A Straight Story szerintem nagyon jó! Egyszerű történet, semmi trükk - mégis nagyon szép film. Valóban köze sincs Lynch más munkáihoz :). Lehet, hogy Lynch ezzel is meglepetést akart okozni. Megmutatta, hogy a "hagyományos" műfajban is tud maradandót alkotni, nem azért csinálja agyrémeit :), mert csak erre képes.
Oké. Milyen lehet az a film amihez képest EZ lightos?? Most már egyre kiváncsibb vagyok...Meg akartam nézni moziban de valahogy sosem jött össze.
Egyébként az egyik interjúban felhozták hogy Lynch mennyire szereti filmjeiben az "utat" Lost Highway, Mulholland Drive, és a Straight story aminek ugyan a címében nincs út de a történetben igen.
A Straight story-ra azt mondják nagyon nem jellemző Lynchre. Még ezt sem láttam, de állítólag semmi rejtély stb.
"nem tudom mit jelent a spanyol „joranda” , ami a kulcsszó az énekben"
llorando, a sírni ige folyamatos alakja (angol crying) sajna nem tudok annyira spanyolul hogy értettem volna mindent a dalból, de kb egy közepes szomorú-szerelmes dal volt, semmi extra szöveggel.
A Lost Highway (ami nagyon bejött) nekem olyan volt, hogy látszott rajta, hogy teljesen kibogozhatatlan. Egyszerűen nincs magyarázat, még valamiféle belső logika sincs. Minden elméletben van valami ellentmondás. Nem próbáltam a sztorit racionálisan felfogni (legfeljebb értelmeztem egy-két szimbólumot), mégis napokig a hatása alatt álltam.
A Mulhollandnál persze más a helyzet. (vagy nem :-)
A Filmvilág legutóbbi számában van egy cikk, ott a következőket írják a házaspárról:
egyrészt:
"...A városba vezető úton a párás fehér égbolt alatt, impozáns pálmasoron suhannak hazafelé a nagyon kedves öregek, akikkel [Betty] Hollywoodba érkezett, állkapcsuk kikattanva, idiótán vigyorognak maguk elé, a mama jó nagyot csap embere combjára, és töretlenül fénylik a két kifogástalan porcelán protézis. Oda nem illő, hirtelen kép ez, röhög a nézőtér, ahogy kitartóan kényszervicsorognak a vének. Nem jó poén. Nem is poén igazán, hanem halálosan komoly dolog. Kiderül a végén."
valamint később:
"...Hiába zárva, az ajtó alatt liliputivá aszalt szellemek képében beszüremlik a külvilág, a pokoli Angyalvárost és lakóit jelképező idős pár gonosz manóként surran be az idegösszeroppant lány életterébe, hogy aztán üvöltő lidércként űzze, hajtsa a sikító Diane-t a hálóba. A pisztoly ott lapul a fiókban. Aki másnak vermet ás. Én nem lövöm le a poént."
Vagyis a két öreg - lokális társadalomkritika, Hollywood-bírálat.
Creekgirl:láttam a Lost Higwayt.Még bonyolultabb,mint a Mulholland!De vannak közös vonások!A Mulholland viszont liht-osabbra sikeredett!:)
A vörös függöny a Lostban is benne van,és még jó néhány dolog!
De egyébként baromi jóó film!!
És sok a kérdés!!Természetesen!!De ajánlom nézd meg!!Több mint 3 napig fogd rajta törni a fejedet, az tuti!:))
Ez a film tényleg nem semmi, már 3. napja túráztatom rajta az agyam. :))
Le kellett volna fordítaniuk a magyar moziknak a spanyol dalt. Ez jellemző hogy ahol fontos a szöveg ott nem fordítják.
- a már 3 hete történt utalhat a szakításra is, mert pl amikor megjelenik Camilla Diane lakásán pontosan azután hogy a másik nőre rácsapta az ajtót, tehát lehet hogy Diane és a szomszéd csaj között is volt vmi.
- Az hogy az álombeli halott Diane-nél nem volt pisztoly nekem is feltűnt. a végén volt??
- A házaspárral egyszerűen nem tudok mit kezdeni.
Ennél összetettebb filmet aligha láttam. A Memento-nál csak arra kellett figyelni, hogy visszafalé történnek az események, de itt..
