Sajnos ez nem csak azon a naív szinten áll fenn, amire itt gondolhatsz...
Nagyon sokan nincsenek tisztában a fizikai modellek felépítésével, vagy azt nem látják át, hogy a diáknak ezzel van gondja.
A legtipikusabb példa, hogy nem hangsúlyozzák a fizikai mennyiségek operatív definícióját. Vagyis: idő az, amit az óra mér, távolság meg az, amit a méterrúd (persze ennél pontosabban), illetve hogy nem mutatják meg, mi köze van a fizikai törvényeknek ezekhez az előírásokhoz. Minden fizika tanárnak, aki azt hiszi, jól csinálja, tesztkérdés: magyarázza meg, miért tértek át a méter fénysebességen alapuló definíciójára? Ha ezt képes egyszerű módon, mélységeiben átlátni, akkor már csak el kell mondania :)
Pl. sok fizika tankönyvben van fejezet olyanokról, mint az idő mérésének története és módszerei. Igen tipikus, hogy ezt átugorják, vagy amolyan fakultatív "blabla" anyagnak veszik, pedig rendkívül fontos. Itt lehet nagyon lényeges dolgokat megtudni arról, mi is a fizika lényege, nem ott, hogy minél bonyolultabb csiga-lejtő-kiskocsi kombót oldjon meg a diák.
Ezzel egyetértek, ha érted az összefüggést, akkor pl képletgyüjteményből tudsz dolgozni, ha gőzöd sincs az anyagról akkor a képlet se ér semmit.
Volt egy tanárunk, az volt a szokás, hogy a/4-es lap negyedére lehetett puskát írni zh elött, 10 perc volt rá ( a rutinosak elkészítették otthon, és kicserélték). Az pont arra jó, hogy a hosszú képleteket ne kelljen megtanulni.
Ennek hátterében a fizika oktatás hiányosságai miatt felmerülő súlyos félreértések vannak.
1. A tanár részéről, aki szimplán nem elég felkészült, és lenyomja a képleteket háttér nélkül.
2. A diák részéről, mégpedig két úton:
a) Lejegyzeteli a képleteket. A tanár ugyan állandóan elmondja mögé a jelenséget,de a diák ezt csak "beszéd"-nek nézi. Ami egyszerűen, konrétan megfogható neki, az a képlet, azt lehet manipulálni, tologatni.
b) A vizsgán a tanár a levezetést kéri számon. (Ez esetben tipikusan az 1. is fennáll). Diáknak ebből annyi jön le, a képlet, a formalizmus a lényeg.
Ezt elkerülendő, amikor elméleti fizika előadást tartok, mindig hangsúlyozottan a jelenségből és az azzal kapcsolatos intuícióból indulok ki, azt formalizálom, és ahol csak lehet, a formalizmust újra a jelenségek nyelvén interpretálom. Nagyon sokszor használok analógiákat, és lehetőleg mindig bemutatok valamilyen szemléletes érvelést is a számolás mellett, ami annak tartalmi részét helyesen tükrözi.
Másrészt vizsgán sose elég nekem, hogy a diák felírja az egyenletet és megoldja. Meg kell indokolni, miért azt az egyenletet, mit modellez vele, a végeredményt pedig értelmeznie kell: ha most mérést/kísérletet hajt végre, ennek alapján mit fog látni a rendszerben.
Persze a jelenségek észlelése nélkül (tapasztalat nélkül) soha nem jöttek volna létre ezek a képek, és egy másik emberiség más esetleg más képeket hozott volna létre. Na de ebből azthiszem inkább visszavonulok.
Egy kérdés vetődött fel bennem a multkor, gondolom csak nekem új: Hogy van az, hogy ugye a természet nem számol, aztán az élő anyag mégis elkezd számolni. hol vannak ennek a kezdetei, miben?
Éppen fordítva. Ezek a jelenségek vannak, és matematikailag is leírhatók. Lásd az ún. "kettős" természetű elektront, ami valójában nem kettős természetű, hanem perpill így tudjuk leírni az ő egy darab természetét.
