Sziasztok. Én szerintem igazán tudom mi az.... egy másik, rokon-"disorder"-hez (torticollishoz) kapcsolódott, majdnem 1 évig szenvedtem tőle, kb félévig intenzíven. Ez azt jelentett, hogy folyamatosan szinte megszakítás nélkül tartott a rohamszerű állapot. Bár a tipikus állítólag az, hogy hosszabb időn keresztűl, és időnként jön a roham. Hát én ebben (is) outsider vagyok / voltam.
Én pontosan tudtam, mi az oka, teljesen tudatában voltam, ahogyan fokozatosan, de gyorsan rögzültek a tünetek, a feltételes reflexek. Vagyis: állandó halálfélelmem volt, mivelhogy ténylegesen alig kaptam levegőt, ui. egyszerűen a légzési reflexem nem tudott működni rendesen, továbbá (ebből is adódóan) szédültem, egész testemben reszkettem, mint a nyárfalevél, enni nem tudtam szinte semmit, mert a gyomrom és a torkom görcsben volt;
egész nap épp hogy csak fél szelet kenyeret tudtam szinte morzsánként elszopogatni, meg egy kis csokoládét, hogy mégis valami energiát vegyek magamba. Ezenkívül olyan szapora, de leginkább erős szívdobogásom volt, hogy úgy éreztem, az egész testemet kitölti a szivem, szinte én magam váltam egyetlen lüktető szívvé. Na. Én, aki pedig egyébként jó alvó vagyok, hát bizony alig tudtam aludni, féltem és rettegtem, hogy mikor robban szét vagy áll meg a szivem, mikor fulladok meg... pedig amúgy nem nagyon rajongok az életért. De ilyen beteg állapotban az Mber más dimenzióban, más perspektívában látja a dolgokat. És én, aki szeretek egyedül lenni különben, és nem szeretem, ha segítségre szorulok, hát bizony akkor baromira átéltem, milyen a magárahagyatottság, és ugyanakkor a kiszolgáltatottság. Mivelhogy senki sem volt mellettem valójában, bár valaki, egy idegen mégiscsak segítségemre jött valamelyest. És támolyogtam egyedül, éjszaka az üres lakásban, kínomban a falat kapartam volna, hogy most mi van, mi lesz? Melyik percben jön értem a halál. Iszonyú volt. Vagy leültem a telefon előtt, és tipródtam: hívjam-e az ügyeletet, vagy ne? De ugyan, mit mondjak nekik? Hogy az idegtől nem kapok levegőt? El sem hinnék, nem is értenék, mi ez... na és ugyan mit tudnának velem csinálni? Erre nincs gyógyszer, bármit is mondanak. És ez így ment heteken, hónapokon keresztül. Nem hittem, hogy túlélem. Az ellenségemnek sem kívánom. És aki ilyet még nem élt át, fogalma sincs, milyen ez. És mivel nappal mennem kellett ilyen állapotban dolgoznom, vagy egyéb dolgokat intézni, vásárolni, stb., hát bizony, az emberek csak néztek rám furcsán... és akinek próbáltam mondani, hogy mi van, láttam, el sem hiszi. Hogyhogy nem tud valaki levegőt venni pl, ha semmi fizikális baja nincs? Hát rosszul esett, de végülis megértem: én sem hinném el, ha nem éltem volna át. Viszont tökéletesen átéltem azt is, hogy milyen érzés a másság. Úgyhogy mostmár így utólag visszatekintve végülis gazdagabb lettem lelkiekben.
No, és hogy mi a gyógyszere? Nincs gyógyszere. Nem hiszek benne. Próbáltam ugyan nyugtatót szedni, de csak még fokozódott tőle a rosszullétem. Viszont van gyógymódja. Ami sokkal tartósabb, nem tesz függővé, nem csak tüneti hatású. Persze nem mindeki lehet rá alkalmas talán.... De érdemes kipróbálni. Számomra az autogén tréning jelenette a gyógyulást. Eleinte orvossal (pszichiáterrel) gyakoroltam, majd otthon már egyedül. Nem könnyű gyógyulást ígér, meg kell dolgozni érte keményen. A saját testeddel kell felvenni a harcot, ami persze eleinte ellenáll. Sőt: még tiltakozik is, visszabeszél, visszautasít. Merthogy ő jobban tudja, hogy kell működnie. De folytatni kell: rábeszélni, hogy igenis, emlékezzen csak újra a helyes, eredeti reflexekre, működésre. És újra meg kell tanulni lélegezni, ellazulni, a szivdobogást szelíddé tenni, tudatosan összhangba hozni a vegetatív funkciókat. Ez a módszer megelőzésnek, karbantartásnak is jó. Amikor érzed, hogy gyűlik a feszültség, és esetleg közeledhet a kritikus határhoz, újra csinálni kell. Mert a szervezet nem felejt könnyen. Ha már volt ilyen pánikos állapotban, bizony, a kellő feltételek esetén emlékezik a korábbi reakcióiára, és szépen felidézi, és újra kezdődhet minden.
Bocsika, hogy hosszú lettem, de segíteni szeretnék. Ha van valami, kérdezzetek itt, vagy emilben, és segítek, amennyiben módom van rá. Csakis a saját tapasztalatom alapján tudom ezt megtenni. Lehet, hogy másoknál másképpen van.
Hát akkor most sziasztok, és van megoldás. |