Ma nemrég néztem meg másodszorra és feltűnt pár dolog, amit eddig nem vettem észre, vagy nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, bár még most sem tudom mindegyikről mit is jelent tulajdonképpen:
- minden össze volt pakolva Diane lakásában dobozokba. A 12-es csaj pedig azt mondja „már 3 hete történt”, de ez egyáltalán nem biztos, hogy Diane lakásban tartózkodására vonatkozik.
- A film elején mikor az egyik filmes guru telefonál „the girl is still missing” szöveggel, egy kéz veszi fel a telcsit, majd utána rögtön tárcsáz. Nem tudjuk meg akkor ki volt az illető és kit hívott. Viszont ezt a telefon ami kicsöngött, veszi fel Diane mikor a „valóság” részben Camilla fellhívja , hogy jöjjön el a partyra.
- Rájöttem, hogy a siratóasszonyos résznél azért sírnak mindketten mert így gyászolják a meghalt szerelmet. :) (bár nem tudom mit jelent a spanyol „joranda” , ami a kulcsszó az énekben)
- Diane álma végén bejön a kovboj a szobájába és azt mondja „kislány, ébresztő!” :) És ezután ébred Diane.
- Mikor felbérli a bérgyilkost Dinae, Camilla fényképére mutatva azt mondja: „this is the girl”. Brilliáns!
- A legvégén mikor a törpe házaspár bekúszik az ajtó alatt, valaki többször is kopog az ajtón.
- Az öreg házaspár ott volt Diane táncbajnokság megnyerésénél is.
- Az álombeli halott Diane-nél nem volt pisztoly!
Creekgirl!
Bocs, tévedtem én is. A rendező valóban nem nézi meg konkrétan Camilla fényképét, de a meghallgatásnál bemondja az aszisztense, hogy a következő Camilla Rhodes. :) A kovboj pedig nem Diane halála előtt tűnik fel, hanem az álma végén. És Badalamenti nem csak azt mondja „this is the girl”, hanem azt is, hogy „espresso”. :)
Arra viszont nem jöttem rá, a bérgyilkos kis fekete könyve hol bukkan még fel, mert állítólag felbukkan.
Megmondom őszintén most ez az első mű, amit David Lynchtől láttam, aztán gyorsan megnéztem kétszer és most vasárnap fogom harmadjára megnézni, kedden pedig megtekintettem az Útvesztőben-t. Már a Mulholland első képkockáinál teljesen belehabarodtam Lynch filmjébe, aztán a közepén a csavarról nem is beszélve!! Tőlünk senki nem ment ki, legalábbis nem vettem észre. Ennyire odakoncentráltam a filmre??
Szóval nem hagyott a gondolat, és utána olvastam néhány dolognak: riportok, a filmjeiről, és hát persze, amit az ismerősök meséltek.
Egyszerűen öröm elmerülni benne, és törni az agyamat rajta, hogy vajon, hogy is lehetett most ez a film, mi igaz mi nem, ki igazi ki nem, és öröm mazsolázgatni a filmcselekményét, hogy összeálljon a dolog!!
A film nagy trükkje szerintem, hogy elhiheti, hogy rólunk szól.
Mi a valóság, és mi illúzió?Vagy álom?Nem, én vitatkoznék azzal, hogy a film első része álom. Bár tudom szinte mindenki ezt írta. De akkor ott a kérdőjel a fejünkben, hogy mi van azokkal a részekkel, amikor Betty kisasszony nincs benne a jelenetben? Ha már ő álmodik, ugye! Másrészt pedig az Útvesztőben után, tényleg Lynch-lighttal van dolgunk, de azért nem “ultra”, és nem hinném, hogy Lynch egy egyszerű álommal elintézte volna nézőit!!Lynch nem olyan egyszerű!Furfangos, okosan megszerkesztett, gondosan, precízen végig gondolt jelenetek, de furfangos!
És kérdezhetjük, nyugodtan, hogyha nem álom, akkor vajon mi??A Silencio klubban megtudjuk, hogy mindez csak illúzió!Képzelet! “Magnóról megy minden. És bármit lejátszhatnak, olyan mintha az eredetit hallanánk.”
Lynch is „egyfajta látszatvilágról, rejtett világról” beszél.
„Nem tudjuk megtapasztalni a teljes valóságot: a ’valódi’ egész életünk során ott van előttünk, de nem látjuk. Összekeverjük annyi minden mással. A félelem onnan ered, hogy nem látjuk az egészet. De ha sikerülne eljutnunk oda, hogy mégis megpillantsuk, a nagy rettegésnek rögtön annyi lenne.” Lynch számára alaptematika a látszat és a rejtett tartalmak ütköztetése. Éreztetni tudja a fizikai világ, és a túlvilág(ok) titkait. Ajtók tárják fel a deviancia, a bűn világát a hétköznapi színtéren. Kék és vörös bársonyfüggönyök mögül lépnek elő rituális zenei előadások főszereplői, mint Rebekah del Toro a Mulholland Driveban, vagy az Útvesztőben c. filmben is.