Már megbántam, hogy leírtam. Azért még védem egy kicsit: Amikor tanuljuk az elektromágneses jelenségeket mindig visszamutogatunk a négy Maxwell-egyenletre mint végső érvre. Amikor tanuljuk az áramlástant visszamutogatunk néhány alapelvre. Ezek ugyan kísérletileg is igazolhatók, de nemcsak ebben van az erejük. Ezek amolyan végső matematikai képek. (azaz "metaforák")
Egyrészt, Nagylexikont ismételve, a képlet nem metafora.
Másrészt helytelen a fizikai modelleket valamiféle matematikai formalizmusként felfogni és arra redukálni. A modellhez hozzátartozik pl. az alapvető mennyiségek definíciója, márpedig ez a fizikában operatív módon történik, azaz a mérési eljárás megadásával. A mérési eljárás konzisztenciáját pedig ismert fizikai törvényszerűségekre, pontosabban az azokat ellenőrző kísérletek eredményeire alapozzuk. Ebben egy csomó olyan elem van, ami nem matematikai formalizmus, más kérdés, hogy a nagy részét a matematika nyelvén reprezentáljuk, amikor elmondjuk vagy leírjuk.
A matematikai formalizmus természetesen lényeges és elengedhetetlen eleme a modelleknek, de messze nem elégséges. Különben a természet törvényeit tisztán matematikai alapon, karosszékből felállíthatnánk, valamiféle elvont elvek alapján. Sose kellene lemenni a laborba és dönteni különböző modellek között. De ezen túlmenően, miről is szólna valójában egy ilyen absztrakt formális modell, mi adná meg a tartalmát, hogyan lehetne a valóságra vonatkoztatni?
"valamilyen matematikai formalizmusra alapozunk, aminek persze megint van hétköznapi analógiája, de a végső érv leginkább egy-egy felmutatott matematikai képlet, azaz "metafora"." Ezt hogyan is gondolod, A képlet nem metafora.
Egyenlőre ott tartok, hogy valamikor végig kellene olvasni, a Tudat mint testtől független entitás topicot, a 200. hozzászólásnál abbahagytam, nagyon érdekes.
Az angol nyelvű linket nem fogom elolvasni, minden nyelvben vannak olyan finomságok, hogy félek, nem érteném meg. Amikor azt írod, hogy használunk analógiákat, metaforákat, de nem arra alapozunk, ezek csak a megértést segítik, ezzel egyetértek. Én legtöbbször azt látom, hogy valamilyen matematikai formalizmusra alapozunk, aminek persze megint van hétköznapi analógiája, de a végső érv leginkább egy-egy felmutatott matematikai képlet, azaz "metafora".
Most végig arról beszélgetünk, hogy van-e értelme egy olyan ezoterikus mondatnak, hogy a gondolatokat (tetteket) ki kell érlelni. (legalábbis én arról...) :))
"Rossz a hasonlatod, egy fizikalista különben sem használhat hasonlatokat, mert az csak analógiás gondolkodás, az meg csak egy szar ezoterikus katyvasz. :)"
Ez nem igaz. Használhatunk és használunk is hasonlatokat, analógiákat, metaforákat. Ami a különbség, hogy nem azokra alapozunk... amiről azt mondjuk, hogy megértettük, amögött empirikus tények, formálisan is megfogalmazható következtetések vannak. A hasonlatok, analógiák azonban nagy előnyt jelentenek: az emberi agy igen jó mintázat felismerő képességgel rendelkezik, amit vétek lenne nem hasznosítani, persze tudva ennek a képességnek az árnyoldalait is, miszerint pallérozatlan formájában könnyen vezet tévutakra. Érdemes e tekintetben elolvasni Susan Blackmore következő írását:
Szerintem magyarországon is megteheti ezt a gyár tulajdonos a fiával. Az igazgató már nem annyira, ugyanis az szép és jó, hogy a srác megtalálja a raktárat, azonban a takarításért igen kevéske pénzt kap, persze apuka akár kiis egészítheti neki. Viszont ezzel arra az egy hónapra vagy fölösen fizet egy takarítót, vagy egy takarítótól elveszi a munkáját, az előbbi a gyárral szemben felelőtlenség, az utóbbi emberileg szemétség.
Persze ha gyártulajdonosról beszélünk aki majd át akarja adni a tapasztalatokat a fiának, a fiú ingyen dolgozik az más. De hány ilyen ember van?
