"Hiszünk az egy Istenben, a mindenható Atyában, minden látható és láthatatlan dolog teremtőjében,
és az egy Úr Jézus Krisztusban, az Isten Fiában, az Egyszülöttben, aki az Istentől, az Atyától született, azaz az Atya szubsztanciájából van. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, igaz Isten az igaz Istentől, született, nem teremtetett, egylényegű az Atyával, aki által minden teremtetett, ami az égben és a földön van, láthatók és láthatatlanok; aki értünk emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott és testet öltött, azaz teljesen épen született a Szentlélek által, a szent és mindenkor Szűz Máriától, emberré lett, azaz teljesen fölvette az emberi természetet, a lelket, a testet, a szellemet és mindazt, ami az emberhez tartozik, kivéve a bűnt, mégpedig nem férfi magvából, és nem mintha egy emberben lakozna, hanem a testet magához átalakítva szent egységben, nem azon a módon, ahogyan ő a prófétáknak sugallta és bennük megszólalt és működött, hanem teljesen emberré lett. Mert „az Ige testté lett”, anélkül, hogy változást szenvedett volna, vagy istenségét átváltoztatta volna az emberi természetté, hanem azt teljesen szent istenségének egységébe vonta. Mert egy Úr Jézus Krisztus van, és nem kettő, ugyanaz az Isten, ugyanaz az Úr, ugyanaz a Király, ugyanaz, aki testben szenvedett és feltámadott, és testével fölment a mennybe, és a dicsőségben ül az Atya jobbján, és eljön ugyanabban a testben dicsőségben, hogy megítélje az élőket és a holtakat, és országának nem lesz vége.
És a Szentlélekben, aki szólt a törvény által és hirdette az igét a próféták által, és aki leszállt a Jordán folyónál, aki az apostolokban megszólalt, és a szent hívőkben lakozik. Abban az értelemben hiszünk benne, hogy ő a Szentlélek, az Isten Lelke, a tökéletes Lélek, a vigasztalás Lelke, nem teremtetett, aki az Atyától származik és akit a Fiútól kapnak, Benne hiszünk. Hiszünk az egy, katolikus és apostoli Egyházban, és a bűnbánat egy keresztségében, a halottak föltámadásában, a lélek és a test igazságos ítéletében, az égi országban és az örök életben.
Mindazok pedig, akik azt állítják, hogy volt idő, amikor a Fiú és a Szentlélek nem volt, vagy a semmiből lettek volna, vagy valami más szubsztanciából vagy lényegből, valamint azok, akik azt mondják, hogy az Isten Fia vagy a Szentlélek változóak vagy változékonyak, ezeket a katolikus és apostoli Egyház, a ti és a mi Anyánk kiközösítéssel sújtja, mindazokat szintén, akik nem ismerik el a halottak föltámadását, valamint minden eretnekséget, akik ezzel az igaz hittel nem egyeznek meg.
Minthogy ti, szeretteim és gyermekeitek így hisztek, és minthogy ti a parancsokat és azt, ami abból következik, meg akarjátok valósítani, ezért reméljük, hogy ti értünk imádkoztok azért, hogy mi mindig éppen ennek a hitnek a közösségében részesüljünk, és annak minden parancsának hűséges teljesítésében. Imádkozzatok értünk ti és mindazok, akik ezt a hitet ismeritek és az Úr parancsait megtartjátok Jézus Krisztusban, a mi Urunkban, aki által és akinek dicsőség legyen az Atyának a Szentlélekkel együtt mindörökké, Ámen."
Szent I. Damasus pápa írja 374-ben:
"....mindnyájan egyhangúlag azt mondjuk, hogy a Háromságnak egy a hatása, egy a felsége, egy az istensége, egy a lényege; úgy hogy a hatalma oszthatatlan. Mindazonáltal azt állítjuk, hogy három személy van, és hogy emiatt mégsem lesz kevesebb önmagában vagy nem törik részekre... hanem mindig megmarad (teljességében), és nincsenek bizonyos hatalmi fokozatok és szétválasztott keletkezési idők, és nem úgy nyilvánult ki a teremtésben az Ige, hogy elvitassuk tőle a születést, és nem is tökéletlen, hogy vagy a személy-mivolt vagy az Atya természete vagy az istenség teljessége hiányoznék belőle; és nem különböző a Fiú a kihatás tekintetében, és nem különbözik a hatalma, vagy általában véve sem különbözik; és nem nyerte létét máshonnan, hanem az Istentől született; és nem mint hamis, hanem mint igaz Istent nemzette az igaz Isten, mint igazi világosságot az igazi világosság, hogy ne kisebbített vagy eltérő dolognak gondolja valaki azt, hogy az Egyszülötté az isteni természet, és az örök fény ragyogása (vö. Bölcs 7,26), mivel az isteni természet törvénye szerint sem a világosság nem lehet meg ragyogás nélkül, sem a ragyogás nem lehet meg világosság nélkül, övé az Atya képmása is, úgy, hogy aki látta a Fiút, látta az Atyát is (vö. Jn 14,9); ugyanő megváltásunk végett a Szűz leszármazottja, hogy valóságos emberként szülessék meg azért a valóságos emberért, aki vétkezett. Nyilvánítsuk ki tehát, testvérek, hogy az Isten Fia tökéletes Isten is, és teljes embert vett fel magába.
Valljuk, hogy a Szentlélek is teremtetlen és egy felségű, egylényegű, egy erejű az Atya Istennel és a mi Urunk Jézus Krisztussal. Ugyanis méltánytalanság, hogy csak teremtményként méltassuk azt, aki elküldetett, hogy teremtsen, amiként a szent próféta érvelt, mondván: „Áraszd ki lelkedet, és életre fognak kelni” (Zsolt 103,30). Aztán egy másik ugyanúgy mondta: „Az isteni Lélek, aki engem megteremtett” (Jób 33,4). Nem szabad ugyanis elválasztani az istenségtől azt, aki össze van kötve vele a működés és a bűnök megbocsátása terén."
Nagy Szent I. Leó pápa írja 447-ben:
"....mennyire istentelenül vélekednek az isteni Háromságról, akik az állítják, hogy az Atya is, a Fiú is, a Szentlélek is egy és ugyanazon személy, mintha ugyanazt az Istent most Atyának, most Fiúnak, most Szentléleknek neveznénk; és nem lenne más valaki, aki nemzett, más valaki, aki született, más valaki, aki mindkettőjüktől származott; hanem az egyes számú egységet nem úgy kell felfogni, hogy az három személyhez tartozik, hanem azt csupán három megnevezéssel illetjük. Ezt a fajta káromlást Sabellius véleményéből merítették, akinek a tanítványait méltán az „Atya szenvedését vallók”-nak is nevezik; mivel ha az a Fiú, aki az Atya is, akkor a Fiú keresztje az Atya szenvedése; és amit csak a Fiú, szolga alakjában, az Atyának engedelmeskedve elviselt, teljességében maga az Atya vállalta magára. Ez a katolikus hittel egyértelműen ellentétes; a katolikus hit az istenség Háromságát úgy vallja egylényegűnek, hogy e hit értelmében az Atya és a Fiú és a Szentlélek elegyedés nélkül osztatlan, idő nélkül örökkévaló, megkülönböztetés nélkül egyenlő; mivel az egységet a háromságban nem ugyanazon egyetlen személy, hanem az egy és ugyanazon lényeg teljesíti."
I. Pelagius pápa írja 557-ben:
"Hiszek tehát az egy Istenben: az Atyában és a Fiúban és a Szentlélekben: ti. a mindenható, örökkévaló, nem-született Atyában; a Fiúban pedig, aki ugyanannak az Atyának a szubsztanciájából vagy természetéből született, egyáltalán minden időnek vagy ami csak van, minden korszaknak a kezdete előtt; ő a mindenható a mindenhatótól, a Nemzővel egyenlő, egyformán örökkévaló és egyszubsztanciájú; a Szentlélekben is, aki mindenható, mindkettővel, ti. az Atyával és a Fiúval egyenlő, egyformán örökkévaló és egyszubsztanciájú; aki az Atyától időtlenül származván az Atyának és a Fiúnak a Lelke: azaz, három, egylényegű avagy egytermészetű szubzisztenciában avagy személyiségben hiszek; egy az erejük, egy a cselekvésük, egy a boldogságuk és egy a hatalmuk is; hogy hármas legyen az egység, és egy legyen a Háromság, az Úr szavának igazsága szerint, aki azt mondja: „Menjetek el, tanítsátok az összes népeket, megkeresztelvén őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében” (Mt 28,19 sk). „Nevében” – mondja; nem „a neveikben”, hogy egyrészt az isteni lényeg megkülönböztetetlen neve általa megmutassa az egy Istent, másrészt a személyek megkülönböztetését megtanítsa úgy, hogy rámutat sajátosságaikra; mert amíg három számára egy az istenség neve, megmutatkozik a személyek egyenlősége, és másfelől a személyek egyenlősége nem engedi meg, hogy valami külsőt, valami járulékosat értelmezzünk beléjük: úgy, hogy egyrészt mindegyikük igaz és tökéletes Isten, másrészt mindhárman együtt: egy igaz és tökéletes Isten; ti. ezt úgy kell értenünk, hogy az istenség teljessége semmivel sem kevesebb egy-egyben, semmivel sem több a háromban.