„Úgy hiszem, hogy a halál nem a vég. De ez csak magánvélemény.”- mondja Lynch. „Mint amikor elalszunk este, aztán reggel felkelünk, és új nap kezdődik. Ez szimbolikusan igaz lehet nagyobb léptékben is. Meghalunk, egy ideig álmodunk, aztán a jó ég tudja hogyan, visszajövünk.” „Az élet csupán a bomlási folyamat egy szakasza, amely a teljes kontrollvesztés, a halál felé gravitál.” Az Útvesztőben növekvő feszültségben bomlik és bomlaszt a házassági kapcsolat, a Mulholland Driveban pedig bomlik a teljes tapintható valóság. Itt a halál alvásra emlékeztet, amelyből újra életre ébredünk, de nem biztos, hogy álmodunk közben. A kettő egymást rejti, az élet bomlani akar, a halál születni.
„A szex álomként hatott rám. El sem hittem igazán, hogy létezik az életnek ez a lenyűgözően titokzatos rétege, amelyhez nekem is közöm lesz. Aztán megnyílt előttem egy világ – a szexualitás álma. És vonzott továbbra is, mert megláttam ennek a birodalomnak a nagyságát, a különböző szinteket, a vágytól félelmetes, erőszakos szexen át a tisztán spirituális formájáig. Ez a kulcs az élet fantasztikus rejtélyéhez.” A szex a Lynch film világában, mindenekelőtt destruktív erő. A feleségével, majd annak másik reinkarnációjával szeretkező Fred Madison (Útvesztőben) aktusai a szenvedéstől a harmóniáig ívelnek.
„A titok mágnes. Bármi, ami ismeretlen vonz magához. Ha egy szobából ajtó nyílik valahová, mögötte lépcsők vezetnek lefelé, és félhomály van, hát nagyon csábítana, hogy lemenjünk oda. Ha valaminek csak egy részét látjuk, sokkal erősebb, mintha az egész előttünk volna.” Titkokat és misztériumokat választ témájául, majd adós marad valamennyi ajtó feltárásával. Gondosan rendszerezett szimbólumokkal, kettős értelmű megjelölésekkel elénk tárja a teljes kép valamely lenyomatát, homályosan, csúsztatva, hogy a rejtélyt megtapasztaljuk, de nagyobb maradjon nálunk. Mi történt Fred Madisonnal a cellában (Útvesztőben), hiába várjuk a választ csak nem árulja el, vagy milyen titkot őriz a hollywoodi bungalóban oszló holttest (Mulholland Drive), mit jelent a mágikus szó: „Silencio”?
“A feketének mélysége van. Olyan, mint egy kijárat valahová. Ha átmegyünk rajta, a folytatódó sötétségben mûködésbe lép az agyunk, és sok minden testet ölt általa. Meglátjuk, amitõl félünk. Meglátjuk, amit szeretünk, mint egy álomban.” Lynch szubjektív sötétsége “a világról, az emberi természetrõl és saját magáról szerzett tudása, salak és iszap tömbjében egyesülve”.
A filmjeit átitató sötétség vákuum és termékeny erõ egyszerre. Mélyére hatolva, a jellegzetes tompa moraj kíséretében létrejön egy lelkiállapot, amely keret ahhoz, hogy hõsei szembesüljenek démonaikkal. Ide száguld Fred Madison az Útvesztőben végtelenített rémálmában, vagy ezt hordozza arcára írva az étterem mögött élő alak a Mulholland Driveban.