A hasonlat jelen esetben rossz. Ha valaki bekerül a felsővezetésbe megismerkedik pár nap alatt az alsóbb szintekkel is , azonban nem kell tudni a 2-3ezer embernek az összes nyűgjét.
Japánban a gyárigazgató fia úgy kezdi a munkát, hogy 1 hónapig sepreget a gyárban, közben megtanul mindenkinek köszönni, megtanulja hol van a raktár, az étkező stb. 1 hónap múlva aztán átteszik valami komolyabb munkára és így tovább. Szerintem ez a dolgok helyes sorrendje, nem lehet kezdeni a felhőknél.
Na akkor eljutottunk oda, hogy az analógiás gondolkodás van amikor működik, van amikor nem működik. De akkor ki dönti el, hogy melyik a működő analógia és melyik nem ??
Miért is ne lehetne hasonlatot használni a dolgok alapelvének megértetéséhez? Az egyenáramot tök jól el lehet magyarázni egy 5 évesnek, ha a cső-víz hasonlatot használod.
Felnőtt ember definíciója az, hogy önállóan dönt. Ha az üzem egyetlen esztergályosa sem tudja a választ a kérdésre a gépészmérnök-főnöknek kell döntenie. Az nem megoldás, hogy tudja kitől kell megkérdezni, mert így oda jutunk, hogy van néhány guru aki tudja a válaszokat. (egyébként a szakközépiskolás képzésről írtam néhány sort, eszembe jutott, hogy első osztályban a gyerekkel szórakoztak anno, elküldték reszelőzsírért, meg fázisjavító-kalapácsért, mert az első dolog amit meg kell tanulni, hogy nem kell mindent elhinni, a saját gondolkodást be kell indítani...)
Rossz a hasonlatod, egy fizikalista különben sem használhat hasonlatokat, mert az csak analógiás gondolkodás, az meg csak egy szar ezoterikus katyvasz. :) (Amilyen a mikrokozmosz, olyan a makrokozmosz című ezoterikus hülyeség nem lehet az alapja egy fizikalista gondolkodásának.)
"De, ha az esztergályos valami apróságot nem ért, nem tud megoldani, akkor a gépészmérnök főnökéhez fog fordulni." Akinek azt kell tudni, kit kérdezzen az adott dologról, ha épp ő nem tudja.
Valójában a gépészmérnök és az esztergélyos szimbiózisban él egymással.Önmagában egyikük tudása sem alacsonyabbrendű.Ott szokott lenni a gond mikor olyan emberből faragnak gépészmérnököt,aki egyáltalán nem gyakorlatias tipus.Ez aztán marha büszke lesz az elméleti tudására,és titokban alacsonyabbrendűnek fogja tekinteni az esztergályost-a marhája...
Teljesen igazad van. De, ha az esztergályos valami apróságot nem ért, nem tud megoldani, akkor a gépészmérnök főnökéhez fog fordulni. A végzett mérnöknek pedig 5-10 év gyakorlat kell mire képes erre a segítségre.
(Anno a szakközépiskolába került gyereknek már 14 éves korában elkezdték tanítani a szakmát, hetente 1 nap műhelygyakorlat, azonkívül még vagy 8 óra szakmai tantárgy, nyáron ment 1 hónapra üzemi gyakorlatra, meg minden évben mentek az osztállyal üzemeket látogatni. 18 éves korában leérettségizett és szakmát is kapott. Ha elment dolgozni, már képes volt önálló munkavégzésre is, ha szakmai irányban tanult tovább már könnyebb volt neki a szakmát oktatni, az egyetem után már nem volt teljesen zöldfülű, ha meg nem szakmai irányban tanult, kihagyott egy évet és megtanulta a biológiát vagy mittudoménmit. Ma, amikor ez már a múlté, gimi után 1-2 év alatt tanulnak szakmát, esetleg gyorstalpalón 6 hónap alatt, azzal küszködnek, hogy a végzett szakmunkás nem alkalmas semmire, mindenre meg kell tanítani a munkahelyen, sok helyen már nem is kérnek bizonyítványt, felveszik, aztán néhány hónap alatt eldől, hogy lesz-e belőle énekes halott, a végzett mérnök meg szintén hasonló problémákat okoz.)