Hiszem és megvallom, hogy ebből a szent és legboldogabb és egyszubsztanciájú Háromságból egy személy, azaz a Fiú Istené, az emberi nem üdvösségéért az idők beteljesülésekor leszállott a mennyből, de sem az atyai székhelyet, sem a világ kormányzását el nem hagyta; és midőn a boldogságos Szűz Máriára a Szentlélek leereszkedett és beárnyékolta őt a Magasságbeli erejével, ugyanazon Ige és Isten Fia a szent Szűz Mária méhébe észrevétlenül belépett, és az ő testéből való testtel egyesült, amelyet eszes és értelmes lélek hatott át; és nem előbb teremtetett a test, és utána még hozzájött az Isten Fia, hanem, amint írva van, „a bölcsesség házat épít magának” (Péld 9,1); egy pillanat, s a test kialakult a Szűz méhében, s ugyanaz a pillanat, s az Isten Igéjének a testévé lett, és ezért az Ige és a test természetének bármilyen cseréje vagy megváltozása nélkül lett az Isten Igéje és Fia emberré; mindkét természetben, az isteniben ti. és az emberiben, egy Krisztus Jézus, mint valóságos Isten és ugyanő mint valóságos ember jött a világra, azaz megszületett, de az anyai szüzesség épségének nem ártva; mivel így őt szűznek megmaradva szülte, amiként szűzként is foganta. Emiatt a legteljesebb igazsággal valljuk ugyanazt a boldog Szűz Máriát Istenszülőnek: az Isten megtestesült Igéjét szülte ugyanis.
Tehát az egy és ugyanazon Jézus Krisztus Isten valóságos Fia és ugyanő valóságos emberfia, tökéletes az istenségében, és ugyanő tökéletes az emberi mivoltában, úgy hogy egész valaki a saját tulajdonságai szerint, és ugyanő egész valaki a mi tulajdonságaink szerint; így a második születése révén emberi anyától fölvette azt, ami ő nem volt azelőtt, de azért nem szűnik meg az lenni, ami az első születése szerint volt, amellyel az Atyától született. Ezért hisszük, hogy ő két, osztatlannak és keveretlennek megmaradó természetből és természetben létezik: igen, osztatlanban, mivel természetünk felvétele után is az egy Krisztus Isten Fia maradt és marad: keveretlenben pedig, mivel hisszük, hogy úgy egyesültek a természetek egy személyben és szubzisztenciában, hogy mindkettőnek fenn van tartva a sajátossága, és egyik sem változik át a másikba. És ezért valljuk, amint már gyakran mondtuk, hogy egy és ugyanaz a Krisztus Isten valóságos Fia, és ugyanő valóságos emberfia; egyszubsztanciájú az Atyával istensége szerint, s ugyanő egyszubsztanciájú velünk embersége szerint; mindenben hasonló hozzánk a bűnt kivéve; szenvedni képes testében, ugyanő istensége szerint nem szenvedhet. Valljuk, hogy ő Poncius Pilátus idején testében önként szenvedett a mi üdvösségünkért, testileg keresztre feszítették, testileg meghalt, harmadnapon feltámadt, ugyanazzal a megdicsőült és romolhatatlan testével, és ... felment a mennybe; és ott ül most az Atya jobbján."
XVI. Toledói Zsinat hitvallása 693-ból:
Az isteni Háromság
(1. cikkely) Hisszük és valljuk, hogy az összes teremtményeknek, amelyeket a dolgok hármas mesterfogása tart össze, a szerzője és a fenntartója az oszthatatlan Háromság: (2) azaz az Atya, aki az egész istenség forrása és eredete; a Fiú, aki az Isten teljes képe, az atyai világosság benne kifejezett egysége miatt, és aki az idők összes eseményei előtt az Atya legbelsejéből kimondhatatlanul született; a Szentlélek pedig az Atyától és a Fiútól bármilyen kezdet nélkül származik.
(3) Ők hárman, noha a személyek különbsége miatt meg vannak különböztetve, hatalmuk felségében mégis soha sincsenek elválasztva: hiszen bele van oltva az ő istenségük szétválaszthatatlan egyenlősége. És mégis, bár az Atya nemzette a Fiút, és ezért a Fiú nem ugyanaz, mint aki az Atya, és az Atya sem az, aki a Fiú, de a Szentlélek sem az Atya és a Fiú, hanem csak az Atyának és a Fiúnak a Lelke, aki ugyanazzal az Atyával és a Fiúval együtt maga is egyformán egyenlő. (4) Egyáltalán nem illik, hogy azt higgyük, van ebben a Szentháromságban egy valaki teremtett szolga, és nem illik állítani, hogy valamikor egy kívülről jövő vagy mintegy alattomban becsempészett dolog előadódott volna benne, amiről bizonyosan tudni, hogy az soha a legkevésbé sem volt a Háromságé. ... (6) Mégis ezekben a személyekben, noha abban a tekintetben, ami a saját létüket illeti, semmilyen elválaszthatóság nem található, abban pedig, ami a megkülönböztetést illeti, vannak bizonyos jegyek, amelyek egy-egy személyhez sajátosabban tartozhatnak: ti., hogy az Atya senkitől sem veszi eredetét, a Fiú úgy származik, hogy az Atya nemzi, a Szentlélek is az Atyának és a Fiúnak az együttességéből származik. ... (10) És ezeket mondva nem keverjük össze a személyek tulajdonságait, sem a szubsztancia egyes mivoltát nem választjuk külön; és nem kell hinnünk, hogy ugyanabban a Szentháromságban is valami nagyobb vagy kisebb, és valami tökéletlen és változékony. ...
(12) Ezért azt kell vallanunk, hogy vannak bizonyos tények, amelyek ebben a Szentháromságban megkülönböztetés nélkül valók. Abban ugyanis, ahogy egymáshoz viszonyulnak az Atya, a Fiú és a Szentlélek, az Atyát a Fiúval és a Szentlélekkel elválasztás nélkül egy Istennek kell hinnünk. Ami pedig a vonatkozásokat illeti, megkülönböztetetten kell hirdetni a három személy tulajdonságait, ahogyan az evangélista hirdet: Menjetek el, tanítsátok az összes népeket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében (vö. Mt 28,19). Vonatkozónak mondjuk ugyanis, hogy egyik személy a másik személyhez viszonyul; mert amikor azt mondjuk: Atya, a Fiú személye semmivel sem kevésbé van jelezve, és amikor azt mondjuk: Fiú, rámutatunk, hogy ebben az Atya kétség nélkül benne van. (13) Ámde most, mivel a Szentlélek megnevezés, amely nem az egész Háromságot jelenti, hanem a Háromságban lévő harmadik személyt, hogy hogyan viszonyul az Atyának és a Fiúnak a személyéhez, mármint a vonatkoztatás rendjében, ez egyáltalán nem a legáttekinthetőbben nyilvánvaló; a tekintetben ti., mivel miként azt mondjuk: az Atya Szentlelke, ennek következményeképpen mégsem mondjuk azt: a Szentlélek Atyja, nehogy úgy értsék, hogy a Szentlélek a Fia; más szavakban, amelyek ugyanannak a Szentléleknek a személyét jelölik, mindazonáltal felismerjük, hogy a viszonyításra tartoznak. (14) Tehát „ajándékként” sajátosan a Szentlelket kapjuk, akiről előzetes ismeretünk van, hogy a Háromságban a harmadik személy; erre az a magyarázat, hogy az Atya és a Fiú – akikkel őt minden tekintetben egylényegűnek hisszük – Vele a hívőket megajándékozza: ezért amikor azt mondjuk: „az ajándékozó ajándéka” és „az ajándék ajándékozója”, nem kétséges, hogy egy viszonylagosságot nevezünk meg: amit magát a „Szentlélek” megnevezést illetően is meg nem feddhetően hinnünk kell.
Krisztus, az Isten megtestesült Fia
(16) Ezért, noha szétválaszthatatlanok a Háromság művei, mégis őszintén valljuk ..., hogy nem az egész Háromság vett fel testet, hanem egyedül az Isten Fia, aki az idők előtt az Atya Isten szubsztanciájából született, az idők végén az evangélium tanúsága szerint, amely azt mondja: „Az Ige testté lett s miköztünk lakozott” (Jn 1,14), a Szűz Mária vajúdásának gyümölcse lett. ... (18)... Az Angyal jövendölése (Máriának), midőn azt mondja, hogy a Szentlélek száll rá, és előre megmondta, hogy a Magasságbeli ereje beborítja őt árnyékával, aki az Istennek, az Atyának fia (vö. Lk 1,35), megmutatta, hogy ugyanannak a Fiúnak a testi léte érdekében az egész Háromság együttműködött. (19) Ő, ti. a Szűz, amint a fogantatás előtt birtokolta szemérmes szüzességet, úgy szülés után sem érzékelte épségének semmilyen megromlását; mert szűzként fogant, szűzként szült, és szülés után a romlatlan szüzességet megszakítatlanul megtartotta. ...
(22) Maga pedig az Isten Fia, aki született a nem-született Atyától, igaz az igaztól, tökéletes a tökéletestől, egy az egytől, egész az egésztől, aki Isten kezdet nélkül, tiszta jelét adta, hogy a szent és sértetlen mindig Szűz Máriától tökéletes embert vett magára. (23) Amiként emberi tökéletességet tulajdonítunk neki, semmivel sem kevésbé hisszük, hogy másrészt két akarat van benne, az egyik az ő istenségéé, a másik a mi emberségünké: (24) amit a négy evangélista elbeszélése szerint ugyanezen Üdvözítőnk felkiáltása is a legérthetőbben világossá tesz; így szólt ugyanis: „Atyám, ha lehetséges, múljék el e kehely tőlem. Mégse úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te” akarod (Mt 26,39); és ismét: Nem azért jöttem, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem (vö. Jn 6,38). ... (25) Ezekkel a megnyilatkozásokkal is megmutatja, hogy a saját akaratát a felvett emberhez viszonyította, az Atyáét az isteni mivolthoz, amelyben ugyanő egy és egyenlő az Atyával: éppen ami az istenség egységét illeti, nincs más akarata az Atyának, más a Fiúnak; egy ugyanis ott az akarat, ahol egyként áll fenn az istenség. A felvett emberi természetet illetően pedig más az ő istenségének az akarata, és megint más a mi emberségünké. (26) Ennélfogva abban, amit mond: „Nem amint én akarom, hanem amint te” (Mt 26,39), nyíltan megmutatja: nem akarja, hogy megtörténjék, amit emberi indulatból fakadó akarata szerint mondott, de végül is ami miatt az Atya akaratából a földre leszállott; mégis, az Atya akarata egyáltalán nem mutatkozik ellentétesnek a Fiú akaratával, mivel akiknek az isteni mivolta egy, nem lehet az akaratuk különböző; és ahol a természetben semmi különbözőség nem adódhat, ott mindazonáltal felsorolunk az egészet illetően általánosságban egyvalami számlálhatót.
