egyértelműség kedvéért nevezzük ezeket "alternatív gyógymódoknak", az iskolákat "alternatív tudománynak". A sarlatánságtól abban különböznek, hogy működőképesek ezek is."
Te hoztad fel példának, de én kérdezem meg: ki igazolta már a csakrák létezését? Mi utal egyáltalán a létezésükre? A spekuláción túl van-e bárhol bármi nyoma? Na, ehhez képest a "csakratisztító" iparág ma már milliárdos forgalmú.
Ez igaz is, csakhát nem maga a tudomány, hanem kevésbé tehetséges de igen székhez ragadt képviselői szeretnék megállitani az idő kerekét és ellenségesen néznek minden újitást. Pláne, ha az veszélyzteti a helyzetüket. S nem a tudomány akadályozza meg a vérkeringés felfrissitését akadémikus körökben, hanem a hús-vér emberek (tudósok, kutatók). S nem egyszer igencsek földhözragadt okokból (pénzéhség, karriervágy, irigység, stbt).
No, a klasszikus orvostudomány sem dicsekszik a sebben felejtett törlőkendővel, ugyebár?
Nem dicsekszik, de az adott orvost, kórházat BEPERLIK milliós összegekre. Erről beszélek! Ki perelt már be alternatív orvost, aki pedig lebeszélte a páciensét a rendes kezelésről?
Van egy javaslatom. Töröltessük el a kötelező gyógyszerengedélyeztetést. Akkor egyenlő esélyekkel indul majd a konvencionális, meg az alternatív gyógyászat is.
"A dogmatizmust a legnehezebb legyőzni. Védi az állásait." - az állítás igazsága vitathatatlan. De vajon tudsz-e példát mondani rá mondjuk az elmúlt 50 (na jó, 100) évből?
Ez nem ér meg egy kis vizsgálódást?