„Feljegyeznek eseteket, amikor valaki feladja a személyiségét, és felvesz egy teljesen eltérõt. Új barátai lesznek, új helyen él, mindent lecserél... Mindannyiunkban több személy lakik egyszerre.” A Mulholland Drive narratívája is doppelgaenger-motívumot (hasadt személyiség) bont ki, de a hasonmások által, itt már egy párhuzamos univerzum ölt formát. /Az idézetek David Lynch szövegei a Lynch on Lynch című kötetből./
David Lynch kitartóan szemben úszik az árral. Könnyedén félrerúgja a hagyományokat, „egy másik világban való megmártózást és új tapasztalatokat”, azaz sokféle értelmezést kínálva a néző számára. Csapdába kerülünk, ha a mű „cselekményét” – már a kifejezés sem pontos, hiszen inkább elbeszélésrétegekről, meditációtól, absztrakcióról beszélhetünk, s a narrációt, ha ugyan jó a meghatározás, minduntalan áthatja a provokatív jelleg – a hétköznapi jelentés nyelvére kívánjuk lefordítani. A színhely Los Angeles, az angyalok városa, melyről édeskés mesék és gyomorkavaró dokumentumok egyaránt szép számmal szólnak. A kiindulópont tulanjdonképpen reálisnak nevezhető (egy ifjú szőke szépség, Betty Hollywood meghódítására készül, egy szintén fiatal sötét hajú nő utcai balesetet követően elveszti emlékezetét; összetalálkoznak, s közösen indulnak el felkutatni Rita múltját), az eseményekkel később szervesen ölelkező második szál nemkülönben (magabiztos rendezőt terrorizálnak könyörtelen megbízói: az ellenállás felesleges, Adam hasztalan igyekszik akaratát érvényesíteni). Eddig minden világos és egyszerű, csakhogy a dolgok váratlanul összekuszálódnak. A hölgyek a szószoros értelemben összemelegszenek. A rebelliskedő filmest megalázzák és kicsinálják, majd „raportra hívják” (egy titokzatos cowboy figyelmezteti kötelességeire). Betty a próbajátékon mély átéléssel birkózik meg a kényes szituációval, s annak rendje-módja szerint lejátssza partnerét. Aztán radikálisan átrendeződik a terep, és kicserélődnek a személyiségek. Betty szenvedő Diane-né változik (megtalálja korábbi énjét?), Rita pedig Camillaként fürdik a sikerben. Most már nem barátnők, hanem riválisok és ellenségek. Adam szintén képben van: miután megjuhászodott, a fekete tündért készül feleségül venni, bár nem mondják ki, de sejteni lehet. Szertartásos-misztikus undergroundműsor elevenedik meg. Gyönyörű dallam csendül fel, aztán fokozatosan elkomorodik a szín, s a szenvedélyek hullámai magasba csapnak. Tombolnak az indulatok. Talányos a befejezés, nincs feloldódás és feloldozás. A film míves kompozícióit nem a hézagos, töredékes, bár ugyanakkor többfenekű szüzsé élteti, hanem hangulatok vibrálása, a megfejthetetlen titok sorjázása, a felkavaró szimbólumok, a sokkoló rémálmok, a szuggesztív effektusok, a valóság látszata és a látszat valósága. A sokféle interpretáció között felbukkant az a feltételezés, miszerint „a nagy hollywoodi élmény szenvedélyes keresése” a meghatározó mozzanat a pszichodrámában. Nem mernék megesküdni erre, de kétségbevonhatatlan a „film a filmben”-aspektusban érzékelhető szeretet és kétségbeesés, csodálat és távolságtartás. Folyton örvényekbe szédülnek a hősök, noha a szorongást ellenpontozza a bizarr irónia. A híres-hírhedt címadó utca szinte brutális metaforája Amerikának: olyan hely, ahol konstans a káprázat és a borzalom, s a csillogó fények mögött ásít a vaksötétség. A szuggesztív hatást Lynch a látvány mágiájával, elegáns képvezetéssel, a feszültségteremtés erejével éri el. Minden összetevő a borzongató mágia szolgálatában áll: a helyszín varázslata, a buja erotika, a véres krimimozzanatok, a szikrázó mondatok, a nyomasztó irracionalitás. Sokszólamú Angelo Badalamenti zenéje. Két kiváló szerepjátszó a remek együttesből is kiemelkedik. Naomi watts riadt kismadártól, dühödt bestiáig terjedő skálán formálja meg Betty/Diane portréját, s illúzikeltő az amnéziás szépség életre keltője, a Rita/Camilla karakterváltozatokat bemutató Laura Elena Harring.
/Az idézetek David Lynch szövegei a Lynch on Lynch című kötetből idéztem, amelyek olvasható a Filmvilág áprilisi számában./
Akkor lehet, hogy nem figyeltél kicsit. ;) A rendező látta a csaj fényképét az irodában való összejövetelkor, és magát a csajt is látta, mivel énekelt. Az első szám a "16 resons why I love you" volt, és ezt követte a Camilla által énekelt dal az "I've Told Every Little Star"!