(27) Tehát ez a szent akarat mint főnév, bár a Háromságot egyenként egymás mellé állító hasonlat szerint, úgymint: emlékezet, megértés és akarat, a Szentlélek személyére vonatkozik, aszerint viszont, hogy önmagában beszélünk róla, a szubsztanciának az állítmánya. (28) Mert akarat az Atya, akarat a Fiú, akarat a Szentlélek, ahogyan Isten, az Atya, Isten a Fiú, Isten a Szentlélek, és sok más hasonló, amelyeket a szubsztancia szerint mondanak – ez semmilyen szempontból nem kétséges – azoknak, akik a katolikus hitnek igazmondó tisztelői. (29) És amiként a katolikust jellemzi azt mondani, hogy Isten az Istentől, világosság a világosságtól, fény a fénytől, ugyanúgy az igaz hit próbáját kiálló kijelentés azt mondani, hogy akarat az akarattól, amint bölcsesség a bölcsességtől, lényeg a lényegtől; és amiként az Atya Isten nemzette a Fiú Istent, ugyanúgy az Atya mint akarat nemzette a Fiút, mint akaratot. (30) Tehát bár a lényeg szerint akarat az Atya, akarat a Fiú, akarat a Szentlélek, mégsem kell azt hinnünk, hogy a viszonyítás rendjében ők egyek, mivel más személy az Atya, aki viszonyul a Fiúhoz, más személy a Fiú, aki viszonyul az Atyához, más személy a Szentlélek, aki amiatt, hogy az Atyától és a Fiútól származik, az Atyához és a Fiúhoz viszonyul; nem más dolog, hanem más személy; mivel ők ugyan egyek az istenség természetében, de nekik a személyes különbség alapján megvan a sajátos tulajdonságuk is.
A haladás jellege a tudásban és a vallásos gyakorlatban
(Riadjanak vissza a katolikus emberek nemcsak a modernisták ismét elítélt tévedéseitől), hanem a modernisták, ahogy mondják, észjárásától vagy szellemiségétől is; ennek a szellemiségnek a hatására aki cselekszik, az bármi régi dolgot érzékel, undorodva elveti, de akárhol mohón az új dolgokat keresi: az isteni dolgokról való beszédmódban, az istentisztelet ünnepélyességében, a katolikus intézményekben, a jámborság magán gyakorlataiban is. Tehát azt akarjuk, hogy szentnek tartsák azt az ősi törvényt: „Semmit nem kell megújítani, csak ha az a hagyományban van” (vö. a 110. ponttal); bár ezt a törvényt a hit dolgaiban kell sértetlenül megőrizni, mégis ehhez a szabályhoz kell igazítani azokat a dolgokat is, amelyek változást szenvedhetnek, bár ezekben az a szabály is többnyire érvényes: Nem új dolgokat, hanem új módon. [Megjegyzés. – Ahogy Lerinumi Szt Vince mondta: „midőn új módon szólsz, ne mondj új dolgokat” (PL 50,667.)]
(XV. Benedek pápa)
Ezt pedig XII. Piusz pápa írja a "Humani generis"-ben:
A teológia terminológiájának megtartása
Ami pedig a teológiát illeti, egyesek a dogmák jelentőségét a maximumig akarják gyengíteni; magát a dogmát megszabadítani szándékoznak azoktól a kifejezési módoktól, amelyeket már hosszú idő óta használ az Egyház, és megszabadítani szándékoznak a katolikus hittudósoknál érvényben lévő filozófiai fogalmaktól, hogy visszatérjenek a Szentírás és a Szentatyák által használt kifejezésekhez a katolikus tan kifejtésében. Így remélik, hogy – amint ők most mondják – a dogma külső elemektől megfosztva, amelyek állításuk szerint idegenek az isteni kinyilatkoztatástól, gyümölcsözően egybevethető azok dogmatikus felfogásával, akik az Egyház egységétől el vannak választva, és ily módon lassan-lassan eljuthatnak a katolikus dogmának az elszakadtak nézetével való hasonulásához.
Ehhez járul még, hogy a katolikus tant ilyen feltételek közé szorítva, azt gondolják, hogy utat nyitnak, amelyen át eljutnak odáig, hogy – eleget téve a modern szükségleteknek – kifejezhessék a dogmákat az olyan mai filozófia kifejezéseivel, mint az „immanentizmus” vagy az „idealizmus” vagy az „egzisztencializmus”, vagy bármiféle más rendszer bölcseleti fogalmaival. Ezért a merészebbek azt tartják, hogy ezt lehet, sőt meg kell tenni, mert – amint állítják – a hit titkai sohasem fejezhetők ki egyenértékűen valódi fogalmakkal, hanem csak „megközelítő” és mindig változó fogalmakkal, amelyekkel az igazságot valami módon ki lehet ugyan fejezni, de szükségképpen torzítottan. Tehát ők nemcsak, hogy nem lehetetlennek, hanem teljesen szükségszerűnek tekintik, hogy a teológia különböző filozófiai módszerekkel megegyezően, amelyekből az idők folyamán eszközöket felhasznált, a régi fogalmakat újakkal helyettesítse úgy, hogy különböző módokon, sőt bizonyos ellenkező, de – mint mondják – ekvivalens szempontokkal fejtse ki emberi módon ugyanazokat az isteni igazságokat. Hozzáteszik még, hogy a dogmák története abban áll, hogy kifejtsük a különböző formákat, amelyekbe a kinyilatkoztatott igazság fokozatosan átöltözött, a századok folyamán keletkezett különböző tanok és különböző nézetek szerint.
A mondottakból világos, hogy ezek a törekvések nemcsak a dogmatikus „relativizmushoz” vezetnek, de ténylegesen azt már tartalmazzák is; ezt a relativizmust nagyon is támogatja az a megvetés, amely a hagyományos tannal és a tant kifejező szavakkal szemben megnyilvánul. Tudja mindenki, hogy ezeknek a fogalmaknak kifejezései, amelyeket mind az iskolákban, mind az Egyház tanítói hivatalában használnak, javíthatók és tökéletesíthetők; ezen kívül ismeretes, hogy az Egyház nem volt mindig következetes ezeknek a szavaknak a használatában. Világos az is, hogy az Egyház nem lehet kötve semmiféle rövidéletű filozófiai szisztémához; de azok a fogalmak és kifejezések, amelyeket általános megegyezésekkel alkottak meg a századok folyamán a katolikus hittudósok, hogy eljuthassanak a dogma bizonyos megismeréséhez és megértéséhez, kétségtelenül nem támaszkodnak ilyen esendő alapra. Ellenkezőleg, olyan elvekre és fogalmakra támaszkodnak, amelyeket a teremtett dolgok ismeretéből vezettek le; és ezeknek az ismereteknek a levezetésében a kinyilatkoztatott igazság csillagként világította meg az Egyház útján az emberi értelmet. Ezért nem kell csodálkozni azon, hogy ezek közül a fogalmak közül néhány nemcsak alkalmazást nyert az Egyetemes Zsinatokon, hanem ott olyan szankciót nyert, amelynek okán azoktól eltérnünk nem szabad.
Ezen oknál fogva a legnagyobb oktalanság elhanyagolni, visszautasítani, vagy értéküktől megfosztani azokat a fogalmakat és kifejezéseket, amelyeket nem közönséges lángelméjű és életszentségű személyek a szent Tanítóhivatal őrködése mellett és a Szentlélek megvilágosításával és vezetésével sokszor százados munkával találtak meg és tökéletesítettek, hogy mind pontosabban fejezzék ki a hitigazságokat, és oktalanság azokat helyettesíteni a hipotetikus fogalmakkal, a változó kifejezésekkel és az új filozófia bizonytalanságaival; amelyek a mezők füvéhez hasonlóan, ma vannak és holnap elszáradnak; ily módon teszik magát a dogmát hasonlóvá a széltől himbált nádhoz.
A skolasztikus teológusok által használt szavak és fogalmak megvetése önmagában a spekulatív teológia elgyengüléséhez vezet, amiről ők azt tartják, hogy híjával van a valódi bizonyosságnak, amennyiben teológiai érveken alapul.
Sajnos, ezek az újdonság-kedvelők a skolasztikus teológia megvetéséből könnyedén átsiklanak az Egyház Tanítóhivatalának a megvetéséhez, amely a maga tekintélyével olyannyira igazolta ezt a teológiát.
És a katolikus hitszabály szerint, ha a későbbi ellenkezik a korábbival, akkor a korábbi irányadó, hiszen a dogmákat, vagy az azoknak tulajdonított értelmet nem lehet megváltoztatni.
A korábbi, azaz a niceai hitvallás még nem tartalmazta még nem tartalmazta azt az állítást,hogy ez a három egy, mint ahogyan azt az Úr Jézus tanítása sem tartalmazta, pedig Ő csak azt tanította, amit a benne lakozó Felkent Isten, Izrael Istene és Atyja megengedett neki tanítani.Az igaz hitvallás tehát nem az egyház dogmáiban van elrejtve,hanem a János evangéliumában van feljegyezve. Az egyházak csak megpróbálják elrejteni az igaz hitvallást az emberek elől,amint az a hitetlen farizeusok is tették annak idején. Ahogyan nem hittek azok Mózes írásaának, ma sem hisznek az egyházak Mózes írásának,ahogyan az Úr Jézus hitvallásának sem histtek akkor sem és ma sem hisznek. Hiába hangoztatta az Úr Jézus, hogy nem azt mondja, amire a benne lakozó Isten ,Izrael Atyja készteti őt, hogy mondjon.
János 14:10Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.
