szerintem nézd meg még egyszer, meg egy kicsit olvass vissza a topicban
onnantól nem menekülsz...
...és még kb 5x meg fogod nézni :)
a dűne pedig szerintem nem lynch film. illetve de, de nem az igazi, nem lincses pöttyet sem. sokak szerint valszeg pont ez a jó benne... nekem az tetszett legkevésbé (semennyire sem)
>Lynch inkább Bergman Personájából nyúlt (na jó: inspirálódott) Már a második filmet említed, amit száz éve láttam, és már nem emlékszem rá. A Tizenkét majmot nem hiszem, hogy a közeljövőben megnézem, de a Persona tippet kösz! Lehet, hogy az lesz a ma esti program, ha megtalálom a VHS-halom mélyén.
én annak idején leszedtem a pilot forgatókönyvét valahonnan, úgy emlékszem, pont az álom(?)-rész végéig tartott, mínusz silencio és tsai. de utána kéne néznem, amit most nem teszek meg :)
nekem úgy rémlik, h ezt a Veszett a világra mondták (és Nocolas Cage Toto:)), de tényleg erre is passzol. bár annyiban nem, h Dorothy vissza akar kerülni Kansasba, Diane meg nem hiszem. szal itt pont fordítva van az álom-valósághoz a viszonya. ahogy minden pont fordítva van Lynch filmjeiben. oké meggyőztél.
viszont sztem Lynch inkább Bergman Personájából nyúlt (na jó: inspirálódott), de azt nagyon komolyan, még akár beállítások szintjén is.
A MD kapcsán már többször eszembe jutott a fa-hasonlatod analógiája, a magyarórán tanult külső-formai-szint - belső-tartalmi-szint mantra. Nem nagyon emlegettem itt, mert ezt még Robin Williams is kitépetné a könyvből a Holt költők...-ben.
Mondják, hogy ha leásol a fa gyökeréig, akkor kidől a fa, vagyis mire megértjük az összes logikai csűrcsavart, addigra már nem tudunk örülni a filmnek. Sokan vannak, akik ezen az alapon fölöslegesnek, károsnak tartják a MD elemzését. Általában én is így gondolom: nem fogom rongyosra analizálni mondjuk a Cinema Paradiso-t, de a MD-t kivételnek tartom. Ennek a filmnek nem lehet akkor vége, mikor kijöttél a moziból, és akkor sem, mikor egy kávé mellett elábrándoztál rajta. Ha csak megnézed háromszor, és nincs a fejedben négy-öt lexikon, akkor a felét se érted meg: se a formának, se a tartalomnak. De hát nem hiszem, hogy Lynch csak unalmában rakta tele rejtvényekkel, gondolom, azt akarta, hogy megfejtsük: a film és rejtvényfejtés együtt adják a művet. A film kijött a moziból, és rendszeresen zaklatja a nézőket.
Ja, és ez a megfejtés-játék nem hiszem, hogy menne internet nélkül. Úgyhogy - bár nincs kiírva nagybetűkkel a cégtáblára - ez igencsak multimédiás-kortárs-modern művészet.
Tényleg: mikor játszódhat a film? Én csak annyit vettem észre, hogy mobiltelefon még nem volt. Tudtok még valamit, amiből az évszámra lehet következtetni?
Az első néhány hozzászólásomat követő véleményeket elolvasva jutottam arra a következtetésre, hogy a Mulholland Drive-ban minden mindennel összefügg (nem lehet véletlen semmi, bármi amit látunk vagy hallunk, esetleg vhogy máshogy érzékeljük); tkp. túl sok is van ezekből az összefüggésekből: az ember azért nem tud megmagyarázni minden egyes részletet, mert elveszik az összefüggések sűrűjében. A film gyökereihez kell tehát leásnunk.
Lynch filmje egyébként olyan, mint egy fa: sokfelé ágazó gyökere van, az egyes gyökerek azonban a főgyökerekhez, a főgyökerek pedig végül a törzshöz kapcsolódnak, ami pedig erős tartást ad a fának. Ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön, meg kell érintenünk a fa gyökereit, amelyek ennek a fának nagyon mélyre nyúlnak. Szerény véleményem szerint egy ember - miután először látja a filmet - a fa lombkoronájában köt ki. Onnan aztán kisebb-nagyobb nehézségekkel eljuthat a fa törzséig, onnan pedig már csak egy ugrás a talaj. Azonban ásó nélkül senki sem juthat a fa gyökereihez. Lynch kezünkbe adta az ásót, azonban ásnunk magunknak kell...
Nem nagyon mondtátok meg, hogy dolgozhatott-e Diane a Winkie's-ben, pedig még ezen kívül is lenne pár kérdésem.
Például az, hogy mindenki az Ózhoz hasonlítja a filmet: a szélelfújta kislány, aki álmában egy idegen helyre kerül, de vissza akar találni a nagynénjéhez (Dorothy-nak persze sikerül, Diane-nak nem), közben találkozik az agyatlan madárijesztővel (Cowboy), a gyáva oroszlánnal (a Castigliane testvérek), meg a bádogemberrel (Roque). Mindkét filmre igaz, hogy az álombéli személyek valós személyekből készültek.
Amíg nem olvastam, hogy ki, kicsoda, addig meg voltam győződve, hogy Adam a madárijesztő. Nem azért mert olyan ostoba lenne, hanem mert teljesen madárijesztős, amikor fekete ruhában, pirosra festve kóvályog.
>Szerintem a Pilot a dobozka kinyitásáig tarthatott volna, aztán az utólag forgatott részek (ébrenlét, előzmények) lettek hozzácsapva és így került moziba. (Meg persze a film eleji elalvást, ha feltételezzük, h a TV sorozat más irányba ment volna.)
Ezt olvastam máshol is, de elképzelni sem tudom, hogy lehet ez. Előbb leforgat egy egyenesen értelmezhető filmet, aztán hozzáforgat még tizenöt százalékot, ettől megfordul az egész, de úgy, hogy az álomba transzponált rész ezer aprósággal kapcsolódik a valósághoz. Ez nekem kb. olyan, mint ha mondjuk a Szeptember végén-ről kiderülne, hogy visszafelé olvasva az Index fórum adatvédelmi elveit adja. (Ki tudja? Nem néztem meg. ;-) Továbbá azt kell feltételezni Lynchről, hogy egy egy tök egyszerű, lineáris filmet akart forgatni. Pont Lynchről! ;-)
>miért lenne ez a sok érdekes részlet bizonyíték az álom-valóság éles elválasztására?
Bár nekem az álom-valóság-értelmezés jön be legjobban (persze nem élesen elválasztva, mert az egész film szinte pattog a kettő között), ezeket a részleteket nem ennek bizonyításaként írom. Elsősorban azért írom, mert Skywalker kérdezte, másodsorban azért, mert amíg írom, az én agyamban is tisztul a kép, harmadsorban azért, mert örülök, hogy valami élet van a topikon.
Az álom-valóság értelmezés számomra azért meggyőző, mert a sok, látszólag összefüggéstelen részletből egy nagy, kerek kép látszik kialakulni. (Ha ezt más témában mondanám el, rögtön rámsütnék a kreacionizmus vádját. ;-)
Na, de erre még mindjárt visszatérek egy Skywalker.-nek adott válasz keretében.
Ennek ellenére nem vagyok az álom-valóság megingathatatlan híve, én se bánnám, ha valaki meggyőzne egy másik értelmezés létjogosultságáról, vagy akár csak szépségéről.