A meghallgatásnál pedid Diane/Betty egy gagyi sorozatba(?) ment válogatásra, de mivel nagyon összejött neki az alakítás, ezért átvitték a 60-as évekbeli film meghallgatására is.
Én a www.davidlynch.de site-ot tudom ajánlani. A .com sajnos fizetős. Magán a hivatalos honlapon (www.mulhollanddrive.com)pedig egy csomó menüpont nem elérhető még. Viszont a francia verziónál ott van mind és használható. Nagyon jó, főleg a letölthető klippek tetszenek! http://www.bacfilms.com/mulholland/
Oh köszike, most már tudom melyik volt! :)) egyébként érdekes ahogy a rendező kiválasztotta a lányt (főleg hogy ő nem látta a fényképet) az mert közben Betty-re nézett, de a másik csaj énekelt...és a meghallgatás is alég fura volt mert amit a rendező csinált az egy ilyen 60as évekbeli film lehetett, musicalféle..a másik ahol meg Betty volt az meg vmi dráma...hmmm
Pont ezt akartam írni én is, hogy szerepet kapott Angelo Badalamenti is. :) Ő volt az espresso-kávét kiöklendező filmes emberke. A szövege pedig zseniális volt, csupán ebből állt:
"This is the girl!"
((örömtáncot jár)) jaj örülök hogy tetszett a hozzászólásom...
Találtam egy linket ahol Naomi Watts egy interjúban beszél a szerepről és arról hogy ő hogyan értelmezi a filmet.
Szerintem ebben a filmben az a jó hogy minél többször látod annál inkább észreveszel benne apró dolgokat is amelyek teljesen más megvilágításba helyezik a történetet.
Szóval e szerint Naomi 2 nő volt Betty és Diane. :)
Leginkább azonban a kis kék dobozról való meglátása tetszik :)
Észrevette valaki hogy Angelo Badalamenti is játszotta filmben vmi Luigi volt...de nem tudom hogy az melyik szereplő volt csak a stáblista alatt tűnt fel a neve.
Teljesen egyetértek azzal amit mondasz. A Lynch-filmek legtöbbször ugyanazt csinálják: olyan elbeszéléssé formálódnak, amely jelentősen különbözik a klasszikus problémamegoldó hollywoodi elbeszélésformától. A csel gyakran ugyanaz: Lynch feltár a néző előtt egy rejtélyt, utána pedig fokozatosan csepegteti az információkat, mint egy valódi krimiben. A különbség csak az, hogy a krimiben a végén egy csapással megoldódnak a dolgok (a jó filmekben mindig a legvégén, és váratlanul), itt pedig nem oldódik meg semmi, a szálak elvarratlanok maradnak. Egyébként nem csak a krimikben, hanem a minden hollywoodi filmben ilyen a cselekményvezetés - csak mellékesen.
Aztáltal, hogy a szálak elvarratlanok lesznek, már nem cselekményközpontú filmmel lesz dolgunk, ez világos. Ez a Lynch féle formabontás lényege. Hogy ezután mi lesz a fontos, azt mindenki döntse el maga.
Az nem megoldás, amit te is állítasz, hogy ez tényleg így van. Nem magyarázat az, hogy az egész egy nagy átverés, mert 1. nyilvánvalóan ez a helyzet, tényleg ez a poén 2. a Lynch filmek már 25 éve ezt a kört járják be, a Twin Peakssel egyetemben, és nyilvánvalóan senki nem csinálja meg 15ször ugyanazt a poént. Illetve természetesen megcsinálja, de ez a poén már nem poén, tekintve hogy állandóan el van sütve. Az első Lynch filmeknél még poén lehetett, de ennyi idő után már nem az, és az egyes filmek, amik ezen a rendszeren belül működnek, saját "poénokkal" rendelkeznek.
Ilyen poén volt az is, mikor pl. a Lost Highwayt Lynch olyan filmmé alkotta, amire nem lehet koherens magyarázatot találni.
Jelen film esetében azonban pont az a kérdés (az általad említett kérdéseken és poénokon túl), hogy a történet összeáll-e egyáltalán, van-e olyan értelmezés, amely szerint fel tudunk állítani egy koherens cselekményt. Márpedig van ilyen értelmezés, legalábbis én ezt állítottam, nyilván lehetnek másféle értelmezések is. Mindegy, ez igazából lényegtelen.