Az Istentől kinyilatkoztatott hit tanítása ugyanis nincsen valamilyen bölcseleti szülemény gyanánt előadva azért, hogy az emberi elme azt tökéletesítse, hanem át van adva Krisztus Jegyesének abból a célból, hogy azt isteni letéteményként híven őrizze és csalhatatlanul értelmezze. S ekként a szent dogmáknak ahhoz az értelméhez is kell állandóan ragaszkodni, amelyet az Anyaszentegyház egyszer meghatározott, s ettől bármily tökéletesebbnek nevezett értelmezés címén eltérni nem szabad. Hadd növekedjék tehát, és gyors léptekkel haladjon előre a kor és évszázadok fokozata szerint az egyeseknek úgy, mint minden embernek, egynek-egynek úgy, mint az egész Egyháznak az értelme, tudománya és bölcsessége; de csak saját nemében, ti. ugyanaz maradván a dogma, az értelme és az értelmezése. (Vincentius Lerinensis Common, n.23.)
Aki lehetségesnek mondja, hogy az Egyház által előadott dogmák majd a tudomány előrehaladtával attól eltérő értelmet nyerhetnek, mint amilyet az Egyház azoknak tulajdonított és tulajdonít, legyen kiközösítve.
.... elolvastad, amit a Trienti Kátéból linkeltem?
Ez a hitvallás kizárja a Mindenható Isten Atyját a hitvallásból.
Az Úr Jézus testével eggyé vált és abban és abban lakozó Mindenható Isten ,aki Izrael Istene és Atyja volt ellenben sem a testben az Úr Jézus testében való megjelenése előtt, sem az idő alatt nem titkolta,
hogy Őt magát az az Isten küldte,aki a Földön soha senki nem látott és nem is hallott.
János 5:37Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.38Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert akit ő elküldött, ti annak nem hisztek.39Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;43Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.44Mimódon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?45Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van aki vádol titeket, Mózes, akiben ti reménykedtetek.46Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.47Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?
Ésaiás 48:16 Közelegjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! Mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az Ő Szellemét. 17 Így szól az Úr, Megváltód, Izraelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, aki hasznosra tanítlak, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell.
"És a katolikus hitszabály szerint, ha a későbbi ellenkezik a korábbival, akkor a korábbi irányadó, hiszen a dogmákat, vagy az azoknak tulajdonított értelmet nem lehet megváltoztatni."
Ez érdekes és szerintem IGAZ. JT pontosan fordítva mondják. Szerintük az új igazság felülírja a régit, mert a "világosság" teljes délig növekszik. Ezen utóbbi tétel a tudományban igaz, de ha Istent abszolútnak vesszük és szavát tévedésmentesnek, akkor ez nem lehet igaz.
a dogmákat, "vagy az azoknak tulajdonított értelmet nem lehet megváltoztatni."
Ezt én elhiszem, de a dogmákat és az azoknak tulajdonított értelmet csak szavakkal lehet kifejezni. A szavak jelentése viszont a történelem folyamán változhat. Főleg az olyan elvont szavaké, mint a "szeretet" (ami pl. JT-nél is egy manipuláció tárgya, mert kimondatlanul a "szeretet kimutatásával" van azonosítva). Így bizonyos szavak ezer irányba torzíthatóak, amik aztán befolyásolhatják a "felépítményt". Persze jó lenne, ha ilyen torzulások elkerülése érdekében Isten direkt beavatkozna. Vagy talán már beavatkozott, amikor Fatimában megparancsolta a Pápának, hogy mit kell majd tennie Oroszországgal?
Nem, pláne, hogy a trienti zsinat határozatai dogmák, a FS pedig nem az. Egyébként más a téma, végigolvastad?
És a katolikus hitszabály szerint, ha a későbbi ellenkezik a korábbival, akkor a korábbi irányadó, hiszen a dogmákat, vagy az azoknak tulajdonított értelmet nem lehet megváltoztatni.
Figyelj ide barátom. A Te nickednek a neve: "Isten neve fontos". Nyitottál egy topicot, melynek a neve "Fontos Isten neve" volt. Ebben a topicban válaszoltam a Te egyik hozzászólásodra, a teremtési napok hosszával kapcsolatban. Te meg az egész topicot kitöröltetted, a topickal együtt az én hozzászólásomat is. Ez meg milyen munka?
A Héber Iratok szövegéhez fűzött magyarázatként ezért állíthatta William H. Green tudós: „Biztonsággal elmondhatjuk, hogy egyetlen más ókori könyv sem került el hozzánk ekkora pontossággal!”
William H. Green hazudik. Össze sem tudta hasonlítani a talmudisták újhéber bibliáját
azokkal az írásokkal, amelyek az Úr Jézusnak, az apostoloknak és Júdeus Philonnak
a birtokában voltak az első században is, hisz miután a masszorétáknak nevezett
talmudista zsidók,akik a héber bibliát megalkották, minden nem tőlük származó korábbi írást megsemmisítettek. Így William H. Gfeennek azokat nem volt lehetősége megvizsgálni és összevetni a talmudista héber jehovás írással. A magyar katolikus lexikon így ír erről:
maszoréták: Kr. u. 750-1000 között élt zsidó szövegkritikusok, a →maszóra tudósai. - Céljuk a Szentírás héb. szövegének (beleértve a helyesírást, olvasást és értelmezést is) egységesítése és rögzítése. Kezdetben másolóknak, a 11. sz-tól pontozóknak is nevezték őket. A tibériási és a babilóniai hagyomány alapján két csop-ba oszthatók. Különösen nagy tekintélye volt az Áser családnak Tibériásban. Hogy tevékenységüknek érvényt szerezzenek, lehetőleg minden korábbi, nem maszoréta szövegű szentírási kz-ot megsemmisítettek.Hatásuk 1000 k. a córdobai kalifátuson keresztül Eu-ra is kiterjedt, s főként a héb. kiejtésben érvényesült. Maimonides közvetítésével Áron ben Móse ben Áron szövege lett a mérvadó. →Szentírás, I. **
BL:1173.
A 12.századtól tehát a maszoréták eltértek a korábbi kiejtési szabályaiktól. A Talmudban és a Misnában rögzített korábbi kiejtési szabályoktól eltérő, teljesen új hangzású szavakat alkottak,
amelyek eltértek a kumráni zsidó szekta írásaiban használt kiejtési szabályoktól, de elsősorban
a Septuaginta fordítást megelőző a próféták által használt írásmódtól is.
Így lett a korábbi Adonból - Adonaj, Jézus-ból - Jehosua stb.
Ezen felül az Adon Istennévnek a YHWH -Jahu, Jahó istennévre való felcseréléséhez minden olyan
név -beleértve a próféták neveit is - átalakítása vált szükségessé, amely nevekben korábban Adón
illetve ÉL szerepelt. Ha nem tudták a név elejére beleírni a Jahu-t , mint például Eliou, azaz Illés esetében, akkor hozzátoldották a név végéhez. Igy lett Elioi-ból Elijahu.
Miután megsemmisítették még a saját korábbi írásaikat is, sőt a Jerikó melletti barlangban talált
írásokat is,azt gondolták, hogy a csalás soha nem fog kiderülni. A Septuaginta Szentírástól való
eltérést azzal magyarázták, hogy a Septuagintát fordító zsidó írástudók, kevésbé ismerték azt a nyelvet, amelyből fordítottak. Nem kevesebbet állítottak a maszoréták, mint azt, hogy azok az Jeruzsálemi Templomban szolgáló írástudók,nem ismerték a próféták írásainak helyes kiejtési
szabályait, sőt a szavak jelentését sem. DE ők, akik ezer évvel utánuk születtek tökéletesen tudják,
hogy hogyan kellett volna ezer évvel korábban kiejteni bizonyos szavakat.
A maszoréták pechjére 1947 óta előkerültek olyan írások, amelyek nem tartalmaznak a maszoréták
által kialakított új magánhangzós pontozásos rendszert. Ezen kívül előkerültek i.e. 9-8 századból
olyan ó-kánaáni és föníciai írásmódot használt írások, amelyek semmiféle pontozást nem tartalmaznak
a magánhangzók megjelölésére. Úgyszintén fennmaradtak a zsidókból lett Jézus tanítványainak az írásai, amelyek hemzsegnek a prófétáktól való idézetektől, amelyek évszázadokkal a maszoréták által létrehozott biblia korát megelőző időből származnak.
A régészek is rájöttek, hogy nem tudnak mit kezdeni azokkal a helységnevekkel,amelyek a héber
bibliában találhatók, mert azokat , úgy abban az alakjában nem lehet fellelni. Ezért a Septuaginta Szentíráshoz fordulnak pontosabb információért.
A maszoréták írásait ajnározó keresztény egyházak teológus professzorai , mit sem törődnek ezekkel a tényekkel. Khrisztosz urunkat megvető talmudsita zsidók írásait többre becsülik a Septuagintát fordító
70 szentnél, sőt még az Úr Jézusnál és apostolainál is. A 15. századtól kezdve teljesen félredobták
Ezért Jézus, Pál apostol és mások, akik gyakran idéztek az ókori bibliai íróktól, nem kételkedtek az általuk használt másolatok pontosságában."
Az Úr Jézus és az apostolok olyan kéziratokat ismertek és idéztek,amelyek nem voltak beszennyezve a borjúisten YHWH nevével.
Ezzel ellentétben a kumráni napimádó, varázsló szekta írásai nem szentektől származtak, hisz tartalmazzák a borjúisten YHWH nevét.
Ugyanez elmondható Khrisztus Urunk legnagyobb ellenségei, a talmudista zsidók
által megalkotott héber bibliával kapcsolatban is.
A héber biblia megjelenése előtt egy több minr egy évezreddel nég megvoltak
a megbízható írások. Úgy káldeus nyelven, mint az abból fordított görög nyelven.
Ezek bizonyíthatóan Izrael szentjeinek munkái voltak. Az Úr Jézus és az apostolok
ezek birtokában voltak, nem voltak ráutalva arra, hogy a napimádó, varázsló, kumráni szekta írásait használják, amely be volt szennyezve a borjúisten YHWH nevével.
Philon Judeus,aki az Úr Jézus és az apostolok korában élt, még bírtokában volt,mind a káldeus, mind a Septuaginta görög írásoknak.
Philon Judeus ezt írta:
"Hisz ki ne tudná, hogy minden nyelvnek, különösen pedig a görögnek gazdag eszköztára van, ugyanazt a gondolatot, amikor mintegy lefordítja vagy körülírja, sokféleképpen fejezi ki, hol ezt, hol azt a kifejezést alkalmazva. E törvénykönyv esetében – mondják – nem így történt: a tulajdonképpeni értelemben használt szavak (kyria onomata) pontosan megfelelnek (synenechténai eis tauton) a másik nyelv tulajdonképpeni értelemben használt szavainak, a görög a káldeusnak,5 s tökéletesen ráillenek arra, amit jelölnek (tois délumenois pragmasin). Nézetem szerint ugyanis, mint ahogy a geometria és a dialektika fogalmai sem tűrik meg a fordításbeli következetlenséget, hanem az eredetileg megválasztott elnevezésük változtatás nélkül végig ugyanaz marad, nyilván ők is ugyanilyen módon ötlötték ki a tárgyukhoz illő szavakat, melyek egyetlen lehetőségként és a legérzékletesebben fejezték ki a jelölendő dolgokat. Erre a legnyilvánvalóbb bizonyosság a következő. Akár görögül tudó káldeusok, akár káldeusul tudó görögök veszik kézbe egyidejűleg a két írást: a káldeus nyelvűt és a fordítását, úgy csodálják és tisztelik őket, mint két testvérművet, vagy inkább mint olyanokat, amelyek a tárgy és a szóhasználat szempontjából azonosak egymással, és tolmácsolóikat nem fordítóknak nevezik, hanem szent tanítóknak és prófétáknak, akiknek gondolkodásbeli világosságban sikerült fölvenniök a versenyt Mózes legtisztább szellemével. Mózes élete II. 38–41 (Bollók János fordítása)
A Héber Iratok hivatásos másolói, akiket szoferimnek neveztek igen gondosan kerülték a hibákat. Munkájukat úgy ellenőrizték, hogy az általuk másolt összes kéziratban minden szót, sőt minden betűt megszámoltak."
A gond az, hogy ezek az általad hivatalos másolóknak nevezett szoferimek tevékenysége csak
a masszoréták saját állításán alapszik. Attól, hogy valaki azt állítja i.sz. valahányban, hogy léteztek ilyen másolók, még nem bizonyítja, hogy a Szent próféták írásait másolta.
A talmudisták saját beismerése szerint nem volt mit másolgatni, hisz a barlangi szekta írásait
csak i.sz. 800 körül találták meg.
Ezek tények, amit te bemásoltál az pedig csak mese.
Ezek tények!
ELTE BTK Asssziriológiai és Hebraisztikai Tanszék által elismert forrás Komoróczy: Géza Maszóra, maszoréták című munkájában a Régi bibliai kéziratok elıkerülése az ó- és középkorban (a maszóra elızménye): felsorolásában megemlíti az alábbi forrást:
I. Timotheosz (726–819) szeleukeiai (Iráq) nesztoriánus patriarcha / katholikosz Szergiosz “élámi” (Khúzisztán, Irán) metropolitának írt levelében (800 k.) említi, hogy zsidó katekhumenoszok (áttérési oktatásban résztvevık) híradása szerint tíz évvel korábban Jerikho közelében egy barlangban megtalálták az “Ószövetség” könyveit (értsd: kéziratos tekercseket), értesítették a jeruzsálemi zsidókat, azok tömegesen felkeresték a helyet, és a (bibliai) könyvek, többek között több mint 200 zsoltár mellett számos más könyvet is találtak. I r o d a l o m : Otto Eissfeldt, “Der gegenwärtige Stand der Erforschung der in Palästina neu gefundenen hebräischen Handschriften, 7: Der Anlaß zur Entdeckung der Höhle und ihr ähnliche Vorgänge aus älterer Zeit” (1949), in: uı: Kleine Schriften, III (Tübingen: J. C. B. Mohr / Paul Siebeck, 1966), pp. 71–74 Jaqúb al-Qirqiszáni neves iráqi karaita tudós ugyanerrıl a leletrıl – vagy egy hasonlóról – tesz említést késıbb (i. sz. 937 k.): van egy zsidó szekta, a “barlangiak” (maghárija), akiket azért neveznek így, mert irataikat egy barlangban találták. I r o d a l o m : Leon Nemoy, “Al-Qirqisānī’s Account of the Jewish Sects and Christianity”, Hebrew Union College Annual, 7 (1930), pp. 317–397 Leon Nemoy, Karaite Anthology. Excerpts from the Early Literature (Yale Judaica Series, 7) (New Haven – London: Yale University Press, 1952, 19802 ), p. 41 skk., kül. p. 50 Bruno Chiesa & Wilfrid Lockwood, Ya‘qūb al-Qirqisānī on Jewish Sects and Christianity. A Translation of »Kitā
Karaiták (המקרא בעלי :(a babylóniai Anan (ענן (ben David (a VIII. század harmadik negyede) postumus követıi; elutasították a szóbeli tant (Misna, Talmud stb.), és kizárólag a Biblia szoros értelmezésére támaszkodtak. Az értelmezési különbségek a IX. században váltak feszült ellentétté. A karaiták nagy ellenfele Sza’adja ben Joszéf al-Fajjumi (882–942) gáon volt, Anan elleni vitairatát 905-ben írta. A karaita vagy tanaikkal rokonszenvezı tudósok rögzíteni akarták a bibliai szöveg pontos alakját: kijavítani a mássalhangzó-szöveg esetleges hibáit (amelyekre a kéziratok variánsai, esetleg éppen a Jerikho környéki új leletek hívták fel a figyelmüket) és rögzíteni a felolvasás szabályait (magánhangzók, cantillatio). Jehuda ben Élija Hadasszi, Eskol ha-kofer (1149): “A Tóra-tekercseket ki kell pontozni magánhangzó- és hangsúly-jelekkel, (…) mert Isten nem magánhangzók és hangsúlyok nélkül adta… Istenünk írása ‘(rá van) vésve a táblákra’ (Ex. 32,16), ezért az írás tele volt magánhangzó- és hangsúly-jelekkel, és nem hiányoztak belıle a magánhangzók és hangsúlyok.”
A Héber Iratok hivatásos másolói, akiket szoferimnek neveztek igen gondosan kerülték a hibákat. Munkájukat úgy ellenőrizték, hogy az általuk másolt összes kéziratban minden szót, sőt minden betűt megszámoltak. Ezért Jézus, Pál apostol és mások, akik gyakran idéztek az ókori bibliai íróktól, nem kételkedtek az általuk használt másolatok pontosságában.
Bizonyíték van arra, hogy a héber és görög szövegek, amelyeken a modern fordítások is alapulnak, figyelemre méltó hitelességgel képviselik az eredeti írók szavait.
Bizonyítékként bibliai kéziratok ezernyi kézzel írt másolata maradt fenn napjainkig, a becslések szerint 6000 a teljes Héber Iratokból vagy a részeiből, és mintegy 5000 a görög nyelvű Keresztény Iratokból.
A sok meglévő kézirat gondos összehasonlító elemzése lehetővé tette a bibliatudósoknak, hogy megtalálják a másolók hibáit, és meg tudják állapítani, hogy mi volt az eredeti szöveg. A Héber Iratok szövegéhez fűzött magyarázatként ezért állíthatta William H. Green tudós: „Biztonsággal elmondhatjuk, hogy egyetlen más ókori könyv sem került el hozzánk ekkora pontossággal!” Ugyanígy bízhatunk a Keresztény Görög Iratok szövegében.
Amit te állítasz az ostobaság, ezek a kézíratok térben és időben nem egy helyen voltak. Amit te mondasz az olyan mint a lapos föld hívők hülyeségei.
Igen,aki előtt meghajolnak a többi istenek mindnyájan.
Zsoltárok 97:7Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, akik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak előtte mind az istenek.
135. Zsoltár 5:4Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül.5Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb.
Ezért is nevezte a Felkent Istent Mózes az Istenek Istenének.
5.Mózes 10:17Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad.
Hasonlón Izrael fiai:
Józsué 22: 21Felelének pedig a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fél nemzetsége, és szólának az Izráel ezereinek fejeihez: Istenek Istene az Úr, az Istenek Istene az Úr: ő tudja, és az Izráel is megtudja. Ha pártütésből és ha az Úr ellen való vétekből van ez: ne tartson meg minket e napon!
Ézs 42:8 ASV ... I am Jehovah, that is my name; and my glory will I not give to another, neither my praise unto graven images.
Ez pedig The Scriptures 1998 by Institute for Scripture Research. A Szentírás '98-as verziója (TS98) a Biblia szó szerinti fordítása angolul. Ez a fordítás jelentősen eltér a legtöbb angol fordítástól abban, hogy visszaállította a Héber Iratok eredeti könyvrendjét, és visszaállította a Magasságos nevét, a JHWH / יהוה nevet,
Ezek a fordítások mind a talmudista zsidók kései írásai alapján készültek.
Mi van van olyan különleges, hogy tartalmazzák azt az istennevet,amit a fordítandó héber is tartalmaz?
Ha egy fordító arra vetemedik, hogy a talmudisták írását,ami meg lett szentségtelenítve a borjúisten YHWH nevével lefordítsa,az elvetni való az igaz Istent Khrisztoszt követők számára, de nincs abban semmi különleges.
Az Úr Jézus,amikor Mózes vagy Ésaiás Írását idézi, nem nevezi Izrael Istenét YHWH-nak de Jahónak. De még a a Máriával beszélő nagyal is Adónnak(Küriosz) nevezte az Izrael Istenét, és nem JHWH-nak azaz Jahónak.
Nem minden zsidó engedte magát megfertőzni a borjúistent imádó zsidó szekta által.
A zsidók még kr. u. a 2-3 században is Adonajnak nevezték Istenüket a nyelvükön.