A lényeg az, hogy az nem magyarázat, hogy nincs magyarázat. Mert attól, hogy a filmben nem találkozunk ilyennel, az még lehetséges, hogy mi kreáljunk ilyeneket.
Ez a cowboyos meglátás nagyon tetszik. Vagyis ha a rendező nem a "this is the girlt" választja, akkor a partyn látja először a cowboyt, másodszor pedig közvetlenül a halála vagy megörülése előtt, mint Diane. Tényleg jó feltételezés!
Holnap megyek másodszor nézni a filmet. De jó lesz nézni az arcokat a végén, mikor senki sem ért semmit. :))
Tegnap este láttam a filmet - elképesztő volt!- és vagy hajnali 3ig próbáltam összerakni a jeleneteket...
Villain hozzászólásával egyetértek. :)) Lynch filmjeiben a legfontosabb jelenet mindig a vörös függönyös lsd: Twin Peaks
De én olyan dolgokon is filóztam még pl:
- hány lány volt összesen? mert nevek alapján 3: Camilla, Betty és Diane, de lehet hogy csak 2, de az is lehet hogy két pár.
- bizonyos jelenetek mintha fordított sorrendben lettek volna. Pl bérgyilkos pasi előbb keresi a barna csajt és cak a film végén bérelik fel
- Jól választott-e a rendező: a cowboy azt mondta, ha helyesen választ még 1* ha rosszul még 2*találkoznak. Nos utána még feltűnt a cowboy a halott csaj lakásában és a végén a rendező házában a partyn ahol bejelentik az eljegyzést.
- Mit jelenthetett az elején a "girl is still missing" -vagyis hogy még mindig nincs meg a lány?? Egy konkrét lányra gondoltak vagy csak a filmhez egy főszereplőnőre
- Vajon tényleg öngyilkos lett-e a csaj a végén, hiszen ha másként értelmezzük a bérgyilkos bemutatását akkor munkamódszeréből kiderül hogy szerette öngyilkosságnak beállítani a dolgot és mi van ha a film végén a halott csaj a bérgyilkos munkájának az "eredménye" hiszen őt meg is találják 2 másik csaj, ahol bejön az a verzió hogy 3 csaj volt...
- honnan volt a pénz?? Örökség a nagynénitől? A rendezőjé??...
- az öregekről nem is beszélve...
Az álom verzió is megvolt benne..
Bocs, ha esetleg sikerült volna jól megkavarni titeket ezekkel. Ti mit gondoltok?
A barátnőmmel tegnap néztük meg a filmet. Az első kérdésem az volt hozzá -ő az ész a családban :) -, hogy: "Miről szólt?"
Azonban ő is szétárta a kezét.
Nagyjából sikerült összeraknunk a főszálat -hosszas tanakodás után :)-, de miután elolvastam a hozzászólásaitokat, értettem meg jobban.
Ez is egy erdekes verzio es en ezt is el tudom kepzelni. Valoszinuleg az emberek nagy resze (magam is kozejuk tartozom) mindig keresne valami osszefuggo tortenetet a filmekben, vegulis ezt szokta meg (most nem beszelek a lovos-baszos filmekrol), es zavartan erzi magat, hogy nez 1,5 oraig egy filmet lenyegeben osszefuggo sztroit is lat benne, ,es hirtelen egyik pillanatrol a masikra nem ert semmit. Latja ugyanazokat az embereket teljesen mas szerepben, atfedeseket, de nem tudja osszerakni.
En a Twin Peaksbol az utolso reszt lattam csak, kepzelhetitek, hogy fingom se volt ki kicsoda, tortenet ohne, de mostmar lehet, hogy szivesen megneznem. A Veszett a vilagot lattam, es tetszett is de m,ar olyan regen volt, hogy nem is emlekszem mirol szolt, a Lost Highway szinten. Interjut sem olvastam Lynch-csel, lehet, hogy azokbol tobb feny dedrulne a latasmodjara, gondolkodasmodjara.