A bécsi egyetem régészei egy 2,2 cm hosszú arany lemezkét találtak egy római kori gyermeksírban. A lapkán görög betűkkel írt héber felirat olvasható: a „Halld Izrael…” kezdetű Semá-ima, amely a zsidóság legfontosabb hitvallása. A Fertő-tótól keletre, a magyar határ közelében fekvő Halbturnban (Féltorony) most előkerült lelet az első emléke a mai Ausztria területén élt ókori zsidóságnak.
Az arany amulettet, amelynek szövegét először olvashatatlannak tartották, 2006-ban fedezte fel egy bécsi régész. A gyermek egy ezüstből készült amulett-tokot hordott a nyakában, ebbe helezték el az arany el a 2,2 cm hosszú arany lemezt, amelyen a következő görög betűkel írt, de héber szövegű felirat volt olvasható: „Szüma Iszraél, adóne elón adón a[---]”. Ez a mondat nem más, mint a zsidó vallás legfontosabb imnádsága, az ún. Semá-ima: „Halld Izrael: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!” (5Móz 6:4). Az ima elsődleges fontosságát a Názáreti Jézus is hangsúlyozta: „Akkor odament hozzá az írástudók egyike, aki hallotta az ő vitatkozásukat, és tudva, hogy [Jézus] jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: Melyik az első minden parancs közül? Jézus pedig felelt neki: Minden parancs közül az első: Halld Izrael: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr” (Mk 12:28–29).
Szerinte JHVH az egy ókori bálványisten neve, amit már jóval Jézus előtt bizonyos zsidók imádtak."
Nem szerintem, hanem régészeti leletek által bizonyított tény, hogy YHWH az egyiptomiak istene volt. Erről tanúskodnak az egyiptomi bálványistenek templomoszlopain a feliratok, és az ott megtalált sírfeliratok.
YHWH Mésa király istene is volt Omri idejében. Az Izrael Istenétől, Adómtól eltévelyedett Omri ellopta a moábiták YHWH istenének edényeit,amit később Mésa visszaszerzett tőle.
Erről a Moábita kő tanúskodik.
Sem az Úr Jézus ,sem tanítványai, de a korai keresztények sem említik írásaikban
a YHWH istennevet. Sőt az Úr Jézus korában élt Philon Júdeus,aki írástudóként Mózes
írásaihoz tanulmányt írt,sehol nem említi írásaiban a YHWH nevet semmilyen formában.
A Leningrádi Códex keletkezését hét évszázaddal megelőző latin fordítás sem tartalmazta. De nincs benne a Septuaginta szentírásban sem. Kivéve azokat,amelyekbe
a kumráni napimádó varázsló szekta tanítói belehamisították.
Mindenesetre a Jézus földi szolgálata idején élt Philon Júdeus - aki írásai szerint bírtokában volt azoknak az írásoknak,amelyből a Septuaginta készült nem tesz említést arról,hogy azokban a borjúisten YHWH neve benne lett volna,de az általa idézett Mózes írásai sem tartalmazzák azt.
Mivel a Septuaginta fordítást megelőző időkből egyetlen olyan írás sem maradt fenn,
amely tartalmazná a YHWH istennevet, ezzel ellentétben számos olyan régészeti bizonyíték áll rendelkezésünkre, amelyekből egyértelmű, hogy YHWH Izrael fiai pogány ellenségeinek istene volt, a név pogány eredete évtizedek óta bizonyított tény.
Nem erőltetik, ha nem a héber szövegben ez szerepel. Itt láthotod. A Kr. U. 1008-ban kelt Leningrádi kódex ( Codex Leningradensis ) a héber Biblia masoretikus szövegének legrégebbi, teljes egészében fennmaradt példánya."
A leningrádi Codex nem az igaz Isten szent prófétáinak írása. Olyan talmudista zsidók
alkották meg,akik az Úr Jézust döglöttkutyának szülőanyját Máriát pedig ganéjnak nevezték.
Khrisztosz igaz követői az írásukat nem tartják szentírásnak.
Mellesleg ezek a talmudista zsidók,akik a héber bibliát megalkották, maguk is beismerték,hogy egy barlangi szekta írásait is felhasználták a héber bibliájuk megalkotásához. Így került bele az írásukba, a borjúisten YHWH neve.
Ezek tények!
ELTE BTK Asssziriológiai és Hebraisztikai Tanszék által elismert forrás Komoróczy: Géza Maszóra, maszoréták című munkájában a Régi bibliai kéziratok elıkerülése az ó- és középkorban (a maszóra elızménye): felsorolásában megemlíti az alábbi forrást:
I. Timotheosz (726–819) szeleukeiai (Iráq) nesztoriánus patriarcha / katholikosz Szergiosz “élámi” (Khúzisztán, Irán) metropolitának írt levelében (800 k.) említi, hogy zsidó katekhumenoszok (áttérési oktatásban résztvevık) híradása szerint tíz évvel korábban Jerikho közelében egy barlangban megtalálták az “Ószövetség” könyveit (értsd: kéziratos tekercseket), értesítették a jeruzsálemi zsidókat, azok tömegesen felkeresték a helyet, és a (bibliai) könyvek, többek között több mint 200 zsoltár mellett számos más könyvet is találtak. I r o d a l o m : Otto Eissfeldt, “Der gegenwärtige Stand der Erforschung der in Palästina neu gefundenen hebräischen Handschriften, 7: Der Anlaß zur Entdeckung der Höhle und ihr ähnliche Vorgänge aus älterer Zeit” (1949), in: uı: Kleine Schriften, III (Tübingen: J. C. B. Mohr / Paul Siebeck, 1966), pp. 71–74 Jaqúb al-Qirqiszáni neves iráqi karaita tudós ugyanerrıl a leletrıl – vagy egy hasonlóról – tesz említést késıbb (i. sz. 937 k.): van egy zsidó szekta, a “barlangiak” (maghárija), akiket azért neveznek így, mert irataikat egy barlangban találták. I r o d a l o m : Leon Nemoy, “Al-Qirqisānī’s Account of the Jewish Sects and Christianity”, Hebrew Union College Annual, 7 (1930), pp. 317–397 Leon Nemoy, Karaite Anthology. Excerpts from the Early Literature (Yale Judaica Series, 7) (New Haven – London: Yale University Press, 1952, 19802 ), p. 41 skk., kül. p. 50 Bruno Chiesa & Wilfrid Lockwood, Ya‘qūb al-Qirqisānī on Jewish Sects and Christianity. A Translation of »Kitā
Karaiták (המקרא בעלי :(a babylóniai Anan (ענן (ben David (a VIII. század harmadik negyede) postumus követıi; elutasították a szóbeli tant (Misna, Talmud stb.), és kizárólag a Biblia szoros értelmezésére támaszkodtak. Az értelmezési különbségek a IX. században váltak feszült ellentétté. A karaiták nagy ellenfele Sza’adja ben Joszéf al-Fajjumi (882–942) gáon volt, Anan elleni vitairatát 905-ben írta. A karaita vagy tanaikkal rokonszenvezı tudósok rögzíteni akarták a bibliai szöveg pontos alakját: kijavítani a mássalhangzó-szöveg esetleges hibáit (amelyekre a kéziratok variánsai, esetleg éppen a Jerikho környéki új leletek hívták fel a figyelmüket) és rögzíteni a felolvasás szabályait (magánhangzók, cantillatio). Jehuda ben Élija Hadasszi, Eskol ha-kofer (1149): “A Tóra-tekercseket ki kell pontozni magánhangzó- és hangsúly-jelekkel, (…) mert Isten nem magánhangzók és hangsúlyok nélkül adta… Istenünk írása ‘(rá van) vésve a táblákra’ (Ex. 32,16), ezért az írás tele volt magánhangzó- és hangsúly-jelekkel, és nem hiányoztak belıle a magánhangzók és hangsúlyok.”
Egyértelmű, hogy a talmudista zsidók, a héber biblia megalkotói a Jeriko környéki barlangokban talált
szekta írásait felhasználták. Így került bele az általuk megalkotott héber írásba a borjúisten YHWH neve,amit az akkor élt zsidók Jahó-nak ejtettek.
Szerinte JHVH az egy ókori bálványisten neve, amit már jóval Jézus előtt bizonyos zsidók imádtak. Úgy emlékszem, hogy szerinte a JHVH az annak a bálványnak a neve, amit a zsidók akkor készítettek aranyból,"
Nem szerintem csupán,hanem a régészeti leletek is azt igazolják,hogy YHVH a borjúisten neve.
Ezt számtalan alkalommal bemásoltam:
Az i.e. 1370-re az egyiptomiak sok területet meghódítottak már. Azokban az időkben III. Amenhotep (Amenóhisz) fáraó építtetett egy templomot Szoleb városában, a mai Szudán területén. az épület hozzávetőleg 120 méter hosszú és a Nílus nyugati partján állt.
A templom Amon-Ré istennek szentelve, a szöveg 500 évvel régebbi mint a Moábi kő (szintén archeológiai lelet) ez a kő volt korábban a legrégebbi ismert lelet, melyen szerepel a YHWH.
Mindkét lelet pogány eredetű,ami arról tanúskodik, hogy YHWH NEM Izrael Istenének a neve, hanem
pogány népek istene volt a régmúltban. Az Egyiptomban élő zsidók közül sokan Mózes Istene Adón mellett a borjúistent YHVH-t is imádták.
Az Amherst 63 papirusz is a 19 század végén került elő. Ezen írásokból egyértelművé vállt, hogy
Egyiptomban élő zsidók Izrael Istene Adón mellett,a borjúistent YHWH-t is imádták.
Nem igaz az az korábbi állítás, hogy nem tudják a zsidók, hogy hogyan kell kiejteni YHWH nevét.
Számos pogány írásban YHWH Jahu-ként, majd a zsidó kumráni szekta írásaiban Jahónak van emlegetve. A napimádó kumráni szekta YHWH-t Jahónak ejtette. Görög írásaikban ,mint IAO szerepel.
Az elephantinei zsidók ,akik szintén a YHWH nevű borjúistent imádták bölcsebbek voltak Jehova tanúinál és a H.N. Adventistáknál , mert ők nem tagadták meg Izrael Istenét Adónt sem, tudván, hogy Izrael Istene Adón, elveheti tőlük a kivánságokat, melyeket YHWH(Jahó) megadott nekik.