A Straight Story egyaltalan nem "Lynch-es" film, nem is tetszett annyira, ,bar lehet, hogy ezzel is csak meglepni es zavarba ejteni akarta a nezoket. Valoszinuleg ez mozgatja folyamatosan megzavarni a nezoket. Na ez is hosszu lett.
ja, azt elfelejtettem mondani, masnap lynch-rajongo kolleganom kezembe nyomta a 98 majus-junius-
juliusi filmvilagot, amiben folytatasokra bontva van egy lynch-interju. meg ugyan nem olvastam
vegig az egeszet, de lynch valami olyasmit mond, hogy az elektromossagot ugy ertekeli mint
valamit, ami nem lathato, de megis ott van, es ezert a filmjeiben szereti a rejtveny
megfejtesehez kapcsolni (a "megfejtes" azert eros tulzas)
persze a film egy masik sikjan meprobalhatjuk az esemenyeket rekonstrualni, ami szinten
nagyon is elvezetes es zavarbaejto, a tudatalattit -lynch tudatalattijat- megmozgato jatek, es
ehhez lynch egy csomo utalast es nyomot elszort (kauboj, little man from another place, stb.),
de szerintem az elsodleges magyarazat az, amit az elozo levelben irtam.
pali
ui: lehet hogy lesz meg 1-2 levelet, esetleg valamit kihagytam, nekem bevett szokasom a
hosszabbra sikeredett mondokam egy-egy reszet elfelejteni menet kozben, es utolag potolni,
lasd most ;) oregszem
eloljaroban el kell mondanom, hogy en keves lynch filmet lattam eddig:
twin peaks - szenzacios, sorozat temaban nekem (gondolom masoknak is) az elso helyen all;
a wild at heart-ot - nem fogott meg, talan mert eleg rosszak voltak a "vetitesi" korulmenyek?;
es a straight story-t - korrekt, kedves film, lehetne masnak a rendezese is, nem a
lynchre jellemzo "szilankokbol" all.
a fenti csak amiatt fontos(?), mert hogy en nem ismerem a lynch-fele legendariumot,
meg a kedvenc motivumait-jelkepeit (persze a twin peaksbol megvan a barsonyfuggony, meg a
haromszogfeju emberke), es az eddigi leveleket elolvasva, ugy tunik teljesen mas ertelmezesem
van. egyebkent szerintem is remekmu a film, es azt hiszem elkezdem megnezni a lynch tobbi
filmjet is. ;)
az en ertelmezesemben pofonegyszeru a tortenet(?):
szepen folydogal a tortenet (ami ugyebar egy szenzaciosan megcsinalt thriller), es
mikor a szinhazbol hazaerve az egyik no eltunik, a film kezd szettoredezni.
"es a mester ujra dob a kockakkal"
ezalatt azt ertem, hogy megy egy tortenet, es a rendezo dob a dobokockakkal, az arcok, a
nevek es a leosztott szerepek atrendezodnek, felvillan egy perc abbol a variaciobol, a mester
ujra dob, es ujra es ujra. lenyegeben ennyi.
mikor elmentek a nok a szinhazba, szamomra egyertelmu volt, hogy az nem igazan nekik, hanem
a nezonek szol, a rendezo all a szinpadon es magyarazza, hogy az, hogy szol a zene, nem jelenti
azt, hogy jatszanak a zeneszek.
szoval a maestro jatszik a kozonseggel, folvazol egy sztorit, aztan ujrarendezi a vonalakat.
a kozonseg meg persze mar be van kondicionalva linearis, hollywoodi semakra epulo filmekre,
(a hangsuly most a _linearison_ van) igy rejtelyt keres ott, ahol nincs, ossze akarja illeszteni
a szilankokat, amik sosem alkottak teljes egeszet, teljesen kulonbozo szilankok, amiket nem
osszeeroltetni kell, hanem vetni rajuk egy atfogo pillantast, es rajonni, hogy egy vicc reszesei
vagyunk. en a film utan nagyjabol 2 oran at nem tudtam abbahagyni a vigyorgast, akkora
poen.
nezzuk a rendezot, osszekulcsolt kezeben tart valamit. neha az ujjai kozt egy pillanatra
megcsillan valami felelmetes, rejtelyes dolog. de amikor szetnyitja a ket kezet, akkor kiderul,
hogy nincs is benne semmi. (persze figyelni kell, hogy felismerjuk, szetnyitotta a kezeit)
szoval mentek egymas utan a kulonbozo epizodok, ahol mindenki mindenkivel szerpet cserelt,
persze nem ertettem mi van, de a vegen visszavag a szinhazra, ahol a no/kirakatbaba emlekezteti
a nezot, hogy itt csak latszat/atvagas van, semmi mas.