Papyrus Amherst 63, XII. hasáb, 11–19. sor
Jahó válaszoljon nekünk bajainkban. Adonáj válaszoljon nekünk bajainkban. Légy egy íj a mennyben, Holdsarló! Küldd el hírnökeidet Rash egészéből és Cáfonból Jahó segítsen nekünk. Jahó adja meg nekünk szívünk vágyait. Az Úr adja meg nekünk szívünk vágyait. Minden kívánságunkat teljesítse Jahó. Jahó töltse be, az Úr ne vegye el szívünk egyetlen vágyát sem. Néhányan az íj által, néhányan a lándzsa által – íme, nekünk Jahó a mi Urunk és Istenünk. A Bikánk legyen velünk. Bétel válaszoljon nekünk holnap. Baál-Samajin áldja az Urat: „Hűséges embereiddel együtt megáldalak téged!” Vége.
Ezen bálványszervezetek papjai ügyesen elhallgatták tagjaik elől azokat a bizonyítékokat,
amelyekből felismerhető, hogy YHWH a borjúisten volt az igaz Izrael Istenétől Adón.tól eltévelelyedett
izraeliták számára. Attól féltek ezen bálványszervezetek papjai, hogy ha tagjaik megtudják az igazságot a YHWH isten kilétéről, elfordulnak majd a szervezetüktől, és a szervezet birtokosai tagjaik
elvesztésével azok anyagi támogatását is elveszítik.
Ebben az elméletben én nagy igazságot látok. Nem tudjuk ugyanis megmagyarázni, hogy mi a különbség A. és B. állítás között. A szavak szintjén látunk ugyan különbséget, de mivel a szavakat nem tudjuk véglegesen definiálni, ezért itt mutatkozik meg a logikai gondolkodás elégtelensége.
A.
A Világ objektíve létezik és Isten is objektíve létezik. Isten teremtette a Világot. Amíg tehát nem volt VILÁG, addig a Teremtő örökké egyedül volt, és csak gondolatban teremtett vagy rombolt.
B.
Csak Isten létezik. Mivel csak Isten létezik, ezért a "létezni" szó is csak az "Isten" szó "tautológiája". Ha csak Isten létezik, akkor az objektív valóság is csak egy látszat, amit úgy is mondhatunk, hogy a VALÓSÁG egy isteni álom. - Hogy ki is álmodik? - Ebben a kontextusban ez a kérdés is értelmetlen kérdés, mivel a személyes névmások (az ÉN, TE, Ő) is látszatok, mert ez a három is EGY. Ez az EGY (nevezhetjük ÁLMODÓNAK is) öröktől fogva örökké álmodik, és ezen időfeletti dimenzióban (örökkévalóságban) az Álmodó minden tudatos személlyel azonossá válik, mindenki mindenki mássá válik (más szavakkal: minden ÉN minden más NEM-ÉNNEK a reinkarnációja).
Értem, akkor Ő olyan, mint a lapos föld hívők. Értelmetlen vele egyáltalán beszélni is. Amúgy van egy elmélet miszerint mi minndannyian egy szimulációba élünk. Az is lehet, hogy mindez csak Isten elméjébenn játszódik le. :).
Lényegében Leslie07 azt állítja, hogy még valamikor a Jézus működése körüli időkben, egy zsidó szekta (valami therapeuták) minden fellelhető írást összeszedtek és újakat írtak, amikbe már belehamisították a JHVH tetragrammatont. Leslie07 azt állítja, hogy minden olyan ókori dokumentum, melyben fellelhető a JHVH, az egy hamisítvány, amint pl. a qumrani tekercsek is, mivel ezek egy zsidó szekta "könyvtárából" származtak. Szerinte JHVH az egy ókori bálványisten neve, amit már jóval Jézus előtt bizonyos zsidók imádtak. Úgy emlékszem, hogy szerinte a JHVH az annak a bálványnak a neve, amit a zsidók akkor készítettek aranyból, amikor Mózes felment a hegyre. Leslie azt is tagadja, hogy Jézus korában egyáltalán létezett valamiféle izraelita nyelv. Leslie szerint egy bizonyos zsidó szekta annyira félrevezette a világot, hogy az összes Jézus után következő hamis-nemhamis egyházat megfertőzte, mert minden bibliakutató elismeri a JHVH-t. No persze szerinte a Jah-név sem Isten neve, mert az is valami bálványisten. Leslie elmélete egy abszolút vallási összeesküvéselmélet. Szerintem csak ő hisz benne, a világon senki más. Persze joga van ebben hinni, én persze nem tudok ilyesmiben hinni, de énnálam ez nem nagy ügy, mert én még abban sem hiszek, hogy a körülöttem zajló történéseket nem álmodom-e. :-)
Nem erőltetik, ha nem a héber szövegben ez szerepel. Itt láthotod. A Kr. U. 1008-ban kelt Leningrádi kódex ( Codex Leningradensis ) a héber Biblia masoretikus szövegének legrégebbi, teljes egészében fennmaradt példánya.
Ézs 42:8 ASV ... I am Jehovah, that is my name; and my glory will I not give to another, neither my praise unto graven images.
Ez pedig The Scriptures 1998 by Institute for Scripture Research. A Szentírás '98-as verziója (TS98) a Biblia szó szerinti fordítása angolul. Ez a fordítás jelentősen eltér a legtöbb angol fordítástól abban, hogy visszaállította a Héber Iratok eredeti könyvrendjét, és visszaállította a Magasságos nevét, a JHWH / יהוה nevet,
Ézs 42:8 TS1998 ... “I am יהוה, that is My Name, and My esteem I do not give to another, nor My praise to idols.
Nem Jehova Tanúi találták ki és semmi esetre sem tévtanítás veled ellentétben!!
Helyesen és pontosan adja vissza az Ézsaiás 42:8. versét.
Ézsaiás 42:8 ... Én vagyok Jehova. Ez a nevem. Senki másnak nem adom dicsőségemet, sem dicséretemet a faragott bálványoknak
A legnagyobb problémát az okozza, hogy az emberek el vannak vakítva az egyházak dogmáival, és nem vesznek tudomást arról, hogy Izrael Istene maga a Khrisztosz és nem a Khrisztosz Isten atyja.
Ha tehát nem is lennének Izrael istenének társai, hanem csak egy maga született volna az Atyjától,
még akkor sem lenne igaz az, hogy egy isten létezik, hisz a János 1.fejezet tanúsága szerint is
legalább ketten lennének.
A démonisteneknek sikerült létrehozni a Szentírással ellentmondó tanokat hirdető egyházakat,
amelybe belopódzott az a hamis tanítás, hogy csak egy Isten létezik.
Miért fontos ez a háttér hatalmakat irányító démonisteneknek, hogy elhitessék az emberekkel, hogy csak egy Isten létezik?
Nos azért, mert akkor elhitetik azt is, hogy Khrisztosz nem Isten és nincs is Isten,aki neki Atyja lenne.
És mivel a Fenevadnak(Antikrisztusnak) a Sátán adja a csodatevéshez szükséges hatalmat, a Khrisztosz Isten pedig láthatóan nem tevékenykedik a Földön, az emberek az egy isten van és nincs több hamis istenképpel agyilag évszázadokon keresztül átmosva, azt fogják hinni, hogy ez, aki majd nagy csodákat is tesz, valóságos Isten.
Akkor fognak majd az emberek jajgatni a nagy tévedésük miatt, amikor a valóságos Isten ismét visszatér a Földre ugyanabban az Isten testében, amelyben Mózes és társai meglátták a kivonulás
után.
2. Mózes 24:9Azután felméne Mózes és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közül hetvenen;10És láták az Izráel Istenét, és annak lábai alatt valami zafir fényű tárgy vala, és olyan tiszta, mint maga az ég.
Zakariás 14: 3 Mert eljön az Úr, és harcol azok ellen a népek ellen, amint harcolt ama napon, a harcnak napján. 4 És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén kettéválik, kelet felé és nyugat felé, igen nagy völggyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad. 5 És az én hegyem völgyébe futtok, mert a hegyközi völgy Azálig nyúlik, és úgy futtok, amint futottatok a földindulás elől Uzziásnak, Júda királyának napjaiban. Bizony eljön az Úr, az én Istenem, és minden szent vele. 6 És úgy lesz azon a napon: Nem lesz világosság, a ragyogó testek összezsugorodnak. 7 De lesz egy nap, amelyet az Úr tud, se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az estvének idején.
Máté 24:29Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.30És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.31És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.
IZRAEL ISTENE AZ ISTENEK KÖZÜL A FELKENT AZ ISTENEK ATYJÁNAK AKARATÁBÓL
1.Mózes 1:26És monda Isten: Teremtsünkembert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Jób 38:1Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:2Ki az, aki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?4Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!7Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennekminden fiai vigadozának?
1.Mózes 3:. 5. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat."/SZIT/
1.Mózes 5:22Ésmonda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy,jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:
Zsoltárok 97:7Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, akik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak előtte mind az istenek.
Zsoltárok 95:3Mert nagy Isten az Úr, és nagy királyminden istenen felül.
Zsoltárok 138:1Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenekelőtt.
5. Mózes 10:16Metéljétek azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak;17Mert az Úr, a ti Istenetek,isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad.
Józsué 22:22Az IstenekIstene az Úr, az Istenek Istene az Úr: ő tudja, és az Izráel is megtudja. Ha pártütésből és ha az Úr ellen való vétekből van ez: ne tartson meg minket e napon!
A Zsoltárok 82:1Aszáf zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenekközött.6Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:6Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:
2.Mózes 15: 11Kicsoda azistenekközt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső, félelemmel dícsérendő és csudatévő?