"il silencio" - es tenyleg, a nezoteren zavart csond, az emberek nem ertik mi van. leblende,
fel perc blank, a kozonseg meg feszkelodik, hogy most akkor mi lesz. szerintem nyilvanvaloan
vege van, a kirakatbaba most hivta fol a figyelmemet a poenra, ha esetleg nem jottem volna ra
magamtol (mint ahogy nem is jottem ra magamtol). itt mar nem lesz semmi, a vicc a poennal zarul
ugyebar. a nezok nem veszik a poent, zavartan nevetnek azon, hogy nem ertik mi van, aztan
elhuzzak a csikot. (ez volt az en hostettem, bocs a nagykepusegert)
evek ota nem ereztem azt, hogy ilyen telitalalat lett volna a megnezni egy filmet.
van olyan film amit jobban szeretek es tovabb fogok emlekezni ra, jobbnak tartom, nagy
kedvenc, stb., de azt hogy ennyire telitalalatnak ereztem volna olyan reg volt, talan
utoljara a 12 majom, de az se ennyire.
majd holnap (ha el nem felejtem) benezek ide, kivancsi vagyok, mit mondtok az en verziomra.
az biztos, hogy az "oregnek" szeduletes humorerzeke van.
pali
ui: operabol tenyleg nem lehet a forumra hozzaszolast kuldeni, vagy csak a legkori zavarok okozzak???
En pont a valasztas masodik fordulojanak napjan delutan neztem, es utana mentem ismerosokhoz politzalni, de a film utan roppant mod nemerdekelt, hogy melyik part fog gyozni, csak alltam a villamosmegalloban es probaltam osszerakni a filmet magamban. Azt hiszem hamarosan megnezem a Lost Highwayt masodszor.
Tegnap, mikor kijöttem a moziból, eszembe se jutott az álom verzió. Úgy vettem ki, hogy Diane és Betty két külnböző személy, csak azonos szinésznő játsza őket a sorsuk hasonlósága miatt, körkörösen egymásba fonódik a sorsuk.
Elolvasva azonban a SunshineS. által belinkelt doksit, az elég meggyőzően az álom mellett szól.
Egyébként a film azt nyújtotta, amit vártam tőle. Lynch bácsi filmjei mintha egy titkos csakrát nyitnának a befogadóban, utána napokig furcsán jár-kel az ember. Ez azokra nem érvényes, akik vetités közben kimennek a teremből.. (Még nem láttam olyan Lynch filmet, amiről ne jöttek volna ki.) De a többség a végén felállni is alig bírt. :)
supremacy: igen, a hamutartó miatt is, lineáris időrendről szó nem lehet. de az először hamar eltűnt, másodszor meg OK ott volt, de a cicik is! :)
pg_breki: eddig elfogadtuk, hogy van egy álom, aztán 2 valóság keveredik, amiből az egyik az álom előtti, a másik az álom utáni. nagyon tetszik abban amit mondasz, hogy miért ne nyúlna ki az álom néha a valóságba, hogy még nehezebb legyen összerakni? :)
továbbra is várom azt az embert, aki az álom helyett fel tud hozni valamit, pl. hogy gyilkosunk egy varázsló (medzsisün!), és a pénzért cserébe 3 hétre kicseréli a két testet, de úgy, hogy a barna ne tudjon róla. ezután a szőke eldöntheti, hogy tényleg jobb volt-e a barnának (érdemes volt-e megöletni), vagy sem. és talán nem volt érdemes, és emiatt öli meg magát is.
- arra gondoltatok, hogy esetleg vmelyik szereplő a néző felé megjátszotta magát?
- az álomban a céljuk hogy kitalálják ki a barna hajú nő. sose találják ki, azaz a szőke nem (inkább felszívódik), a barna viszont igen - mert felébred, és rájön ki ő: ő a szőke (kössssz!). ennél a résznél lehet összeveszni hogy ez álom és ébrenlét közti átjáró, vagy térbeli, vagy időbeli, vagy világok közötti. gyakorlatilag kinek mi tetszik jobban alapon még válogatni is lehet. svédasztalos a film, legjobb :) olasz!
En vasarnap lattam, de en meg idaig nem jutottam el az erterlmezesben. Most egykicsit megkonnyitettetek a dolgom. Az tiszta, hogy doboznyitas utani reszek korabban tortentek, de az alomra nem gondoltam.
Mar a bemutato elott 1,5 hettel letoltottem az internetrol, van hozza angol felirat is, de az nehol santit, szerintem nem azt mondjak a szereplok, sajnos magyar meg nincs. De meg megnezem az biztos. Foleg a magyarazat utan.
A Lost Highway-re is van ilyen magyarazat? Bar arra mar nem igazan emlekszem, de nem ertettem belole sokat mikor lattam, viszont nagyon bejott.