Dániel 4:5. Utolsónak aztán bejött elém Dániél, kinek neve Béltsacczár – istenem neve szerint – s akiben a szent istenek szelleme van; s az álmot elmondottam előtte:/IMIT/EMIH/
Dániel 11:36 Fölmagasztalja és nagyobbnak tartja magátminden istennél,és szörnyűségeket mond mégaz istenek Istene ellen is. De csak addig boldogul, amíg véget nem ér a harag, mert ami el van határozva, annak meg kell történnie./MBT/
Zsoltárok 135:5Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunkminden istennélkülönb.
Bírák 9: 13 De azt mondta nekik a szőlő: Talán elvesztettem mustomat, amely örömre derít isteneketés embereket, hogy menjek hajladozni a fák fölött?
Pál Idézve a 45. zsoltárt hirdeti a Felkent Istent a fenséges Isten fiai közül a legnagyobbat,
aki fölött csak az az Isten van, aki felkente Őt és tette fiai fölött Khrisztussá azaz az Istenek Istenévé,
ahogyan Őt Mózes is nevezte.
Zsidók 1: 6 Amikor pedig újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól: »És hódol előtte Isten minden angyala!« 7 Az angyalokat illetően ugyanis így szól: »Aki angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűznek lángjává«. 8 Fiát illetően pedig: »A te trónod, Isten, örökkön-örökké áll; országod jogara az igazság jogara. 9 Szeretted az igazságosságot és gyűlölted a gonoszságot; azért kent fel téged, Isten, a te Istened, az öröm olajával társaid felett«. 10 És: »Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját, és az egek a te kezed művei. 11 Elmúlnak ezek, de te megmaradsz; és mint a ruha, mind elavulnak, 12 összegöngyölöd őket, mint egy köntöst, és elváltoznak, mint a ruha; te azonban ugyanaz vagy, és éveid el nem fogynak«. 13 Angyalai közül melyiknek mondta valaha is: »Jobbom felől foglalj helyet, míg lábad zsámolyává teszem ellenségeidet«? 14 Ők ugye mindnyájan szolgáló lelkek, s azok szolgálatára küldték őket, akiknek az a hivatása, hogy örököljék az üdvösséget?
A társai fölé felkent Istent nevezte Mózes az Istenek Istenének.
Ő az az Isten,aki Izrael sors által örökrészül kapta.
5.Mózes 32: 8. Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, Amikor az emberek fiait különválasztotta, A népeknek határokat Az Isten fiainak számához mérten szabott. 9. Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül.
Izrael fiai a Felkent(Khrisztosz) Istenüket Atyának is nevezte, miután Ő Izraelt fiává fogadta.
Izrael Istene az atya nem azonos fiai az istenek Atyjával.Az Isten fiak atyja fölötte áll a Felkent Istennek, az Istenek Istenének is. Ezt maga az emberi testben megjelent Izrael Istene és Atyja nyilatkoztatta ki, az Őt testében hordozó Jézus szája által,amikor azt mondotta:
"Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam." János 14:28
MIÉRT ERŐLTETIK JEHOVA PAPJAI A YHWH POGÁNY ISTENNEVET MÓZES ISTENÉRE?
Az i.e. 1370-re az egyiptomiak sok területet meghódítottak már. Azokban az időkben III. Amenhotep (Amenóhisz) fáraó építetett egy templomot Szoleb városában, a mai Szudán területén. az épület hozzávetőleg 120 méter hosszú és a Nílus nyugati partján állt.
A templom Amon-Ré istennek szentelve, a szöveg 500 évvel régebbi mint a Moábi kő (szintén archeológiai lelet) ez a kő volt korábban a legrégebbi ismert lelet, melyen szerepel a YHWH.
Mindkét lelet pogány eredetű,ami arról tanúskodik, hogy YHWH Izrael Istenének a neve, hanem
pogány népek istene volt a régmúltban. Az Egyiptomban élő zsidók közül sokan Mózes Istene Adón mellett a borjúistent YHVH-t is imádták.
Az Amherst 63 papirusz is a 19 század végén került elő. Ezen írásokból egyértelművé vállt, hogy
Egyiptomban élő zsidók Izrael Istene Adón mellett,a borjúistent YHWH-t is imádták.
Nem igaz az az korábbi állítás, hogy nem tudják a zsidók, hogy hogyan kell kiejteni YHWH nevét.
Számos pogány írásban YHWH Jahu-ként, majd a zsidó kumráni szekta írásaiban Jahónak van emlegetve. A napimádó kumráni szekta YHWH-t Jahónak ejtette. Görög írásaikban ,mint IAO szerepel.
Az elephantinei zsidók ,akik szintén a YHWH nevű borjúistent imádták bölcsebbek voltak Jehova tanúinál és a H.N. Adventistáknál , mert ők nem tagadták meg Izrael Istenét Adónt sem, tudván, hogy Izrael Istene Adón, elveheti tőlük a kivánságokat, melyeket YHWH(Jahó) megadott nekik.
Papyrus Amherst 63, XII. hasáb, 11–19. sor
Jahó válaszoljon nekünk bajainkban. Adonáj válaszoljon nekünk bajainkban. Légy egy íj a mennyben, Holdsarló! Küldd el hírnökeidet Rash egészéből és Cáfonból Jahó segítsen nekünk. Jahó adja meg nekünk szívünk vágyait. Az Úr adja meg nekünk szívünk vágyait. Minden kívánságunkat teljesítse Jahó. Jahó töltse be, az Úr ne vegye el szívünk egyetlen vágyát sem. Néhányan az íj által, néhányan a lándzsa által – íme, nekünk Jahó a mi Urunk és Istenünk. A Bikánk legyen velünk. Bétel válaszoljon nekünk holnap. Baál-Samajin áldja az Urat: „Hűséges embereiddel együtt megáldalak téged!” Vége.
Ezen bálványszervezetek papjai ügyesen elhallgatták tagjaik elől azokat a bizonyítékokat,
amelyekből felismerhető, hogy YHWH a borjúisten volt az igaz Izrael Istenétől Adón.tól eltévelelyedett
izraeliták számára. Attól féltek ezen bálványszervezetek papjai, hogy ha tagjaik megtudják az igazságot a YHWH isten kilétéről, elfordulnak majd a szervezetüktől, és a szervezet birtokosai tagjaik
elvesztésével azok anyagi támogatását is elveszítik.
Sem a jehova tanúit tömörítő Őrtorony Részvénytársaság, sem E.G. White tanítását hirdető
H.N. Adventista egyház nem azonosul a Valdensek hitelveivel. A valdenseket, ha ma léteznének
a Nagy Babilonnak nevezett ,általuk kiképzelgett csoportba sorolnák őket.
Aki nem hiszi az olvassa el a Valdensek hitelveit:
Valdens hitvallás 1120-ból. [3]
Hisszük és szilárdan fenntartjuk az apostoli hitvallás mind a tizenkét pontját, és eretneknek tartunk mindent, amely nem egyezik a tizenkét pontban említettekkel.
Hisszük, hogy egy Isten van - az Atya, Fiú és Szent Szellem.
Elismerjük a Szent Biblia szent kánoni iratait (megegyezik az általunk elfogadottal).
A fent említett könyvek arra tanítanak minket, hogy Isten van, mindenható, korlátlan bölcsességű és végtelen jóságú, aki az ő jóságában készített mindent. Mivel Ádámot a saját képére és hasonlatosságára teremtette. De az Ördög ellenségeskedésén és Ádám saját engedetlenségén keresztül Ádám elbukott, a bűn belépett a világba, és Ádámban és rajta keresztül vétkesekké lettünk.
Krisztus megígértetett az atyáknak, akik a törvényt kapták, hogy a törvény által felismerjék bűneiket, hamisságukat és elégtelenségüket, és vágyakozzanak Krisztus eljövetele után, hogy kielégítse bűneiket és Önmaga által teljesítse a törvényt.
Az Atya által rendelt időben Krisztus megszületett - egy olyan korban, amikor a gonoszság mindenhol bővölködött, hogy nyilvánvalóvá tegye, hogy nem a bennünk lévő bármely jóság miatt történt ez, mivel mindannyian bűnösök vagyunk, hanem, hogy Ő megmutassa az Ő kegyelmét és irgalmát irántunk.
Krisztus az életünk, az igazság, békesség és megigazulásunk - pásztorunk és szószólónk, áldozatunk és papunk, aki meghalt minden hívő megváltásáért, és feltámadt a megigazulásukért.
Rendíthetetlenül hisszük, hogy Istennél, az Atyánál nincs más közbenjáró, vagy szószóló, mint Jézus Krisztus. Szűz Mária szent, alázatos és kegyelemmel teljes volt; ezt hisszük minden más szenttel kapcsolatban is, vagyis a mennyben várják a testük feltámadását az ítélet napján.
Azt is hisszük, hogy ezen élet után két hely létezik - az egyik a megváltottaknak, a másik a kárhozottaknak, ezeket paradicsomnak és pokolnak hívjuk, teljességgel megtagadjuk az antikrisztus képzeletbeli purgatóriumát, amely az igazsággal szembeni kitalálció.
Mindemellett az ember minden találmányára (a vallást illetően), mint Isten előtt kibeszélhetetlen utálat tekintünk; ilyenek a szentek ünnepei és élőestéik, az úgynevezett szenteltvíz, a hústól való távolmaradás bizonyos napokon, és hasonlók, de mindenek felett a misék.
Irtózattal tekintünk minden emberi találmányra, mint amely az antikrisztustól származik, csüggedést okoz, és hátrányos az elme szabadságára.
A Szentségekre, mint a szent dolgok jeleire gondolunk, vagy mint a láthatatlan áldások látható jelképeire. Helyesnek, sőt szükségesnek tartjuk, hogy a hívők használják ezeket a szimbólumokat, vagy látható formákat, amikor ez lehetséges. Mindemellett fenntartjuk, hogy a hívők ezen jelek nélkül nyernek megváltást, amikor nincs helyük, vagy lehetőségük az ezekben részesülésre.
Csak a bemerítés és az Úrvacsorát ismerjük el (Istentől rendelt) szentségnek.
Tiszteljük a világi hatalmasságokat, alávetettséggel, engedelmességgel, szolgálatkészséggel és fizetséggel.
